Kisalföld, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Keresztelő, pezsgővel Útjára a Győr­i Keresztelőre jöttek el teg­nap délután a győriek százai a révfalui Duna-szakaszhoz. Az aktus nem valamelyik szomszédos intézményben volt, hanem a szeliden fodro­zódó hullámokon. Az ünnepelt pedig nem más volt, mint egy vadonatúj, fehértestű moto­roshajó ... ♦ ♦ ♦ A keresztelőre egyenesen Moszkvából érkezett, szorgos hajóépítők ott öntötték for­mába a tervezők elképzelése­it. Uszályra rakták, s így „szá­raz lábbal” tette meg a vízi­­utat folyókon, tengereken majd már a Dunán egészen Budapestig. Ott „kicsomagol­ták”, ledörzsölték a konzer­váló réteget, üzemanyagot töl­töttek a tartályaiba, s Győrig már saját erőgépeivel jött. Két 160 lóerős és egy 80 lóerős motor a hajó szíve, amely hegymenetben órán­ként húsz, völgymenetben hu­szonöt kilométeres sebesség­gel képes hajtani a nagy tes­tet. A kétemeletes „bébi” egy­szerre kétszázötven utasnak nyújt kényelmes elhelyezke­dést az alsó és a felső fedél­zeten. Minden korszerű mű­szer megvan benne a kor­­mányálláson, s ennek is kö­szönhető, hogy mindössze három ember kell az üzemel­tetéséhez. Persze, nem akármilyen ember­­­hajós... Méghozzá „kettős kapacitásúak” — mondta büszkén Molnár Já­nos hajóparancsnok, ezzel ér­zékelvén, hogy mindegyikük­nek legalább két szakma, il­letve képzettség van a kezé­ben , maga 32 éve hajózik, hat éve az első ugyanilyen hajót is neki juttatták a felet­tesei. Mindent tud is a jármű­ről. Még azt is, hogy a Szov­jetunióban rendkívül kedvelt kiránduló típus, s nálunk is személyforgalmi szolgálattól kezdve diszkóhajózáson ás a protokoll-ut­ázásokig sok min­denre alkalmas. (Legutóbb a nálunk járt Mitterrand elnök is a most névadáson átesett típus testvérhajóján kirándult a Duna-kanyarba.) ♦ é- é- A fellobogózott hajó ideig­lenes kikötői pontonján dísz­egyenruhás fehérkesztyűs ha­jóstisztek sorfala fogadta a MAHART vendégeit. Eljöttek hívásukra Győr-Sopron me­gye és Győr város párt-, és állami- és társadalmi szervei­nek képviselői, élükön Háry Béla, az MSZMP Győr-Sop­­ron megyei Bizottságának el­ső titkára, dr. György Ernő, a megyei tanács vb-titkára, dr Lakatos László, a Győr váro­si Pártbizottság első titkára és Zámbó József, Győr város Tanácsának elnöke. Pontban négykor úttörő fanfárosok adtak jelt a hajó­­keresztelő megkezdésére Fü­redi Gyula, a MAHART fo­lyamszabályozási üzemigazga­tója köszöntötte a vendége­ket, majd a többi között el­mondta, hogy a gyönyörű új hajó egy a Győr nevet viselő, s közel negyven éven át szol­gált vontató utódjaként ke­rült a vállalat gépparkjába. Ebből a típusból ez éppen a tizedik, amely a magyar nemzeti lobogó alatt hajózik Régi hajózó szokás szerint kö­szöntötte a hajóépítőket, va­lamint szerencsés utat kívánt a hajónak és személyzetének. Majd felkérte Werner Gyulá­­nét, Győr város Tanácsának elnökhelyettesét a „kereszt­anyás” teendőkre. Az elnökhelyettes asszony stílszerűen Győr nevének ere­detéről mondott néhány tör­ténelmi adatot, emlékeztetett a város hajózó múltjára, fel­elevenítette gazdag jelenét Ezután