Kisalföld, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

Jó példák Páliban Együtt a faluért 'Pálit járva az érdekel­t milyen a termelőszövetkezet és a tanács kapcsolata. Itt se,­­ott se az örömök és a gon­dok lajstromozásával foglal­kozom, nem veszem sorra az együttműködési szerződés pontjait, hanem a jelen dol­gainak lényegét, sajátosságát nézem. Abból indulva ki, hogy a jó együttműködés nem eleve kész adottság, hanem ilyen­olyan munkákra készített terv megalapozott lehetősé­geként jelentkezik, úgy ért­hető a gyakorlat jelentősége. Persze, az emlegetett lehető­ségektől, ezek felsorolásától, papírlapra gépelésétől nem lenne megnyugtató a kapcso­lat. Sokkal inkább a tudatos, konkrét feladatok közös meg­oldásáról van szó. Így van rendjén, minek lenne másképp egy olyan he­lyen, ahol egyik szerv sem tetszeleg a falugazda szere­pében. Ami viszont lényeges, és ezt tudják mindkét he­lyen, ha úgy tetszik, irodá­ban, hogy a kapcsolat minő­ségét újra és újra meg kell vizsgálni (kétévenként te­szik), ellenőrizni alkalman­ként az együttműködést, pontosítani a feladatokat, esetenként új követelménye­ket megfogalmazni, ügyel­ve arra, hogy egyikük se vál­jon magamutogatóvá. Aztán a „miként”-re is kell, hogy tevődjék hangsúly, így, ettől lehet teljesebb a dolog. Megépülnek a járdák, fel­újítják az utakat, hogy ne kelljen tiporni a sárt. A ta­nács fuvart kér. Az ABC-nél terepet, kell rendezni, a nyug­díjasok klubjában szakipari munkákhoz kell segítség — a termelőszövetkezet társa­dalmi munkát végez. Nem szorul magyarázatra, az ilyen esetekben a tanács egymaga kevés lenne. A klubkönyv­tár közös fenntartásban van, közös a villanyszámla, a té­­esz fizeti a takarítót, nincs veszekedés a terembérleti díjon. Pénzt kap a községi KISZ-alapszervezet a gazda­ságtól, a tanács meg évente 20 ezer forint ingyenfuvart. Nem az írás a lényeg, ha­nem a gyakorlat, mondják a tanácsházán a végrehajtó bi­zottsági ülést követően. Előbb még az iskola, az iskola­ nap­közi m­unkájáról beszéltek, vitatkoztak, most meg a gya­korlatban létező kapcsolat a téma. Példákat emlegetnek, legutóbb a kutat, mi sem pél­dázhatná ezt meggyőzőbben, mint a kút. Kerítés kellett a mélyfúrású kúthoz, a terme­lőszövetkezet szerel­őműhe­lyének dolgozói elkészítet­ték. Nem a téesznek, nem a tanácsnak, a falunak! Könnyű elgondolni, hogy egy ilyen elhatározás — pél­daként csak — „Sürgősen kel­lene nyolc köbméter kavics a Kossuth utca végibe” — nem okozna nagy gondot. Elég lenne, ha a brigádveze­tőnek jeleznék, ott lenne az utca végiben az anyag hama­­rost. Erőt jelent az összefogás — ezt bizonyítják Horváth Fe­renc vb-titkár, Boros Antal társadalmi tanácselnök, Hor­váth Endre főkönyvelő pél­dái. Illetékesek a falu ügyei­ben, felelősek is. Horváth Endre a Hazafias Népfront elnöke, részt vesz az ülése­ken, adódtak esetek, ame­lyekben nem értett egyet a vb-titkárral, aki különben a testvéröccse. Póczik Lajos, a társadalmi elnökhelyettes szintén téesztag. Tagja a vég­rehajtó bizottságnak Szigeti József, a szerelőműhely szo­cialista brigádjának dolgozó­ja. Az emberek ügyes-bajos dolgaikkal a tanácshoz for­dulnak, dolgoznak a terme­lőszövetkezetben, élnek a községben. A számadatok emlegetése nélkül többet el­mond az, ami tetten érhető Páliban: a közösségi érzés, a falu ügye köti össze a páros és a páratlan számú házak lakóit. A szálak ugyanúgy ve­zetnek tőlük a tanácsházra, mint a termelőszövetkezet irodájába, a vb-titkárhoz, a téesz elnökéhez, Horváth La­joshoz. Sokat végezhet együtt tanács és termelőszövetkezet — a tennivalókban egyetért­ve, többes szám első személy­ben szólva a gazdaság ered­ményeiről, a "­közintézmények helyzetéről, ellátásról, élet­módról, közművelődésről, mindazon dolgokról, amelyek a kapcsolat lényegét, a tele­pülés változását adják. Joó József „Ezen a földön kell megélni” . Ágfalvi változások Cikk-cakkos vonalak, be­ékelődések tarkítják az ág­falvi termelőszövetkezet tér­képét. S még ezen a képen a domboldalak, a belvizes te­rületek nem is látszanak. Bi­zony, vannak vidékek, ahol könnyebb gazdálkodni, ahol az embert édesebb gyerme­kének tekinti a föld. — A dolgok nyitjára kell rájönni! — állítja Ferenczy István, a termelőszövetkezet elnöke. — Én nem sajnáltam rá az időt, átkutattam a fa­lu múltjára, földművelésére vonatkozó írásos emlékeket. Hisz a régi gazdáknak is­­ugyanezen a földön kellett megélni. A változtatásokra szükség van, csak így tudunk megfelelni a mostani köve­telményeknek. Az előző évek­ben az állatállomány ellátá­sára úgy vásárolta a termelő­­szövetkezet a takarmányt. Ez pedig aligha gazdaságos.­­ Éppen emiatt a növény­­termesztésben bizonyos szer­kezeti változtatásokat hajtot­tunk végre — mondja Pitt­­mann György, a termelőszö­vetkezet főagronómusa. — A legfőbb cél az, hogy néhány fontosabb árunövény mellett megtermeljük­ az állatok zöldtakarmányát is. Kukoricát csak silónak vet­ve talál bárki is az ágfalvi téesz határában. Régebben foglalkoztak ugyan vele, de az átlagtermés is gyenge volt, be sem ért rendesen. Cukor­répa sincs. Megteremne. De gépeket kellene vásárolni, nagy a szállítási távolság is. Pénzhozó növénynek megma­radtak a kalászosok, közel ötszáz hektáron, újdonság­ként pedig­ hatvankét hektár napraforgó, és a célszerű elő­ve­temény miatt ugyanennyi repce. Az ágfalviak nem szá­mítanak arra, hogy a kalá­szosoknál akár idén, akár máskor­ versenyre kelhetnek a Szigetköz, a csornai járás gazdaságaival. A mostani „aratás” is kora tavasszal kezdődött. A talajvíz kiölt hetvenkét hektár gabonát. Mindemellett a növényter­mesztés tervezett árbevétele hárommillió nyolcszázezer forint felett van. S a jelenle­gi remények még ennél is nagyobbak. — Régebben itt főként ál­lattenyésztésből éltek az em­berek — mondja az elnök. — A termelőszövetkezetnek van 220 tehene. Egyelőre vegyes­­hasznosításban. Az idei ter­vünk a háromezer-négyszáz literes tehenenkénti átlag el­érése.­­Ha ez sikerül, elége­dettek leszünk. — Másik fontos tervünk a juhászat fejlesztése — jelenti ki Heisz Viktor, a téesz főál­lattenyésztője. — Jelenleg két nyájban ötszázötven anyajuhot tartunk. Tagjai va­gyunk a Lajta-hansági Álla­mi Gazdaság egyszerű társu­lásának is. Idén közel négy kiló ötven deka gyapjút ad­tunk el anyánként. S jó volt a gyapjú minősége is, mert 107 forint körüli átlagárat ér­tünk el kilogrammonként. A jelenlegi állományt nyolcszáz anyajuhra kívánjuk növelni. Talán, később majd tovább is! Hiszen a beékelődött lege­lőkön és rétdarabokon még többet is tudnánk tartani. De a távlati fejlesztést az ered­ményektől tesszük függővé. — Úgy határozott a terme­lőszövetkezet vezetősége, hogy a jelenlegi 44 hek­táros szőlőterületet száz hek­tárra növeljük — jegyzi meg Horváth Ferenc, szőlészeti ágazatvezető. — Elképzelé­sünket anyagilag is támogat­ja a Badacsony vidéki Pince­­gazdaság. Ám a tervbe vett növekedés a saját szaporító­anyag előállítás mellett is le­­köti egy időre a fejlesztési alapunk nagy részét. Legnagyobb árbevételt és talán nyereséget is a mellék­üzemágaktól várjak a szövet­kezetben. A láda és bútor­­gyártásból származó bevételi terv tizenhat millió forint kö­rül van az idén. E két mel­léküzemág eddig is sokat len­­­dített a termelőszövetkezeten, s az innét származó nyereség jelentősen hozzájárult­ az alaptevékenység fejlesztésé­hez. Sőt