Kisalföld, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
IDŐMÉRLEG Megrövidült munkarend A munkaidő mindenütt adott, törvényekkel, rendeletekkel és az elvégzendő feladatok által pontosan körülhatárolt tényezője a termelésnek. Nem kell drága valutát adni érte, csupán végig kell dolgozni, hasznos tevékenységre fordítani. A feleslegesen elvesztegetett idő nem pótolható túlórázással, „ráhajtással”, mert az így felhasznált időt már egy másik, újabb feladat elvégzésére kellene fordítani. A szárnyas idő hirtelen elrepül — kesereg a költő —, és mi is joggal sajnálhatjuk az üzemekben, a földeken, hivatalokban felhasznált inproduktív munkaórák tízezreit. Számtalanszor megírták, értelmezték már a munkaidő kihasználásának a fontosságát, de ez olyan téma, amiről nem lehet eleget szólni. Most, hogy általánossá lett az ötnapos munkahét, különösen fontossá vált a munkaidő, hisz ezután kevesebb idő alatt legalább annyi munkát kell (kellene) elvégeznünk, mint eddig. Úgy tűnik reális cél ez, bár az első tapasztalatok még nem egyértelműek, még sok A kísérleti év A kísérleti év tapasztalatai alapján még nem lehet pontosan megállapítani, hogy a rövidített munkahét milyen hatással lesz az oktatási intézmények életére, az oktatói és nevelőmunka hatékonyságára, mennyire és mi módon pótolható a kiesett tanulmányi idő. Az ifjúsági, kulturális, sportszervezeteink sajnos még nem igen tudnak mit kezdeni a fiatalok megnövekedett szabadidejével. Az sem tisztázott még, hogy a szülők mennyire tudnak és akarnak partnerei lenni a fiataloknak. Ezek a summás megállapítások természetesen számos apróbb részletből tevődnek össze, amelyek nagyon is befolyásolhatják a végeredő kezdeti bizonytalankodás, szervezetlenség, meg kell még ezt az új helyzetet szokni. Az mindenesetre máris megállapítható, hogy az ipari, mezőgazdasági üzemekben öt nap alatt is megtermelik a korábbi mennyiséget és minőséget. Nincs különösebb gond a közlekedés, a javító-, szerelő szolgáltatás, a közművek munkája és az egészségügyi ellátás területén sem. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a kereskedelmi ellátás, a hatósági ügyintézés tekintetében, a korábbinál zsúfoltabbak az üzletek, nincs jól megoldva a hétvégi kenyér-, hús-, tejellátás sem. A kiadandó szabadnapok miatt pénteken, hétfőn sok üzletet zárva tartanak, és ezzel sok bosszúságot okoznak a vásárlókörzet lakosságának. Sok, szerencsés, hasznos kezdeményezés tapasztalható a tanácsok és a közületek munkájában, az ötnapos munkahétre történő átállás óta, de a teljes napi kiesést eddig még nem sikerült pótolni. A hivatalok zsúfoltabbak, az ügyintézés lassúbb, az idegek pedig semmivel sem nyugodtabbak, mint eddig, tapasztalatai ményt. Először talán néhány jellemző példát. Megfigyelték például, hogy a Balatonhoz vezető autópálya péntek délutáni forgalma pontosan olyan, mint a korábbi szombat délutánokon, amikor hivatalosan is rövidebb volt a munkaidő. A régi félnapos szombatok helyett most már pénteken délben megkezdődik a csúcsforgalom. Pénteken délután nagyon sok hivatalban, intézményben már alig-alig dolgoznak, pedig arra az időre még teljes napi munka dukál. Ezt az üzemekben nem tehetik meg, hallom az ellenvetést, aminek — ha így van — nagyon örülök, de a hivatalok, az irodák is munkahelyek, ott is óriási anyagi és szellemi kapacitás eshet ki az elbliccelt péntek délutánokon! Lehúzott redőnyök És nemcsak a péntekkel van baj, a hétfő sem sokkal különb, mert akkor meg a vonatkésésekre, menetrendi anomáliákra hivatkozva kezdik nagyon sokan később a munkát. Nem is a legpihentebben, de ez már nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Korábban, a kéthetenkénti szabadszombatokon nagyon sokan el tudták intézni hivatalos ügyeiket a tanácsi és egyéb hatósági szerveknél. Most, mivel szombaton már nincs ügyintézés, nem marad más hátra, mint elkövetezni, vagy ellógni a munkahelyről, és ez senkinek sem jó. Nem mennek persze „jó” ötletért a szomszédba az állami boltok, szolgáltató kisegységek irányítói sem. Kifogyhatatlanok az ötletekben: szabadság, betegség címén olyan üzleteket is zárva tartanak, ahol egyébként többen dolgoznak és szinte elképzelhetetlen, hogy valamennyien egyszerre betegedjenek meg. Áruátvétel, leltár, takarítás, bevásárlás miatt lépten-nyomon bezárt üzletekbe, műhelyekbe botlik a jámbor vevő, megrendelő. Gyakran találkozunk az üzletek ajtajára függesztett, „Tatarozás miatt zárva” táblával is, a lehúzott redőnyök, bezárt ajtók mögött viszont semmi mozgást nem észlelni. Talán a tatarozás csak ürügy a tehetetlenség eltusolására Egyedi jelenségek ... nem ez a jellemző — mondhatnánk, de azért a sok kicsi itt is sokra megy. Az elbliccelt órákból, félnapokból tetemes kiesés adódik, ha egy-egy üzem, tsz, város, vagy megye, különösen ha egy ország mércéjével mérjük. Felesleges túlórák Olyan vetülete is van az új munkarendnek, amely esetenként feleslegesen szorítja többletmunkára az érdekelteket. Úgy tűnik például, hogy különösen Budapesten és a nagyobb vidéki városokban túlbiztosították a szombatonként óvodai, napközis, és még inkább az egészségügyi ügyeletek január óta kialakított rendszerét. A szombaton is rendeltetésszerűen működő budapesti egészségügyi szakrendelők kihasználtsága például alig éri el a 8—10 százalékot. A vártnál jóval kevesebben vették igénybe eddig az ügyeletes óvodát, napközit is. Most, hogy az oktatási intézményeinkben általánossá válik az ötnapos munkahét, természetesen változhat a helyzet, de a végső szabályozásnál feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a szombaton feleslegesen inspekciózó a munkanapokon veszik ki az őket is megillető szabadnapot, amikor viszont zsúfoltak az egészségügyi, oktatási intézmények és nagy gondot jelent a helyettesítés. A túlórák száma amúgy is megugrott, kár lenne a felesleges inspekciózások miatt drágábban, túlórában dolgoztatni ugyanazokat. A rövidebb munkaidő feltételezi a tényleges munkaidő intenzív kihasználását, az élet, a termelés, szolgáltatás, ügyintézés, a fizikai és a szellemi munka minden területén. V. F. 1982. szeptember 1., szerda Árengedményes cikkekea nyit a soproni EXPO Az elmúlt évi kedvező fogadtatás ösztönzésére szeptember 1-től 18-ig immár a második soproni EXPO nyitja meg kapuját a vásárlók előtt. A helyszín azonos a tavalyival. A Somfalvi úton, az AFIT közel 1000 négyzetméteres sátorraktárában 9 kereskedelmi és 3 iparvállalat teremtette meg a lakossági igények jó kielégítésének újabb különleges alkalmát. Az eltérést az első EXPO adottságaitól a választékbővülés-gazdagodás jelenti. Öt kereskedelmi vállalat — a Soproni Áfész, a Soproni Kereskedelmi Vállalat, a Centrum Áruház Győr, Győr- Sopron megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat, a Győr- Sopron megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat — mintegy 16 milliós forgalomra készült fel. Az általuk kínált cikkek jelentős hányada árengedményes. Az EXPO helyszínén a borvidék kisgazdaságai legfontosabb gépeinek működés közbeni bemutatóját is tervezik. A választékbőség és előnyös vásárlás a már említetteken túl a Kisalföld Győr- Vas megyei Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat, az Észak-dunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat, a