átadta a névadásról tanúskodó díszes oklevelet és a város bronzplakettjét Mol­nár János hajóparancsnoknak. Ő megköszönvén a jó szavakat és az ajándékot, a MAHART részéről adományozott díszes kormánykereket nyújtotta át Győr városa számára. Ezután következett a tele­vízióban gyakran. Győrött vi­szont talán még soha nem lá­tott aktus, a keresztvíz.. Ami a hagyományoknak meg­felelően egy pezsgős üveg volt, amely nagy durranás­sal adta ki lelkét a hajótest­nek vágódva. Elsőnek sike­rült el is pukkannia, és ez a tengerészbabona szerint sze­rencsét hoz. A nemzeti színű zászló pedig fellebbent, s alóla előtűnt a nagybetűs írás: Győr. Újra megszólaltak a fanfá­rok, behúzták a hajóhida* *.­­­­a megszólaló hajókürt jelezte hogy immár „igazi” névvel ellátva indulhat első sétaútjá­­ra a motoros. Ma és holnap a győriek százait viszi majd ha­­jókázni. ♦ + -é A távolodó hajó láttán las­san oszladozni kezdett a tömeg. Itt is, ott is vágyakozó sze­mekkel néztek utána, többen meg is jegyezték, de jó len­ne, ha itt, a vizek városában egy ilyen hajóval máskor is lehetne utazni! (Csiszka) Első „hivatalos" útjára kész a Győr. A keresztanya és a „keresztvíz”.. 11 (Sz. ö. felv.) 4 HWHPOID Pillanatfelvétel a diáknapokról FIATALOK BÉKEFÓRUMA Rövid éjszakát hagyott maga mögött szombaton reg­gel a IX. Soproni országos diáknapok csaknem vala­mennyi résztvevője. A pén­tek esti klubprogramok után — amelyek közül sokan a Vas megyeieket tartják a legsikerültebbnek — nehezen csitult el a kollégiumi szál­láshelyeken a jókedv. A késő éjszakába nyúló dalolás ellenére akadtak ko­ránkelők. A budapestiek haj­nali fakultatív sportolás ke­retében focimeccsre hívták a Győr-Sopron megyeieket, ám a kijelölt pályák kapui (Szé­chenyi Gimnázium, József Attila Szakközépiskola) zárva maradtak a reggeli testmoz­gásra vágyók előtt... No de a diák kedvét nehéz tönkretenni. Megyénk kül­döttségének tagjai hangos nótaszóval vonultak regge­lizni, s a budapestiek egy ki­sebb csoportja is végigmó­kázta délelőtt a várost, mo­sol­yt fakasztva a járókelők alcán. A délelőtt legfontosabb eseményei a liszt Ferenc Művelődési Központban tartott békefórum, vala­mint két megye, Vas és Ko­márom művészeti bemutatói voltak a Petőfi Színházban. A békefórumon Szentesi György mérnök alezredes, a Haditechnika című lap szer­kesztője, és Firtesz József, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nemzetközi osztá­lyának munkatársa tartott rövid előadást a fegyverke­zésről, és az azzal összefüggő gazdasági, politikai kérdé­sekről. A fiatalok sok kér­dést tettek fel a szakértők­nek, s elhangzott néhány ér­dekes javaslat is. Az egyik egy országos békeimenet szer­vezését indítványozta. A győ­ri Bercsényi Gimnázium di­ákjai felolvastak egy béke­felhívást,­amelyhez az esti Körhinta műsorában gyűjte­nek aláírásokat. A felhívást a DÍVSZ központjába juttat­ják el. A művészeti bemutató so­rán Vas megye nem tudta megismételni az előző esti klubműsorához hasonló szín­vonalas teljesítményt. A mű­sorában kevés igazán jó pro­dukcióra figyelhettünk fel. Maradéktalanul talán csak a kőszegi