Kisalföld, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-01 / 282. szám
UNESCO-tanfolyam Kedden befejeződött az UNESCO tíznapos oktatástervezési és irányítási tanfolyama, amelyet az Országos Oktatástechnikai Központ szervezett. A magyarországi tanfolyam 35, elsősorban fejlődő ország oktatási szakemberei több hónapos — egyébként Párizsban szervezett — képzésének része volt. A hallgatók megismerkedtek Fejér megye oktatásügyének irányításával, látogatást tettek Csákvár, Veszprém, Dunaújváros, Esztergom oktatási és közművelődési intézményeiben. Ami közös: az árengedmény Diszkontvagy raktáráruház? Csalódottan fogadták a vásárlók a hírt: az idén nem nyitják meg a Skála Expót, azt a raktáráruházat, amely a maga nemében az első volt az országban. 1980 őszén vette először bérbe a Skála-Coop a kőbányai vásárváros egyik pavilonját hogy ott időszakos diszkont áruházat rendezzen be. A nyitást megelőző reklámhadjárat olyan óriási, magával ragadó volt, hogy annak idején a rendőrség segítségét kellett kérni a kapuk előtt türelmetlenül várakozó tömeg fékentartására. Lelohadt a lelkesedés Akik a várakozók közül bejutottak, nem csalódtak. Az első Skála Expo egyrészt ritkán kapható, tőkés importból származó cikkeket kínált, másrészt egyes termékeket 20, 30, sőt 50 százalékos árengedménnyel árusított Rövid négyhónapos fennállása alatt az idényjellegű raktáráruház majdnem egymillió vevőt szolgált ki, átlagosan 8 százalékos árengedménnyel. A kirobbanó sikeren felbuzdulva ezután az ország legkülönbözőbb pontjain próbálkoztak hasonló árusítási rendszerrel. A kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek községekben, vidéki városok peremkerületeiben béreltek átmenetileg vagy tartósan üres kiállítási helyiségeket, raktárakat, sportcsarnokokat és nyitottak árengedménnyel árusító úgynevezett raktáráruházakat. Eközben azonban a budapesti Skála lelkesedése alábbhagyott Tavaly karácsony előtt az Expót már jóval csendesebben nyitották meg, az idén pedig úgy döntöttek, hogy egyáltalán nem veszik igénybe a BNV pavilonját. A visszavonulás okáról a Skála-Coop vezérigazgatója november 20-án nyilatkozott a rádió „Többet ésszel” című adásában. Egyebek között azt mondta, hogy az időszakos árusítás számukra idén nem lenne kifizetődő. Egyrészt azért, mert a gazdálkodás feltételei nehezedtek, magas a készletek után fizetendő bankkamat, másrészt azért, mert az idényáruházban berendezkedni, majd ezt a berendezést öt hónap múltán lebontani túlságosan drága. Eladók versenye Feltehetőleg azonban másról is szó van, olyan tényezőkről, amelyeket a vezérigazgató nyilatkozatában nem érintett. Ezek megértéséhez érdemes közelebbről is megismerkedni a raktáráruházak — más néven diszkont áruházak — sajátosságaival. Márcsak azért is, mert hasonló jellegű áruházak az ország számos pontján — például Siófokon, Debrecenben, Pécsett, Győrött — ma is működnek. A diszkont rendszert a tőkés országokban alakították ki, de fogalmazhatunk úgy is, hogy ezt az árusítási formát a verseny, az eladók versenye kényszerítette ki. Az a felismerés, hogy többet eladni csak olcsóbban lehet, az alacsonyabb árakat pedig úgy lehet elérni, ha a forgalmazás költségeit csökkentik. A költségcsökkentés eszköze ebben az esetben az, hogy lényegében raktári körülmények között árusítanak. Tehát semmi fényűzés, csökkentett világítás, egyszerű raktári állványokból összeszerelt olcsó berendezés. A tőkés kereskedelem körülményei között ilyen módszerekkel valóban óriási költségeket lehet megtakarítani, hiszen ott az áru eredeti árában benne van egyrészt az a