Kisalföld, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
„NINCS FONTOSABB, MINT AZ EMBER SZOLGÁLATA” Beszélgetés Újfalusi Sándorral, a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei tanácsának vezető titkárával „Erőfeszítéseink ellenére nem értünk el kellő eredményt a szocialista demokrácia fejlesztésében. Olyan megoldások felé kell haladnunk, amelyek egyaránt szolgálják a dolgozók szélesebb körű, aktívabb részvételét a döntéshozatalban, a végrehajtásban, az ellenőrzésben... A szakszervezetek .. éljenek jobban lehetőségeikkel, jogaikkal... Az egyes társadalmi rétegek sajátos problémáira is figyelemmel javítsák az érdekvédelmet.” Az idézett sorok az MSZMP Központi Bizottságának április 12—13-i határozatából valók, egyértelműen jelzik, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a párt a demokratizmus fejlesztésének. A szakszervezeteknek kiemelkedő feladatai vannak e folyamat gyorsításában, az érdemi előrelépés segítésében. Ezekről a teendőkről beszélgettünk Újfalusi Sándorral, a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának vezető titkárával. — Miként tükröződik a szakszervezetek véleménye a Központi Bizottság említett határozatában? — Úgy vélem, benne van a határozatban, mégpedig nem csupán szellemében, de a szövegében is. A szakszervezetek már korábban is erélyesen vetették fel a követelményeket. A Központi Bizottság egyetértett azzal, hogy a demokrácia fejlesztésének nagyobb teret kell adni. A kormányzat és a SZOT újabb, együttes 1049-es rendelete is ennek a szellemében készült, módot ad a hatáskörök átcsoportosítására, az ismétlődések elkerülésére, miközben megtartja az eddigi demokratikus fórumokat. Természetesen ez önmagában csak rendelet, a demokrácia gyakorlását nekünk, dolgozóknak kell megoldanunk, élve a lehetőségekkel. — Az ismert gazdasági nehézségeink bizonyára nehezebbé teszik a demokrácia fejlesztését, ezen belül a szakszervezeti munkát is. Ilyen körülmények között hogyan próbálnak megfelelni a követelményeknek? — Való igaz, a gazdasági gondok révén a szakszervezeti munka feltételei is nehezülnek. Amíg jobban volt miből elosztani, addig a szakszervezeteket is kevésbé bírálták. A 80-as években az elosztható javak csökkenése miatt erősödik a számonkérés a szakszervezetekkel szemben is. Ebben a helyzetben fontosnak tartjuk, hogy jobban megismertessük a dolgozókat a való élet változásaival. Láttatni kell velük, micsoda nehézségeket okozhat időnként egy-egy vállalatnak a termeléshez szükséges anyagok előteremtése, a termelt áruk piaci elhelyezése, a hatékony munkaerőfoglalkoztatás. — Ez nyilván feladata a gazdasági vezetésnek is. Mennyire teremtik meg a demokrácia gyakorlásának feltételeit az erre kötelezett gazdasági vezetők? — Ma már kevés az olyan vezető, aki kibújna a feladatok alól, megakadályozná az előírt beleszólást, a demokratikus fórumok véleménynyilvánítását. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy ez a tevékenység még nem illeszkedett be szervesen a vezetés tevékenységébe. A már említett 1049-es kormányrendelet például előírta, hogy március 31-ig a vállalatok készítsék el az üzemi demokrácia fórumainak működési szabályzatát. Nos, ez oly kevés helyen történt meg, hogy új határidőt kellett adni, nevezetesen június 30-át. Mint ez a példa is jelzi, ami nincs szigorúan előírva és megkövetelve, azt ma még sok helyen nem mindig végzik el. — Hogyan valósul meg a gyakorlatban az üzemi demokrácia a megye vállalatainál? — Véleményem szerint egy okos vezető túl is teljesíti a demokratizmussal kapcsolatos előírásokat. Minél inkább bevonja a dolgozókat saját döntésének az