Kisalföld, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

Törődés az idős párttagokkal Tetteik beszélnek A Belváros a megyeszék­hely legrégibb része, amely­ben jelenleg három párt­­alapszervezet működik. Egyik közülük a II-es számú, 115 taggal. A Lenin út páratlan oldalától a Lukács Sándor utca által határolt területen lakók ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. A párttagság üzemi, vállalati, intézményi nyugdíjas, csupán az IBUSZ, a KIOSZ és a KISOSZ kommunistái az ak­tív dolgozók. Húszan egész­ségügyi okokból felmentet­tek. A Győr-Belváros II. párt­­alapszervezet nem kis erő­feszítéseket tesz azért, hogy a lakóterületen a tömegpo­litikai munka irányítójává váljon. Az igyekezet a tag­ság életkora miatt sem köny­­nyű: a közösségben az átla­gos életkor 65 év. A nagy többség azonban korát meg­hazudtoló fiatalos lendület­tel vesz részt a pártéletben. A tagság mintegy hatvan százaléka állandó pártmeg­bízatással rendelkezik. Kö­zülük többen tanácstagok, propagandisták, pártcsoport­­bizalmiak, munkabizottsági tagok, tartalékos munkás­őrök. A Belváros II. alap­szervezet kommunistáinak több mint egyharmada 1945 óta párttag; hárman a Szo­cialista Hazáért Érdemrend kitüntetéssel rendelkeznek. Az alapszervezetben 12 pártcsoport tevékenykedik, a bizalmiak lelkesen, értően végzik megbízatásukat. Jel­zik, milyen kérdések foglal­koztatják leginkább az em­bereket, kinek romlott meg az egészsége, ki szorul szoci­ális támogatásra. Két éve a pártalapszervezet a Hazafi­as Népfront nőbizottságával közösen felmérte a körzet­ben az átlagosnál rosszabb körülmények között élő ma­gányos öregeket. A 14 idős embert a tanács szociálpoli­tikai osztálya azóta támo­gatja. Személyesen keresik fel a beteg elvtársakat, jel­képes ajándékkal kedvesked­nek nekik és elbeszélgetnek velük az alapszervezet éle­téről, az időszerű kérdések­ről. A taggyűlési témákat a közösség igénye alapján ál­lítja össze a pártvezetőség saját és vendégelőadókkal. Nemrég a Kálóczy téri szo­ciális otthon helyzete volt napirenden, miután a tagság olyan híresztelés birtokába jutott, hogy a „bezártság” kedélybeteggé tett néhány idős lakót. A valós helyzet­ről az intézet felügyeletét ellátó igazgató-főorvostól hallhattak a belvárosi kom­munisták. Élénken foglalkoz­tatja a tagságot lakóhelyük rekonstrukciója, a lakástata­rozásokról szóló rendelkezé­sek. Valamennyi kérdésre taggyűlésen kapnak választ az egyes témák alapos isme­rőitől. Az alapszervezetben két munkabizottság, az informá­ciós és a szociális bizottság tevékenykedik. Információs jelentéseikben nemcsak jel­zik észrevételeiket, hanem véleményükkel sem marad­nak adósak. Jelentéseikben nem hallgatnak a takarítat­­lan járdákról és arról az igényről, hogy a nagyváros számottevő rétege számára nélkülözhetetlen lenne egy kórházi elfekvő osztály. Ja­vaslataik között szerepelnek az utak, a közvilágítás korszerűsítése, a kereskedel­mi ellátás javítása éppúgy, mint a parkok fáinak, virá­gainak megóvása. Sárosi Aranka párttitkár hét éve áll az alapszerve­zet élén. A legszerényebb eredményeiknek is örül, lel­kesíti a vezetőség és a tag­ság tenniakarása. Eddig hét lakást szereztek a legjobban rászorultaknak. Sikerként könyveli el, hogy a hozzá­juk érkező üzemi, intézmé­nyi párttagok legkésőbb egy éven belül beilleszkednek, részt kérnek