Kisalföld, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

Elismerésre méltó integráció Ha nem is nőnek égig a fák... Jó kezdeményezésként ítélte meg a szakmai közvélemény azt a lépést, amikor a megye hatvan termelőszövetkezete, há­rom állami gazdasága, az Északdunántúli Vízügyi Igazgató­ság és a két erdőgazdaság Egyszerű Erdőgazdálkodási Társu­lást alakított a Kisalföldi Erdő­ és Fafeldolgozó Gazdaság gesztorságával. Ezt a lépést megelőzte a Megyei Pártbizottság határozata (1977), a Megyei Tanács VB határozata, amely a megye fafeldolgozásának és erdőgazdálkodásának fejlesztését célozta. Nagyon is időszerű az er­dőgazdálkodásban rejlő lehe­tőségek jó kihasználása, ugyanis a megyének is fel­adata, hogy a népgazdaság csökkenthesse a 15 milliárd forintos faimportot. Hogy mi­lyen eredménnyel dolgozott eddig a fiatal integráció, ezt értékelte a minap a megyei pártbizottság mellett működő gazdaság- és szövetkezetpoli­tikai munkabizottság. A társulás egyik figyelem­reméltó eredménye, hogy a tagszövetkezeteknek húszezer köbméter fát ki tudott ter­melni a két erdőgazdaság. A korábbi évekhez képest ked­vezőbb az erdőfelújítás, kö­szönhető ez a gesztorgazda­ságnak, valamint a soproni Tanulmányi Állami Erdőgaz­daság közreműködésének. Az együttműködés előnye, hogy már az első évben, 1979-ben­ hat százalék export-felár visszatérítést fizetett a társu­lás a tagjai részére. Ebben az évben a társulás exportfor­galma 34 690 köbméter fa volt. A megye erdőterülete egyébként közel 67 ezer hek­tár. Továbbra is az a cél, hogy az integráció adta lehe­tőségekkel hatékony legyen az erdőgazdálkodás, ehhez hozzátartozik a többi között a hulladékfa hasznosításának a megoldása is. Tehát indokolt megteremteni a nyersanyag és a feldolgozási kapacitás közötti összhangot. Speciális gondot jelent, hogy a Gabcikovó—Nagy­marosi Vízlépcsőrendszer épí­tése megkívánja az erdőterü­let csökkenését is, mintegy 1355 hektárét. Az itt nevelő­dött fa hozamát körülbelül háromszoros területen lehet megtermelni, mivel olyan föl­deket erdősíthetünk, amelye­ken a mezőgazdasági terme­lés nem rentábilis. A hatodik ötéves tervben 1800 hektár erdő telepítése lehetséges, el­sősorban a gyorsan növő nagyhozamú nyár és fenyőfé­lékkel. Összességében javulást, eredményezett az erdőgazda­sági társulás, s adottak a fel­tételei a még eredményesebb munkának. Számos javaslat, feladat hangzott el a munka­bizottsági ülésen, közülük is tán a legjelentősebbek: a soproni egyetem szellemi tar­talékait érdemes az irányban­­ is hasznosítani, hogy ennek a társulásnak a tevékenysége megközelíthesse a rendszer­­szerű termelés színvonalát. Nagyon lényeges, hogy az együttműködésen belül meg­oldódjék a hulladék haszno­sítása. Indokolt foglalkozni azzal a gondolattal, hogy kö­zös javító, alkatrészellátó bá­zist hozzanak létre akár kö­zös hozzájárulási alapból is. Feladat még, a gesztor­gaz­daság tennivalója, hogy ki­munkálja a területi szövetség közreműködésével a jobb fa­forgalmazási módszert, olyant, ami közös érdekeltsé­gen alapul. Járható út lesz továbbra is az olyan irányú közös tevé­kenység, mint a szaporító­anyagról való gondoskodás, a gépi erő többirányú hasznosí­tása, az egymásközti facsere, a rendszeres szaktanácsadá­sok, szakmai továbbképzések — motorfűrész-kezelők, da­­rukezelők részére — alkat­rész gondok megoldása. A rövid múlttal rendelkező me­gyei integrációt a miniszté­riumi értékelés is elismerés­re méltónak tartotta. A he­lyi erők további jó összefogá­sától, a tartalékok — szelle­mi is — jobb hasznosításától függ, hogy még jobban javít­hassa a megye az erdőgaz­dálkodásával is a külkeres­kedelmi egyensúlyt. G. Szabó