Kisalföld, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

...a magyar fiúk és lányok szépek Otthon érzik magukat Szakmunkástanulók Leningrádból Szovjet diákok, a leningrá­­di P. T. V. 33. sz. Szakmun­kásképző Intézet tanulói és oktatói a vendégei a győri 4­00. sz. Ipari Szakmunkás­­képző Intézetnek. A győri is­kola immár hetedik éve tart kapcsolatot a Néva parti vá­ros hasonló tanintézeteivel. Az eddigi hagyományokhoz hűen idén is győri szakmun­kástanulók viszonozzák majd a látogatást. Ők a július ha­todikén hazatérő vendégek­kel együtt utaznak a Szovjet­unióba. A leningrádiak hazánkkal, megyénkkel való ismerkedé­sét gazdag program segíti, többek között kirándulások a fővárosba, Esztergomba, Vi­­segrádra, a Balatonhoz, vala­mint Soproniba és Mosonma­gyaróvárra. Az üzemlátoga­tások során pedig megtekin­tik a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárat, a győri EF­­FU-t, a Mezőgépet és a Keksz- és Ostyagyárat. A csoport vezetője, Valerij Szergejevics Csernyenko ko­rábban már járt Budapesten. Mostani tapasztalatai meg­erősítették akkori élményeit, legjobban a régi budai vá­rosrészek tetszenek neki, de szépnek találta Pestet és Győrt is. Natalja Tyimofe­­jevna Udalovna tanfelügye­­lőnő elmondta, hogy a ma­gyar emberek nagyon mun­kaszeretők és udvariasak. Ivan Ivanovics Kuzin szak­oktató véleményének negy­venkét éves tanítói pályafu­tása ad külön nyomatékot Kitűnően felszereltnek talál­ta az itteni tanműhelyt. Mindnyájuk számára meg­ható volt látni az elesett szovjet katonák sírján lévő virágokat... Feltétlenül el­mesélik majd otthon. A tanulóktól megtudtam, hogy nagyon otthonosan ér­zik magukat Győrött A pesti kirándulásról hazatérő­ben akaratlanul is így mond­ták: megyünk haza. A ma­gyar nyelv nem volt szokat­lanabb számukra, mint bár­mely idegen nép beszéde. Mostanra már jónéhány ki­fejezést megértenek belőle. Ezt segítik „közös” szavaink is (ahogy hirtelen sorolni kezdték: kultúra, futból, sfeá­­la...). Szimpatikusnak ta­lálták, hogy nálunk bensősé­gesebbnek tűnik a fiatal és az idős generációk kapcsola­ta. A magyar divat is eltérő a leningráditól, bár nem lé­nyegileg, inkább az ottani jóval hűvösebb klíma miatt; szembeötlő különbség, hogy a Szovjetunióban a fiatal lá­nyok nem dohányoznak. A négy lány és a nyolc fiú egyetértett abban, hogy a magyar fiúk, illetve lányok szépek. Nem lebecsülendő bók! (Zalavári) 4 — KI JAJFÖLD Hansági jubileum ! Negyedszázaddal ezelőtt indult, s azóta széles körű, sokmiliós értéket teremtő mozgalom lett az építőtábo­rozás Ez alatt az idő alatt az országban összesen­­ 700 ezer­ — megyénkből mint­egy 35 ezer — fiatal dolgo­zott nyaranta út- és vasút­építésen, segített a mezőgaz­dasági munkákban, az ár­vízkárok helyreállításában — mindenütt, ahol szükség volt erejükre, lelkesedésükre. A kezdetet a hőskorszakot a ma emlékoszlop idézi a Han­ságban. Időről-időre a mai fiatalok „zarándokolnak” (legutóbb a múlt hét végi jubileumi ünnepség alkalmá­ból) az első építőtábor he­lyére. Sátraikat állítanak — de itt már csak az emlék kedvéért. A munka más, újabb területeken vár rájuk. (Felvételeink a hansági em­­léktáborba­n készültek.) Az új generációnak romantika a sátortábor, őket már mindenütt teljes összkomfort várja. „Újra itt van a nagy csapat” — éneklik a polbeatesek, s velük persze mindenki. Fekete István követői környezetvédelmi elismerés győri úttörőknek Fekete István nevét viseli a győri II-es számú oktatási együttes (közismert nevén a „kék” iskola) úttörőcsapata. Nem véletlenül választották a Tüskevár, a Téli berek, Vak, Kele, Bogáncs — sorolhatnánk még a kedves gyermek- és állatregényeket — írójának nevét, a természet szeretete, féltése, óvása ma már annyira áthatja az úttörőcsapat mun­káját, hogy erre Győrön kívül is felfigyeltek. Két olyan