Kisalföld, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

11,7 millió forintért Konyha és étterem­ épült a nagylózsi szociális otthonban Az elmúlt másfél évtized­ben egyszerűen nem akadt olyan, az egészségüggyel foglalkozó beszámoló vagy jelentés a területen, amely­ben ne szerepelt volna a nagylézsi szociális otthon konyhájának kérdése — el­rettentő példaként, sürgősen megoldandó feladatként. 1951-ben nyílt meg, akkor hetven gondozott számára, a szociális otthon Nagylózson, a volt Solymosi-kastélyban. Jellemző a nyitást követő idők körülményeire: konyha, sőt edények híján az udva­ron felállított kondérban főtt az egyfogásos ebéd a hetven ember számára ... Miután az épület alagsorában egy, az akkori létszám igényeinek is csak szűkösen megfelelő helyiséget konyhának alakí­­ tottak ki, az otthon lakóinak száma fokozatosan a négy­szeresére emelkedett. A mos­toha körülményeket a köz­egészségügyi és munkavédel­mi ellenőrzések érthető mó­don számtalan esetben kifo­gásolták. A jelenlegi ötéves­­ terv végre meghozta a megoldást: 11,7 millió forintért, határ­időre felépült a már igazán korszerű konyha a nagylózsi szociális otthonban. A szük­séges raktárakkal, feldolgozó és előkészítő helyiségekkel és egy szép étteremmel is ellátott létesítményt dr. Ke­lemen István megyei főorvos hétfőn délután adta át ren­deltetésének. Az Észak-du­nántúli Tervező Vállalat sop­roni irodája tervezte, az építők a Fertődi Építőipari Szövetkezet szakemberei vol­tak. A szövetkezetnek egyéb­ként az elmúlt évtizedben ez már a hetedik, az egész­ségügyi ellátást szolgáló építménye Sopron körzeté­ben. A színvonalas munká­ért a szövetkezet kollektívá­ja elnyerte az egészségügyi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését.. A kitüntetést Sánta­ Lajos elnök vette át dr. Kelemen Istvántól. A nagylózsi szociális ott­hon új konyhája csak mint­egy ötödét teszi ki a megye hatodik ötéves tervi szociá­lis ellátást szolgáló beruhá­zásoknak. A legnagyobb fe­ladat a táplánypusztai szo­ciális otthon százötven hely­ivel való bővítése. Ami pe­dig a távolabbi terveket ille­ti: a következő tervidőszak­ban mintegy kétszáz hellyel kívánják tovább bővíteni a megyében az otthonok háló­zatát. Ugyanakkor egyre na­gyobb gondot fordítanak a már meglévő létesítmények felújítására is, hiszen azok többsége eredetileg bizony egészen más célra épült, s csak utólag került a szociá­lis ellátás szolgálatába. A tervek között szerepel továb­bá Győrött újabb, és Sop­ronban az első nyugdíjasok házának építése is, amelyek­ben az arra képes lakók maguk fedezhetnék ellátásuk költségeit M. T. játékok A műszaki fejlesztésekre másfél éve alakult Novotra­de RT a személyi számító­gépekhez kidolgozott elekt­ronikus játékaiból tartott sajtótájékoztatóval egybekö­tött bemutatót. Tavaly pá­lyázatot hirdettek kompu­terjáték-programok kidolgo­zására. 1.300 program érke­zett be, s a legsikeresebbek leírását megküldték angol partnerüknek, az Androme­da Software LTD londoni komputer társaságnak. E vállalat közvetítésével je­lenleg már Angliában, az Egyesült Államokban és az NSZK-ban is forgalmazzák a hazai programozó szakemberek ál­tal kidolgozott játékokat. A játékprogramok forgal­mazása itthon is megkezdő­dött, a Skála Prizma áru­sítja. Miután azonban e bo­nyolult, a gyors döntést, a stratégiai érzéket, a reflexe­ket fejlesztő játékok csak személyi számítógépre csat­lakozva működnek, jelen­leg még meglehetősen sze­rény a forgalom, hiszen alig ötezer személyi számítógép van az országban. Amennyi­ben szélesebb körben terjed majd el és olcsóbb