Kisalföld, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
Kongresszus előtt a Vöröskereszt A család védelmében, mindnyájunk egészségéért gok A Magyar Vöröskereszt Pár családvédelmi, szociális tevékenysége természetesen a párt és a kormány népesedéspolitikáját szolgálja, s a különböző okok miatt hátrányos helyzetű társadalmi rétegeket igyekszik támogatni. Családgondozás A vöröskeresztes szervezetek részt vállalnak a veszélyeztetett terhes nők felkutatásában, támogatásában. A munkahelyi szervezetek figyelemmel kísérik a terhes anyák védelmét szolgáló rendelkezések betartását, az egészségre veszélyes munkahelyeken úgynevezett „gólyaüzemek” létrehozását kezdeményezik ; népszerűsítik a szoptatás érzelmi és élettani jelentőségét; támogatják az anyatej begyűjtését, s a tejet adó anyák erkölcsi megbecsülésének fokozását. Közös nagy társadalmi problémánk, hogy a családok átlagos gyermekszáma nem nőtt; a születések száma 1977 óta folyamatosan csökken, a halálozásoké pedig emelkedik. Így történt, hogy 1981 már a tényleges népességfogyatkozás esztendeje volt hazánkban, vagyis a születések száma nem tudta pótolni az elhalálozások révén jelentkező népességveszteséget. A népesedési helyzetet kedvezőtlenül befolyásolja a válások magas aránya is. Bár nem egyedül vöröskeresztes feladat, hiszen egyelőre egész társadalmunk sikertelenül birkózik vele, említsük meg, hogy nem sikerült, jelentős változást elérni a család összetartó erejének növelésében. A családok fokozottabb támogatásának és védelmének társadalmi kötelezettsége mellett ezért kell hangsúlyoznunk a családi közösségek, a szülők, az egyes emberek felelősségét. Segítség eretek tízezreinek Az átfogó népesedéspolitika természetesen magában foglalja a népesség egészségi állapotának javítására, a halandóság csökkentésére irányuló tudatos törekvést, továbbá az időskorúak számára jobb társadalmi, emberi viszonyok kialakítását is. Ismeretes, hogy hazánkban a lakosság egyötöde elérte, illetve meghaladta már a nyugdíjkorhatárt. Ezért a Vöröskereszt is fontos feladatának tekinti az idős korúakkal való rendszeres foglalkozást, annál is inkább, mert az utóbbi években megnövekedett a magukra maradt idős emberek száma. Ezek közül sokan szorulnak gondozásra. Az egészségügyiszociális ellátás különböző formáiban mintegy másfélszázezer idős embernek nyújtanak segítséget. Az utóbbi években a vöröskeresztes szervezetek is fokozták részvételüket a házi szociális gondozásban. Figyelemre méltó az a patronáló munkájuk is, amellyel a szociális otthonokat, az öregek napközi otthonait, a nyugdíjas klubokat segítik. Az ifjú vöröskeresztesek mind általánosabban tapasztalható ház körüli munkája, látogatásaik a magányosság feloldásában jelentenek értékes hozzájárulást, miközben pedagógiai szempontból sem elhanyagolható módon erősíti a fiatalokban a közösség egymásra utaltság érzését, felelősségét. Többet tenni a hátrányos helyzetűekért! örvendetesen emelkedett a házi szociális gondozásban dolgozó vöröskeresztes aktivisták száma. A mintegy 15 ezer társadalmi gondozó napjainkban több mint 35 ezer idős embernek nyújt rendszeres segítséget, miközben persze nem hallgathatjuk el, hogy a valóságos szükséglet ennél jóval nagyobb. A vöröskeresztes szervezetek az elmúlt esztendőkben jelentős akciókat kezdeményeztek az idősek érdekében. A felajánlások új szociális intézmények létesítését, illetve konceptő végzések beszerzését tették lehetővé. Jelentősek azok a munkafelajánlások is, amelyeket a szocialista brigádok tagjai segítettek különböző szociális intézrányok körülményeinek, gondozó tevékenységének a javítását. A vöröskeresztes szervezetek értékes felderítő, jelző javaslattevő, s részben gondozói munkával támogatják az állami gyermek- és ifjúságvédelmi hatóságokat, intézményeket. A gondozó tevékenység magában foglalja a veszélyeztetett családok látogatását, a szülőkkel való beszélgetést, s az esetenként segélyezésre tett javaslatot is. Mert bár igaz, hogy szocialista fejlődésünk során a veszélyeztetettség több, korábbi oka megszűnt, az ifjúság nevelésével kapcsolatos egyes