és vállalnak a közösségi feladatokból. — Tagságunk rendkívül érdeklődő és tettre kész. Persze nagy változtatásokra nem vagyunk képesek. De hogy mennyire várják a pártcsoportüléseket, a tag­gyűléseket, a pártnapokat, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy rendezvénye­inkről csak komoly indokkal marad távol valaki. Közös­ségünkben évek óta nincs tagdíjelmaradás. Alapszer­vezetünknél jó ideje kiala­kult elvtársi-baráti légkör köti egymáshoz az embere­ket. Olyan tagunk is van, akit sok évvel ezelőtt ez az alapszervezet javasolt tiszti­iskolára és ma már mint megbecsült nyugdíjas tevé­kenykedik pártvezetőségünk­ben. N. M. es munkahelyi balesetek mérlege Szomorú statisztika Mintha másfélezer ember nem dolgozott volna... A Szakszervezetek Győr- Sopron megyei Tanácsa mun­kavédelmi osztályának veze­tője, Bellovicz Gyula évek óta állítja: minden üzemi baleset megelőzhető, ha az emberek körültekintőek, gon­dosak, ha megtartják az egyes munkafolyamatokra előírt technológiát, aztán az SZMT közgazdasági osztályának ve­zetőjétől, Kovács Jánostól ka­pott „szorzószám” segítségé­vel máris sorolja, hogy abból a pénzből, amit az V. ötéves terv idején és a VI. ötéves terv első évében — sokak nemtörődömsége, figyelmet­lensége miatt — mégis ki­dobtunk az ablakon, mi min­den épülhetett volna... Hány öregek klubja, hány óvoda, hány tornaterem, hány fog­lalkoztató üzem azoknak pél­dául akik önhibájukon kívül rokkantak meg... Bizony sok. Az elmúlt hat esztendő statisztikáját bön­gészve, elemezve és összegez­ve — önmagukért beszélnek az adatok. Az V. ötéves terv idején összesen 17 069 baleset tör­tént Győr-Sopron megye üze­meiben, vállalatainál és in­tézményeinél. A rengeteg baleset egyáltalán nem ma­gyarázható azzal, hogy több vagy bonyolultabb lett a gép, hiszen több lett az ember is, tárgyi tudásban, és az őt kö­rülvevő dolgok erkölcsi meg­ítélésében. .. Sokba került nekünk a rengeteg baleset. A munka­napok közül kárba veszett 376 974! Ez pedig azt jelenti, hogy 1356 ember teljes évi munkája úgymond felesleges volt, ami „forintosítva” nem kevesebbet, mint 190 milliót jelent. És ami ennél sokkal szomorúbb: hetven ember­társunktól vettünk örök bú­csút. Az üzemi balesetek mi­att ugyanis ennyien veszítet­ték életüket öt év alatt a me­gyében. A szomorú tények mögött egyetlen vigasztalót talál a statisztikai böngésző. Azt a tényt, hogy az V. ötéves terv utolsó évében — a négy év átlagához képest — 10,1 szá­zalékkal csökkent a balesetek száma. Majd ötven százalék­kal volt kevesebb a halálos következményű eset, és a ki­esett munkanapok száma is 11,3 százalékkal csökkent. VI. ötéves terv első eszten­dejében viszont nincs okunk a bizakodásra, a baleseti sta­tisztika ugyanis kedvezőtle­nül alakul. 1981-ben me­gyénkben összesen 3933 bale­set történt. Ebből 8 halálos kimenetelű, 6 súlyos, életve­szélyes, 4 csonkulásos sérülés­sel járt. A munkából 88 408 munkanap veszett kárba és ez azt jelenti, mintha 316 ember egész esztendőn át nem dolgozott volna.. . „Sze­rényen” számítva a múlt esz­tendőben történt balesetek miatt mintegy 42 millió fo­rint kára van a megyének, vagyis a népgazdaságnak. (Sindulár) Új típusú generátorok Az Autóvillamossági Fel­szerelések Gyárában elkészült az első száz darab abból az új típusú generátorból, me­lyet a gyár legnagyobb hazai vásárlói, a Magyar Vagon- és Gépgyár valamint az Ikarus számára fejlesztettek ki. Az autóbuszokat villamos energi­ával ellátó generátorokat az esztendő második felében már sorozatban gyártják. 