lesz a személyi komputer, úgy a szakemberek szerint e játé­kok iránt is megélénkül majd a kereslet. A jó üzlet reményében a Novotrade most újból pá­lyázatot hirdet kalandos, nyelvi korlátoktól mentes eredeti komputer játékprog­ramok kidolgozására. A pá­lyázatok jogvédelméről a vállalat gondoskodik. Az ér­deklődők a Novotrade RT XIII. kerület, Fürst Sándor utca 24—26. alatti irodájá­ban jelentkezhetnek. Zavartalan takarmánypiac Az évszaknak megfelelő a kínálat a takarmánypiacon. A forgalmazás adataiból ar­ra lehet következtetni, hogy a kistermelők körében to­vábbra is élénk az állattar­tási kedv. A piacokon felkí­nált malacok és süldők jó áron cserélnek gazdát, nem okoz gondot az értékesítés. Országos átlagban az elmúlt év azonos időszakához ké­pest kilónként még egy-két forinttal többet is kérnek és adnak is a növendék állato­kért. A Dunántúlon valami­vel drágábban lehet hozzá­jutni a malachoz, sürdőhöz, a Tiszántúlon és a Duna— Tisza-közén valamivel ala­csonyabb most az ár. Az állatforgalm­i és húsipari vállalatok alig-alig tudnak vásárolni az állatpiacokon, az árak ugyanis rendre ma­gasabbak, mint amennyit az állami vállalatok kínálnak. Hetente hat-hétezer növen­dékállatot vesznek meg, ez a szokásos nyári forgalom átlagát jelenti. Ezeket az ál­latokat főként a nagyüzemi hizlaldákba adják oda, ahol valamilyen oknál fogva hi­ány mutatkozik malacból, süldőből. A július végi állatpiacra felhajtott sertések 70 száza­léka cserél gazdát, — főként a kistermelők között — ez jó aránynak számít, a fenn­maradó 30 százalékot a nö­vekedésben elmaradt állatok teszik ki, ezeket nehezebb értékesíteni, kiváltképpen akkor, ha a gazda az árból nem hajlandó engedni. A zavartalan, kiegyensú­lyozott állatpiac nyári „hát­tere”: a takarmányforgalma­zás az elmúlt hetekben, hó­napokban — egy-két termék kivételével — megfelelt az igényeknek és ez biztos ala­pot adott az állattartáshoz. NYÁR, NYÁR, te már csak ilyen le­szel! Hol borút hozol az égre, hol meg ragyogó napsütéssel ajándékozol meg bennünket. Mégis csak nyár vagy te is, mert mi emberek azzá teszünk. Ké­szülünk nyugalmas nyaralásra, izgal­mas utazásokra, kellemes kikapcsoló­dásra, nehézkes vándorlásokra. A te idődben mehetnékünk támad. Menni, menni, mindegy, hogy hová, csak ki a megszokott, néha unott kör­nyezetből, az agyonhajszolt napokból, es valahová, máshová, ahol reméljük — s miért ne remélhetnénk —, hogy jobb, hogy más lesz életünk. Mert kell ki­mozdulni, elindulni, fölfedezni, megta­lálni az új világot, folyót, hegyet, kiszá­radt földeket, vizes réteket, idegen or­szágot, új városokat, más arcokat. Ta­pasztalni, megélni, beleélni, megtudni milyen másutt az élet, hogy dobog a szív messzi tájakon, milyen az embe­rek tekintete. És hogy van-e arra is szerelem? Jó utazni, zötykölődni vonaton, el­nyúlni kényelmes repülőgépülésben, hű­vös italt kortyolgatva, hajóra szállni, s hagyni, hogy a játékos szél arcunkba csapja a hajunkat. Autózni, adni a gázt, tartani a tempót, s dühöngeni, ha meg­áll a gépkocsikaraván. Gyalogolni pe­dig izzasztóan szép, megszenvedni min­den kilométerért, súlyos hátizsákkal ki- NyÁR állni az út szélére, hogy valaki, aki négy keréken jár, közelebb vigyen bennün­ket úticélunkhoz. Nyár, nyár még így, áprilisi szeszé­lyeddel is kellesz! Mert ha tűz a nap, megmártózunk langyos tóban, sodróví­­zű folyóban, versenyt úszunk a halak­kal, ringunk csónakban és szembeszál­­lunk fodros hullámokkal, napozunk a gumimatracunkon és bámuljuk az eget, a kékséget, s nem tudjuk miért, de érez­zük, ez jó, nagyon jó. És ha alkonyul, gondok