Kisalföld, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

Khorramsh­ahr iraki kézben Találgatások a túsz-ügyről Az Egyesült Államok min­den eddigit felülmúló hadi­tengerészeti erőt állomásoz­­tat az Indiai-óceán térségé­ben. A „Rangei’” nevű repülőgép-anyahajó fedélze­tén mintegy 80 harcirepülő­­géppel­­ és kísérőhajói csatlakoztak az Indiai-óceá­non cirkáló hadihajókhoz — jelentette be csütörtökön a Pentagon. Csütör­tökön éjszaka Ba­­niszadr államfő elnökletével ülést tartott az iráni legfelső nemzetvédelmi tanács — je­lentette pénteken reggel a teheráni rádió. Szajed Ali Khamenei Hodssatoleszlam, a testület titkára közölte, hogy a tanácskozáson Aba­dan védelmének, valamint az iraki tüzérség szakadat­lan támadásának kitett kör­zet hadtáp- és élelmiszer­­ellátásának szentelték a legnagyobb figyelmet. Az iráni rádió pénteken első ízben ismerte el köz­vetve­­Khorramsh­ahr teljes elestét, amikor azzal vádolta az iraki katonákat, hogy ki­fosztják a várost, és elra­bolják a lakosság javait. Khorramshahr bevétele után az iraki támadások Abadanra koncentrálódnak. A teheráni rádió beszámolt arról, hogy csütörtök éjszaka és pénteken hajnalban meg­szakítás nélkül ágyúzták az olajvárost. Nyugati hírügynökségek péntek délelőtt sok olyan jelentést adtak, amelyek alapján feltételezik, hogy az Iránban egy éve fogva tar­tott amerikai túszok novem­ber 4., vagyis az amerikai elnökválasztás előtt vissza­nyerik szabadságukat. Az iszlám diákok szóvi­vője pénteken úgy nyilatko­zott, hogy az amerikai tú­szok november 4.-én már szavazhatnak az elnökvá­lasztáson , de nem szólt a szabadonbocsátás feltételei­ről. A svéd külügyminisztérium ezzel egyidőben arról tájé­koztatott, hogy svéd repülő­gépet béreltek az amerikai túszok Teheránból történő elszállítására. Bár hivatalo­san nem közölték, hogy ki kérte a repülőgépet, stock­holmi források szerint vagy az Egyesült Államok, vagy az Iránban Washingtont képviselő Svájc kötött szer­ződést a gépre. E híreket támaszthatja alá a teheráni rádió pénteki, szokatlan hangnemű kom­mentárja. Eszerint a túszok elengedését­­nem lenne sza­bad „igazságtalan, vagy gyáva tettként” értékelni, mert az — úgymond — nagy győzelem lenne Irán számára. Most a foglyok elengedése irányítaná rá a világ figyelmét az Egyesült Államok bűnös iráni politi­kájára — hangsúlyozza a teheráni rádió. GENF. Pénteken Genfben a szovjet, az amerikai és brit küldöttség megtartotta az atomfegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról folyó háromhatalmi tárgyalások újabb találkozóját. BEIRUT. Jasszer Arafat­­nak, a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet Végrehajtó Bi­­zottsága elnökének vezetésé­vel csütörtökön este Bejrút­ban ülést tartott a palesztin ellenállási mozgalom legfel­sőbb katonai tanácsa, s meg­vitatta az állandósult izraeli támadások nyomán kialakult dél-libanoni helyzetet, vala­mint az új libanoni kormány megalakulásával összefüggő belpolitikai fejleményeket. VARSÓ: Pénteken Varsó­ban, a kormány épületében megkezdődtek Pinkowski miniszterelnök és a „Szolida­ritás” Szakszervezeti Szövet­ség képviselőinek megbeszé­lései. A találkozót a „Szoli­daritás” kezdeményezte. A kormányfő igenlő választ adott, majd meghívására az új szakszervezet vezetői a fő­városba érkeztek. A­ megbe­­széléseken, amelyek az esti órákban még folytak, az új szakszervezetekkel kötött megállapodások végrehajtá­ Batá­ sáról — a többi között a „Szolidaritás” régebbi és újabb keletű fenntartásairól­­ volt szó, LIMA, Salvador és Hondu­ras külügyminiszterei csü­törtökön Limában békeszer­ződést írtak alá és ezzel vé­get vetettek a 11 éve, a „fut­­ballháború” óta tartó ellensé­geskedéseknek. Mint ismere­tes, egy világbajnoki selejte­ző mérkőzés olyan vitát vál­tott ki, hogy 1969-ben a két közép-amerikai ország négy napig szabályos háborút ví­vott egymással. A kölcsönös provokációk és csetepaték a legutóbbi időkig folytatódtak. LISSZABON. Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt ideiglenesen visszavonult fő­titkára „politikai hibának” nevezte, hogy pártja kitart Eanes tábornok elnökjelölt­ségének támogatása mellett. Ennek ellenére csütörtök es­ti televíziós nyilatkozatában felszólította a szocialistákat, hogy „fogadják el az orszá­gos bizottság döntését” és megerősítette, hogy a jobbol­ RÖVIDEN bal elnökjelöltjét­ tartja a szocialisták fő ellenfelének a december 7-re kitűzött elnök­­választáson. KAIRÓ. Az elhunyt iráni sah legidősebb fia, ifjabb Re­­za Pahlavi pénteken Kairó­ban, „az iráni néphez” inté­zett üzenetében ünnepélye­sen közölte, hogy mostantól kezdve „vállalja az iráni csá­szár által betöltendő felada­tok ellátását”. Az ifjabb Pah­lavi (akit a kairói MENA hír­­ügynökség „Második Reza sah császári őfenségeként” említ az üzenetről szóló je­lentésében) pénteken töltöte be huszadik életévét, s az 1906-os iráni alkotmány ér­telmében a trónörököst ezen a napon kell császárrá koro­názni. Az „ifjú sah” kairói menedékéből továbbított üze­netében „az Iránban uralko­dó rendkívüli körülmények­re” hivatkozva közölte, hogy egyelőre kénytelen eltekinte­ni az eskütételtől. BONN: Fontos szakaszuk­hoz érkeztek Bonnban a szo­ciáldemokraták és a szabad­demokraták kormányalakítá­si tárgyalásai. Schmidt kancellárnak sikerült bizto­sítania a szakszervezetek tá­mogatását a koalíció takaré­kossági programjához. A szo­ciáldemokraták és a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) vezetőinek tanácsko­zásán a szakszervezetek kép­viselői kijelentették: „tuda­tában vannak az NSZK gaz­dasági problémáinak” és ,,nem áll érdekükben a tar­tós társadalmi konfliktus”. KUWAIT. Marvan Al- Kasszem jordániai külügy­miniszter pénteken megerősí­tette, hogy a 11. arab csúcs­­értekezletet a tervezett idő­pontban, november 25 és 27. között Ammanban tartják. A jordániai politikus az Al- Kabasz című kuvaiti lapnak adott nyilatkozatában közöl­te még, hogy a csúcs előtt két fontos tanácskozásra kerül sor. November 18-án tartják a külügyminiszteri bizottság munkaülését, amelynek fel­adata hosszú távú­ gazdasági stratégia kidolgozása. A no­vember 20-i külügyminiszte­ri ülést teljes egészében a csúcsértekezlet napirendje ki­dolgozásának szentelik. 2 - Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának csütörtöki ple­náris ülésén „Az államok történelmi felelőssége a ter­m­­észet megóvásában a ma élő és a jövő nemzedékek számára”­­ című napirendi pont vitájában felszólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség tagja. Hangsúlyozta, hogy a kör­nyezet- és természetvédelmi feladatok napjainkban már egyetlen országban sem old­hatók meg nemzeti keretek között. Csak sokoldalúan elő­készített, tervszerű és koor­dinált nemzetközi együttmű­ködés teremthet kedvező le­hetőségeket­ arra, hogy az egyes országok­ hatékonyan birkózzanak meg saját nem­zeti feladataikkal, egyúttal tevékeny részesei legyenek az emberiség egészét veszé­lyeztető károsodások össze­hangolt felszámolásának.