1982. február 2., kedd Almaexport Még ezer vagon almát ex­portál az idei télen a Hun­­garofruct zöldség-gyümölcs szövetkezeti külkereskedelmi vállalat nagykanizsai kiren­deltsége. A baki tangazdaság gutorföldi, a Zalaegerszegi ÁG egervári és a nagyka­nizsai ÁG hűtőházában tárolt gyümölcs szállítása március végéig tart. A tavalyinál nagyob kínálat MEGKEZDŐDÖTT A TÉLI VÁSÁR Hogy kifelé megyünk a télből, jelzi az is, hogy teg­nap reggeltől országszerte és megyénkben is megkezdő­dött a kedvezményes ruháza­ti vá­sár amely február 13-ig tart. Megyénk ruházati keres­kedelme 78,5 millió forint értékű árut vonz a 30—40 százalékos kedvezménnyel értékesíthető cikkek körébe. A Győr-Sopron megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalattól kapott tájékozta­tás szerint Győrött és a vá­rosokban huszonhét millió forint értékű, zömmel téli jellegű ruházati cikket és lábbelit kínálnak áruházaik­ban, üzleteikben. Nem „ki­mazsolázott”, hanem jó mi­nőségű árut kapnak a ve­vők, és minden eddiginél szé­lesebb a vásári választék. Egyes szériákból csaknem minden méret megtalálható. Míg a múlt években a kö­töttáruk — hiánycikkek lé­vén — nem kerültek a ked­vezményes áruk listájára, az idén ebből is szép készlet maradt, és válogathatnak a vásárlók. A Győr-Sopron megyei Ta­nács kereskedelmi osztálya adatai szerint a megye szö­vetkezeti áruházai, az Arra­­bona és az áfész-üzletek ösz­­szesen 19 millió forint érté­kű ruházati cikket, textíliát, cipőféleségeket vontak a vá­sáron értékesíthetők körébe, egymillióval többet, mint a múlt évben. A győri Centrum Áruház polcain 12,5 millió forint ér­tékű, elsősorban szezonális portéka kapható a vásár ide­je alatt, de vannak nem ki­mondottan téli jellegűek is. A legtöbb náluk értékben a konfekcionált termeli, és bő­séges a választék idén gyer­mekruházati cikkekből is. A megkérdezettek jó felké­szültségről nyilatkoztak. A ruházati kiskereskedelem például az első két napon ko­rábban nyitja, illetve nyitot­ta jó néhány boltját. Ahol ehhez a feltételek adottak, a kedvezményes árut elkülöní­tik, és több pénztárat mű­ködtetnek. Jó tudni, hogy a kedvez­ményes áron vásárolt cikkek cseréjére ugyanaz vonatko­zik, mint a teljes áron vásá­­roltakéra, természetesen a kedvezményezett értékben. A ruházati kereskedelem ezekben a napokban teljes létszámmal dolgozik. A Cent­rumban az irodisták is segí­tenek, máshol a nyugdíjaso­kat hívták a pult mögé azért, hogy minden vevőt gyorsan és jól kiszolgáljanak. A kul­turált vásárláshoz kívánatos, hogy a pult másik oldalán is türelmesek, megértőek le­gyünk. Paprikás szélső ház Bekerített telek kétszáz­­negyven négyszögölön, áll rajta az ikerház meg hu­szonöt méter hosszan a fó­liasátor, most még üres, bor­dák, fólia nélkül. Hóban pi­­­hen a kert. Jankovits József, a házigazda, aznap nagyon korán ért a munkahelyére, öttevényről a Vagongyárba, ahol műszakvezető. Az autó­buszt ugyan elkéste, a sze­mélykocsi viszont gyorsan a városba repítette. Azon a bi­zonyos napon, kérésünkre, előbbre álmodta a tavaszt, sorba vettük, mi haszon s­kertet uraló melegházból aminek hosszáról szóltunk már, a széle nyolc, a