problémák, s az említett veszélyeztetettség egyes forrásai sajnos napjainkban is újra termelődnek. A gyermekek és a fiatalok fizikai, szellemi, erkölcsi fejlődésének bizonyos esetekben tapasztalható elmaradása mellett a csavargó, a garázda, az alkoholizáló életmód a leggyakoribb veszélyforrás. Sajátos társadalmi gondozásra szorulnak a különböző okok miatt rokkant gyermekek, illetve felnőttek. A hátrányos helyzetűek népes rétegét képviselik az elmaradott életmódú cigánycsaládok. A cigány lakta területeken működő vöröskereszt-szervezetek megkülönböztetett gonddal foglalkoznak ezek életmódjának, egészségügyi szokásainak alakításával. Bár nagy eredmény, hogy a munkaképes cigány férfiak 80—90 százaléka dolgozik, a nőknél még mindig csupán 30 százalék a kereső; ez persze részben a kis településeken adódó munkaalkalmak, a gyermekintézmények hiányával, részben pedig a kiskorú gyermekek nagy számával is összefügg. S bár a cigánytelepek fokozatos felszámolásával javultak a cigányok lakásköríelményei, még mindig túl soksz — mintegy 80 ezren — élnek a szociális követelményeknek meg nem felelő teheneken. A Magyar Vöröskereszt fontos feladatának tekinti, hogy növelje a lakosság egészségügyi kultúráját, népszerűsítse az egészséges életmódot, s az egészségügyi ismeretek minél szélesebb körű terjesztésével hozzájáruljon a betegségek, balesetek megelőzéséhez. Az egészséges életmódra nevelés során arra törekszik, hogy hatásosabban mutasson rá a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, az úgynevezett szenvedélybetegségek veszélyeire is. (Folytatjuk.) Magyar irodalom a Szovjetunióban Rövid időn belül több magyar irodalmi művel is megismerkedhettek a szovjet olvasók. Augusztus közepén Tallinnban észt nyelven is kiadták Szabó Magda „Katalin utca” című regényét. A hónap végén a Hudozsesztvennaja Lityeratura (szépirodalom) kiadó gondozásában Moszkvában orosz nyelven 50 ezer példányban megjelent egy több mint félezer oldalas kötet, „Mai magyar próza” címmel. A válogatásban négy kisregény, illetve novella szerepel: Szabó Magda „Pilátus”, Rákosi Gergely „Tigrisugrás”, Kertész Ákos „Az nyer, aki mer” és Galgóczi Erzsébet „Szent Kristóf kápolnája” című műve. A Hudozsesztvennaja Lityeratura, mint a kiadó szerkesztői elmondták, a közeljövőben a további magyar irodalmi alkotások megjelentetését tervezi. Befejezés előtt áll „A XX. század magyar lírája” című kötet cserkesztése ■ A MAFILM fóti filmgyártási részlegét kevésbé ismerik a mozilátogatók. A közelmúltban ez a „díszletváros” két új létesítménnyel is gazdagodott: átadták a filmeseknek a háromezer négyzetméteres stúdiót és felépült a Hamlet című Tv-produkció díszlete, ami később más játékfilmek készítéséhez is felhasználható. Jelenleg Seregi László rendező a három évvel ezelőtti Manon Lescaut című produkció díszletét használja fel új tv-filmjének forgatásához. Az új TV-film Planquette: Corneville-i harangok című operettjéből készül. 1982. szeptember 1., szerda ■ Babos Ágnes, győri festőművész, a RÁBATEXT Textilipari Vállalat ösztöndíjasa a képzőművészeti világhét alkalmából október hónapban kiállításon mutatja be legújabb munkáit a vállalat kultúrtermében. Képünk a művész műtermében készült. Hosszabb lesz a hétvége Csökkentett óraszám az iskolákban Tanév eleji beszélgetés pedagógusokkal Szülők, nevelők és gyerekek egyaránt megszokták az utóbbi időben: minden tanév tartogat valami újat. Az 1982/83-as tanévben például valamennyi alsó- és középfokú tanintézetben bevezették az ötnapos tanítási hetet. Az új tanév várható előnyeiről és gondjairól tapasztalt szakemberekkel és párttisztségviselőkkel beszélgettünk: Markó Endrénével, a győri Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatójával, Takács Lászlóval, a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatóhelyettesével és párttitkárával, valamint Horváth Józseffel, a győri 401. