Kisalföld, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

Kerekasztal-beszélgetés Gazdasági agitáció a MOTIM-­ban Az utóbbi időben a hatodik ötéves népgazdasági terv cél­kitűzései első helyre kerültek a lakosságot foglalkoztató kérdések sorában. Sokan gondolkodnak és beszélnek arról, hogy miért váltak a gazdasági életben szigorúbbá a köve­telmények, mi múlik külső tényezőkön, illetve saját mun­kánkon, hogyan szilárdíthatók meg elért eredményeink és életszínvonalunk. A fokozot érdeklődés az eredményeket elismerő, ugyanakkor a hibákat is őszintén feltáró gazda­sági agitációnak is tulajdonítható. A gazdaságpolitikai agitáció módszereiről és formáiról, illetve hatásáról a mosonmagyaróvári Timföld- és Mű­­korundgyárban tájékozódtunk. Az eszmecserén elmondta gondolatait Varga Kálmán hegesztő, a gyári pártbizottság szervezőtitkára, Papp Albert műszaki igazgatóhelyettes, Varga János csoportvezető és Horváth Béla művezető, alap­szervezeti párttitkárok, valamint Papp László kazánfűtő, pártcsoportbizalmi. 9 KÉRDÉS: Mennyire is­merik a MOTIM dolgozói a hatodik ötéves terv végre­hajtásából rájuk háruló te­endőket, és érzik-e, hogy sze­mélyes érdekük a minden piacon eladható áru előállí­tása? VARGA K.: — Gazdasági agitációnkat a Központi Bi­zottság 1978. december 6-i határozatára építettük, mely a népgazdaság külső egyen­súlyi helyzetének javítását, az elért életszínvonal meg­őrzését és megszilárdítását tűzte ki feladatul. Agitáci­­ónk irányvonalát kiegészítet­tük a megyei pártbizottság 1980. december 10-i határo­zatával és a helyi feladatok­kal. A teendőkről termelési tanácskozásokon, taggyűlése­ken, pártcsoport- és brigád­gyűléseken hallanak dolgozó­ink, de felhasználjuk erre a célra az üzemi újságot is. Az utóbbi időben nőtt az igény a nyilvános pártnapok iránt. A február 11-i pártnapon a vállalat igazgatója beszélt múlt évi gazdálkodásunkról, idei feladatainkról annak a mintegy háromszáz tisztség­­viselőnek, akik a hallottakat továbbadják környezetük­nek. PAPP A.: — Nálunk kü­lön bizottság állítja össze a terveket, amit a fórumok megvitatnak. Ezeken a be­szélgetéseken elsősorban a végrehajtás mikéntjére ka­punk hasznos ötleteket és ja­vaslatokat. Így került sor ter­mékeink nemzetköz összeha­sonlítására és kezdeménye­zésünkre a magyar szabvány szigorítására. Ma már a ha­zai és a tőkés piacra azonos árut termelünk. Kiemelt fel­adatunk, hogy a több mint harminc tőkés ország több száz vevőjét megtartsuk, sőt a megrendelők körét széle­sítsük. Export feladataink teljesítése érdekében az üzemrészek között átcsopor­tosítást hajtottunk végre. Dolgozóink megértették en­nek szükségességét HORVÁTH B.: — Vélemé­nyem szerint nálunk az em­berek döntő többsége tisztá­ban van vele, hogy kinek, mennyit és mennyiért ter­melünk. Tudják, hogy ter­mékeinknek csaknem a fele tőkés piacra megy. A rend­szeres tájékoztatás révén az is ismert, hogy timföldünk­nél egyáltalán nincs, műko­­rund és kádkő gyártmá­nyunknál pedig az éves ter­melés tized százalékát sem érik el a reklamációk. E rangos helyünket tartanunk kell, mert a külföldi piacon a minőség az első. " KÉRDÉS: Nincs olyan szemlélet a gyárban, hogy a gazdasági vezetők dolga az irányítás, a politikai munká­soké pedig az agitálás? VARGA J.: — Nincs olyan taggyűlésünk, amelyen ne hangzana el időszerű felada­tainkat érintő gazdasági tájé­koztató. A gyár első számú vezetői alapszervezetekhez tartoznak, rendszeresen