­­ Utalva arra, hogy a kör­nyezetvédelemben a nemzet­közi együttműködés a 70-es években az enyhülés körül­ményei között érte el a leg­jelentősebb eredményeket, dr. Domokos Mátyás aláhúz­ta a természet megóvásáért kialakított nemzetközi együtt­­működés, valamint a fegy­verkezési hajsza csökkentése és az enyhülés megőrzése közötti szoros kapcsolatot. Kijelentette, hogy a konkrét leszerelési intézkedések ré­vén felszabaduló anyagi és szellemi erőforrásokkal lehet megoldani az emberiség előtt álló napi és távlati környe­zetvédelmi feladatokat. A szónok végül leszögezte, hogy a környezet védelme politi­kai kérdés is, mivel szorosan kapcsolódik a békéért, a tár­sadalmi haladásért és a gyar­matosítás felszámolásáért ví­­vott harchoz. KIÍMFÖLD A madridi találkozó előkészítő tárgyalásai A hétfőn előterjesztett ma­gyar szóbeli javaslat harma­dik pontjáról tanácskoztak a küldöttségek pénteken a madridi találkozó előkészítő tárgyalásain. A vitában a többi között felszólalt a szov­jet, a magyar, az amerikai, a máltai és a spanyol küldött­ség vezetője. Az indítvány harmadik pontja azt sürgeti, hogy a korábban benyújtott magyar, illetve spanyol ja­vaslat alapján kezdjék meg az érdemi találkozó még füg­gőben lévő napirendjének formábaön­tését. A vita mindezid­eig nem hozott tényleges eredményt. A szovjet küldöttség szóvi­vője kijelentette: megvolt a lehetőség arra, hogy ezen a napon haladás jöjjön létre a magyar küldöttség által korábban előterjesztett napi­rendi javaslat vitatott pont­jában. Sajnálatos, hogy egyes nyugati küldöttségek felszó­lalásaikban más irányt szab­tak a vitának. Max Kampelman nagykö­vet, az amerikai küldöttség vezetője ,,magánügyben” pén­tek délben Washingtonba utazott. Az amerikai küldött­ség vezetője Európába való visszaérkeztével csütörtökön Brüsszelben részt vesz a NATO-országok államfőinek a madridi találkozóval fog­lalkozó tanácskozásán. Leszerelési konferencia Győrött Cselekvés a békéért Tegnap délelőtt Győrött a Technika Házában leszerelési konferenciát rendezett az Országos Béketanács leszerelési bizottsága, a Magyar ENSZ-Társaság, a megyei pártbizott­ság, a Hazafias Népfront és a TIT megyei bizottsága. Fördös Andrásné, a HNF megyei bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, köztük dr. Kovács Bélát, az Országos Béketa­nács főtitkárát, a HNF Országos Tanácsának titkárát, Port Árpádot, a megyei pártbizottság titkárát, a leszerelési bizott­ság és az ENSZ-társaság képviselőit, a párt-, állami- és társadalmi szervezetek, a fegyveres erők propagandistáit. Bevezetőjében Ford­ős Andrásné egyebek között el­mondta: " A leszerelésért folyó küzdelem felerősödését, vi­lágméretű kibontakozását sok fontos esemény jelezte a kö­zelmúltban. Elég, ha ezek közül a számunkra érzelmi­leg legközelebb álló ese­ményre, a Béke Világtanács­nak ez év májusában Buda­pesten megtartott értekezletére utalok. Fővárosunkból hang­zott el a felhívás a világ népe­ihez és kormányaihoz, hogy vessenek véget a fegyverek fékeveszett felhalmozásának­, gátolják meg a nukleáris pusztító eszközök telepítését, vessenek véget az erőszak politikájának az egész vilá­gon! — A békeszerető erők ha­talmas táborán múlik az enyhülés megmentése. Mind­annyiunk dolga küzdeni a leszerelési tárgyalások foly­tatásáért, a már megkötött megállapodások szigorú be­tartásáért és új szerződések megkötéséért — valamennyi­ünk békéjéért. E cél kitűzése, a tenniakarás