nélkül csa­­vargunk, járjuk az utcákat, betérünk zajos kiskocsmába, s míg a sört hör­­pintjük, átszólunk a másik asztalhoz, barátkozunk, kezet rázunk, ölelkezünk és örök barátságot fogadunk. Címet és telefonszámot cserélünk. És énekelünk magyarul, németül, angolul és akármi­lyen más nyelven, mert a dal nemzet­közi. S van tánc és van koccintás meg fogadkozás: egy év múlva újra ugyan­itt, barátom! S hisszük, hogy így lesz, akkor, ott­ hisszük. Aztán amikor kitelnek szabadságunk napjai, amikor már az utolsó órákra kell gondolni, elkap valami szorongás: indulni, visszaindulni kell. Miért? Nem kérdezzük miért — hasztalan is lenne — csak belegyömöszöljük sporttáskánkba kétheti szennyesünket, s arról morfon­dírozunk, mikor induljunk haza? Dél­után? — kérdi ő. Miért kéne addig vár­ni, jobb lesz délelőtt — vágom rá, s kimondatlanul is érzem, érzed és érzi mindenki, hogy mennék, mennél, men­ne már, indulna rögvest haza. Megér­kezni gyönyörű. Mónus Ágnes 1984. augusztus 1.­ szerdai Palackozóüzemet avattak Bükön Tegnap átadták rendeltetésének­­ a Vas megyei Bükfürdőn az új gyógy-, ásványvíz és üdítő­ital palackozó üzemet. Két évvel ezelőtt tizenkét Győr-Sopron, Komárom, Vas és Veszp­rém megyei vállalat, állami gazdaság, termelőszövetkezet, ÁFÉSZ alakított gazdasági társulást erre a célra a Fertői Nádgazdasági Vállalat gesztorságával, s kezdett hozzá a pa­lackozó építéséhez, a büki gyógyvíz további hasznosításá­nak előkészületeihez. Az új palackozót görög—NSZK—osztrák kooperációban, árucsere-szerződés alapján korszerű töltősorral szerelték fel, amelynek teljesítménye 5800 liter óránként. Az üdítő italok egy részéhez görög alapanyagot használnak fel, s a már is­mert „Olimpos” üdítő italként hozzák forgalomba, másrészt új üdítőitalként a Büki Keserűt palackozzák, amely tizen­hat hazai gyógynövény kivonatából készül. Ez utóbbi kedve­zően befolyásolja a szervezet vérellátását, a szívműködést, az anyagcserét. A koncentrátum nem tartalmaz semmiféle tar­tósítószert.­­A harmadik italféleség a Büki Ásványvíz, amely meleg hévízi forrásvízből készül, s szénsavval dúsítják. Tisz­tán, illetve szörppel, borral elegyítve egyaránt fogyasztható A palackozó üzem a tervek szerint még ebben az évben ötmillió liter üdítő italt és 2,6 millió liter ásványvizet hoz forgalomba. A következő évben pedig már évi tizenegy mil­lió liter különböző üdítő­ital és három-négymillió liter ás­ványvíz előállítását, forgalmazását tervezik ■ Az első félévben a Volán 19. számú Vállalat győri kirendeltsége 11 ezer kis­ konté­­nert juttatott el a megrendelőknek. Év végéig hasonló forgalmat várnak. Balesetvédelmi ellenőrzés megyénkben A munkahelyi tragédiák megelőzése közös ügyünk Figyelmeztető tanulságok (1. rész.) Érdekes világstatisztikát mutatott a minap Bello­­vicz Gyula, az Állami Munkavédelmi Felügyelőség megyei főfelügyelője. Halálos veszélyességi szempontból adott idő­egységre vetítve összehasonlították a különböző tevékenysé­geket, foglalkozásokat, környezeti hatásokat a kígyóharapás­tól a meteorit becsapódásig. Kiderült például, hogy a sokak által rettegett villámcsapás háromezerszer veszélytelenebb, mint az otthon tartózkodás, vagy a buszon utazás... Motor­­kerékpárral utazni egy órát pedig ötszázszor veszélyesebb, mint bányában dolgozni. A vészrangsort különben a verseny­lovaglás vezeti, ezt a profi box követi. Meglepő módon a me­zőgazdaságban a munka kétszer nagyobb halálos baleseti ve­széllyel jár, mint a szigorúan ellenőrzött vegyiparban! A világra való kitekintés után térjünk vissza szűkebb hazánkba, a megyébe, ahol