be­számoltatjuk őket. Pártcso­­portjaink évente többször tűznek napirendre gazdasági témákat, ezeken részt vesz­nek a szocialista brigád­veze­tők is. Csak egy példa: ter­mékszerkezetünk jó, de na­gyon energiaigényes. A már üzemelő, több mint kétszáz­­millió forintos csőfeltárási beruházástól jelentős ener­giamegtakarítás várható. A beruházás befejezése és indí­tása komoly felkészítést igé­nyelt. A beruházás szüksé­gességének megértetését, az üzemeléshez nélkülözhetet­len jobb munkavégzést nem lehetet oly módon szétvá­lasztani, hogy amit az igaz­gatói irodában eldöntöttek, azt a politikai munkások ér­tessék meg a dolgozókkal. PAPP L.: — Pártcsoport­jaink külön munkaterv sze­rint szorosan együttműköd­nek a brigádokkal. Nálunk minden párttagnak két párt­megbízatása van: egyrészt fi­gyeli és jelzi a termelésben észlelt hibákat, másrészt in­formációt szerez és tájékoz­tatást ad a megoldási lehető­ségekről. Gyárunkban rend­kívül összetartó a közösség és családias a légkör. Ve­zetőink igénylik a legapróbb részletkérdésekről is a tájé­koztatást, amihez nem kell az igazgató vagy a gyáregy­ségvezető ajtaján kopogtat­nunk. Akár a gyárudvaron is elmondhatjuk, ami a szívün­ket ny­omja. VARGA K.: — Tájékozta­tásra és mozgósításra igény­be vesszük a havonta meg­jelenő üzemi újságunkat. A kiválókat népszerűsítjük a lapban. Évente ötszáz embert iskolázunk be a tömegtan­­folyamokra, két osztállyal marxista esti középiskolát, és minden főosztályon politikai vitakört működtetünk. Eze­ken a képzési formákon egyebek között arról is hal­lanak a résztvevők, hogy mi múlik a vezetőkön, a munka­helyi kollektívákon, az egyes embereken. Mit tehet valaki a maga posztján gazdasági eredményeink stabilizálásá­ért, az életszínvonal megvé­déséért, előrejutásunkért. • KÉRDÉS: Hogyan ösz­tönöznek jobb munkára? Hogyan segítik az életszínvo­nal politikai célok megvaló­sulását? PAPP A.: — Legfontosabb­nak tartjuk, hogy megóvjuk a reáljövedelmek szintjét, a társadalmi juttatások eleme­it és nem utolsósorban: aki többet és jobban dolgozik, az többet is kapjon. Tavaly átlagosan 5, az idén pedig 9—13 százalékos alapbérfej­lesztést hajtottunk végre. HORVÁTH B.: — Vállala­tunk kiegyensúlyozott bérpo­litikát folytat, amivel az üze­mekben jól lehet agitálni. Nehezményezem viszont, hogy az utóbbi időben a fo­gyasztói áremelésekről a párttagokat­ későn vagy hiá­nyosan tájékoztatják, így e területen agitációnk kevésbé meggyőző. A témához szoro­san hozzátartozik az is, hogy dolgozóink munkafegyelme példás. Másfélezer munka­­vállalónk közül tavaly csu­pán nyolc hiányzott igazo­latlanul, négyen munka­könyvükkel fizettek könnyel­műségükért. Gyárunkban nincs bélyegzőóra, csak a művezető tart „vizitet”. A műszak kezdésekor mindenki a posztján áll. VARGA K.: — Sokat tet­tünk és teszünk a társadal­mi juttatások arányának nö­veléséért. Saját óvodánk és munkásszállásunk van. Húsz­lakásos garzonházunk fiatal házasoknak nyújt ideiglenes otthont, ötnapos turnusok­ban — csekély térítés elle­nében — Dunaszigeten pi­henhetnek dolgozóink. Csere­üdültetésünk van egy kül­földi és egy hazai céggel. Jól felszerelt sportpályánk csa­ládi összejövetelek színhe­lye. Most vásároltunk üdülőt Balatonföldváron. Nehéz munkaterület a miénk, ennek ellenére évek óta nincs munkaerőgondunk. Feladataink megvalósítása, jó munkát, szorgalmat, fe­gyelmet igényel dolgozóink­tól, akik cserébe létbizton­ságot, boldogulási