Kisalföld, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
Jó példák Páliban Együtt a faluért 'Pálit járva az érdekelt milyen a termelőszövetkezet és a tanács kapcsolata. Itt se,ott se az örömök és a gondok lajstromozásával foglalkozom, nem veszem sorra az együttműködési szerződés pontjait, hanem a jelen dolgainak lényegét, sajátosságát nézem. Abból indulva ki, hogy a jó együttműködés nem eleve kész adottság, hanem ilyenolyan munkákra készített terv megalapozott lehetőségeként jelentkezik, úgy érthető a gyakorlat jelentősége. Persze, az emlegetett lehetőségektől, ezek felsorolásától, papírlapra gépelésétől nem lenne megnyugtató a kapcsolat. Sokkal inkább a tudatos, konkrét feladatok közös megoldásáról van szó. Így van rendjén, minek lenne másképp egy olyan helyen, ahol egyik szerv sem tetszeleg a falugazda szerepében. Ami viszont lényeges, és ezt tudják mindkét helyen, ha úgy tetszik, irodában, hogy a kapcsolat minőségét újra és újra meg kell vizsgálni (kétévenként teszik), ellenőrizni alkalmanként az együttműködést, pontosítani a feladatokat, esetenként új követelményeket megfogalmazni, ügyelve arra, hogy egyikük se váljon magamutogatóvá. Aztán a „miként”-re is kell, hogy tevődjék hangsúly, így, ettől lehet teljesebb a dolog. Megépülnek a járdák, felújítják az utakat, hogy ne kelljen tiporni a sárt. A tanács fuvart kér. Az ABC-nél terepet, kell rendezni, a nyugdíjasok klubjában szakipari munkákhoz kell segítség — a termelőszövetkezet társadalmi munkát végez. Nem szorul magyarázatra, az ilyen esetekben a tanács egymaga kevés lenne. A klubkönyvtár közös fenntartásban van, közös a villanyszámla, a téesz fizeti a takarítót, nincs veszekedés a terembérleti díjon. Pénzt kap a községi KISZ-alapszervezet a gazdaságtól, a tanács meg évente 20 ezer forint ingyenfuvart. Nem az írás a lényeg, hanem a gyakorlat, mondják a tanácsházán a végrehajtó bizottsági ülést követően. Előbb még az iskola, az iskola napközi munkájáról beszéltek, vitatkoztak, most meg a gyakorlatban létező kapcsolat a téma. Példákat emlegetnek, legutóbb a kutat, mi sem példázhatná ezt meggyőzőbben, mint a kút. Kerítés kellett a mélyfúrású kúthoz, a termelőszövetkezet szerelőműhelyének dolgozói elkészítették. Nem a téesznek, nem a tanácsnak, a falunak! Könnyű elgondolni, hogy egy ilyen elhatározás — példaként csak — „Sürgősen kellene nyolc köbméter kavics a Kossuth utca végibe” — nem okozna nagy gondot. Elég lenne, ha a brigádvezetőnek jeleznék, ott lenne az utca végiben az anyag hamarost. Erőt jelent az összefogás — ezt bizonyítják Horváth Ferenc vb-titkár, Boros Antal társadalmi tanácselnök, Horváth Endre főkönyvelő példái. Illetékesek a falu ügyeiben, felelősek is. Horváth Endre a Hazafias Népfront elnöke, részt vesz az üléseken, adódtak esetek, amelyekben nem értett egyet a vb-titkárral, aki különben a testvéröccse. Póczik Lajos, a társadalmi elnökhelyettes szintén téesztag. Tagja a végrehajtó bizottságnak Szigeti József, a szerelőműhely szocialista brigádjának dolgozója. Az emberek ügyes-bajos dolgaikkal a tanácshoz fordulnak, dolgoznak a termelőszövetkezetben, élnek a községben. A számadatok emlegetése nélkül többet elmond az, ami tetten érhető Páliban: a közösségi érzés, a falu ügye köti össze a páros és a páratlan számú házak lakóit. A szálak ugyanúgy vezetnek tőlük a tanácsházra, mint a termelőszövetkezet irodájába, a vb-titkárhoz, a téesz elnökéhez, Horváth Lajoshoz. Sokat végezhet együtt tanács és termelőszövetkezet — a tennivalókban egyetértve, többes szám első személyben szólva a gazdaság eredményeiről, a "közintézmények helyzetéről, ellátásról, életmódról, közművelődésről, mindazon dolgokról, amelyek a kapcsolat lényegét, a település változását adják. Joó József „Ezen a földön kell megélni” . Ágfalvi változások Cikk-cakkos vonalak, beékelődések tarkítják az ágfalvi termelőszövetkezet térképét. S még ezen a képen a domboldalak, a belvizes területek nem is látszanak. Bizony, vannak vidékek, ahol könnyebb gazdálkodni, ahol az embert édesebb gyermekének tekinti a föld. — A dolgok nyitjára kell rájönni! — állítja Ferenczy István, a termelőszövetkezet elnöke. — Én nem sajnáltam rá az időt, átkutattam a falu múltjára, földművelésére vonatkozó írásos emlékeket. Hisz a régi gazdáknak isugyanezen a földön kellett megélni. A változtatásokra szükség van, csak így tudunk megfelelni a mostani követelményeknek. Az előző években az állatállomány ellátására úgy vásárolta a termelőszövetkezet a takarmányt. Ez pedig aligha gazdaságos. Éppen emiatt a növénytermesztésben bizonyos szerkezeti változtatásokat hajtottunk végre — mondja Pittmann György, a termelőszövetkezet főagronómusa. — A legfőbb cél az, hogy néhány fontosabb árunövény mellett megtermeljük az állatok zöldtakarmányát is. Kukoricát csak silónak vetve talál bárki is az ágfalvi téesz határában. Régebben foglalkoztak ugyan vele, de az átlagtermés is gyenge volt, be sem ért rendesen. Cukorrépa sincs. Megteremne. De gépeket kellene vásárolni, nagy a szállítási távolság is. Pénzhozó növénynek megmaradtak a kalászosok, közel ötszáz hektáron, újdonságként pedig hatvankét hektár napraforgó, és a célszerű elővetemény miatt ugyanennyi repce. Az ágfalviak nem számítanak arra, hogy a kalászosoknál akár idén, akár máskor versenyre kelhetnek a Szigetköz, a csornai járás gazdaságaival. A mostani „aratás” is kora tavasszal kezdődött. A talajvíz kiölt hetvenkét hektár gabonát. Mindemellett a növénytermesztés tervezett árbevétele hárommillió nyolcszázezer forint felett van. S a jelenlegi remények még ennél is nagyobbak. — Régebben itt főként állattenyésztésből éltek az emberek — mondja az elnök. — A termelőszövetkezetnek van 220 tehene. Egyelőre vegyeshasznosításban. Az idei tervünk a háromezer-négyszáz literes tehenenkénti átlag elérése.Ha ez sikerül, elégedettek leszünk. — Másik fontos tervünk a juhászat fejlesztése — jelenti ki Heisz Viktor, a téesz főállattenyésztője. — Jelenleg két nyájban ötszázötven anyajuhot tartunk. Tagjai vagyunk a Lajta-hansági Állami Gazdaság egyszerű társulásának is. Idén közel négy kiló ötven deka gyapjút adtunk el anyánként. S jó volt a gyapjú minősége is, mert 107 forint körüli átlagárat értünk el kilogrammonként. A jelenlegi állományt nyolcszáz anyajuhra kívánjuk növelni. Talán, később majd tovább is! Hiszen a beékelődött legelőkön és rétdarabokon még többet is tudnánk tartani. De a távlati fejlesztést az eredményektől tesszük függővé. — Úgy határozott a termelőszövetkezet vezetősége, hogy a jelenlegi 44 hektáros szőlőterületet száz hektárra növeljük — jegyzi meg Horváth Ferenc, szőlészeti ágazatvezető. — Elképzelésünket anyagilag is támogatja a Badacsony vidéki Pincegazdaság. Ám a tervbe vett növekedés a saját szaporítóanyag előállítás mellett is leköti egy időre a fejlesztési alapunk nagy részét. Legnagyobb árbevételt és talán nyereséget is a melléküzemágaktól várjak a szövetkezetben. A láda és bútorgyártásból származó bevételi terv tizenhat millió forint körül van az idén. E két melléküzemág eddig is sokat lendített a termelőszövetkezeten, s az innét származó nyereség jelentősen hozzájárult az alaptevékenység