Kisalföld, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Munkások . Verseny Kenyerek és újítások a vásárlóért kórusa Több mint három évtized telt Mindannyian vásárlóik vagyunk. Kétszázharmincíokos a kémén­él az újítómozgalom kezdete óta. örömmel látjuk, hogy .az utóbbi ee, 1933-ban épült. ötvennyolc Az újítóik. feltalálóik helyzete időben szinte egymást érik a kiü- éves a pék. ennél a kemencénél időnként változott: voltak ké- lönböző vásárlási akciók; a ke- kezdte a kenyérsütést, és itt nyeztetett ..innavátonok”. és vol- reskedelmi vállalatok mindenki akarja befejezni. Volt itt segéd, tak nem szívesen fogadott nehéz számára hasznos versengése in- majd magánkisiparos, később vál­emberek. A föllendülések és a dúlt meg a vevőért Ezek az afc- lalati dolgozó, most téesz-tag. Sü­mélypontok idején egyaránt sze- ciók azonban csak a felszínt je- tött kenyeret búzából, árpából, repük volt a fejlődés gyorsítása- lentik, sokkal mélyebbre nyúlnak rozsból, kukoricából. Telek mól­ban. Nagy a szerepük, hiszen a a gyökerek, amelyek alapján el- tak. új tavaszok jöttek, a lényeg jelennek nem könnyű hadat mondhatjuk: új utakra lépett a nem változott: a munka becsüle­üzeami a jövő érdekében — és kereskedelem. Ezekről az új utak- te és az ember tisztessége. Ma is nem is oldható meg kisebb-na- ról. három Győr-Sopron megyei gyönyörű fehér kenyeret vet a gyobb konfliktusok nélkül. (Irá- vállalat terveiről szól írásunk a 7. kemencébe a pék. (Riport a 11. sunk « 11. oldalon.) oldalon. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYÖR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1982. MÁJUS 1„ SZOMBAT ÁRA: 1.80 FORINT XXXVIII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ÜNNEPI FÉNYEK A z emberiség történelmében vannak olyan ünnepek, ame­lyek fontos határkövet jelké­peznek a társadalmi haladás útján. Május elseje 1889 óta ünnepe és harci seregszemléje öt kontinens min­den népének. Egyként ünneplik a világ minden metropolisában, a hagyományos európai, észak-amerikai iparvidékeken, kis óceániai halászfalvakban, afrikai ül­tetvényeken, mindenütt, ahol a dolgozó emberek felelősséget éreznek magukért, sorstársaik jobb életéért. A májusok története vérrel kezdő­dött. Kilencvenhat esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és semmibe vett munkás­osztály kibontotta az ébredés, a fel- emelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pi­henés. Az I. Internacionálé már 1866- ban határozatot hozott a 8 órás mun­kaidő kivívásáért, 1884-ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is köve­telte, hogy 1886. május 1-ig csökkent­sék a munkaidőt, ellenkező esetben or­szágos sztrájkot kezdenek. Mivel a kö­vetelést nem teljesítették, a sztrájk va­lóban kirobbant, s 1886. május 1-én a Michigan-tó partján — először a mun­kásmozgalom történetében — a tünte­tők közé lőttek. Két nappal később Chicagóban rendőrök sortüze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére folyt A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még sikertelen maradt, de meg­mutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacionálé első kongresszusa — amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze —, hogy nagy nemzetközi tünte­tésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig vala­mennyi országban és városban azonos napon, 1890 május elsején. így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje, amely — En­gels szerint — „az egész világ tőkései­nek és földesurainak megmutatta, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek". Az azóta megtett út sem volt köny- nyü a világ munkásainak. Az éven­kénti felvonulások, tüntetések szinte minden esztendőben hol itt, hol ott em­beráldozatokat követeltek. Az utcán hömpölygő munkástömegek azonban megértették az egységükben rejlő erőt. mind elszántabbak, bátrabbak lettek és megtanulták gyűlölni az osztályellensé­get. Akárhány csendörsortűz dörrent és rendőrkardlap riasztott munkásra, ag­rárproletárra, erősebb lett a szocialista mozgalom, újabb és újabb százezrek emelték magasba a pirosló zászlókat a Ruhr-vidékén, az angol kikötőkben. A magyar munkásság is megértette a nemze''özi demonstráció jelentőségét. Első