Kisalföld, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

Előtérben a lakossági szolgáltatás A személygépkocsi- javítók erőfeszítései A rendelkezés, még így sommásan is, egyértelmű. Ha a személygépkocsi-javító vállalat a termelési értékében eléri az 51 százalékos lakossági szolgáltatási arányt, egyebek között olyan bérezési formát választ, amilyent akar, bérfejlesztési korlátozása tulajdonképpen nincs, és az sem elhanyagolha­tó, hogy ez esetben a tanács eltekint a telekhasználati díj fi­zetésétől. Ez utóbbi évek kerek egymillió forintot jelent a Győri Autójavító Vállalat 1-es számú leányvállalatának, te­hát számára szinte létkérdés annak a bizonyos 51 százalék­nak az elérése. Tavaly alig érték el a 46-ot, de szerencsé­jükre a rendelkezés kétéves ciklusra szól.­ ­ — Igen, tavaly kissé elké­­nyelmesedtünk — mondja­­ önkritikusan Bojtor Lajos, a­­ leányvállalat igazgatója. —­­ Akkor még a tevékenységünk­­ tíz százalékát is kisteher­autók null-revíziója adta, ez biztosított munkánk volt. Ez év januárjától az ARO-t át­vette az anyavállalat, tehát ■új kapacitás-kihasználás után kellett néznünk. Ez találko­zott a lakossági szolgáltatás ■foltozásának szándékával.­­ Vagyis, arccal, a Lakosság­­ felé — idézhetnénk a szlor­i gén módosított változatát. Be­­ kell csalogatni az autóst, azt­­ is, ak­i esetleg addig másho­­l ra vitte a gépkocsiját javít- t tatni. Mert,­hogy Győrött és közvetlen környékén — az­­ autósok szerencséjére — van , bőven választék. Az autója­­­­víták 2-es számú leányvállala­­­­ta (a kapcsolat jó a két egye­­­ség között, még ha meg is­­ szűnt a típusok addigi szét- s választása), dolgozik az Elekt-­­­romobil Isz. jelentős kapaci­­­­tással rendelkezik az Autó­­­­klub, s végülis ide számít­­­­ható a jónevű Téti Autójaví­­­­tó tsz. illetve a mosonma­­­­gyaróvári szövetkezeti szerviz.­­ Aztán egyre több a kisiparos,­­ akik szintén konkurrenciát­­ jelentenek az állami válalat­­ számára.­­ Bojtor Lajos fejből sorolja­­ az utóbbi időszak kezdemé­nyezéseit, a személygépkocsi­­­ tulajdonosokat megcélzó ked­­­­vezményeket. Annak például,­­ aki a garanciális szervizekre , a Tompa utcába vitte a kocsi­­­­ját, annak az első fizető szer­­­­víznél 300—400 forintos ked­­­­vezmény jár bizonyos ellen­­­­őrzések, beállítások ingyenes­­s­­égével. Évente kétszer (a­­ nyári, illetve a téli idényre­­ való felkészülés jegyében)­­ kommunista szombaton telje­­­­sen ingyenes szolgáltatások­­­­kal várják az autósokat. Jan­­­nuárban, februárban, az autó­s javítások uborkaszezonjában­­ tíz százalék kedvezmény jár­­ a műszaki vizsgára előkészí­­t­­ésnél. Tavaly nyáron kezd­­­­ték, bevált, tehát az idén is­­ van: szinte képletes össze­gért tartalékalkatrész-cso­­maggal látják el a külföldre utazó autóst.­­ A legújabb akció június-­­ ban volt. Aki motorcserét­­ kért, húsz százalék enged- l ményt kapott a munkadíjból,­­ és a kiszerelt motorját az­­ eredeti értékének tíz száza­lékáért visszavásárolták. Foly­tatás ősszel: a felújított mo­torokat áruba bocsátják, ez­zel is enyhítve valamit az al­katrészgondokon. Apróság ugyan, de a javíttatók nyil­ván szívesen fogadták: a Mer­­cedes-szervizek mintájára alakították át az ügyfélfoga­dót, ahol négy autóssal tud­nak egyszerre foglalkozni, le­ültetve őt megbeszélni a ja­víttatással kapcsolatos kérdé­seket, problémákat. — Meggyőződésünk, hogy ezek az intézkedések is hoz­zájárultak