Országos konferencia a KTMF-en Az elektronika jelene és jövője Tudományos konferencia kezdődött tegnap délelőtt Győrött, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főisko­lán. A MTESZ Híradástech­nikai Tudományos Egyesüle­te, illetve annak alkatrész- és alapanyag szakosztálya már negyedszázada évente megrendezi az elektronikai alkatrészipar szakemberei­nek fórumát, amelyre az idén megyeszékhelyünkön került sor. • A magyar híradástechni­kai ipar 1974-ben volt száz éves. Akkor, a jubileumon a szakemberek hatalmas fejlő­désről adhattak számot, s ez a fejlődés az azóta eltelt né­hány évben is hihetetlenül felgyorsult. Ma már nincs a népgazdaságnak olyan ága, amely nélkülözni tudná az elektronikát. A félvezetők, integrált áramkörök megje­lenésével a méretek csökken­tésére, a megbízhatóságra, az alacsony áramfogyasztásra irányuló követelmények oly módon teljesíthetők, ami­lyenekre korábban gondolni sem lehetett. Az elektronikai alkatré­szek felhasználása ugrássze­rűen emelkedik, a hazai gyártás viszont nem tud lé­pést tartani az igényekkel. A HTE a XII. pártkongresszus irányelveihez küldött hozzá­szólásában is megállapította: „A jelenlegi nemzetközi hely­zetben nemzeti iparunk füg­getlensége­­szempontjából is lényeges, hogy elektronikai iparunk, saját és szocialista alkatrészbázisra is támasz­kodjék oly módon, hogy a választék egy részéb­e kor­szerű gyártóbázist létesítünk, amely exportra is termel azonos színvonalú, más al­katrészek­­ beszerzésének le­hetővé tétele végett.” Az elektronikai központi fejlesztési programot, az ab­ban megjelölt feladatokat a a közeljövőben vitatja meg az állami terv­bizottság. Mint a mostani konferencia elő­adásaiból is kitűnik, a szak­emberek hosszú távra meg­határozó döntést várnak, s természetesen lényeges elő­relépést. A KTMF-en tartott tanácskozáson két nap alatt összesen harminc előadás hangzott, illetve hangzik el, az elért eredményekről, a kutatások irányáról, az elektronika további várható térhódításáról. A félvezetők és integrált áramkörök olyan területekre is betörnek (ház­tartási gépek, járművek), ahol korábban nem alkal­maztak elektronikus megol­dásokat. Továbbá: például a rádió és televízió készülé­keknél a fő funkció (műsor­közlés) mellett új megoldá­sok, új szolgáltatások beve­zetése válik lehetővé. A ha­zai ipar ezen a téren is lé­pést kíván tartani. J. F. MINTHA A KÖZÖS gaz­dálkodás kezdeti évei tértek volna vissza — fél napra — a közelmúltban a fertőszent­­miklósi Új Élet termelőszö­vetkezetbe. Látogatók érkez­tek a Szeged környéki ta­nyavilágból egész autóbusz­­szal. A domaszéki Szőlőfü­rt Mezőgazdasági Szakszövetke­zet és a fertőszentmiklósiak között nem régi, ám annál erősebb a kapcsolat. Egy esz­tendeje a szőlő hozta őket össze. A domaszékiek sima dugványt kerestek (az ő ho­mokjaikon nem kell tartani a filoxérától), hogy azt oda­haza meggyökereztetve elte­lepítsék. Kiváló minőségű árut kaptak, s mert a jó sző­­lővesszőnek sem kell a cégér, megérkeztek az újabb 300 ezer vessző biztosítása vé­gett. S ha lúd, legyen kövér , a vezetők a különböző bi­zottságok képviselői mellett a jól dolgozó tagokat is ma­gukkal hozták a tapasztala­tokat ígérő kirándulásra. Akik nálunk valaha is­merték, jórészt el­felejtették már, mi az a szakszövetke­zet. Kérésünkre Kalikoda Imre, a Szőlősíirt elnöke el­mondta, eléggé laza szerve­zetben — ahol a közös és az egyéni tulajdon úgy 40—60 százalékos arányban fordul elő —■ 4100 hektáron 1550 taggal gazdálkodnak. — A kiterjedt nagyüzemű termelés nem annyira a szándék, mint inkább a fel­tételek hiánya miatt nem bontakozhatott ki eddig. Né­hány hektáron belül is rend­kívül