fejlesztéséhez. Sőt az itt dolgozók csúcsmunkák idején kivonulnak a határba is. Erre az évre mindössze közel kétmillió nyolcszázezer forint nyereséget terveztek a szövetkezetben. — Most már bizakodóbbak vagyunk, mint az év elején — mondja a termelőszövetkezet elnöke — s a tervet bizonyára túlteljesítjük. Erre ösztönözzük dolgozóinkat és a szakembereinket is. Igaz, most még sokat beszélünk elképzelésekről, kezdeményezésekről, de ezekből rövid idő alatt ki kell hogy alakuljon a szövetkezetünk adottságainak legmegfelelőbb szerkezet. N. E. 1980. július 1., kedd Rábatext: korszerű minőségvizsgálat A korszerűségnek nem csupán az a feltétele, hogy a termelés modern, nagyértékű gépparkkal történik, hiszen az ilyen berendezésekkel is lehet — példák sorát írhatnánk bizonyságul — selejtet gyártani, silány munkát végezni. Hogy a hiba, a nem megfelelő munkavégzés mielőbb kiderüljön, a termelőhelyeken jól felszerelt, minőségellenőrző szervezetet kell működtetni. Jóllehet, ennek a feltételei drágán, olykor több százezer forintos értékkel mérhetők, a befektetés végső soron többszörösen megtérül, minthogy a minőség ,az egyiklegfontosabb gazdasági tényező. Lehetetlen lenne például jó minőségű terméket szőni a Győri Textilipari Vállalat szövődésében, ha nem kifogástalan miben, ha nem kifogástalan mia fonoda. A fonodát a Rábatext — kiaknázva a rendelkezésre álló hitelcsatornákat, és saját erőforrásait oly módon hozta létre, hogy viszonylag hosszú távon feleljen meg a korszerűség szinte valamenynyi követelményének. Így például minőségellenőrző részlege is az iparág egyik legjobban felszerelt fonodai laboratóriuma. Egy-egy elemzésnél sok ezer méternyi fonal vizsgázik, szigorú laboratóriumi feltételek közepette A vizsgálat színhelyén a hőmérsékletnek pontosan 22 Celsius foknak kell lenni. A laboratórium légterében a relatív nedvességtartalom a magyar szabvány ide vonatkozó előírásainak megfelelően 65 százalékos. A minőségellenőrzést mindenütt egyfajta módon újra meg kell tanulni, az adott üzemre szabott módszereket kell kialakítani és alkalmazni. E követelménynek megfelelően a Rábatext fonodájában is egyéni, sajátos, a vállalatnál kifejlesztett minőségvizsgálati módszereket alkalmaznak. Mint a szakemberek mondják, a magyar fonodák hasonló módszerei közül a győriekéi ma a legkorszerűbbek. Képünkön a fonodái minőségellenőrző laboratórium. A jól felkészült szakemberekből álló (ezt a kiváló cím is igazolja) Szilágyi Erzsébet szocialista brigád két tagja az úgynevezett tömegegyenlőtlenség-vizsgáló és a Classimat nevű műszerekkel dolgozik. N. M. T. (Szűk Ödön felvétele) A házőrző A kutya öreg. Álmosan előrenyújtja az arcát, oldalára fordul, föláll, homályba borul a szeme, csüng, lóg a hasa. Titka nincsen. Harangszó előtt, tizenkét óra körül érkezik haza a hegykői termelőszövetkezet szerelőműhelyének csoportvezetője, Szováti Horváth Sándor. Végig tolja az udvaron a motorkerékpárt, letámasztja a kút mellé, az ülésre teszi a bukósisakot, az almaiénál lassít a léptein, a kutya örömében nyüszítve ugrál a lábánál, zörgeti a láncot, folyik nyelvéről a nyál, izzad. Később mintha ólom tapadna a vasszemekre, lehasal az állat, visszacsúszik a deszkaházba, kerek pupillákkal les, látszik rövid és vastag nyaka, disznónyakú az ilyen, a feje meg kanhoz túl finom, szokás. Aztán süppedt már, laza lapocka, a mancsok kifele állnak, a metszőfogak koszorúja lekopott, őszülni kezd a szemöldökén a kutya. — Nem nagyon szeretem — mondja Horváthné, aki ebédet készít a konyhában. Leül egy székre, hallgat egysort, félszemmel a nagyobbik gyerekét