ahhoz, az idei első félévben a lakossági szolgál­tatási arányunk 51,9 százalék lett — mondja az igazgató. Aztán további, az ügyfelek előtt nemigen ismert változ­tatásokról beszél. Május óta a MOBIL alkat­rész-kereskedelmi vállalat­tal szerződést kötve az or­szágban kialakított négy te­rületi elosztó raktárbázis egyike lett a Tompa utcai szerviz 15 javító egységet lát el a Skoda, a Dacia, a Pols­­ki-FIAT alkatrészekkel úgy, hogy közben a leányvállala­tot nem terheli az itt tárolt nyolcmillió forint értékű készlet. Nem szükséges ecse­telni, hogy egy ilyen vállal­kozás anyagi előnyei mellett mennyire képes javulni a sa­ját szerviz alkatrészellátá­sa ... A gazdálkodás szigorodó feltételei a munka hatékony­ságának növelését is ösztön­zik. Ezért a holtidő csökken­tését tűzték célul a szerviz­ben egy jó ötlet megvalósítá­sával. A műhelyek több pont­ján elhelyezett jelzőberende­zéshez viszik a szerelők a raktári igényeket, a raktáro­sok odamennek érte, elvégzik az összes adminisztrációt, és így gyorsban kézhez kapja a javító szakember a kért dol­got. Megszűnt a sorbanállás a raktárablaknál, nincs emi­att kieső idő. Az érdekeltsé­gen lendített a döntés: a munkafelvevőket beosztották a szerelők csoportjába, így anyagilag is ösztönzik az autóssal közvetlen kapcsola­tot tartó szakembert. Hogy végülis a szervizben dolgozóknak mit jelentettek az intézkedések, arról Bojtor Lajos így beszél: — Remekül sikerült az idei első félévünk. Megbirkóztunk a munkabér közterheinek emelésével, hét százalékos béremelést tudtunk végrehaj­tani, a teljesítménynöveléssel egütt átlagosan 15 százalék­kal nőtt a munkatársaim jö­vedelme. Mindebből talán egyenesen következik: meg­áll a fluktuáció nálunk, amelynek eddig a fő oka az ipari átlagnál jó húsz száza­lékkal alacsonyabb jövede­lemszint volt. A feladat tehát az 1-es le­ányvállalatnál: gyors, pontos munkával, udvarias ügyfél­­szolgálattal tartani, illetve to­vább emelni a gépkocsijaví­tás színvonalát. Ez elsősor­ban az autósok táborának érdeke, — de mint kiderült, jól felfogott érdeke a gépko­csijavítóknak is! — Csiszka — Blöki egy nagy kutya. Párizsból. Tulajdonképpen az egyénileg pa­­naszkodók közé tartozik. Nevettető és szomorú a helyzet. Az eb (utóbb derül ki, francia) leül mellém a padra, pracliját a kezemre teszi, mosolyog. Szerbusz kutya. Hogy mondják ezt Cherbourgban? A francia nyelvleckék valahogy kima­radtak az életemből, most bezzeg hasznát venném egy hézagos tudás­nak. Látszik az állaton, társalogni akar. Még az a szerencsém, hogy töri a magyart. Két hónapja van nálunk, s alighanem itt is marad. Meg kell mondanom, értem Blökit, kutya sem lennék Franciaország­ban, különösen nyáron nem, mert — meséli az eb -r- baj van odaát, sok baj. Ez is, az is döcög. Már ne­kem is könnyebb kuncognom a ka­pitalistákon. Kiraktam a zsebemből minden vacakot, cetliket, ceruzavé­geket, és sehol egy magyar—francia szótár. Pironkodva kezdem magya­rázni, a mi falunkban senki nem beszélt franciául, legalábbis virág­zó gyermekkorom idején nem. Alig tudtam kiheverni a megtiszteltetést, amikor elvittek a városba egy Si­mon—Judás napi vásárba, s ott vettek törökmézet meg léggömböt. Vígasztal Blöki, nyalja az arco­mat, simogat, ettől a szeretettől még egy vasmacska is meglágyulna. Hogy beszél mellettem egy kutya a padon, néha francia szavakat hor­­kantva, arra senki nem figyel, sen­kit nem