eltérő a talaj, a jó mi­nőségűtől szinte a futóhomo­kig változik, így azután sem a táblásításra, sem az egy­öntetű művelésre nem alkal­mas. A tagság átlagos élet­kora 57 esztendő. De ha a munkaerőnek nem is va­gyunk bővében, sem szak­értelemben, sem szorgalom­ban nincs hiány. — Nálunk az őszibarack az úr — mondta a domaszéki elnök, amint a közeli, újabb látnivalók felé indult az au­tóbusz. — Ötven hektár kö­zös, 160 egyéni gondozási). Fűszerpaprikából 110 a­ kö­zös, 250 a tagok gazdaságá­ban található. A 130 hektár paradicsomot teljes egészé­ben egyénileg termelik a­­gazdák, 156 hektár szőlőből 56, a 980 hektár gabonából pedig 400 hektár a közösen művelt terület. Vannak olyan szakszövetkezeti tagok is, akik már csaknem teljes egé­szében a közösbe adták a földjüket. Az ő átlagéletko­ruk alig haladja meg a har­mincat. Az autóbusz a termelőszö­vetkezeti pincénél megáll, a tagok a közeli Agghegyre sé­tálnak. A csaknem 120 hek­tárnyi zártkertet háztájinak hagyta meg a téesz. Itt bon­takozik az a szép eredmé­nyeket ígérő gazdálkodási forma, amely a szakcsoport­ba tömörült tagság és a gesz­tor szerepét betöltő Új Élet összefogásának eredménye­ként a parlagokkal váltako­zó, kivénült, főleg direktter­­mő fajtákban bővelkedő sző­lőhegy rekonstrukcióját ígéri. Különösen a lengőszálvesz­­szős művelés iránt érdeklőd­nek a vendégek. Népes cso­portosulás figyeli Megyeri Jenő, a fertőszentmiklósi ter­melőszövetkezet kertészeti ágazatvezetőjének tájékozta­tóját. A VEZETŐK ELDÖNTIK: nemcsak a telepítéshez szük­séges simavessző utazik Fer­­tőszentmiklósról Domaszékre hanem a 100 hektár szőlőül­tetvény teljes támrendszere is — oszlopok, karók, tárnok — a termelőszövetkezet akác­erdejéből. A köszöntőre, amelyhez jövő esztendőre szóló meghívást mellékel a domaszéki elnök, dr. Lapis Mihály, a fertőszentmiklósi főmezőgazdász válaszol. Meg­köszöni az üdvözlést, elfo­­°adja a meghívást. S 1981- ben, amikor javában érik az, őszibarack, a kisalföldiek látogatnak a Nagyalföldre, ismerkedni más és?tái termő­helyi viszonyaival, lakóival. (Farkas) Vendégek Domaszékről Szőlő a futóhomokra 1980. október 8., szerda Ü­­lést tartott a megyei párt-vb Tegnap Győrben, a pártszékházban ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron megyei Végrehajtó Bizottsága. A testület megtárgyalta a VI. ötéves népgazdasági terv kidolgozásához és a település­­hálózat infrastrukturális fejlesztésének főbb céljaihoz készített irányelveket. A tervtörvény társadalmi vitájá­ban az országos szervek mellett a megyei párt-vb-k ugyancsak megvitatják az irányelveket. A megyei párt-vb tegnapi tanácskozásán számos észrevétel hang­zott el, melyek segítik a VI. ötéves terv végleges ki­munkálását. A napirend vitáján részt vett Kovács An­tal, a Központi Bizottság osztályvezetője. Ezt követően a testület a káderképzés és továbbképzés, a tömegpro­­paganda 1985-ig szóló tervét vitatta meg, majd egyéb ügyeket tárgyalt ■ Ezekben a napokban megyénk mezőgazdasági üzemeiben már a jövő évi termés meny­­nyiségére gondolnak. A talajból hiányzó tápanyagokat műtrágyával pótolják. Felvételünk a ménfőcsanaki Veres Péter Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben készült, ahol naponta 50 hektáron szórják a műtrágyát. Pályakezdő fiatalok Agrárszakemberek Tudatosabban kell foglalkozni az élelmiszergazdaságban a pályakezdők helyzetével, a beilleszkedés problémáival, mert az alkotó munkáig, való eljutás üzemi, népgazdasági érdek is egyben az egyéni érdek mellett. A szellemi erők hasznosí­tása, az agrárértelmiség tudatos, mi több, céltudatos részvé­tele a termelés irányításában nagyon fontos — hangzott el azon a