Jurisich Gimnázium diákszínpada dicsérhető. Ko­márom megye pergő, jól szerkesztett műsorában már több dicsérnivaló akadt, ilyen volt Mócsik Csaba fuvo­­lajátéka, Nagy-Kálózy Eszter prózamondása, az esztergomi Dobó Gimnázium dixieland együttesének produkciója és az Olympos görög folkegyüt­­tes játéka. Kár, hogy a feszí­tett program miatt a tegnap délelőtt utolsó szereplői már ebédidőben léptek fel csak­nem üres nézőtér előtt. A SCD második napjának többi mozzanatáról valamint a diáknapok mai zárónapjá­ról keddi­­számunkban adunk részletes tudósítást. F. K. Megfontolt gazdálkodás És üzem az ÉPFU győri üzemegysége Megf­ontol­tan, kiegyensú­lyozottan dolgozik, gazdálko­dó az Építőipari Szállítási Vállalat győri üzemegysége, s vezetése nincs híján az új iránti fogékonyságnak sem, ha a hagyományos szállítási munkával nem lehet kitölte­ni a kapacitást. Új vállalko­zásokba fognak,­­ az utóbbi időben mindinkább megta­nultak­ kereskedni is, s mind­ezek révén sikerült megőriz­ni pozícióikat, növelni az ár­bevételt, s tisztes nyereség­gel zárni az utóbbi éveket. Az eredményesség értékét nem kis mértékben növeli az, hogy ma kevesebb a népgaz­daságban a szállítási igény, különösen a speciális — pél­dául házgyári elemeket szál­lító — járművek kihasználá­sa okoz gondokat. Az elmúlt évben az üzem­egység 885 millió forintos ár­bevételt ért el. Különösen ki­emelkedő, hogy a termelés növelésével egyidőben csök­kent az üzemanyag-felhasz­nálás. Csak benzinből mint­egy 30 százalékos volt a csök­kenés, ez pedig 700 tonna üzemanyagot jelent. Gázolaj­ból további 250 tonnás meg­takarítást sikerült elérni. Az 1983. évi tervek ugyan­csak merész elképzeléseket tükröznek. A szállítási igé­nyek csökkenése ellenére az üzemegység árbevétele eléri a 935 millió forintot. Ennek az elérését némileg könnyíti a fuvardíjak emelkedése és az, hogy január óta a székes­fehérvári ÉPFÜ-kirendeltség is a győri üzemegységhez tar­tozik. Ugyanakkor nehezíti a helyzetet az, hogy a cement­­szállítás 550 ezerről 520 ezer tonnára csökken. A cég mű­ködési területén nincsenek komolyabb beruházások, így a szállítókapacitás is megha­ladja az igényeket. Hogy mégse történjék visz­­szaesés, hosszabb ideje fo­lyik a piackeresés. Az egyik eredmény már adott: az ÉPFU a Közúti Építő Válla­lattal és a MOTIM-mal kö­zös­­ vállalkozásba kezdett, a Magyaróvárott képződő évi 30 ezer tonna pernye hasz­nosítására. Az ÉPFU kizáró­lagos szállítói jogot szerzett, vállalta egy 300 tonnás siló építését. Így tölti be a ce­­m­entszállítás csökkenéséből eredő űrt. A jelek szerint a szesze­vári vinasz ügye is el­mozdul a holtpontról, a Ga­­bonaipari Tröszt menedzse­lésével és az ÉPFU szállítói közreműködésével. Perspek­tivikusan ez is jelenthet évi 16 ezer tonna szállítandó anyagot. Folytatódik a tata­bányai szén szállítása is. Az ÉPFU győri Üzemegy­ségének tartósan megbízható munkáját az utóbbi időben gyakorta ismerték el külön­féle módon. Pénteken dél­után újabb kitüntetés átvé­telére kérték föl a közösség nevében Németh Antal üzem­egység-igazgatót. A győri BM-klubban tartott ünnep­ségen a