nincs profi box és viperave­szély, de megelőzhető üze­mi balesetek és halálos tra­gédiák, sajnos, nap mint nap akadnak. Az új szerve­zeti rendszerben dolgozó hi­vatásos munkavédelmi fel­ügyelők számára rosszul kezdődött a „bemutatkozás”. Az eredeti tervek szerint ugyanis ott folytatták­­ volna, ahol a Szakszerveze­­ek Megyei Tanácsa munka­­védelmi osztálya cím alatt (mely még ideiglenesen ma is megvan) abbahagyták. A Rendszeres ellenőrző prog­ramjuk azonban felborult,­öbb halálos és súlyos bal­eset miatt az ellenőrzési program módosult.­­ Ha összehasonlítjuk az öt évvel ezelőtti számokkal mai adatainkat, jelentős csökkenésről szólhatunk, de azt, hogy a baleseti helyzet kedvező, nem mondhatjuk el, mert minden baleset szá­munkra kudarc, a megelőzés hiányosságait mutatja. Az elmúlt héten is két halálos üzemi baleset történt me­gyénkben — magyarázza Bellovicz Gyula. — Kérem, ismertesse a részleteket és a tapasztala­tokat! A vizsgálatok­ mai állása szerint a pannonhalmi Egyetértés Termelőszövetke­zetben csak az elhunyt köz­vetlen felelőssége állapítha­tó meg a július 24-én tör­tént rakodógép és motorke­rékpár ütközéskor. Mint a lapokban már hírül adták, Tóth Márton 19 éves fia­talember motorkerékpárjá­val menet közben lehajtott fejjel bíbelődött (másnap szerezhette volna meg a vég­leges jogosítványát), és vi­szonylag nagy sebességgel nekirohant egy úgynevezett homlokrakodógépnek. A végzetes figyelmetlen­ség mellett milyen közvetett okok vezethettek a fiatal­ember halálához? — A különféle bizonyíté­kok megítélése nem a mi feladatunk, arra a bíróság hivatott, mi a megelőzésre , és az előírások megtartásá­ra szorítkozunk vizsgálata­ink során. Így például kiderült, hogy a pan­nonhalmi téesz telepén, ahol a baleset bekö­vetkezett, nincs szabályozva a közlekedési rend, sem az utakon, sem a bejáratnál nem helyeztek el jelzőtáb­lát. A rakodógépet hivatalos megbízás nélkül, nehézgép­kezelői vizsga nélkül vezet­ték, indítókulcs helyett nyo­­mógom­bos kapcsolóval üze­melt évek­ óta. Eddig azt sem sikerült tisztázni, ho­gyan került a fiatalember a saját járműve a telepre, amelyet menet közben büty­költ.­­ Néhány napra rá, jún­us 27-én a Rábaközi Erdészet Iharos erdészkerületé­ben történt egy végzetes fadön­tés. Az áldozat, Polgár Pál szintén fiatal ember volt, szorgalmas, jól képzett, mondhatni szép szakmai karrier előtt állt. Épp egy tölgyest termeltek ki. Már csak néhány fa maradt az erdőből. A munkálatokat az áldozat, Polgár Pál vágás­vezető erdész irányította. A döntést végző szakember megbeszélte a fa döntési irányát a fiatal erdész­szel, aki ezt mondta: jól van, kezd csak, megyek in­nét. Ezután a favágó hozzá­látott a döntéshez. Az elő­zetes figyelmeztetés után, a döntővágás megkezdése előttg ahogy szokás, „vigyázz, dön­töm!” hangos kiáltással je­lezte a veszélyt. Sajnos, ms­kor látószögéből főnöke mozgását nem kísérhette fi­gyelemmel. Amikor a fa megindult, a döntő szakem­ber, Rozsics József, mint mindig, a dőlés irányába nézett, és látta, hogy a vá­gásvezető pont a vesztébe, a fa alá fut Mire a többiek odaértek, csak az azonna­l halált állapíthatták meg. A szemtanúk szerint az áldozat, nem viselt védősisa­kot, majd később kiderült, hogy érvényes munkavédel­mi vizsgával sem rendelke­zett. A fa döntője pedig, megelégedve főnöke szavá­val, nem győződött meg ar­ról, hogy az a veszélyzónát elhagyta-e a döntés megkez­désekor. Mindkét eset arra utal, hogy nagyobb munkahelyi fegyelemmel és figyelemmel a tragédiák megelőzhetők lettek volna. (Folytatjuk) Horváth Sándor KI/AIPOID - 3

Next