előkészítésébe, s nem utólag próbál korrigálni. Nagyon kedvezőek a tapasztalataink ebből a szempontból a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyárban, a Glovita Győri Kötöttkesztyűgyárban. Nem véletlen, hogy ezek a gyárak gazdaságilag is jól prosperálnak, jó a légkör, az emberek átlagon felül keresnek. Ha már a vállalatoknál tartunk, szólni kell a legnagyobbról, a Rábáról is. Vajon miért gyakori, hogy e gyárral kapcsolatban sok szó esik az üzemi demokráciáról? — A Rábában a törvényességet betartják. Indokolt viszont, hogy a döntéselőkészítés folyamatában is állandóan működtessék az üzemi demokráciát. Így elkerülhető lenne, hogy egyes döntések, mint például a munkaversenyért járó jutalmak kifizetésének átmeneti bizonytalansága, élénk visszhangot váltson ki. A demokratikus fórumokat működtetik, ugyanakkor gondot jelent, hogy a centrális vezetésből adódóan egyes vezetők a saját területükön sem mindig vállalják a döntést. Olykor az elsőszámú vezetőre is hivatkoznak, olyankor is, amikor az nem tud az alsóbbszintű vezető e döntéséről. A magyar szakszervezetek iparági felépítésűek, irányításuk a fővárosi szakmai központból történik. Az SZMT lényegében a SZOT megyei képviselő szervezete. Nem okoz-e ez gondot a megyei hatáskörű szervekkel való munkakapcsolatokban? — A szakmai szakszervezetek az iparági (minisztériumi) felépítést követik. Eszerint például egy bérkérdésben az építők szakszervezet tárgyal az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal. Az SZMT a SZOT kihelyezett szerveként meghatározott ellenőrzési, problémafeltáró és koordinációs munkát végez. Nem mondanám egyértelműen azt, hogy ez hátrányt jelent. A területpolitikában például jelentős és egyre növekvő a szerepünk. Az egészségügyi ellátással, oktatással kapcsolatban például hatáskörünk széles, szintúgy az ellátás területén. Működtetjük a jogsegély-szolgálatot, irányítjuk a döntőbizottságokat. Ugyanakkor például üzemi bérügyekben, bérvitákban csak ellenőrzési jogkörünk van. — Mennyire tekintik partnernek az SZMT-t a megyei irányító szervek? — A megyei pártbizottság és a tanács is az SZMT-t tekinti szakszervezeti partnerének, maximálisan támaszkodnak a közreműködésünkre. Partnernek tekintenek azért is, mert a területet mi ismerjük leginkább, legyen szó akár a SZOT-ról, akár az ágazati szakszervezetekről. Ennek is köszönhető, hogy a kapcsolatokban a formáknál gazdagabb a tartalom, a megyei szervek kamatoztatják a mi életközelségből adódó tapasztalatainkat, megfigyeléseinket. Az üzemi szakszervezeti bizottságok is természetes partnerüknek tekintik az SZMT-t. Önök különlegesen fontos dologgal, az emberek, a dolgozók érdekeinek a védelmével foglalkoznak a szakszervezetekben. Hogyan fogalmazná meg ennek a munkának a lényegét, értelmét, szépségét? — Az én korosztályom (harminckettedik éve dolgozom a mozgalomban) nehéz időszakban kezdte a munkáját. Akkor hittük, hogy kell a békekölcsön, kell beszolgáltatás és az utasításokat igyekeztünk végrehajtani, ötvenhat nagy törés volt, nagy kijózanodás a számunkra. Akkor jó néhányan meginogtak, de a többség tudta, érezte, hogy itt kell élnie, s itt kell védeni, erősíteni a munkáshatalmat, építeni a jövőt. Akkor tanultuk meg azt, is, mit jelent az önálló gondolkodás, amit ötvenhat után a párt is igényelt a dolgozóktól. Meggyőződésem, hogy minden vezetőnek jót tenne, ha kijárná a mozgalom iskoláját. Mert emberek ügyeit intézni, emberekért kiállni — ezt nem mindenki tudja vállalni. A való élet, a társadalom széles skáláját kell ismerni, széles skáláján kell tudni gondolkodni, mérlegelni és dönteni úgy, hogy a döntés mindenkor a dolgozók, a nagy többség érdekeit szolgálja. Ezt a munkát nem lehet parancsra végezni és végeztetni, önkéntes alapon kell végrehajtatni a döntéseket, feladatokat, elfogadtatni a szocializmus valóságát és perspektíváit a dolgozó tömegekkel. — Ha lenne mód újra kezdeni élőatyáját, akkor is ezt a területet választaná? — Feltétlenül. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik nem születtünk ugyan vezetőknek, de volt módunk belekóstolni a múltba és munkálkodni a jelenben is. Átéltük az ötvenes éveket, az ellenforradalom időszakát, aktív részesei voltunk a mezőgazdaság kollektivizálásának, tanultuk és végrehajtottuk az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés feladatait. Ez sokoldalúvá formálta ezt a generációt, közben vezetőkké, politikusokká — hadd tegyem hozzá: reálpolitikusokká váltunk. Közben megtanultuk a legfontosabbat is: azt, hogy nincs, nem lehet fontosabb cél az életünkben, mint az ember, a dolgozó emberek szolgálata ... — Köszönöm a beszélgetést. N. Magyar Tibor 1983. május 1., vasárnap ■ Átadták rendeltetésének a győri Cardo Bútorgyár új tanműhelyét. A vállalat a Művelődési Minisztérium szakmunkásképzési pénzügyi alapjából közel 6 millió forintot kapott, hogy létrehozhassa az oktatóbázist. A vállalatnál így lehetőség nyílik közel száz ipari tanuló képzésére. Az épületben az egyik szinten kapott helyet a gépterem, a másik két szinten hagyományos, asztalos gyalupadokkal felszerelt műhely van, a legmodernebb kézigépekkel kiegészítve. Az oktatást korszerű audiovizuális eszközök is segítik. A tanulók elméleti képzését a 401-es Szakmunkástanuló Intézetben végzik. A gépek beszerzése során az iskolára is gondoltak, több mint 60 ezer forint értékű műszert vásároltak számára. Az új létesítményt Simon Zoltán a vállalat igazgatója adta át rendeltetésének. Eredményesen dolgoztak 1982-ben Köszöntjük a kitüntetetteket Ahogy a korábbi esztendőkben, az idén is a munka, a nemzetközi munkásosztály ünnepén emlékezünk meg azokról az alkotó közösségekről, amelyek az elmúlt esztendei tevékenységükkel kitűntek a többiek közül, jobb eredményt értek el másoknál. Ez alkalommal is szép számmal vannak Győr-Sopron megyében olyan üzemek, vállalatok, gazdaságok, intézmények, ipari szövetkezetek, amelyek kiérdemelték a Kiváló minősítést, és ezzel a Kiváló vállalat, kiváló szövetkezet címet, a megkülönböztető Kiváló igazgatóság. Az elismerés 1982. munkájának szól, annak a sok évi tevékenységnek, amellyel tavaly is igyekeztek megfelelni a maguk elé tűzött célnak. Annak szól az elismerés, hogy a korábbinál igyekeztek többet tenni a közért, nagyobb részt vállaltak az ország előtt álló feladatok megoldásából. Hogy ez milyen erőfeszítéseket követelt, a gazdasági egységek dolgozói, munkásai, műszaki-gazdasági vezetői tudják igazán. A korábbinál sokkalta kiélezettebb piaci versenyben kellett helytállniuk. A valóban korszerű, a mai igényeknek megfelelő és pontosan szállított kiváló minőségű termékekkel őrizhették meg korábbi rendeléseiket, vagy szerezhettek új üzleteket. A legjobbaknak minden valós nehézség ellenére sikerült ez. Éppen a világgazdasági nehézségek mellett igazolódhatott, melyik vállalat választotta meg helyetlen termékszerkezetét, fejlesztett okosan. És most mutatkozott meg igazán, melyik vállalat számolt jól. A költségek lefaragása, a népgazdaság számára oly fontos energiahordozókkal való takarékosság, a termelékenység folyamatos és fokozatos növelése minden eddiginél fontosabbá vált ugyanis Azok gazdálkodtak jól, akik ezeket szem előtt tartották. Most egy éve a kiváló gazdasági egységek köszöntésekor annak