lehetőséget és sokoldalú gondoskodást kapnak a MOTIM-től. N. M. 1932. március 2., kedd KÉT ÉVE kötött Feri bá­csi egy karcsú derekú, köny­­nyű fogójú kosarat, a felesé­ge hetvenedik születésnapjá­ra, hogy azt a négy gyerek telerakja szegfűvel. Megtelt a kosár virággal, s egy hét múlva örökre elbúcsúzott a párja a családtól. Elhervad­tak a szegfűk, a kosár azóta is üresen áll a szekrény tete­jén, ahhoz senki nem nyúl­hat. Világéletében kertész volt Németh Ferenc, így született ragadványneve is: Kertész Németh Ferenc. Valamikor régen, még Vas megyében, időtöltésből megtanult kosa­rat kötni, de ahogy megta­nulta, úgy abba is hagyta, nem vesződött vele. Csak azon a hetvenedik születés­napon, akkor font tartót a virágnak. Aztán ahogy a fe­lesége halálával hirtelen üres lett a ház, egyre nyo­masztóbbá vált a magány. Míg egy napon elindult fűz­vesszőt vágni... A markotabödögei tágas ház félbebújt udvarának csöndjét jöttünkre apró fe­kete kutya csaholja fel. A zárt verandán vesszőkötegek, a konyha tűzhelyén vessző ázik egy jókora lábasban, talpunk alatt vessző pördü kedves, kerek arcú szép fe­hér hajú kis öregember kö­szön vissza. Most éppen de­mizsont fon be a szomszéd­nak, csak úgy barátságból. Tegnap a „napot” fejezte be fehérre csiszolt falécekből a sugarak, arra feszül a vesz­­sző, mint a Nap korongja. A dívány tele bevásárlókosa­rakkal, arrébb padlóváz, aztán kenyeres kosár, mind­nek van már gazdája. Feri bácsi a szobában lévő két cserép aszparáguszának­­: Font gyönyörű tartót, olyant hogy körbecsavarhassa raj­ta a virág indáit. Jó nyugdíja van, minden­nel ellátják. Nem pénzért veszi ezt a sok szép ajándé­kot. — Örülök, amíg csinálom, elfoglalom magam. Aztán örülök, amikor elajándéko­­záskor látom, hogy hogyan örülnek neki. Vittek már tő­­lem Angliába, Németország­ba, rokonoknak kedvesked­tek a virágtartóimmal, kosa­raimmal, visszajöttek, mond­ták, kint is mennyire örültek nekik. Minap az esti tévézéskor látott egy bécsi tévéfilmben kézimunkakosarakat, más­nap hozzákezdett a fonás­hoz Aztán az egyik képes­­újságból kivágta egy vessző­ből font zsúrasztal fényké­pét kemény kartonra ra­gasztotta a képet, több va­riációját elkészítette már az asztalnak, unokáknak, bará­toknak ajándékozta. — Mire gondol Feri bácsi naphosszat ebben a nagy magányos csendben? — Ne kérdezzék, mert a párom jár a fejemben a leg­többet, a napokban volt a második évfordulója, hogy eltemettem, újra csak na­­gyon elsirattam. De azokra a szép munkásévekre is sok­szor rágondolok, amikor még huszonöt-harminc dekás pap­rikákat neveltem, mint a téesz kertésze, s azzal a so­roksári fajtával aranyérmet nyertünk Erfurtban. Kétszer lett kiváló dolgo­zó a kertész Németh Ferenc, fényképek, kitüntetések őr­zik a munkásmúltat az asz­talfiókban Óra üti a delet, a harma­dik szomszédban lakó meny hozza az ebédet, kövér fán­kokat is, csillogó porcukor­ral hintve A KERT VÉGÉBEN áll egy kis fóliaház, s Feri bá­csi a hetvennegyedik tava­szán is elhullajtja benne a palántának való magot. (G. Szabó) L­élekgyógyító munkás napok ­ A tőkésexport bővítését szolgálja a győri Rábatext Textilipari Vállalatnál a szövő­dében munkába állított 18 színváltós, hajlékony ragadóp­áros szövőgép. A korszerű be­rendezéseken naponta közel négyezer négyzetméter árut gyártanak: a próbaüzemelés után ma már 99,5 százalékban, elsőosztályú minőségben. Lakókocsi közü­leteknek A Zala megyei Lentiben működő