Soproni Ruhagyár, a Soproni Szőnyeggyár, a Savaria Cipőgyár Szombathely, CENTRIKÖT Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat segítő együttműködésének köszönhető. A nesztor a FERRO VILL Vállalat. A második soproni EXPO-t ma délelőtt Gollnhofer Sándor, a városi tanács általános elnökhelyettese nyitja meg. Jelentős társadalmi munkával járultak hozzá a rendezéshez: az AFIT, a városi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat, a soproni VOLÁN kirendeltség, valamint a városi tanács útügyi brigádja. Gondoskodtak a rendezők a tömegközlekedési eszközökkel jól megközelíthető EXPO közelében a parkírozás lehetőségéről. A Volán a 8-as, 9- es járatokon túl külön expojáratot közlekedtet a GySEV állomás és a Somfalvi út között a napi nyitvatartás ideje alatt. A járat egész órakor az állomástól, óra 30-kor az EXPO-tól indul. A raktáráruház vasárnap kivételével naponta 10-től 18 óráig fogadja a vásárlókat, a szombati nyitvatartás 8-13 óra. A HUNGAROFRUCT budaörsi telepére évente kétezer vagon gyümölcs- és zöldségáru érkezik. Az őszibarackszezon csúcsán, naponta sok ezer kiló hamvas gyümölcsöt készítenek elő exportra. ZÖLDEK A RÉPATÁBLÁK Felkészülés Petőházán Felár a korán kezdőknek Szépek, ígéretesek a cukorrépaföldek. A zöld levelek beborítják a földet és jól fejlődik a répa is. A Petőházi Cukorgyár vonzáskörzetében idén több mint tizenegyezer hektáron termelnek a gazdaságok cukorrépát. A szakemberek kíváncsian vallatják a táblákat. Az már most is látszik, hogy egy gondmentes betakarítás esetén nagy mennyiségű répára lehet számítani. A cukortartalom viszont még elég alacsony. Két hét napos idő azonban csodákat tud művelni és főként távol esik még az a nap, mikor befejeződik a répa betakarítása. A nagy mennyiségű répa miatt nem szabad túl későn kezdeni a feldolgozást — mondta Endrődi Jenő, a répagazdálkodási osztály adminisztratív csoportjának vezetője. — A tervek szerint szeptember 9-én megkezdjük a cukorrépa átvételét. Mindezt természetesen az üzemekkel időben egyeztettük. Azok a gazdaságok, amelyek korábban kezdik a répa szedését, felárat kapnak. Úgy tűnik, hogy a mezőgazdasági üzemek egy része is szeretné mielőbb szedni a répát. A Petőházi Cukorgyár területén még nagy a sürgésforgás, nem járművek kerülgetik egymást, hanem mindenütt siető, vagy éppen dolgozó embereket látni. — Most vagyunk a felkészülés hajrájában — mondta Rozsonits Alajos, a gyár főmérnöke. — A karbantartási munkákat időben elkezdtük. A szokásosnál azonban kissé több feladat jutott ránk, ebben az évben. A nagyobb munkák közé tartozott egy napi négyezer tonna kapacitású diffúziós torony felállítása, beépítése. Ennek munkáit az alapozástól egészen az automatika felszereléséig a gyár dolgozói végezték. Az előző diffúziós berendezés kapacitása kisebb volt és így a növekvő termelés érdekében mindenképpen szükségessé vált a kicserélése. Korszerűsítettük a letisztító állomást, ahova szintén nagy teljesítményű szűröket szereltünk. Ezenkívül még a szokásos karbantartásokat és más kisebb felújításokat is végeztünk. Gondot jelentett az idén az ötnapos munkahétre való áttérés, valamint az új szabadságolási rend is. Ugyanis nálunk a dolgozók szabadnapjait lehetőleg a karbantartás ideje alatt, vagyis nyáron adjuk ki. Hogy valamiképpen mégis ellensúlyozzuk a kiesett órákat, tizenöt dolgozóból álló vállalati gazdasági munkaközösséget hoztunk létre. A hat lakatos, a négy csőszerelő, valamint az öt hegesztő a munkaidőn kívül, szabadnapokon és szabadságidő alatt is dolgozott. Nagy részük van abban, hogy a vállalt feladatokat teljesíteni