Kisalföld, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

Termékszerkezet-váltás a győri Kossuth Téeszben Jövedelmezi gazdálkodás alacsony költséggel Kétlépcsős, távlati tervet dolgozott ki a győri Kossuth Termelőszövetkezet a termékszerkezet korszerűsítésére, a termelékenység és hatékonyság fokozására. Ugyanis ez a gazdaság 1976 előtt négy termelőszövetkezetként gazdálko­dott, Vámosszabadi és Nagyhajós 1600—1800 hektár, a bá­­csai és az újfalui téesz 700—700 hektár területtel. Közös jellemző volt valamennyiben a széttagoltság, a korszerűtlen eszközállomány. A méreteiben megnőtt egyesült gazdaság­nak tehát sürgős tennivalója lett a termékszerkezet megvál­toztatása, amiben nagy segítséget kapott az öt pártalapszer­­vezettől és a héttagú községi pártvezetőségtől Milyen ered­ménnyel járt eddig a terv részleges megvalósítása, erről szá­molt be minap Oross Imre téesz-elnök, a győri járási párt­végrehajtóbizottsági ülésén. A gazdaság növényter­mesztésre alkalmas területe Győrú­jfalutól Vénekig húzó­­dik, 3360 hektár szántó és ezer hektár a rét, legelő. A szakvezetés a 280 táblából húsz tömböt alakított ki, s egy-egy tömbben igyekezett egyféle növényt termeszteni. Megemelték a kukorica ve­tésterületét 800 hektárra, s így egy egységgel tagjai le­hettek a KSZ­E termelési rendszernek. Megkétszerező­dött a tavaszi árpa területe, az összes termést sörár ős­ként értékesíti a gazdaság, a Sörárpa Társulás tagjaként évek óta fajtaösszehasonlító kísérleteket végeznek. Foko­zatosan növelték a napra­forgó területet, tavaly pél­dám 82 hektáron 2,2 millió forint árbevételt értek el. T­ermékszerkeze­t -vá­ltozta­­tást jelent majd a gyepterü­let intenzív hasznosítása, ez­által kisebb területen terem majd meg az állatállomány takarmánya és a felszabadu­ló határ­részekre magasabb termelési értéket hozó növé­nyek kerülnek. Az állattenyésztésben ed­dig a sertéstenyésztés kor­szerűsítésére került sor. ISV-technológiát, alkalmazott a gazdaság a fialásnál és a süldőnevelésnél. A szarvas­marha-tenyésztés szakosítá­sát tavaly kezdték el, a vá­ros közelségié a tej­hasznú állomány kialakítását indo­kolja. Fajtaátalakító keresz­tezések kezdődtek a szövet­kezetben, és eredményeként a korábbi 2100 literes fejési átlag több mint 3700 literre nőtt. Főleg a növénytermesztés­ben csökkent az élőmunka felhasználás, a termelékeny­ség növekedését bizonyítja, hogy amíg 1975-ben 140 dol­gozó 36 millió forint terme­lési értéket hozott létre, ma 106-an 63 millió forint ter­melési értéket állítottak elő. Nőtt a termelési érték a ho­zamok növekedésével az ál­lattenyésztésben is. A me­gyei tanács által közzétett öt gazdasági mutató alapján a szövetkezet az agregált sorrendben a tizenötödik he­lyet foglalta el. Ha csak a hatékonysági mutatók alap­ján értékeljük a gazdaságot, akkor a második helyen áll a megye gazdaságai között. Eredményezte mindezt a nyereségcentrikusság, a nö­vénytermesztés komplex gé­pesítése, a költséggel való jó sáfárkodás. A kukorica mázsáját kétszáz forintnál alacsonyabb, a búzát, tava­szi árpát 160 forint szűkített önköltséggel termeld meg a téesz. A legtöbb tennivaló a szö­vetkezetre az állattenyész­tésben vár. Tavaly elkezdő­dött a 768 férőhelyes szako­sított telep építése, elkészül­tével a dolgozói létszám a felére csökken. A kereszte­zések folytatásával lehetővé válik a hozamok növelése, nem túlzott cél a tehenen­ként­ ötezer