nézi. Érettjeire készül a lány, az óvónőképzőbe menne. Sopronba. — Nem szeretem, de nem adjuk el. — Ha a zöldségre vevőt hoz, akkor talán. Mégse, mégse — szól csendesen Szováti Horváth, és visszamegy a kutyához. Az a cipőjére fekszik. — A faj tisztaságát írás, pedigré nem igazolja — mondom. — Folyik benne mindenféle vér. Tizenöt éve folyik — jön föl a lépcsőn Horváth Sándor. — Korcs házőrző. Ügyes a neve. Volt farkaskutyánk, nem tetszett. Hidegségre adtuk el. Mikor gyerek voltam, szaladgált három kutya a portán, szerettem az állatokat, benne volt a természetemben. Ha volt húsz kutyánk, az biztos, tizenhat Ügyes névre hallgatott. Oltásra zsákban viszem, vissza a bicikli mellett szalad. Sajnálom megkötve, de tiporja a virágokét, fölfekszik a teraszon az asztalra, kibújik az utcára. Múltkor elszabta a láncot, összekapott valamelyik társával, véresre marták egymást. Sokat ugat, sokszor valósággal elreked. Ez már csak nálunk marad, nem válunk meg tőle. Jelez, ha valaki nyitja a kiskaput. Száz közül megismerem a hangját, kihallani a Halastóra, ha ott vagyunk a földön. A háztájiban zöldségfélékkel foglalkoznak Horváthék: hagymával, zellerrel. A hagymát — szép — a napokban megkapálták. Házos volt, aztán vízzel indultak a falunak, megáztak a délutáni esőben. A férfi negyvenhat esztendős lesz június 27-én, ezerkilencszázötvenkilenc óta feéesz-tag, bőven van munka a gazdaságban, hét elején egy új rendsodrót raktak öszsze, traktorokat javítottak, gépszemlére készültek, hamarosan itt az aratás, kombájnra ül Horváth Sándor, E 512- esre. — Remélem, gazdagabb nyarunk lesz. A kutya megömld a fejét, mintha hallgatózna. Lehet, hírét vette a kapuvári kiállításnak, luxus tartásra alkalmas ebeket vél elvonulni kint a nyárfasor mellett, drótszőrű Fox Terriereket, griffonokat. Az ócska gumikkal megtámasztott bódéból figyel. Mellüregében elroncsolódott a tüdő és a szív — Ha szomjas, akkor két lábra áll — mondja Szováti Horváth Sándor. Majd újra. — Két lábra. A kisebbik gyerek (két lány öccse, hat éves) vizet visz neki, ételmaradékot. Szégyellős, vén arcú a kutya, távol már kiállításoktól, mezőktől, faluszéltől, kertek végétől. Szorongatja valami a torkát, elképzel magának minden jót és rosszat, elfelejti azokkal való ugatásokat, valahol majd itt, az almafa tövében múlik ki, itt kerül a helyébe, minden bizonnyal örökli a nevét. Ügyes elképzel mindent, morogja magának, amit a napokban hallott, hogy a világ nagy szállodáiban engedélyezik a kutyák elszállásolását, többek közt azért, mert a kutya nem viszi el emlékbe a hamutartót, nem törli meg a lábát a függönybe, nem köp ki az ablakon. Dehát azok másfélék, egyik se ilyen korcs, fehér homlokú házőrző. J. J. Építőipari tanácskozás Számolhatunk azzal, hogy az V. ötéves tervben előirányzott 430— 440 ezer lakásnál több, mintegy 450—455 ezer új otthon épül fel az év végéig — állapította meg Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár az ágazat vállalati és szövetkezeti gazdasági párt- és tömegszervezeti vezetőinek hétfőn tartott országos tanácskozásán. A tervidőszakban a tervezetthez közeli szinten teljesülnek a lakóépületek felújítására, korszerűsítésére és karbantartására előirányzott feladatok is. Mintegy 75 ezer állami tulajdonban lévő lakást újítanak fel, s több mint 20 ezret korszerűsítenek az év végéig. Ezzel a felújított lakások aránya a tervidőszak végén eléri a 72 százalékot. A tanácskozáson megjelent Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter és Bonifert Ádám, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese is. KUMFOID 3