fém-, faipari szö­vetkezetben sok más termék mellett naponta egy kor­szerűen felszerelt, hűtőszek­rénnyel, minikonyhával be­rendezett négyszemélyes utánfutó lakókocsi készül el. A csak Lentiben — 1980 óta — gyártott lakókocsikat ed­dig kizárólag magánembe­rek vásárolták, újabban azonban a közületek is ér­deklődnek iránta, ezért na­pi három kocsi gyártására rendezkednek be. A­­ szinte teljesen hazai anyagokból készülő lakókocsi alkalmas kisebb építkezéseknél felvo­nulási épület helyettesítésé­re, öltözőnek, használható mozgó laboratóriumnak is. Tervezik a fűthető változa­tának gyár­tását, s még az első félévben elkészítik az eddiginél nagyobb alapterü­letű lakókocsi mintapéldá­nyát. Asszonyszövetkezet Névadója, a Lajta Százhatvanöt asszony és lány, valamint tizenöt fér­fi mutatóban: ők alkotják a mosonmagyaróvári Lajta Ipari­ és Szolgáltató Szö­vetkezetek Az isz legna­gyobb részlege, a textilfel­dolgozó is elfér, ha most már szűkösen is, egyetlen kávéházban. Mert hát az üzem mai épülete a mosoni városrész egykor ugyancsak látogatott, tükrös falú ven­déglátó fogadó helyen volt. Belső terét oszlopok tagol­ják, s valamikor vendégma­rasztaló asztalok helyén most gyors pergésű varrógé­pek zakatolnak. Szabászat és varroda, adjusztáló és kész­áru-raktár jól megférnek egymás mellett. Mert az áru kapós, nincs ideje megmele­gedni, amint egy nagyobb tétel kész, máris jön érte a kamion. A kávéház tükrében ma varrónők tekinthetnének. Tegnap, amúgy csak jelké­pesen, az egész szövetkezet beletekintett volna abba a bizonyos tükörbe. Ötödik évét zárta 1981-es a Lajta asszonyszövetkezet, jogelőd­jei, az egykori textil-ruhá­zati-, cipő- és fodrászszövet­kezetek idejét is számolva, éppen három évtizede tevé­kenykedik a városban. Teg­nap a tavalyi munka ered­ményeit, tapasztalatait meg­beszélendő gyűltek össze a szövetkezet tagjai szokásos mérlegzáró közgyűlésükre, amelynek volt egy rendkí­vüli napirendje is. Az asz­­szonyszövetkezet tagjai most választották meg új elnökü­­ket.Szerény, mindössze tízmil­liót érő vagyon — ennyi épületei, gépei összes érté­ke —, ugyancsak nem túl nagy évi 13 milliós terme­lés, s a tavalyi munka alap­ján 1,5 millió tiszta nyere­ség. Ezt mutatja az a bizo­nyos mérleg. Szerepel ben­,­ne nem túl sok ipari terme­lés: a textiles részleg négy év óta biztos szállítója az NSZK Lucie Linden cégé­nek, a Lajta bőrdíszművesei készítenek táskákat, retikü­­löket. Az isz tevékenységé­nek nagyobbik része azon­ban, ha talán nem is érték­ben, a szolgáltatás. Műkö­dik cipőjavító, méretes ru­hakészítő részlege, az isz üzemelteti a város női és férfifodrászatait. Huszonkét részlegben foglalkoztatja dolgozóit. A szövetkezet holnapját ez a szerteágazó sokféle, a ma­ga módján nélkülözhetetlen tevékenység garantálja. Ed­dig is ez tette lehetővé sze­rény fejlődését, amit bizo­nyít, hogy öt esztendő alatt az isz negyven új belépőnek tudott hasznos elfoglaltságot adni. Textiles részlege jól bedolgozta magát, megbízói szerint pontosan, kifogásta­lanul dolgozik. A többi rész­leg, mondhatni kizárólag a lakosság igényei szerint bol­dogul. A legközvetlenebb ér­deke a Lajtának, hogy meg­bízhatóan, a mosonmagyar­óváriak megelégedésére szol­gáltasson. Eddigi munkája, eredményei arról tanúskod­nak, hogy a megfelelő úton halad. Az asszonyszövetkezet tegnapi közgyűlésén Domon­kos Nándornét, az isz eddi­gi műszaki vezetőjét válasz­totta elnökének. F. J. Humr­au.

Next