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola igazgatóhelyettesével és párttitkárával. Véleményük szerint az önök iskolájában és még számos tanintézetben az új tanévben melyek a legszámottevőbb feladatok? Markó Endréné: — Nálunk és úgy érzem, hogy minden tanintézetben a központi kérdés az ötnapos munkahétre való átállás. A tananyag változatlan, a nevelői és tanulói óraszámok viszont csökkentek. Tehát az oktatásban-nevelésben a nagyobb intenzitásnak kell előtérbe kerülnie. A tanulók különböző képességűek, egyiknek több, másiknak kevesebb idő kell a tantárgy elsajátításához. Így a „mínuszórákat” korrepetálásokra, szakköri foglalkozásokra fordítjuk. — A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a szabadszombatokat értelmesen töltsék el a gyerekek. Ezért a szülők úgy szervezzék meg a hétvégéket, hogy együtt legyen a család és ne csavarogjon a gyerek. Iskolánk nevelőtestülete — melynek 40 százaléka KISZ korosztályú — vállalta, hogy az anyanyelvi versenyeket, a kultúrszemlét, a kisdobos- és úttörőtavatást szombatokon rendezzük. Az iskolai szülői munkaközösséggel közös családi programokat ajánljuk a szüőknek és segítünk a szervezésben A vártnál jobban kezdődött a tanévünk, az óraszámokat sikerült megelégedéssel elosztanunk. A gyakorlatban persze még sok minden változhat. Az 54 fős tantestületből 46-an nők, édesanyák, a gyermeknevelés összes terheivel Tanulóink létszáma megközelíti az ezret és az idei évtől először már csak délelőtt tanítunk. Horváth József: — Intézetünkben a mostani tanévben jelentős a változás. Nálunk eddig még nem volt ötnapos munkahét. Nincsenek saját tanműhelyeink a tanulók az elméleti oktatást az iskolában, a gyakorlati képzést pedig a munkáltatóknál kapják csoportos, illetve szórványos képzési formákban. Eddig három napon volt elméleti és hármon gyakorlati foglalkozás. Ez év elejétől az iskolai munkarend az üzemi turnusokhoz igazodott és bevezettük az egyhetes elméleti és az egyhetes gyakorlati képzési formát Intézetünk harminc féle szakmára készít fel, a több mint ezerötszáz gyerekkel 120 — köztük 59 párttag — pedagógus foglalkozik. Az új tanévben már az elméleti oktatás is ötnapos lesz, így a mi pedagógusaink is kevesebb óraszámban tanítanak. Takács László: — Iskolánkban régi, bevált gyakorlat, hogy a pártvezetőség összegyűjti a nevelők véleményeit és javaslatával együtt közli az iskolavezetéssel. Élő, eleven a kapcsolatunk és jó az informáltságunk az iskolavezetőség és a Tanintézeti Pártbizottság részéről egyaránt. Az ötnapos tanítási hetet mi már tavaly bevezettük és reméljük, hogy a kedvező tapasztalatok folytatódnak. Nyolcszázötven tanulót ötven pedagógus oktat, közülük 15 párttag. Gondunk persze akad jócskán. Ilyen egyebek között a 40— 44 fős osztálylétszám. Enyhít némileg a gondunkon, hogy az idén öt tanerővel gyarapodtunk. Külön is szeretném kiemelni: iskolánkba évek óta túljelentkezés van, így a gyerekanyagban válogatni tudunk. Pártvezetőségünk a szakmai vezetéssel azon fáradozik, hogy az átlagosnál jobb képességű tanulókból az átlagosnál képzettebb fiatalokat neveljen. Intézetünkből a végzetteknek 95 százaléka továbbtanulásra jelentkezik és közel 70 százalékuk felvételt nyer a főiskolákra és egyetemekre. — Az ötnapos tanítási hétre való áttérés a jelentősebb feladatok egyike. Mire kell a következő hónapokban a fő figyelmet irányítani? — Talán a legfontosabb, hogy a szülők megértsék: az iskolai nevelés nem pótolja a családi otthont. Az iskolák alaposan felkészültek az átállásra, gondoskodnak programjavaslatokról, de a megnövekedett szabadidőt — a közös együttléttel — csak a szülők tölthetik meg tartalommal. A gyerek kötődik a pedagógushoz, de az anyaiapai törődést, az intő-óvó szavakat, örömeinek és gondjainak megosztását jobban igényli a legdrágább ajándéknál. Figyelmet igényel az iskolavezetés részéről, hogy — sokak hiedelmével ellentétben — tovább növekednek a pedagógusok terhei, sok esetben meghaladja majd a napi nyolc órát. Jelentős szerep vár a munkaközösségek vezetőire, akik összefogják, irányítják a szakos tanárokat és óráikat látogatják. Tevékenységüket ma már időkedvezménnyel honorálhatjuk, ami nagy segítséget nyújthat az oktatónevelőmunka színvonalának emeléséhez — summázták véleményüket a beszélgetés résztvevői. N. M. Hiiairei D • 5