liter tej elérése, ugyanis jelenleg az F-1 -es fajtától már 4300 litert fej­nek. Ugyancsak a hozamok fokozásával akarja növelni a gazdaság a sertéstenyésztés jövedelmezőségét. A háztáji szerves része a nagyüzemi gazdálkodásnak, jelentős mennyiségű ter­ményt ad a közös a háztáji állattenyésztés fejlesztésére. Eddig például hatszáz ser­tés értékesítése volt a jel­lemző, az idén eddig a szö­vetkezet segítségével 960 sertést adtak el a háztájiból. Folyamatban van a kisegítő üzemág létrehozása, olyan tevékenység megszervezése, ami szorosan kapcsolódik a téesz alaptevékenységéhez. A stabilitás megtartására való törekvés jellemzi a gazdálkodást — foglalt ál­lást a végrehajtó bizottság —, figyelemre méltó az ala­csony önköltség a növény­­termesztésben, a megfontolt nyereségcentrikusság, a ter­mékszerkezet korszerűsítése. Ha továbbra is sikerül meg­őrizni ezt a gazdálkodási színvonalat, a termelést se­gítő önkritikus szemléletet, a győri Kossuth szövetkezet a jövőben is­­a megye egyik legstabilabb gazdasága lesz. (G. Szabó) li fesz Lébénymiklóson Kicsi a szövetkezet, de erős A megye fogyasztási és értékesítési szövetkezetei kö­zött Szil és Szany mellett a lébénymiklósi a legkisebb. A szövetkezetnek 2030 tag­ja van, 22 boltja, három fel­vásárlótelepe, négy ipari egysége. Tavaly hajszálon múlt, hogy nem lett a kö­zösség kiváló. Az árbevéte­lük az 1980-as évhez képest 8,5 százalékkal, a nyereségük 33,6 százalékkal nőtt. A Lébénymiklósi Áfész el­nöke Prikler György azzal kezdi: öt év alatt a kereske­delmi, vendéglátóipari háló­zatot igyekeztek rendbehoz­ni (1978. nyarán nyílt meg a miklósi kis ABC, tavalyelőtt meg a lébényi áruház), a VI. ötéves tervben pedig az ipari tevékenység erősítése a cél. Ezen belül is az élelmiszer­­ipari. Továbbá a termeltetés és a felvásárlás szervezése, segítése, a mezőgazdasági szakcsoportokban, a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Egy legutóbbi felmérés szerint a háztáji gazdálko­dásból (a termelőszövetkeze­ten keresztül értékesített tej, vágómarha és hízott sertés értékével együtt) 28,9 millió forint, származott 1981-ben. A fogyasztási és értékesítési szövetkezetben (575 taggal) négy mezőgazdasági szakcso­port működik: sertéstenyész­tő, kisállattenyésztő, szőlő- és gyümölcstermesztő, mé­hész. Háromszázhatvankilen­­cen vannak a sertéstenyész­tők, tavaly 3911 állatra kötöttek szerződést, leadtak 4156-ot — 17,4 millió forint értékben. Szól az elnök a kisállatte­nyésztő szakcsoportról (a termelés évről évre csökken), a méhész szakcsoportról (a kis létszámú közösségben egyre fenyegetőbbé válik az elöregedés), majd az egyedi és továbbadási szerződéseken alapuló termékekről, az uborkáról, a bogyósgyümöl­csökről, szabadfelvásárlásban a dióbélről és a szárazbabról. Hanem Prikler György még­iscsak a tervekről, a törek­vésekről beszél a legszíve­sebben. Elsőként a vágóhíd­­ról. — Ezen a területen még eredményesebb lehet a gaz­dálkodásunk — mondja. — Gondolhatunk itt elsődlege­sen az eddig veszendő­be menő vér, bőrke és sertésbél hasznosítására. A házi feldolgozóhoz adot­tak a feltételek, hamaro­san beszerezzük a kisebb ke­verő- és töltőgépeket. Szeret­nénk, ha már az idén meg­kezdődne a termelés, s ké­szülne többek között prés­­sajt, sütőkolbász, kenőmájas, pácolt termék. A sütőüzemben március óta nem sütnek finom pék­árut, csak kétkilós fehér ke­nyeret és alföldi kenyeret. A rekonstrukciót