kitüntetés ke­rült a közelmúltban az úttö­rőcsapat birtokába, amellyel csak kevesen dicsekedhet­nek. Az egyik a ,,Kiváló út­törőmunkáért” oklevél, a másik az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatal „Széchenyi emlék­­plakett”-je. Az úttörőmunka és a kör­nyezetvédelem ilyen szoros összefonódásában feltehető­en nem kis része van annak, hogy a csapatvezető, Barka­­szi Andrásné biológia szakos tanár Munkájáról így be­szél: — Itt tulajdonképpen min­dennek hat éves „történel­me” van. Hat éve avatták az iskolát, azóta vagyok én is csapatvezető, s kezdettől top­va igyekeztünk a sok egyéb mellett környezetvédelmi „profilt” is adni az úttörő­munkának. Van egy környe­zetvédő szakkörünk, ez a lelkes társaság a szervezője, mozgatója az egész tevé­kenységnek. Az osztályok­ban, rajokban ők irányítják a környezetvédelmet. — Az úttörőcsapat és min­den egyes raj munkatervé­­ben is szerepel valamilyen környezetvédelmi feladat Elsősorban az iskola és kör­nyezetének az ápolása, de például az egyik nyolcadi­kos raj a Kassák óvoda mel­letti játszótér felett vállalt védnökséget. Jövőre ezt a védnökséget szeretnénk né­hány lakótelepre is kiter­jeszteni, ahol a gyerekek ápolhatnák a növényeket, ügyelhetnének a tisztaságra. — A szakköri foglalkozá­sokon a védett állatokat és növényeket bemutató tabló­kat készítünk, különböző ki­rándulásokat szervezünk, mindig valamilyen megha­tározott szakmai céllal. Gyakran ellátogatunk a víz­mű üvegházába, ahol a gye­rekek a növény­szaporítás formáit ismerik meg. Fábián Imre nyolcadikos, a környezetvédelmi szakkör titkára­­ már a rádióban is szerepelt. — Tavaly az MR—10—14 adásában kaptam szót. Pá­lyázatot hirdettünk az or­szág valamennyi úttörőcsa­pata számára Védjük és te­gyük széppé környezetünket címmel. Ezen kívül is ren­geteg élményem fűződik már ehhez a mozgalomhoz. Az emlékplakettet különösen nagy elismerésnek tartom, már csak azért is, mert olya­nok voltak a kitüntetettek között, mint például a Meg­sebzett bolygó című film rendezője... Horváth Magdolna is nyol­cadikos, ő az úttörőcsapat titkára. — Régebben csak néha foglalkoztunk környezetvé­delemmel, aztán egyre rend­szeresebbé vált. Jó lenne el­érni, hogy minden pajtás tegyen valamit a környeze­téért otthon, az utcán, a la­kótelepen is. F. K. Földön, vízen, levegőben Ejtőernyősök többtusája Magyar találmány — a fiatalok sportja Országos ejtőernyős több­tusa bajnokság házigazdája volt a múlt héten az MHSZ Győr-Sopron megyei vezető­sége, a megyei repülő- és ej­tőernyős klub. A résztvevők négy versenyszámban: úszásban, lövészetben, terep­futásban és ejtőernyős ug­rásban mérték össze tudásu­kat. • Az ejtőernyős célbaugrás második napja, a reptéren Csabai István, a bajnokság főbírája tájékoztat. • A többtusa magyar „ta­lálmány”, a sportágat az MHSZ javaslatára emelték nemzetközi szintre. A fiata­lok sportja. Alkalmat ad a fizikai erő, a gyorsaság, az állóképesség, az ügyesség és a bátorság lemérésére. Az úszást száz méteres távon rendezik. A lövészet fekvő testhelyzetű, a céltábla 50 méterre van. A terepfutás 3 kilométeres pályán folyik. Az ejtőernyősök az egyéni versenyben 800 méterről ug­ranak, csapatban pedig 1000 méterről. Hat méter sugarú körbe kell leérkezni, amely­nek közepét kis korong jel­zi.­­ Az első ember nyolc-tíz másodperces zuhanás után nyitja az ernyőt, a második körülbelül négy másodperc­nél, a harmadik pedig azon­nal. A szabályok szerint tíz másodpercnél nem lehet több a szabadesés ideje. Aki „túlzuhan”, megbüntet­ik.