tudjuk. A Petőházi Cukorgyárban a tervek szerint szeptember 13-án tartják az üzemi főpróbát és amennyiben az zökkenőmentes lesz, úgy 15-én már kezdődik a feldolgozási idény. A nagyobb beruházások közül készülőben van a gépműhely. Idéntől pedig az Ikvát is kevésbé szennyezi a cukorgyár. Ugyanis a répamosásra kivett vizet nem engedik viszsza a patakba, hanem tisztítják és újra felhasználják. N. E. Torony a város szélén A rádióhall£atás kötelező ötvenéves lesz idén a mosonmagyaróvári rádiózás: 1932 őszén állították föl a kis középhullámú adót az akkor még két külön város közti füves, bokros síkságon. Az adó 45 esztendőn át szolgálta a nyugati országrész rádióhallgatóit, mígnem Mosonmagyaróvár terjeszkedő új lakótelepének kellett a hely, és a Posta új adót épített a város szélén, a Duna kanyarulatában. A régi adó épülete ma is megvan, de 1977 óta új rádióllomás sugározza a Petőfi és a győri körzeti stúdió műsorát az 1116 KHz-s frekvencián. (Tavaly novemberben tértek át az 1593 KHz-ről a nemzetközileg egyeztetett új 1116 KHz-es frekvenciára.) Emeletes ház a karcsú torony tövében. összkomfort: minden szükséges feltétel megvan ahhoz, hogy a berendezések biztonságosan működjenek, hogy az itt dolgozók kényelmesen tölthessék a 20 órás szolgálati és a négy órás készenléti időt. Látogatásunk napján Takács Zoltán és Schwanner Lajos voltak szolgálatban. (Üzembiztonsági, munkavédelmi okokból egy ilyen állomáson csak két vagy több ember dolgozhat. Vagy nem dolgozik egy sem, ha az adó automatikus irányítású. Ilyen épül rövidesen Győrött, a Petőfi és a körzeti stúdió műsorának sugárzására.) Takács Zoltán régi postás, Schwanner Lajos a mezőgépgyárban volt elektroműszerész. A technikusok többsége a székesfehérvári híradástechnikai szakközépiskolából, a budapesti Puskás Tivadar és Kandó Kálmán szakközépiskolákból kerül ki. Régi stabil törzsgárda dolgozik a mosonmagyaróvári adóállomáson — aki innen elmegy, nyugdíjba megy. Felelősségteljes, szép munka, és vonzó a kedvező munkaidőbeosztás is: egy 24 órás munkanap után, amely munkával töltött időbőlés készenléti, illetve ügyeleti órákból tevődik össze, két szabadnap következik. Az adóteremben halkan szól a Petőfi rádió Zenedélelőttje. Az itt dolgozóknak nem szórakozás, hanem kötelező elfogultság az állandó rádióhallgatás: az esetleges üzemzavart a csend is jelzi, nemcsak a műszerek. A szoba közepén kapcsoló és ellenőrző asztal, jobbra és balra egy-egy azonos teljesítményű adóberendezés. A régebbit még 1964-ben (az adó építésekor) helyezték üzembe, az újabbat a soproni felügyelőség és az állomás dolgozói építették egy Lakihegyen leszerelt egységből a kicsi tartalékadó helyett. Vlasich János, a Vezetéknélküli Távközlési Felügyelőség vezetője jellemző adatot idéz: azelőtt évente kb. 80 műsorórát kellett műszaki okok miatt a kis teljesítményű tartalékadóval sugározni. A második adó megépítése után ezek a csökkentett teljesítményű sugárzások gyakorlatilag megszűntek. Az állomás dolgozói azonban nemcsak a műszaki feltételek javításában öntevékenyek: szívesen kezdeményeznek, vállalnak minden olyan munkát, ami szebbé, otthonosabbá teszi az épületet és környékét. Az udvaron az egykori szántóföld helyén ma szép park, fű, fa, virág pompázik. Az adótorony 105 méter magas. A vasvázon belül létra. Takács Zoltán havonta egyszer felmászik a csúcsra, megvizsgálja a mechanikai kötéseket, az elektromos csatlakozásokat. Az 5 feladata a repülőgépeknek szóló piros fény, az akadályvilágítás karbantartása is. Ha szél fúj, a torony csúcsa 20— 30 centiméterre kileng. Ha szép az idő, az Alpokig is ellátni innen. HUMPOID 3