Kisalföld, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
99 öt megye területén Agráripari szervezési szolgálat Szolgálatról van szó, a mezőgazdasági üzemeket érintő feladatellátásról. Agrárpolitikánk nagy egyéniségétől, Erdei Ferenc akadémikustól származik a mondás: ”...a történelem szakadatlan pótvizsgáinak is alá kell vetnünk magunkat, szüntelenül szembesíteni kell az eszméket és valót, az elméletet és gyakorlatot”. Mint alapító, ebben a szellemben vezette az Agrárgazdasági Kutató Intézetet. Ezt a munkastílust hagyta örökül az utódoknak is. A közelmúltban a dr. Márton János főigazgató által irányított intézmény — hagyományaihoz híven — ismét bizonyította alkalmazkodóképességét. Hogy a tudományos eredmények a gyakorlatban mielőbb hasznosításra kerülhessenek, közvetítő szervezetet hoztak létre: agráripari szervezési szolgálatot. Dr. Bertalan Ottóval, az AKI tudományos főmunkatársával, a győri szolgálat vezetőjével beszélgetve, elöljáróban mindjárt kiderül, nem egy új intézmény alapításáról van szó. A kutatóintézeten belül történt a „profilmódosítás”, a szervezési szolgálat létrehozása. Budapest mellett Nyíregyházán, Kaposvárott, Kecskeméten és Győrött. A feladat? Közreműködés a legfejlettebb üzem- és munkaszervezési eljárások megvalósításában, a mezőgazdaságban folyó szervező tevékenység koordinálása, a szervezéstudományi eredmények gyakorlati alkalmazása. Munkájukat irányító intézmények kezdeményezésére, integrátori feladatot ellátó szervezetek felkérésére, valamint a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemektől kapott megbízatások alapján végzik. Hány termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és élelmiszeripari vállalatnál nem ismerik ezt a lehetőséget? Hadd ne írjunk számot. Mindezek szóba kerülnek dr. Bertalan Ottóval, aztán a legfontosabb tevékenységi területek: a több üzemet összefogó társulásoknál jelentkező szervezési problémák megoldása — többek között a működési rend, a kapcsolatok szabályozása, az információs eljárások megszervezése. A vállalatoknál az üzem- és vezetésszervezet korszerűsítése, az ágazati arányok, folyamatok szabályainak kidolgozása A műszáli és munkaszervezési feladatok közül például a szállítás, az energiagazdálkodás, munkahelyi vizsgálatok, normarendszer, anyagi érdekeltség. — A mezőgazdasági üzemeknél jelentkező szervezési igények kielégítése — folytatja a szolgálat vezetője — nem jelent párhuzamosságot sem a termelési rendszerek, sem a termelésfejlesztéssel foglalkozó intézetek tevékenységével. Olyan területeket fogunk át, amelyekben a napi problémákkal terhelt gazdasági vezetésnek tudunk segítséget nyújtani a gyakorlatban bevált szervezési eljárásokkal. Lehetőleg beruházás, illetve jelentős ráfordítás nélkül, kizárólag a szervezésben rejlő tartalékok feltárásával. Természetesen a javaslatok kidolgozásával nem fejeződik be a munkánk, közreműködünk az eljárások bevezetésében, szükség szerint több hónapig „művezetést” végzünk. — Komárom, Veszprém, Vas, Fejér és Győr-Sopron megye tartozik hozzánk, öt szervező-kutatónk van. A kis létszám és a széles körű megbízatás sajátos munkastílust kíván, a csoportmunkát, a teamben való együtt dolgozást. Az egyes szervezési feladatok megoldására létrehozott munkacsoportban részt vesznek a szervezési szolgálat dolgozói, az intézet kutatói és olyan üzemi szakemberek, akik az adott területen a gyakorlati megvalósításban már kiemelkedő eredményeket értek el. Vagyis elsődleges a kutató, a szervező és az üzemi szakemberek alkotó kapcsolatának megteremtése. Jó megoldásnak mutatkozik az úgynevezett bázisüzemi rendszer is. A bázisüzemeknek folyamatos