az itt dolgozók csúcsmunkák idején kivonul­nak a határba is. Erre az évre mindössze kö­zel kétmillió nyolcszázezer forint nyereséget terveztek a szövetkezetben. — Most már bizakodóbbak vagyunk, mint az év elején — mondja a termelőszövetkezet elnöke — s a tervet bizonyá­ra túlteljesítjük. Erre ösztö­nözzük dolgozóinkat és a szakembereinket is. Igaz, most még sokat beszélünk el­képzelésekről, kezdeményezé­sekről, de ezekből rövid idő alatt ki kell hogy alakuljon a szövetkezetünk adottságai­nak legmegfelelőbb szerke­zet. N. E. 1980. július 1., kedd Rábatext: korszerű minőségvizsgálat A korszerűségnek nem csu­pán az a feltétele, hogy a ter­melés modern, nagyértékű gépparkkal történik, hiszen az ilyen berendezésekkel is lehet — példák sorát írhat­nánk bizonyságul — selejtet gyártani, silány munkát vé­gezni. Hogy a hiba, a nem megfelelő munkavégzés mi­előbb kiderüljön, a termelő­helyeken jól felszerelt, minő­ségellenőrző szervezetet kell működtetni. Jóllehet, ennek a feltételei drágán, olykor több százezer forintos érték­kel mérhetők, a befektetés végső soron többszörösen megtérül, minthogy a minő­ség ,az egyik­­legfontosabb gazdasági tényező. Lehetetlen lenne például jó minőségű terméket szőni a Győri Tex­tilipari Vállalat szövődés­é­­ben, ha nem kifogástalan mi­ben, ha nem kifogástalan mi­­a fonoda. A fonodát a Rábatext — kiaknázva a rendelkezésre álló hitelcsatornákat, és saját erőforrásait­­ oly módon hozta létre, hogy viszonylag hosszú távon feleljen meg a korszerűség szinte valameny­­nyi követelményének. Így például minőségellenőrző részlege is az iparág egyik legjobban felszerelt fonodai laboratóriuma. Egy-egy elem­zésnél sok ezer méternyi fo­nal vizsgázik, szigorú labora­tóriumi feltételek közepette A vizsgálat színhelyén a hő­mérsékletnek pontosan 22 Celsius foknak kell lenni. A laboratórium légterében a relatív nedvességtartalom a magyar szabvány ide vonat­kozó előírásainak megfelelő­en 65 százalékos. A minőségellenőrzést min­denütt egyfajta módon újra meg kell tanulni, az adott üzemre szabott módszereket kell kialakítani és alkalmaz­ni. E követelménynek meg­felelően a Rábatext fonodá­jában is egyéni, sajátos, a vállalatnál kifejlesztett mi­nőségvizsgálati módszereket alkalmaznak. Mint a szak­emberek mondják, a magyar fonodák hasonló módszerei közül a győriekéi ma a leg­korszerűbbek. Képünkön a fonodái minő­ségellenőrző laboratórium. A jól felkészült szakemberekből álló (ezt a kiváló cím is iga­zolja) Szilágyi Erzsébet szo­cialista brigád két tagja az úgynevezett tömegegyenlőt­­lenség-vizsgáló és a Classi­­mat nevű műszerekkel dol­gozik. N. M. T. (Szűk Ödön felvétele) A házőrző A kutya öreg. Álmosan elő­renyújtja az arcát, oldalára fordul, föláll, homályba bo­rul a szeme, csüng, lóg a ha­sa. Titka nincsen. Harangszó előtt, tizenkét óra körül érkezik haza a hegykői termelőszövetkezet szerelőműhelyének csoport­­vezetője, Szováti Horváth Sándor. Végig tol­ja az­­ udva­ron a motorkerékpárt, letá­masztja a kút mellé, az ülés­re teszi a bukósisakot, az al­maiénál lassít a léptein, a kutya örömében nyüszítve ugrál a lábánál, zörgeti a láncot, folyik nyelvéről a nyál, izzad. Később mintha ólom tapadna a vasszemekre, lehasal az állat, visszacsú­szik a deszkaházba, kerek pupillákkal les, látszik rövid és vastag nyaka, disznónya­kú az ilyen, a feje meg kan­hoz túl finom, szokás. Aztán süppedt már, laza lapocka, a mancsok kifele állnak, a met­szőfogak koszorúja lekopott, őszülni kezd a szemöldökén a kutya. — Nem nagyon szeretem — mondja Horváthné, aki ebédet készít a konyhában. Leül egy székre, hallgat egy­sort, félsz­emmel a nagyob­bik gyerekét