hangoztatása, az elszánt cselekvés, a világ­méretű összefogás ma nagyon időszerű. A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titkára részletesen is szólt a béke­mozgalom eddigi eredmé­nyeiről. Beszélt azokról a megállapodásokról, amelyek különösen a hetvenes évek­ben az enyhülési folyamatot gyorsították, majd így foly­tatta: " Az enyhülési folyamat kiszélesedésére az imperia­lizmus szélsőséges körei rendkívül agresszív módon reagáltak, de nem tudták, nem is tudják semmissé ten­ni a vívmányokat a világpo­litikában. Az enyhülés foly­tatódásának bizonyítéka, hogy változatlanul tartanak például a bécsi haderőcsök­kentési, a gen­­fi leszerelési tárgyalások... Egyre erőtel­jesebbé válnak azok a kez­deményezések, világfórumok, amelyek a békeszerető erők hatalmas táborának állás­pontját képviselik. Fördős Andrásné végezetül a hazai, illetve a Győr-Sop­­ron megyei békemozgalomról szólt. A konferencián nagy sikerű előadást tartott Tol­­nay László, az Országos Bé­ketanács leszerelési bizottsá­gának elnöke, a Magyar Kül­ügyi Intézet főmunkatársa. A NATO új hadászati kon­cepcióit ismertette, illetve azok hatását a leszerelésért folyó nmzetközi erőfeszíté­sekre. Dr. Valid László, az ELTE docense, a Magyar ENSZ-társaság intéző bi­zottságának tagja arról­­ a rendkívül sokrétű munkáról beszélt, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete végzett és végez a fegyverkezési haj­sza megfékezése, a leszere­lés érdekében. A konferencia délután a hozzászólásokkal folytatódott. Előadások hangzottak el a Varsói Szerződés országainak a katonai enyhülés érdeké­ben tett ,­kezdeményezéseiről, korunk fegyverzet-technoló­giájáról és a fegyverkezési verseny időszerű ideológiai kérdéseiről. A konferencián résztvevő propagandisták további munkájukhoz az Or­szágos Béketanácsnak külön­böző — a témához kapcsoló­dó — kiadványaival is hasz­nos segítséget kaptak. J. F. Konzervatív győzelem Jamaicában A konzervatív, Amerika­­barát Jamaicai Munkáspárt győzött a csütörtökön tar­tott általános választásokon. Nem hivatalos, de gyakorla­tilag véglegesnek tűnő ösz­­szesítés szerint a munkás­párt a hatvantagú parla­mentben több mint negyven képviselői helyet szerzett meg, s ezzel biztosította ma­gának a jogot a következő kormány megalakítására. A mostani választásokat Jamaica történelmének leg­véresebb kampánya előzte meg. A Michael Mansen vezette Népi Nemzeti Párt haladó, a szocializmust meg­hirdető politikája ellen a konzervatívok által indított akcióknak ez év tavasza óta mintegy ötszáz halálos áldo­zata volt. A munkáspárt által szított elemek közvet­lenül a választások előtt országos méretű megfélemlí­­tési kampánnyal igyekeztek az urnáktól távoltartani Manley pártjának­­támoga­tóit. Fenyegető akciókat hajtottak végre a Népi Nem­zeti Párt politikáját támo­gató erők ellen, közöttük a Jamaicai Dolgozók Pártja aktivistái ellen. A választások eredménye­ként ellenzékbe kerülő Népi Nemzeti Párt antiiimperia­­lista, el nem kötelezett bék­és külpolitikájával szemben az Edward Seaga féle mun­káspárt az úgynevezett nyílt piaci gazdálkodás visz­­szaállítását hirdette meg. A választásokkal kapcso­latos első közép-amerikai hírmagyarázatok megálla­pítják: a munkáspárt hata­­lomra kerülésével gyökeres fordulat várható az ország politikájában, Seaga egyértelműen Wa­shington mellett kötelezte el magát, és a tőkés gazda­sági restauráció híve. az amerikai elnökválasztás előtt Ami kiszámítható és ami nem