ma­gassága három méter. Ezer palánta fér bele. Jankovits József a vejé­­vel, Boda Imrével, ő és csa­ládja az ikerház másik fe­lének a lakója, minden év­ben szerződést köt a fogyasz­tási szövetkezettel a fólia alatti terményre. Mint mond­ja, ez a szerződéses kapcso­lat nem csak azért jó, mert számíthat kedvezményre, segítségre, a többi között jó fajtájú palántára, hanem a piac is biztos. Egyetlen bal­­szerencsével kell számolni­uk minden évben, azzal a ténnyel, hogy az övéké a szélső ház. Utána már csak az országút, minden vihar itt ütközik először. De még olyan nem volt, hogy elvitte volna a sátrat a bordákról. Megvan annak a módja, mi­ként kell felhúzni, hogy jól tartson. Aztán egy apróbb kellemetlenség, mondja a házigazda: „Én nyáron va­gyok náthás, de egész nyá­ron át. Mert a sátor alatt mindig háromszoros a me­leg, s amint kilépek, a leg­enyhébb fuvallattól is tüsz­­szügni kezdek.” Márciusban már felhúzzák a fóliát, jól átmelegszik alatta a talaj. Mivel nagy­tömegű levegő van a há­rom méter magas fólia alatt, gyorsan nem is tud lehűlni, még akkor sem, ha egy-két napra zordabbra vált a ta­vasz. Aztán októberig nem fogy ki a család a munká­ból. Most öt éve, hogy csak zöldpaprikát termelnek. Pró­bálkoztak azzal is, hogy előt­te saláta kerüljön, de úgy megkésnek a paprikával. Márpedig úgy érdemes pap­rikával vesződni, ha már ak­kor lehet piacra adni, ami­kor ötven-hatvan forint ki­lója. Igyekezettel a korai termésből is elmegy hetente harmincöt-negyven kiló. Évente trágyázzák a sátor alatti földet, fertőtlenítik, rotációs kapával megtörik, kötött, kemény a föld erre­felé, aztán jöhet a palánta. Még mindig átvészelte a ko­rai tavaszt, két éve volt, hogy a március meghordta hóval a sátrat, de bent plusz tizenkét fok volt. Egyszer paradicsommal társították a paprikát, erre mondja Jan­kovits József: „Olyan mint két dudás egy csárdában, nem férnek meg. Ennek a víz nem volt jó, annak meg a melegből volt sok.” Szó­val maradt a paprika, a csa­lád ellátásán túl szépen jö­vedelmez. A helyi áfész-bolt a vá­sárló, előre megbeszélik, mi­kor, mennyit szállítson. Egy­­egy ládába tizenhat-tizenhét kilót megszed a család, négy-öt láda fér föl a kis­kocsira. Azonnal fizet a bolt a termelőnek. Ez a legjobb üzlet, mert a bokrokról szin­te rögtön a fogyasztóhoz ke­rül a termény. Vesződség, sok van bizony, de hát a saját kínlódását nem igen számolja fel a ter­melő, inkább a lombtrágyát, a vegyszer árát. Újabban a csigák szaporodtak el, s ami gond, jó csigaölőszert ritkán lehet kapni. Meséli a gazda, hogy évekkel ezelőtt kapott csak igazán jó mérget. ..szin­te hallani lehetett, hogy sír­nak alatta a meztelencsi­gák”. Sok haszna van ennek a sátornak. Azon túl, hogy pénzt hoz, hogy ellát ter­ménnyel két családot, egész­séges, jó elfoglaltságot ad a nyugdíjhoz közeledő vagon­gyári munkásnak. Persze, mint mondja, néha nehezen ossza meg magát, mert a másik szenvedélye a horgá­szás. Egyébként most fogyott el a család asztaláról a zöld­paprika, karácsonykor még bőviben szelték a kenyér mel­lé. Hogy’ ez hogyan lehet? Ősszel, az utolsó termésből megválogatják a szépeket, egészségeseket, egyenként újságpapírba csomagolják a paprikát, ládába teszik, az­tán le a pincébe. Olyan friss még januárban is, mintha akkor szakították volna le a tőről. (G. Szabó) if is b­irci. 3

Next