nézi. Érettjei­re készül a lány, az óvónő­képzőbe menne. Sopronba. — Nem szeretem, de nem adjuk el. — Ha a zöldségre vevőt hoz, akkor talán. Mégse, mégse — szól csendesen Szo­váti Horváth, és visszamegy a kutyához. Az a cipőjére fekszik. — A faj tisztaságát írás, pedigré nem igazolja — mondom. — Folyik benne mindenfé­le vér. Tizenöt éve folyik — jön föl a lépcsőn Horváth Sándor. — Korcs házőrző. Ügyes a neve. Volt farkas­kutyánk, nem tetszett. Hi­degségre adtuk el. Mikor gyerek voltam, szaladgált három kutya a portán, sze­rettem az állatokat, benne volt a természetemben. Ha volt húsz kutyánk, az biztos, tizenhat Ügyes névre hallga­tott. Oltásra zsákban viszem, vissza a bicikli mellett sza­lad. Sajnálom megkötve, de tiporja a virágokét, fölfek­szik a teraszon az asztalra, kibújik az utcára. Múltkor elszabta a láncot, összekapott valamelyik társával, véresre marták egymást. Sokat ugat, sokszor valósággal elreked. Ez már csak nálunk marad, nem válunk meg tőle. Jelez, ha valaki nyitja a kiskaput. Száz közül megismerem a hangját, kihallani a Halastó­ra, ha ott vagyunk a földön. A háztájiban zöldségfélék­kel foglalkoznak Horváthék:­­ hagymával, zellerrel. A hagy­mát — szép — a napokban megkapálták. Házos volt, az­tán vízzel indultak a falu­nak, megáztak a délutáni esőben. A férfi negyvenhat esztendős lesz június 27-én, ezerkilencszázötvenkilenc óta feéesz-tag, bőven van munka a gazdaságban, hét elején egy új rendsodrót raktak ösz­­sze, traktorokat javítottak, gépsze­mlére készültek, hama­rosan itt az aratás, kombájn­ra ül Horváth Sándor, E 512- esre. — Remélem, gazdagabb nyarunk lesz. A kutya megömld a fejét, mintha hallgatózna. Lehet, hírét vette a kapuvári kiál­lításnak, luxus tartásra alkal­mas ebeket vél elvonulni kint a nyárfasor mellett, drótszőrű Fox Terriereket, griffonokat. Az ócska gumik­kal megtámasztott bódéból figyel. Mellüregében elron­csolódott a tüdő és a szív — Ha szomjas, akkor két lábra áll — mondja Szováti Horváth Sándor. Majd újra. — Két lábra. A kisebbik gyerek (két lány öccse, hat éves) vizet visz neki, ételmaradékot. Szégyellős, vén arcú a ku­tya, távol már kiállításoktól, mezőktől, faluszéltől, kertek végétől. Szorongatja valami a torkát, elképzel magának minden jót és rosszat, elfe­lejti az­okkal való ugatáso­kat, valahol majd itt, az al­mafa tövében múlik ki, itt kerül a helyébe, minden bi­zonnyal örökli a nevét. Ügyes elképzel mindent, morogja magának, amit a napokban hallott, hogy a világ nagy szállodáiban engedélyezik a kutyák elszállásolását, töb­bek közt azért, mert a kutya nem viszi el emlékbe a ha­mutartót, nem törli meg a lá­bát a függönybe, nem köp ki az ablakon. Dehát azok másfélék, egyik se ilyen korcs, fehér homlokú házőr­ző. J. J. Építőipari tanácskozás Számolhatunk azzal, hogy az V. ötéves terv­ben előirányzott 430— 440 ezer lakásnál több, mintegy 450—455 ezer új otthon épül fel az év végéig — állapította meg Szabó János építés­ügyi és városfejlesztési minisztériumi­­ államtit­kár az ágazat vállalati és szövetkezeti gazdasá­gi párt- és tömegszerve­­zeti vezetőinek hétfőn tartott országos tanács­kozásán. A tervidőszak­ban a tervezetthez köze­li szinten teljesülnek a lakóépületek felújításá­ra, korszerűsítésére és karbantartására elő­irányzott feladatok is. Mintegy 75 ezer állami tulajdonban lévő lakást újítanak fel, s több mint 20 ezret korszerűsítenek az év végéig. Ezzel a fel­újított lakások aránya a tervidőszak végén eléri a 72 százalékot. A ta­nácskozáson megjelent Ábrahám Kálmán épí­tésügyi és városfejleszté­si miniszter és Bonifert Ádám, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese is. KUMFOID 3

Next