szervezési szolgáltatást nyújtunk. Ezen keresztül az intézeti szakemberek megismerik az üzemek napi gondjait, részt vehetnek a gyakorlati szakemberek problémáinak a megoldásaban. Győr-Sopronban ilyen kapcsolatunk van a lébénymiklósi, a péri termelőszövetkezettel, valamint a Kisalföldi és a Soproni Állami Gazdasággal. Az elmúlt évben készített szervezési tanulmányok sokoldalú tevékenységről tanúskodnak: szakosított tehenészeti telep működési rendjét dolgozták ki, szállításszervezetet vizsgáltak felül, üzem- és vezetésszervezetet korszerűsítettek, ipari üzem gyártási eljárását ésszerűsítették, anyaggazdálkodási rendszert szerveztek meg. A munkában a belső munkatársak mellett tizennégy külső munkatárs vett részt. Az alapító határozatban megszabott feladatoknak eleget téve működik az agráripari szervezési szolgálat, de ez nem jelenti, hogy ebben a jelenből a jövőnek üzenő tevékenységben ne lennének problémák — mondja dr. Bertalan Ottó. Érvényesek azok a gondok, amelyeket a Tudománypolitikai Bizottság nemrég kifejtett: A kutatási és szervezési eredmények bevezetése terén gyakran tapasztalható a nemtörődömség, a kényelemszeretet, a meg nem értés. Meddig kellene eljutni? Legelőször addig: ne jelentsen konfliktust a külső szervezők igénybevétele a mezőgazdasági nagyüzemben, az élelmiszeripari vállalatnál. Új jelenséggel van dolgunk. A szervezésben rejlő tartalékokat az üzemi szakemberek csak azért nem tudják egyik napról a másikra feltárni, mert a termelésre való figyelés, a napi feladatok ellátása leköti az erejüket. Következésképp a hivatásos szervezők bekapcsolása a problémák megoldásába, a vezetés elgondolásainak hatékonyabb érvényesülését segítheti. Gazdasági érdek és szükségesség hozza magával, hogy keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyek a tudomány termelőerővé válásának folyamatát segítik, gyorsítják. A kutató-szervező munka egyrészt a gazdaságpolitikai intézkedések tudományos megalapozásához járul hozzá, másrészt a szocialista mezőgazdaság rendszerét formálja. J. J. Minőségvédelmi rendelet Az 1968 óta többször is módosított jogszabály helyébe lép március 1-én a belkereskedelmi miniszter rendelete a minőségvédelem egyes kérdéseiről. A rendelet — három korábbi helyett — egységesen és egyértelműen meghatározza a fogyasztási cikkek előzetes minőségvizsgálatával és a KEBMI hatósági ellenőrzéseivel kapcsolatos teendőket, s ily módon segíti alkalmazásukat. Ugyanakkor nagyobb önállóságot, hatáskört, s egyben nagyobb felelősséget biztosít a vállalatoknak a minőségellenőrzésben. A rendelet a korábbihoz hasonlóan előírja, hogy az érdekelt ágazati miniszterek egyetértésével meghatározott új termékek csak előzetes minőségvizsgálat után hozhatók belföldön forgalomba. Eltérően az eddigiektől nem a belkereskedelem, hanem a gyártó, illetve az importáló vállalat kötelességévé teszi az előzetes minőségvizsgálat elvégeztetését. Lényeges módosítás, hogy azok a gyártó vállalatok, amelyeknél adottak hozzá a megfelelő személyi és a tárgyifeltételek, külön kérésre maguk is elvégezhetik az előzetes minőségvizsgálatot. Keresők és találók Bontás, rontás nélkül Sláger az IFA-alkatrész Két fiatalember tanácstalan adig Gönyűn a régi téesziroda előtt. — Mondja, itt van valahol az autóbontó? — szólít meg egyikük. Míg befelé baktatunk, érdeklődök. — Mire volna szükségük? — Nekem egy sebességváltóra — mondja Fehér István, aki Répcelakról autózott Gönyűre. — Kistraktort akarok csinálni. Körülnéztem már a MÉH-telepeken, de nem volt szerencsém. Megpróbálom itt. Újat nem vehet az ember, mert akkor a leves többe kerülne, mint a hús. A bontótelepen dolgozik a brigád. Egy