rendezvényen, amelyet a napokban tartottak Győr­ben, a Petőfi Sándor városi Művelődési Központ színházter­mében. Egész pontosan: pályakezdő agrárszakemberek ta­nácskoztak i­ dők körében. Hihetnénk, a beilleszkedés a munkába ál­lással kezdődik, holott nem szabad figyelmen kívül hagy­ni a tudatos pályaválasztást, ami megkönnyíti a „kritikus” időszakot. Nagyon lényeges a képzési időszak, aztán a diplo­ma megszerzése után több olyan szakasz van, amelyeket mindenki bejár, kezdve az első munkanaptól, a készsé­gek állandó tökéletesítésén át a társadalmi és a munkatár­si kapcsolatok kialakításáig. Az igazi pályavitel tulajdon­képpen az egyéni alkotómun­ka megkezdésével indul, eh­hez kell mihamarabb eljutni a pályaérés, a tanulási idő­szak után. Hogyan foglalkoznak a fia­tal szakemberekkel? Baj van-e az anyagi és az erkölcsi meg­becsüléssel? A munkát vagy a képesítést fizetik meg a gazdaságokban ? Megfelelő-e a képzés? Szükséges-e a tech­nikai műveltség egy növény­termesztőnek? — néhány gon­dolat az előadást követően. A fiatal agrárértelmiség helyéről és szerepéről a szo­cialista mezőgazdaságban dr. Tamás Csaba, a megyei párt­­bizottság munkatársa beszélt. Arról, hogy a fiatalok az élet­­körülményeket maguk tehetik szebbé fegyelmezett munká­val, a munkaidő jobb kihasz­nálásával, a takarékos gaz­dálkodással, a termelékeny­ségnek, a hatékonyságnak a javításával. Természetesen a vélemény egységes: az érté­kek forrása a munka. A be­illeszkedés alkalmazkodási fog Dr. Veszély Tibor adjunktus előadásában a pályakezdők helyzetéről, a beilleszkedés problémáiról szólt, azokról a felmérésekről, amelyeket a mosonmagyaróvári egyetem kutatói végeztek a pályaköz­ indulása­ lyamat is egyben, arra jó, hogy a szakma gyakorlati ta­pasztalatait elsajátítsa a fia­tal, hogy felkészüljön az al­kotó munkára. A döntések előkészítésénél fontos szerep jut nekik, a szótárukba beke­rülhet a vállalkozókedv, az ésszerű kockázatvállalás, a hatékonyság, a minőségi ter­melés, a felelős gondolkodás, az aktívabb közélet. Bátrabb kezdeményezés a köz javára, az új keresésével járó felelős­ség vállalása. Mindezek mel­lett nem szabad elfeledkezni az emberi kapcsolatok fontos­ságáról sem. A szekcióüléseken (a szek­ciók: növénytermesztés, ál­lattenyésztés, műszaki, köz­­gazdasági) szóba került a vég­­zettségnek megfelelő (vagy nem megfelelő) munkakör, a foglalkoztatási terv, a szak­mai és a politikai továbbkép­zés, a közéleti szereplés, a munka- és életkörülmény, la­káshelyzet, étkeztetés, a jö­vedelem, az idősebb kollégáik­kal való kapcsolat, a nők nem éppen irigylésre méltó helyze­te, a normalizálódó munka­idő, a faluközösségbe való be­illeszkedés gondjai, az ösz­tönzések, a lehetőségek, a tartalmasabb munkavégzést gátló tényezők. A tanácskozás összefoglaló értékelését Both Ernő, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ve­zetője tartotta. Ezt követően a fiatal agrárszakemberek Győr-Sopron megyei tanácsá­nak megalakulására Vertut, sor, majd Csépi Lajos, a KISZ KB osztályvezető-helyettese szólt a FAT szerepéről és fel­adatáról a falusi agrárértel­miség körében. A rendezvény révén a s­zi­­getközi Agráripari Egyesülés ifjúsági tanácsa á­ltal rende­zett termékbemutató+ tekin­tették meg a tanácskozás résztvevői. J. J. Megkezdődött a kukorica betakarítása Az árpa és a takarmány­keverékek vetését befejezték a megye mezőgazdasági üze­mei, a búzának közel tíz szá­zaléka került a földbe. A cu­korrépának tizenöt százalékát szedték ki a gazdaságok, s megkezdték a kukorica beta­karítását is. Befejezéshez kö­zeledik a napraforgó betaka­rítása, mintegy hétezer hek­tárról hordják le a termést HUMPOID— 3

Next