­­ Az ejtőernyőzést 16 éves kor felett lehet elkezdeni, a többi szükséges sportágban viszont ajánlatos még ez előtt jártasságot szerezni. Aki kellő alapokkal rendel­kezik, mire ejtőernyősnek jön, az egy-két éven belül elérheti azt a tudásszintet, amellyel már nemzetközi versenyeken is jó eredmény­nyel szerepelhet. A szocialis­ta országok közt évente rendeznek bajnokságot, ez­úttal július 10. és 18-a kö­zött, Csehszlovákiában. Itt a felső korhatárt 25 évben ál­lapították meg, hazai verse­nyeken azonban bárki rajt­hoz állhat, aki edzésben van , legyen az illető akár 30 vagy 40 éves. Tóth János, a válogatott keret edzője mondja, az idén kiutazó csapattagok mindegyike 1958-as születé­sű, öt-hat éve ejtőernyőző és többtusázó sportoló, ők már tavasz óta edzőtáborban ké­szülnek a nagy erőpróbára. Közben részt vesznek a ha­zai versenyeken, itt vannak most is. Nagyjából már eldőlt, hogy kik kerülnek végül az utazó keretbe. Horváth Laci példá­ul biztos, hogy köztük lesz, őt kérem, meséljen eddigi pályájáról. — Általános iskolás ko­romban négy évig atletizál­­tam. Középtávfutó voltam a Dunaújvárosi Kohászban. Aztán a fővárosba kerültem, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába. Ott csak kedvtelésből sportoltam. Ké­sőbb, a munkahelyemen több barátom ejtőernyőzni kezdett, én is velük tartot­tam. 1976-ban igazoltam le a Postás Repülő és Ejtőernyős Klubba. A katonaság ideje alatt ejtőernyősként szolgál­tam, ott is folytathattam a sportolást. Tavaly szereltem le. — öt évvel ezelőtt indul­tam először többtusa verse­nyen, a Budapest Bajnoksá­gon. Ekkor még teljesen kez­dő voltam, csupán tizenegy végrehajtott ugrás állt mö­göttem. És végül első lettem egyéni összetettben. Nagy meglepetés volt! Bekerültem a válogatottba is. Versenyen kívüli résztvevő voltam a nemzetközi bajnokságon, ép­pen itt, Péren rendezték. Ed­digi legjobb eredményeim: a szocialista országok Szliven­­ben tartott többtusa bajnok­ságán összetettben harmadik lettem. Amikor búcsúzni kezdünk, az imént a levegőbe emelke­dett gép — nagy kört írva le — éppen a fejünk fölé ér. Egymás után nyílik a három ernyő. Van köztük katona­zöld, kör alakú, amilyet az első ugrásoknál használnak, de van négyszögletes sikló­ernyő is. A leéréskor csak egyiküknek sikerül a célko­rong közelében földet érnie, de ő sem túl elégedett. Talán majd a következő ugrás­nál ..­ ­. A. Zenei tábor - tizenharmadszor Programok a Haydn-évforduló jegyében Egyrészt maga a Haydn­­évforduló — a nagy zene­szerző születésének 250. év­fordulója — másrészt a hely­szín: Fertőd is indokolja, hogy az idei, immár tizen­harmadik Országos Ifjúsági Zenei Tábor programja Jo­seph Haydn műveinek je­gyében teljen. A július 6-tól 17-ig tartó táborozás nyitó­­hangversenyén a Budapesti Fúvósötös tolmácsolásában a Londoni trió, az F-dúr fúvós­ötös, a záróhangversenyen pedig stílszerűen a Búcsú­­szimfónia csendül majd fel a tábor szimfonikus zenekará­nak jóvoltából. A két koncert között ugyancsak sok Haydn­mű hangzik majd el a gaz­dag programban. Az idén július 6-án Szabó István, a KISZ KB kulturális osztályvezető-helyettese nyitja meg a tábort, s 17-ig olyan vendégekkel találkoz­hatnak az ifjú muzsikusok, mint a Capella Savaria ka­maraegyüttes, Karasszon De­zső orgonaművész, a Kodály­­vonósnégyes, az olasz Gio­­venta Musicale vonósnégyes. Koncertet adnak Fertődön az országos Haydn zongoraver­seny győztesei is. A KISZ megyei Bizottsága, a Jeunesses Musicales ma­gyarországi szervezete, vala­mint a megyei tanács műve­lődési osztálya által rende­zett táborban Meizl Ferenc Liszt-díjas Érdemes művész, ifjúsági nívódíjas és Fejér­vári Sándor kürtművész fog­lalkozik majd a fúvósokkal, Fias Gábor hegedűművész, a Kodály-vonósnégyes tagja a vonósokkal, s Váray László, a Győri Ütőegyüttes vezetője az ütősökkel. A tábor szimfo­nikus zenekarának művészeti vezetője Hoffmann László, a győri Zeneművészeti Szakkö­zépiskola tanára lesz. A tá­bor kamarazenekarai és szimfonikus zenekara ugyan­csak koncertekkel mutatko­zik majd be a fertődi közön­ségnek. 1982. július 1., csütörtök

Next