a meggyőződésünknek adtunk kifejezést, hogy a népgazdaság előtt álló feladatok arra ösztönöznek: megyénkben is tovább növekedjék a változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Az üzemek, vállalatok gazdaságok nagyobb mértékben járuljanak hozzá az országos célok megvalósításához. Csak azok tudtak lépést tartani ezekkel a növekvő követelményekkel, akikben megvolt az alkalmazkodás képessége,akik képesek voltak javítani munkájuk hatékonyságát. Öröm Nyugat-Dunántúl legnagyobb gépipari vállalatának, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárnak, tavalyi, a korábbi évekhez méltó eredményes munkája éppen úgy, mint az, hogy a szaktárca értékelése szerint két megyei könnyűipari vállalat volt az iparág legjobbja 1982-ben. A megye termelőszövetkezeteinek odaítélt nyolc kiváló cím a megye mezőgazdaságának egészét minősíti. Ezeknek a gazdasági egységeknek az alkotó közösségei munkásgárdái, vezetői megérdemlik az elismerést. A tavalyi munkájukért a következő közösségek részesültek kitüntetésben: Köszöntjük a kitüntetett vállalatok, üzemek, mezőgazdasági és ipari szövetkezetek, gazdaságok, intézmények kollektíváit abban a meggyőződésben, hogy a kiérdemelt elismerések a jövőben is jó és mind színvonalasabb munkára ösztönzik őket és egyben megyénk többi gazdasági egységét is. Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron megyei Bizottsága Győr-Sopron megye Tanácsa Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsa KISZ Győr-Sopron megyei Bizottsága KIVÁLÓ VÁLLALAT: Győr megyei Állami Építőipari Vállalat. Glovita Győri Kötöttkesztyűgyár, Graboplast Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár. Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár, Agroker, Győr és Környéke Vízmű és Fürdő Vállalat. Győri Ingatlankezelő Vállalat. Győr-Sopron megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Győr-Somron és Komárom megyei Tüzép, Volán 19 sz. Vállalat. Somroni Autófelszerelési Vállalat, Ferrovill Nagykereskedelmi Vállalat. Kisalföld Füszért. Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, Mosonmagyaróvári Flexum Városgazdálkodási Vállalat. KIVÁLÓ IGAZGATÓSÁG: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Soproni Postaigazgatóság, OTP Győr-Sopron megyei Igazgatósága. KPM Győri Közúti Igazgatóság. KIVÁLÓ SZÖVETKEZET: Fertődi Építőipari Szövetkezet, Soproni Szolgáltató ISZ, Fertőszentmiklósi Vegyesipari ISZ. Győri Üvegfeldolgozó Kisszövetkezet. Csornai Áfész, Szili Áfész, Sopronhorpácsi Áfész. KIVÁLÓ TERMELŐSZÖVETKEZET: Zámolyi Téesz, Kimlei Téesz. Rajkai Téesz, Rábaújfalui Téesz. Győri Kossuth Téesz. Győri Újkalász Téesz. Veszkényi Téesz, Téti Termelőszövetkezet. ÉLÜZEM: Soproni Selyemipari Vállalat, Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat. ÉPFU: Épületasztalos- és Faipari Vállalat soproni gyára. Magyar Hűtőipar Győri Gyára, MÁV győri körzeti üzemfőnökség. MINISZTERI OKLEVÉL: Lajta-Hansági Állami Tangazdaság, Győri Ady Lakásszövetkezet. Győr-Sopron megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat. Agyagosszergényi termelőszövetkezet. Lövői takarékszövetkezet. VEZÉRIGAZGATÓI DICSÉRŐ OKLEVÉL: Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat. Sabaria Cipőgyár beledi gyáregységének, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat győri gyárának, a Dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat győri lerakatának, valamint a SZÜV győri számítóközpontjának dolgozói eredményes munkájukkal ugyancsak hozzájárultak vállalatuk, illetve az országos nagyvállalat és nagykereskedelmi vállalat tavalyi munkája alapján kiérdemelt kitüntetéséhez. 4 ± 4- 3