kedden, az alkotmány szerint „a november első hétfője utáni kedden”, elnököt és új kongresszust választ a 160 mil­lió szavazásra jogosult amerikai állampolgár­­ felé. Mivel­hogy csak jó esetben adja le voksát az arra jogosultak 55—69 százaléka, s az idei választási lehetőséget a megszokottnál is kiábrándultabban szemléli az Egyesült Államok felnőtt la­kossága. Elsősorban a két „listavezető” jelölt, Jimmy Carter és Ronald Reagan személye miatt. Nagyon sokan tartják az elnökségre alkalmatlannak őket az előbbit a tapasztalatok alapján, az utóbbit pedig éppen tapasztalatlansága okán. Az urnához, illetve a szavazógéphez járulók száma való­színűleg perdöntő lehet. Minél kevesebben élnek szavazati jogukkal, annál nagyobbak a kisebbségi republikánus párt elnökjelöl­tjének esélyei és megfordítva: a demokrata Car­ter csak akkor biztosíthatja újraválasztását, ha képes rávenni a voksolásra a kormányzásból ugyan kiábrándult, de hagyo­mányosan az ő pártját támogató rétegeket. A külvilág meghökkent a szélsőjobboldali múltú Ronald Reagan váratlan feltörésén. Igaz, a Reagannel a hatalom­visszaszerzés reményében békét kötő republikánus mérsékel­tek valamelyest megnyugtatják a külföldi kedélyeket, de az mégiscsak sokat elárul Amerika jobbratolódásáról, hogy ez a politikus egyáltalán vetélytársa lehet a demokrata államfő­nek. Igaz, leginkább akkor, ha kevesen mennek el szavaz­ni. Ugyanis ha jobban utánaszámolunk, Reagan legfeljebb a lakosság egynegyedének jelöltje. A választási kampány hajrájában Carter elnök egyszercsak feltámasztotta tetszhalottságából a SALT-szerződést. Rájött arra, hogy saját kormányzásának gazdasági kudarcai aligha hitelesítik támadásait Reagan gazdasági és szociálpolitikai koncepciói ellen. Végtére tehát Carter ezért fanyalodott rá a SALT-ra, amelyet rögtön az aláírása után oly hanyagul mel­lőzött­ Reagant a SALT-folyamat megrögzött ellenfele. Neki ed­dig egyetlen fegyverkorlátozási egyezmény sem nyerte meg tetszését. „Elvben” persze ő sem veti el a SALT-ot, annál ra­vaszabb, s ismeri a tömegek békevágyát. Reagannak csak az éppen soron levő szerződés nem tetszik. A mostanit ..újra tárgyalná” Moszkvával. Hogy a katonai egyensúlyt nem lehet Amerika javára billenteni, s hozzá épp a tárgyalóasztalnál, tehát szovjet jóváhagyással (!), az a republikánus jelöltet nem látszik zavarni. Reagan ábrándot kerget és Carter ennek az elképzelésnek a veszélyére igyekszik felhívni a figyelmet. Kedden dől el, mennyire sikerült ez neki. Valójában nem csupán a következő elnök és kongresszusi tagok kilétéről szavaznak kedden az amerikaiak, hanem vá­lasztaniuk kell a SALT „újrafelfedezője” és „újrakezdője” között. A külvilág számára kétségtelenül az előbbi az ígé­retesebb és a másik a veszélyesebb. Carter ugyan kiszámít­hatatlan, Reagan viszont kiszámíthatóan súlyos válságot te­remt, ha valóban visszavonja a szenátusból a ratifikálás­ra váró SALT-szerződést. Persze a kongresszusi választás sem mellékes. Történetesen éppen azok a szenátorok vannak bajban, akik a SALT leg­főbb híveinek számítanak. A jobbratolódott közhagulattal ne­kik is számolniuk kell. Ha ez a pár kulcsember kedden ve­reséget szenvedne, a jövő mindenképpen borúsnak mondható. Természetesen az elkövetkező évek amerikai bel- és gaz­daságpolitikája szempontjából sem mindegy, hogy milyen ösz­­szetételű lesz az egyharmadában újraválasztott szenátus és a teljes egészében megújuló képviselőház. •71­80. november 1., szombat

Next