követően — mert arra készülnek — vi­szont újból kerül majd az üzletekbe péksütemény, buk­ta, túrós táska. Az új, négy sütőteres kemence jövőre gazdagítja az ellátást. Ami a betonüzemet illeti: termel, de kevesebb kerítéslábat, kútgyűrűt, durva betonárut, járdalapot. A szövetkezet évente 100—150 ezer forint kocsiálláspénzt fizetett, a jö­vőben — jobb munkaszerve­zéssel — ezen akarnak pénzt „megfogni”. A szikvízüzem napjait számlálni lehet. Túl­adnak rajta, nem gazdaságos. A törekvések jól érzékelte­tik a változásokat: a Lébény­miklósi Áfész területén is a legjelentősebb szerep az élel­miszeripari üzemekre vár. 3. 1. 1982. július 1., csütörtök Ajándék a városnak Épületfelújítás társadalmi munkában Festéket a Budalakk adott, a munkát a Fű­szért dolgozói vállalták Kihasználatlan tartalék az esetek többségében az, ami — legyen bár egészen egyszerű, kézenfekvő dolog — eddig még senkinek nem jutott az eszébe. Ilyen egyszerű ötlet valósult meg most, egyszerre segítve egy új termék — fes­tékfajta — megismerését, rek­lámozását, ugyanakkor örö­met szerezve a soproniaknak, akik teljes eredeti pompájá­ban, szépségében láthatják városuk egyik épületét.­ Dr. Kiss László, a Kisal­föld Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat Fü­­szért Igazgatója mondja: „A Budalakk Festék- és Műgyan­tagyár pár éve új, korszerű, műanyag alapú festékfajtát fejlesztett ki és kezdett gyár­tani. Az épületek külső fes­tésére alkalmas, mosható és időtálló termék ára termé­szetesen magasabb volt, emi­att a potenciális felhasználók eleve idegenkedtek tőle. A Kisalföld Füszért, mint az új festékféleség forgalma­zója, a gyártóval együtt sok pénzt költött reklámra, még­is lassúnak bizonyult a mű­anyag alapú termék elterje­dése. A nagykereskedelmi vállalat győri központi épüle­teinek falait is e festékekkel újította fel, tette esztétikussá. Ám még ez sem volt elég az elvileg számítható forgalom elősegítéséhez. „Ekkor támadt az az ötle­tünk, hogy a megye valamely központi helyén — társadal­mi munkában — elvégezzük egy műemlék-épület külső felújítását a Modakril festé­kek felhasználásával. Sopron városa késznek mutatkozott ajánlatunk fogadására— mondja az igazgató. A soproni tanács — némi meditálás után — kiválasz­totta a Színház út 32. alatti épületet. A Budalakk felaján­lott vagy 22 ezer forint értékű festéket, a helyi­ IKV vállalta a homlokzat festésre való elő­készítését és az épület állvá­nyozását, az előkészítéshez szükséges anyagokat a Fü­szért adta. Ugyancsak a nagykereskedelmi vállalat dolgozói végezték el — társa­dalmi munkában — a végső festési munkálatokat. Műemlék épületről lévén szó, annak színeiben is har­monizálnia kell környezeté­vel. Ezért az Országos Műem­léki Felügyelőség szabta meg a színösszeállítást: sárga és fehér festékek alkalmazását írta elő. A munka — ahogyan a Kisalföld Füszért dolgozói vállalták — a soproni ünnepi hetek kezdetére elkészült A példa — reméljük — nem marad egyetlen eset A megye más helységeiben is sok érték vár megújulásra, védelemre. Győrött, ahol kü­lönösen sok vállalat, szövet­kezet működik, a közösségek sokat tehetnének az értéke­sebb városrészek megszépí­téséért. Emlékeztetőül idéz­zük csupán, milyen jót tett a városképnek, amikor a győri Kisfaludy Színház felépítése­kor, annak avatása előtt az egykori Kaszárnya utca régi házainak homlokzatát színes­re festették... N. Magyar Tibor A társadalmi