sok élőmunka, amit az áru előkészítése, ízléses elrendezése, udvarias eladása jelent, másrészt benne van az a költség is, ami a fényes megvilágítással, a szép berendezéssel, a kényelmes vásárlási feltételek megteremtésével jár. Magyar módra Mi a helyzet ezzel szemben nálunk? A szocialista kereskedelem lényegesen alacsonyabb árréssel — vagyis sokkal kisebb haszonnal — működik. Az árrés mértékét központi előírások szabályozzák, amelyek egyaránt vonatkoznak a luxus, vagy az egyszerű körülmények között történő árusításra. Mivel ez a központilag szabályozott irányhaszonkulcs eleve olyan alacsony, hogy nem telik belőle fényes világításra, gazdag berendezésre, udvarias, készséges eladók érdem szerinti megfizetésére — némi túlzással azt mondhatjuk, hogy nálunk már eleve szinte csak diszkont körülmények között lehet árusítani, illetve vásárolni. Amiből következik, hogy egy magyar, diszkontnak nevezett áruházban alig van mód a költségcsökkentésre. Miért tudott akkor mégis az első Skála Expo nagy árengedményeket nyújtani? Alighanem azért, mert a szövetkezeti nagyvállalatnál képződő kockázati alapot az Expóra koncentrálták. Sőt, ezt megtoldották a nagykereskedelmi vállalatok kockázati alapjával, amit azok a várható nagyobb forgalom, és az elfekvő készletek kiárusításának reményében átadtak a Skálának, így azután a magyar diszkont- vagy raktáráruházak nem annyira a költségek csökkentéséből, hanem inkább a kockázati alapból származó pénz felhasználásával tudnak alacsonyabb árakat kialakítani. Ann nem baj, ha ez a kockázati alap nem hiányzik a vállalatnak vagy a szövetkezeteknek másutt, máskor a divatjamúlt, a műszakilag elavult, vagy éppen meggondolatlanul beszerzett áruk értékesítésénél. Más kérdés, hogy ha az árengedmény nem elsősorban a költségcsökkentésből, hanem a kockázati alapból származik, akkor nem a tőkés országokban bevált diszkont rendszert alkalmazzák, hanem valami egyebet. Beruházás nélkül Ennek az egyébnek, ennek a sajátos magyar tomának akkor is van létjogosultsága, ha az idei budapesti Expót a Skála nem rendezi meg. Működtetnek raktáráruházakat másutt, más vállalatok is. Mivel új áruházak építésére általában nincs pénzük — saját fejlesztési alapjuk — jól teszik, ha üresen álló helyiségeket kutatnak fel, s ezekben rendeznek be olyan raktáráruházat, ahol koncentráltan kínálják az árengedménnyel árusítható cikkeket. Méginkább jól teszik, ha egyúttal költségcsökkentésre is törekszenek, és ennek esetleges eredményét — mint a tőkés cégek teszik — megosztják a fogyasztóval, G. Zs. 1982. december 1., szerda Ülést tartott a megyei párt-vb Tegnap Győrben, a pártszékházban ülést tartott az MSZMP Győr-Sopron megyei végrehajtó bizottsága. A testület megtárgyalta a Központi Bizottság 1982. április 7-i határozata alapján megyénk közoktatásának helyzetét és továbbfejlesztésének feladatait. A napirend vitájában részt vett és felszólalt Nagy József, a KB munkatársa. Ezt követően öt megye élenjáró termelőszövetkezetei közül a dunaszegi, a farádi, a töltéstavas gazdaságok kiemelkedő eredményeinek általánosítható tapasztalatait elemezte a végrehajtó bizottság. Elismerését fejezte ki ezekben az élenjáró szövetkezetekben dolgozó vezetőknek és tagoknak eddig végzett eredményes munkájukért a testület, további igényként fogalmazták meg, hogy az előttünk álló feladatok megoldásában a jövőben is legyenek élenjárók. Befejezésül egyéb ügyeket tárgyaltak. ASSZONY TOPPAN az irodába, jöhetett volna a Törcsvárból, a hegy felől, bukdácsolva a szelek után, melyek már hidegebben fújnak itt is, Kajárpécen. Gerencsér