kollektíva megkap­ta az Él­üzem címet. Részt vett az ünnepségen S­edniczky István, a Győr vá­rosi párt-végrehajtó bizottság tagja, Kóbor László, a rr.e­­gy­ei pártbizottság osztályve­zetője és Baranyi Tibor, az SZMT titkára. Az­ Élüzem cí­met tanúsító oklevelet Szilá­gyi Gyula, az Építőipari Szál­lítási Vállalat vezérigazgató­ja adta át N. M. T. Segítség a lakóhelyeknek Kapuvári milliók Utak — parkok — épületek Kapuvár lakói, tavaly nyolcmillió nyolcszázötvennégy­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el váro­suk javára. Többet, mint eddig bármikor, s csaknem egymillió forinttal többet, mint amennyi a tervekben sze­repelt. A város minden lakójára hétszázötvennyolc forint­nyi társadalmi munka jut. A legkiválóbb, a legtöbbet vál­laló egyéneknek és közösségeknek pénteken délelőtt „Tár­sadalmi munkáért” emlékplaketteket és oklevelet adtak át a város tanácsán. A „Társadalmi munkáért” emlékplakett arany fokozatát kapta Sipőcz Géza, a város tanácsának elnökhelyettese Az ezüst fokozatot vehette át Nagy Imre, az öntésmajor­ pártalapszervezet titkára Szűcs József, Öntésmajor ta­nácstagja, Kiss András, a Be­szerzési és Értékesítési Szö­vetkezetek Vállalkozásának igazgatója, valamint dr. Papp Viktor a Kapuvári Építő- és Faipari Szövetkezet elnöke Az emlékplakett bronz foko­zatát Tóth , Imre, öntösmajori lakos kapta. A „Társadalmi Munkáért” el­ismerő oklevelet hat közösség vehette át. A Beszerzési Vál­lalkozás, a Győr­ és Környéke Vízmű- és Fürdő Vállalat ka­puvári, Varga Tibor szocia­lista brigádja, a megyei Hús­ipari vállalat kapuvári gyá­ra, az ÉDÁSZ kapuvári üzem­­igazgatósága, a Rábaközi Er­dészet, valamint a Termelő­­szövetkezetek Kertészeti és Építőipari Közös Vállalkozá­sa. A társadalmi munkába’ vállalt és teljesített feladatak­­­felsorolását a parkosítással,­­ területrendezéssel, a játszóte­rek létesítésével, a zöldterü­letek éves karba­ntartására érdemes kezdeni. Például az­zal, hogy a családi házak tu­lajdonosai csaknem kétmillió forintnyi munkával tartják rendben Kapuvár utcáit. Az új lakások körüli parkok lét­reh­ozásában és karbantartá­sában háromszázkilencven ezer forintnyi munkával vet­tek részt a tulajdonosok. A szállítás és a közlekedés fejlesztése céljából, utat, jár­dát, parkolót építettek a ka­puváriak. Több mint százöt­ven­ezer forinttal került ke­vesebbe jóvoltukból az öntés­majori orvosi rendelő és pos­ta. A kulturális létesítmé­nyekre fordítható pénzösszeg f félmillió forinttal nőtt meg Társadalmi munkával épült a kollégiumi tornapálya, a la­kótelepi teniszpálya. Ott vol­tak a kapuváriak az új állat­vásártér kialakításánál, a vá­sárcsarnok környékének ren­dezésénél, az MHSZ lőtér épí­tésénél. A vállalatok, intézmények és szövetkezetek dolgozói munkahelyükért és városu­kért több mint három és fél millió forint társadalmi mun­kát végeztek. A legnagyobb vállalkozás az oklevéllel ki­tüntetett Beszerzési v­állalat dolgozóinak nevéhez fűződik Tanácsi területen négyszáz­­húsz ezer forint értékű utat építettek, hogy telephelyük közlekedése zavartalan legyen G. ,T. 1983. május 1., vasárnap

Next