munkában megszépített Színház út 32. számú épület eredeti pompájában gazdagítja a városképet. (Lobenwein Tamás felvétele) Kedvező változások kezdeti gondokkal Az egészségügyi integráció eddigi tapasztalatai Az ország tizenegy me­gyéjében, köztük a miénkben is, vizsgálták a népi ellen­őrök az egészségügyi integ­ráció eddigi tapasztalatait, elsősorban az integrációnak a gyógyító munkára tett ha­tását. A Győr-Sopron megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnap tartott ülésén vitatta meg a megyei vizsgálat rendkívül alapos összefoglaló jelentését. A lakosság ma műveltségi szintje, tájékozottsága révén alaposan ismeri a modern orvostudomány vívmányait és egészségügyi ellátásunk­ban számon is kéri azokat. Másrészről: alaposan meg­változott az orvos és a beteg közvetlen kapcsolata, ebbe beékelődött sok más (pl. a paramedikális és a technikai ellátottság). A­­kor tehát a részben az említettek miatt is szükségessé vált egészség­­ügyi integráció tapasztalatait kell elemezni, érthetően nemcsak maga a megválto­zott intézményrendszer a vizsgálat tárgya, hanem a társadalmi hatás is. A vizsgálatok általános ta­pasztalata: megyénkben elő­­készítetten, felelősséggel tör­tént az egészségügyi integrá­ció, a szervezeti változás egyértelműen korszerűsödést jelentett, szakmai és gazda­sági téren egyaránt. Szakmai fejlesztésekre adott lehetősé­get a korábbinál körültekin­tőbb és egységesebb bér- és munkaerőgazdálkodás. Ará­nyosabbá vált a munkameg­­terhelés, valamennyi intézet­ben javult a gép- és műszer­­ellátottság és a „kiszolgálás” (ügyvitel, szállítás, raktáro­zás, mosás stb.) szívonala is. Az integrációval előtérbe került az alapellátás színvo­nalának emelése. A körzetek­ben nem jellemző, a gyakori orvosváltozás, viszonylag ke­vés a betöltetlen állás. Meg­oldatlan még a falusi körzeti gyermekorvosok helyettesíté­se, és a kórházi osztályok személyi ellátottsága (ellá­tatlansága) miatt a szakorvo­si helyettesítés is csak na­gyon nehezen megoldható. Az alapellátás orvosainak jó a kapcsolatuk a kórház­rendelőintézet orvosaival, a falusi körzeti orvosok azon­ban a nagyobb távolság és megterheltség miatt csak egyéni ambíciójuk arányában tartanak kapcsolatot a kór­házi osztályokkal. Az ügyele­ti rendszer általában jól szervezett, technikai feltéte­lei azonban hiányosak. Megtörtént az integráció az üzemorvosi ellátásban is. Több lett a főfoglalkozású üzemorvos, de még mindig jelentős a részfoglalkozású rendelési órák száma. Az üzemorvosi gondozó tevé­kenység még nem éri el a kí­vánt szintet, hiányzik a munkahelyi körülmények alaposabb ismerete. Az in­tegráció ezen a téren tehát egyelőre csak részeredmé­nyeket hozott. A kórházak és rendelőinté­zetek szervezeti egyesítése már korábban megtörtént, ugyanígy a sávfőorvosi rend­szer kialakítása. (Kivétel Csorna, ahol máig sincs.) Az alapellátásnak a kórházhoz csatolásával teljessé vált a szakmai integráció. Új mun­kamegosztás alakult ki a ve­zetés szervezetében, az osz­tályok feladatköre kiterjedt a járóbeteg-szakellátásra... összességében korszerű az­­intézményrendszer megszer­vezése. Gond még, hogy pél­dául az osztályvezető főor­vosoknak a szakmai mellé nincs kellő vezetés- és szer­vezéselméleti felkészültségük. Megállapították a népi el­lenőrök, hogy­ a további fej­lődés feltétlenül megköveteli a gazdasági-műszaki háttér fokozott fejlesztését is. J. F. KIJAIFOU) 3

Next