alkalommal hatvanezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, miközben a forradalomtól rémüldöző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pedig Szapá- ry belügyminiszter mindent megtett a védelmükre. Katonaságot, csendőrséget vonultatott fel, sőt még két vidéki ez­redet is Budapestre rendelt, hogv vér- befojtsák a nép esetleges felkelését. A szocialista világmozgalomnak, az első marxista munkáspártnak, a prole­tariátus internacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme, a Szovjet­unió létrejötte volt. Az 1917-es októ­beri forradalommal megkezdődött a ka­pitalizmusból a szocializmusba való át­menet korszaka. Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918. má­jus 1-én a magyar munkásság már for­radalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünne­pén és 1919-ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos azonban az örömet és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nem egyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt ben­ne a Tanácsköztársaság reménye, s bí­zott benne, hogy eljön az idő. amikor a véres május elsejéket felváltja a de­rűs szabad májusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez egyben azt is jelentette: egy sor ország kiszakadt a tőkés rendszerből, s elkez­dődött a szocialista világrendszer ki­bontakozása. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme és a Szovjetunió lét­rejötte óta a munkások, a dolgozók kü­lönböző osztagainak május elsejei se­regszemléjét egyre kevésbé lehet elszi­getelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők — má­jus elsején éppúgy, mint az év bár­mely napján — nemzetközi támogatást élveznek. Áz erős és virágzó Szovjet­uniótól és a mellette álló szocialista or­szágoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult vagy függetlenségü­kért harcoló gyarmatok és félgyarma­tok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista országok dolgo­zói is, akik napról napra tiltakoznak a kizsákmányolás, az elnyomás, a mun­kanélküliség, a rettegés ellen. így tere­bélyesedik ki a munkásság összefogásá­nak májusi eszméje és tölti be rendel­tetését a mai kor követelményeinek színvonalán, mint ahogyan Rosa Luxem­burg mondta annak idején: „A nyolc­órás munkanap elérése után sem szűnik meg a májusi ünnep. Mindig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kor­mányai ellen, amíg nem teljesítik min­den követelését, minden esztendőben a májusi ünnep lesz ennek kifejezője. Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkásosztály az egész világon eléri a felszabadulást, akkor valószínűleg a megvívott harcok és az elszenvedett fáj­dalmak emlékének napját fogja ünne­pelni az emberiség”. Hadd tegyük hozzá Rosa Luxemburg szavaihoz, hogy a felszabadult - népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová ju­tottak. Mi, magyarok büszkén gondol­hatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk vezetésével az elmúlt évtize­dekben maradandót alkottunk, nagy tetteket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolkodása, maga­tartása. Magyarország, az egykori kis­paraszti, agráripari ország most ipari­agrár ország, amelyben fejlett a szocia­lista nagyipar és a nagyüzemi mező- gazdaság. A szocialista gazdaság ered­ményeire alapozva emberhez méltó élet- színvonalat értünk el, a régi rendszer­rel össze sem hasonlítható a kulturá­lis, a szociális, az egészségügyi ellátá­sunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalakulás azt jelenti: lezárult a magvar történelemnek az a korszaka, amely idő alatt Magyarország igazán soha sem le­hetett független; azt jelenti, hogy a fe­udalizmussal terhelt, népelnyomó állam- rendszert szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazában”. O lyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vidáman, felszabadultan örülhetünk ed­digi eredményeinknek, mun­kasikereinknek. Ünnepeljünk jó kedv­vel, a jól végzett munka örömével! (Fotó: Matusz Károly) ELJERI HJUUS ELSEJEI ____________________________________________________________________________________________________________________(Az MSZMP Központi Bizottságának május elsejei jelszavai:

Next

/
Thumbnails
Contents