teherautóval kínlódnak. Később akarták kezdeni a szétszedését, de az egyik üzemnek szüksége volt valamelyik alkatrészre. Fődarabról lévén szó, megéri előbbre hozni a bontást. Régente a vállalatok, a szövetkezetek a telep sarkába félreállították a „kifárladt” járműveket, s ha kellett valami alkatrész, odamentek, kiszerelték. Az álló gépkocsikon pedig csendesen elcsámcsogott a rozsda, mígnem a használható is használhatatlanná vált. Az Autó- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat javaslatára 1979-ben a győrszentiváni termelőszövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy a gyöngűi telephelyen, melléküzemági tevékenységként megpróbálkoznak a használt tehergépkocsik bontásával. Az AUTOKER vállalta, hogy kifizeti a telepre beadott kocsik árát, a gönyűiek elvégezték a bontást, s az elkelt alkatrészekből származó bevétel hatvan százalékát megkapta a termelőszövetkezet. A kérdés csak az volt, hogy lesz-e elég bontani való gépkocsi. Úgy látszik, felesleges volt az aggodalom, mert tavaly, az első teljes évben a bontótelep forgalma már négymillió forint körül volt A telepen súlyra veszik át a használt autót, egy ötvenet- két forintot fizetnek kilójáért. A haszon attól függ, hogy a beadott gépkocsikon, menynyi a még használható fődarab, így a motor, a sebességváltó, differenciálmű. A szerelők ezeket óvatosan kiemelik (összesen hatan dolgoznak a telepen). Vigyáznak arra, hogy ha bontanak is, de ne rontsanak. Az energiatakarékosság a telep forgalmában is megmutatkozik, ugyanis mostanában jelentősen megnövekedett a felajánlott ZIL tehergépkocsik száma. Tavaly szeptembertől személygépkocsikat is bontanak Gönyűn. Ottjártunkkor mindössze néhány Polski FIAT, régi Moszkvics és egy Volga árválkodott a telepen. — Főleg vállalatoktól kapjuk a személygépkocsikat is — mondta Böcz Antal telepvezető-helyettes. — A műszaki állapottól függően egy nagy Polski FIAT-ért háromezer forint körül tudunk fizetni. Az az igazság, hogy vevő több volna mint eladó. Akadt olyan érdeklődő is, aki egészben meg akarta vásárolni az egyik autót .Azonban mi csak bontva értékesíthetünk. No igen a vevők. Táboruk nagyon népes. Még Tolnából, Zalából is érkeznek anyagbeszerzők, akik egy-egy hiányzó alkatrész után már a fél országot bejárták. Gyakran szerencséjük van. Gönyűn találnak, nem újat, használtat. A vásárlók másik táborát a böngészők alkotják. Fél délelőttöket elnézelődnek, s esetleg kiválasztanak egy-egy súlyra eladott pár forintos alkatrészt. Jelenleg az IFA-alkatrészek, fődarabok a legkelendőbbek — mondta a telepvezető-helyettes. — Nem múlik el nap, hogy öten-hatan ne érdeklődnének utánuk, főként téeszekből és vállalatoktól. Ha nem mondanák is tudnánk, hogy valami baj van az új alkatrészek beszerzése körül. Egy jó IFÁ-ból huszonöt-harmincezer forint értékű alkatrészt el tudunk adni. Ezért már megéri szétbontani. Persze, az eladatlan alkatrészek, a karosszériák sem mennek veszendőbe azokat a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat vásárolja meg. Sőt még szétvágják, elszállítják a roncsokat, mert a kohók is állandóan éhesek. N. E. 1981. március 1, vasárnap Kevesebb kocsi , nagyobb hatékonyság Sebességváltás az ÉPFU-nál Az 1980-as esztendő zárásával úgy tűnik egyúttal egy hoszszabb időszak gazdaságfejlesztési stílusának is búcsút mondanak a fuvaroztató vállalatok. Az üzemanyagárak rohamos növekedése, s a beruházások mindenekelőtt az építőipari beruházások számottevő mérséklődése „sebességváltásra” késztette az Építőipari Szállítási Vállalat győri üzemegységét is. — Nem lehet nem tekintettel lenni a változásokra — mondja Németh Antal igazgató. — Két