Józsefné született Könczöl Jolán, ha kérdezik, hány éves, mondja, hat esztendő múlva lesz nyugdíjas, akkor majd jobban vesződnek állatokkal, talán futja az erőből. Akkor nem a termelőszövetkezetben dolgoznak többet, hanem otthon, a ház körül, meg a gyepűn túl, ahol szőlő van, nem csemege, csak otelló. Rosszul kezdődött a napja, megzavarták, hívták el a lakosüzemből. Egy hete vannak ott, négyen kerültek át a szőlészetből, vasrácsokat fűznek. De minek kell szaporítani a szót az életéről, nincs benne semmi különös. Olyannyira nincsen, hogy még restelli is magát miatta, nem tud nagy dolgokat mondani. Tele van az élet örömmel, szomorúsággal, erénnyel és gyarlósággal, nem mindig tudja az ember mit kell cselekednie. Azt szerette, ami volt, megjegyezte az apja szavát: nehéz igazán élni, de jó. Legyetek becsületesek, " szeressétek egymást, hogy nyugodt legyen az álmotok. Amit munkával tudtok megszerezni, az az érték. Ezt mondja, ezt adja tovább a gyerekeknek. Előbb a levél érkezett meg, hozta a postás. A lánya eléállt, anyuka csukd be a szemedet, mutatok valamit! Oldalt billentette a fejét, mondta volna, hadd lássuk. Közben arra gondolt, névnapja közeleg, november 20-án van Jolán, arra kapott valami ajándékot. Ennyivel korábban? Lássuk, lássuk csak! Abban az értesítésben az volt, kitüntetik. A sok munka jutott hirtelen az eszébe, a huszonnégy év, amit a szövetkezetben eltöltött. A határ valamennyi dűlője, dombja, az első esztendők, amikor a rögöt törték, egyengették az utat, szó szerint is. Most? Autóbusz hordja az asszonyokat a Nyikosba, a Kopaszra, a Törcsvárba. Ott a szőlő, fiatal meg öreg telepítés. Az udvaron lugas. Metszi a szőlőt, úgy mint a téeszben. Alapító tagja a szövetkezetnek. Szemeréből nem a szomszéd településről, hanem a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei faluból került Kajárpécre férjhez, 1955-ben. Élt jóban, rosszban. Szeret dolgozni, ami jön, mindent, nem válogat a munkában. Fiatal korában sem tette, aratott, masináit, szőtt-font,hatan voltak testvérek, öt lány, egy fiú. Ami a szívén, az a száján, ha mérges, robban, a munkával elégedetlen, mindig az. Tudja-érzi, lehetne jobban dolgozni, lelkiismeretesebben. Nem otthon, óh, óh, nem arra gondolt. Amikor az apósa után belépett a közösbe, amikor aláírta a nyilatkozatot, a kezdet bármennyire nehéz volt, hitte, lészen másképp. Megadatott a remény, az egyesülést követően különösen, akkor, úgy mondták később, amikor az Ady „elvette” a Hunyadit. Nem szégyelli bevallani, meghatódott az ünnepségen. Kapuváron kapta meg a kiváló termelőszövetkezeti munkáért járó kitüntetést, februárban a szövetkezet kiváló dolgozója lett. Akkor 1500, novemberben 3000 forint volt a borítékban. A pénzt nem röppentették el, meg kell annak melegedni, de titok, mit vesznek belőle. Tavaly központi fűtést csináltattak, 43 ezer forintot költöttek rá, ki tudja, mennyit a házra. 1963-ban kezdték az építkezést, ahogy a pénz jött ,vásárolták ezt-azt, erre az évre már nem jutott nagyobb munka, kiadás. Visszaemlékezik, huszonnégy év alatt kevésszer volt beteg. Tíz esztendeje hosszabb ideig, majdnem négy hónapig. Begyulladt a lába, trombózist kapott, megártott neki a sok mászkálás a hegyoldalban. Metszettek, kapáltak, szüreteltek, barackot szedtek. A fogadott terület két hold, bizony adja a munkát, az óra kell, 1400 óra a háztájiért, 1260 a hat nap alapszabadságért. Először váltócsaposra metszettek, majd szálvesszősre. Az öregebb tőkékre több idő kell. NEM VOLT nagy felfordulás otthon se, a munkahelyen se. A személygépkocsiból — hazafelé Kapuvárról — Téten szállt ki, tapétáztak a lányánál, segített, meszelte a plafont. Azért a Törcsvár dombját nem tudta elfelejteni. Ragaszkodik a dombokhoz. Olyan a táj, mint a császárkörte. Édes, kerek. J. J. Császárkörte Cirákon dobra verik... Csóka Béláné végigdobolja a falut. Pattog a verő, nyílnak a kapuk, s ónos szürkeséget hasít a hír: este falugyűlés lesz. Cirákon még dobra verik a híreket, falicitát, úteladást kaszálásra.. . Az asszony tizenegy éve dobol, a kisbírótól vette át a tisztet, meg a dobot, ami már múzeumba kívánkozik. Metsző szél futkoz az utcákon, valahol hidegre váltott a november, s már ideért fagyos üzenete, amivel mintha elaltatná a falut. Kifogyott a termény a nagy szántókból, a hátsó kertekből, az udvarokban csak száraz falevelek hömpölyögnek. Mivel telik ilyenkor a nap például éppen Cirákon? Csattognak a fejszék az udvarokban, Bella Lajos fát vág, a dobszó hagyatta abba a fejszecsapásokat. — És még mivel múlik el nap? — Többet ülök a televízió előtt, jobban ráérek beszélgetni. Most már megkezdjük az erdőre járást, az iváni, pusztacsaládi erdőkbe megyünk munkára, azért a tél sem hagy nyugtunk. Mondom, csattognak a fejszék az udvarokban. Makrai Miklós is ezzel fárasztja magát. Különben éjszakás műszak van előtte, így megy el a hét, a feleségével együtt a vencelaki szénnytermelő vállalatnál dolgozik. Katalin-bál volt, alig fértek el az új vendéglőben, ahonnét a fél falu hordja az ebédet — mondja Makrainé. — A kertet már megásták, háromszáz él az egész telek, azon áll a ház is. Elkelt az ólból a két süldő, csendes várakozás, apró készülődés az ünnepekre. Rövidek a napok, hamarabb elfárad az ember és korábban bontják az ágyat. Lakatos Tiborné felszolgálótól tudakoljuk abban a sokat emlegetett, dicsért áfész-vendéglőben: valóban leszoktak a cirákiak a hétköznapi főzésről? „Azt nem tudjuk, de tény, hogy nálunk kétszázan fizetnek elő ebédre.” Nyáron, sőt egész nyáron, csaknem minden szombaton lakodalmat ültek a vendéglőben. Most, ahogy beköszöntött a hideg idő, minden pénteken halvacsorára hívják a halkedvelőket, el is kél húsz-harminc kiló hal, nemcsak a cirákiak a fogyasztói, érkeznek a szomszédos községekből is, hiszen nem nagyok a távolságok és kocsi is sok van. Aztán ilyentájt már nem is annyira az étel íze, zamata vonzza a vendégeket, hanem jólesik összejönni a fehér asztal mellett, kibeszélgetni a világ sorsát. Délelőttönként most arra is van már idő, hogy egyegy cola, kávé mellett többi szó essék közös dolgaikról. Például az útról. Tóth Béla szólít meg bennünket azzal, hogy elmondaná nekünk is azt, amit majd a falugyűlésen szándékozik szóvá tenni, sokak nevében. A Csapodi utca is egyik új utcája Ciráknak, s olyan ütemben terjeszkedik, hogy az új házak elhagyták már a gyalogjárdát. Így bizony, mert korábban elkészült a betonozott kocsiút, mellette szaladt a gyalogút, aztán most már öt kész ház, még két épülő ház mellett nincs gyalogút, csak sár, meg veszély, főleg a gyerekekre, mert a forgalom ugyancsak nagy. Hosszabbítani kellene az utat, állítólag évek óta kérik az ottlakók, illetve csak anyagot, járművet kérnének, a többit elvégzik maguk ... Ha bővül az utca, a gyalogutat mindenképpen hozzá kell igazítani. Ha ezt tennék is, saját erőből az ottlakók, miért nem hagyják... Vagy nem ilyen egyszerű? De mindenesetre olcsó. Enynyiben maradunk Tóth Bélával. A kisbíró már megjárta Cirákot. Szögre a dobbal. Jöhet megint a csend. De micsoda csend, mekkora nyugalom! Lassan betelel a falu! G. Szabó Csóka Béláné végigdobolja a falut.Makrai Miklós a tűzifát rendezi Aismeow ■ 3