legnagyobb üzletfelünknél, a győri illetőleg a veszprémi házgyárban a tavalyinál csaknem másfél ezerrel kevesebb lakás vár ránk elszállításra Cementtől ugyancsak kevesebbet, a tavalyi 560 ezer tonnával szemben várhatóan mintegy 520 ezer tonnát kell célhoz juttatnunk. Speciális, házi szóhasználatunkkal élve hosszúanyag-szállító járműveink kihasználtsági foka már a múlt évben is elég gyér volt. Tehát csökkenő megrendelésállománnyal számolva határoztuk meg idei terveinket. A múlt évben, amely köztudottan a tervidőszak záróéve, a beruházások „hajrájának” időszaka volt, 800 millió forintos árbevételt könyvelhetett el a győri ÉPFU. Az új tervidőszak nyitóévében a tavalyi árbevétel mintegy 70 millió forintos csökkenésére számít az üzem. Ám nyereségüket szeretnék idén is legalább a tavalyi szinten tartani! Ennek valóra váltásához mindenekelőtt a hatékonyságot, a járművek kihasználtságát szeretnék növelni. íme a konkrét tervek: — Tavaly — mondja az igazgató —, éves átlagban mintegy 760 járművel fuvaroztunk. Idén lényegesen kevesebb, 660 járművel akarunk kötelezettségeinknek eleget tenni. Egyebek között ez a feltétele annak, hogy kocsijainkat hatékonyabban közlekedtessük. A gépkocsik számának csökkentésével persze párhuzamosan nagyobb feladatok hárulnak a járművezetőkre, a kocsikat karbantartó szerelőkre, a forgalom szervezőire és az üzem több dolgozójára is. Hisz a múlt évi napi kilenc és fél órával szemben az idén legalább 10—11 órás napi kihasználtságot irányoz elő kocsijainak az ÉPFU. A járművek számának mérséklése aligha okoz különösebb gondot a vállalatnak, hisz már a múlt évben is több mint 150 kocsit selejteztek ki a „nullára írt” ta fejlesztési alap képzésekor számba nem vehető) járművek közül. Nem kis fejtörést okoz viszont az üzem vezetőinek az a tervelőirányzat, hogy a tavalyinál legalább 54-gyel kevesebb dolgozóval zárják majd az idei évet. A vállalat vezetői abbas bíznak, hogy a természetes fluktuációs kilépés, nyugdíjazás — önmagában is megoldhatja a dolgot s ha így lesz, nem kell külön intézkedéseket foganatosítaniuk. Jelentős mértékben befolyásolhatja a vállalat nyereségességét, hogy miként alakulnak az energiatakarékossági eredmények. Ez ügyben már mondhatni meglehetősen kitaposott úton jár a győri ÉPFU: a múlt évben például közel egymillió liter benzint és gázolajat takarítottak meg járművezetői az országos normatívákhoz képest! A takarékos járművezetés több mint 7 millió forinttal gyarapította az üzem kasszáját, s ebből másfél milliót jutalomként a gépkocsivezetők kaptak. Kérdés, mennyi „tartaléka” maradt még a takarékosságra a gépkocsivezetőknek és a járművek beállítását végző szerelőknek? Az üzem vezetői mindenesetre bíznak a még takarékosabb üzemanyag-felhasználás lehetőségében. S várhatóan ugyncsak ezt a feltételezést fogalmazza meg — ösztönzés formájában — egy, a közeli jövőben nyilvánosságra kerülő rendelet, amely a hírek szerint még inkább érdekeltté teszi a járművezetőket az üzemanyagtakarékos vezetésben Az üzem udvarán e napokban még meglehetősen sok gépjármű vesztegel. A január és a február Hagyományosan „álmos” időszak az építő■parban. Márciusban viszont — a tervek szerint — már szinte valamennyi FPFA-kocsi az utakon lesz. A ,,szűkített piac” ellenére is sikeres évet várnak, amit leghűbben az idei bérfejlesztési terv fejez ki: 1981-re is legalább 5 százalékos növekedést ígér dolgozóinak az üzem PTH. ■ Hasznosnak bizonyulnak a hétköznapi munkában is a vállalatnál immár hagyományos KRESZ, és ügyességi vetélkedők. Az idei üzemi versenyre éppen tegnap került sor. A legjobbak márciusban országos versenyen képviselik a győri EPFU-t.