érdekel. Valaki megkérde­zi a pontos időt. Blöki azonnal vá­laszol, mondja, fél tíz lesz öt perc múlva. Köszönöm biccent az úr, to­vábbmegy. Érthető. Szenzációs idők járnak mostanság, az ETO labdarú­gói Mexikóba utaztak, Marco Polo vasárnap este szemet vetett a kán egyik rokonára, kapható a piacon görögdönnye, nincs viszont papír­zsebkendő. Búsul az ölemben, sirdogál a kutya a padon, mondja a magáét, elvont elmélkedések helyett a lényeget: Frankhonban nehéz hetek járnak a kutyákra. Kilenc millió eb reszket minden nyáron, hogy mikor űzi el a gazdája, hagyja el útközben. Megúnt, szélnek eresztett kutyák ve­rődnek falkába, egészen pontosan rablófalkákba a karósovány állatok, hogy bosszút álljanak az embere­ken, akik képesek ilyen cselekede­tekre. Kérdi Blöki: hogy legyen bizal­munk a világban? Szó se róla, az emberek eléggé megnehezítik a dol­got. Blökire nem mondhatom, hogy a legszívesebben hazamenne, ha­zaugrálna, mert elkapta a honvágy, mint Pille Bözsit a gépszíj. Győr­ben hagyták el a gazdái, itt jöttek rá, jutott eszükbe, sokat eszik, ösz­­szetöri a szobaberendezést, a tá­nyérokat, kikapcsolja a hűtőszek­rényt, bepiszkítja a szőnyeget. Ad­tak neki egy forintot, vegyen ma­gának fagylaltot, miközben ő tal­palt a városban (hol él maga, fo­rintos fagylalt nincs, ezt mondták neki mindenhol), a gazdái elporoz­tak Hegyeshalom felé, aztán át a határon, hogy irányt vegyenek a szerelem, a művészetek városába., Blöki­től tudom: nem mind arany Franciaországban sem, ami fény­lik. Hiába vannak óriási kutyasza­lonok, Nizzában kutyaétterem, ku­tyaszínház, a­ helyzet nem rózsás annak, aki négy lábbal jön a világ­ra, ráadásul kutya. Kézzel-lábbal magyarázok Blökinek (megkedvel­tem), azért Magyarországon sem minden fenékig tejföl, én harminc­hat éve élek itt, láttam sok min­dent. Szegeden például gyár­tanak bundát kutyabőrből, bér­munkában exportra. Az alap­anyagot (ilyen az élet!) egy francia cég szállítja a szövetkezet­nek. Blöki szavainak igazságához jobb adalékot kitalálni sem lehetne. Blö­ki tegnap óta az én kutyám, nyara­lásra magammal viszem. Nehogy megharapja a postást. J. J. B­LÖKI 4—ImHfötD— Lépéshátrányból, reményekkel Dicsérik a rendeletet Pázmándfalun Pázmándfalu lakói — öt további környező település népé­hez hasonlóan — két táborra oszthatók. A többség elmond­hatja, hogy portájára tíz év óta vezetéken érkezik az egész­séges ivóvíz, s ez év decemberében elfogynak a csekkek is: teljes egészében kifizetik a vízműhozzájárulást. A kisebb­ség ma még csak reménykedik, hogy a közeljövőben hozzá­juk is eljut a vezeték. Furcsának tűnhet, de igaz: e kisebb­séghez tartozik a vízműtársulás elnöke, sőt a tanácselnök is.­ ­ így aztán senki sem mondhatja, hogy a társulás szervezői legelőbb maguknak intézték el a vizet — mond­ja Vámosi László, a községi közös tanács elnöke, és ne­vet hozzá. — Az meg már a mi gondunk, hogy a bővítés­hez nem jár állami hozzájá­rulás, a költségek emelked­tek, így azt sem tudjuk meg­mondani, hogy a tervekből mikor lesz valóság. Szoktlanul szűk esztendőt élnek meg az idén a pázmán­­diak. A fejlesztésre szánt pénzből mindössze egy taná­csi szolgálati lakás megépíté­sére futja, az is csak jövőre lesz készen. Igaz, e mellett felújítják a fogorvosi rende­lőt, és a társközségben, Nyal­kán is megújul a klubkönyv­tár, valamint az egyik peda­gógus szolgálati lakás. Hama­rosan befejeződik az iskola nyári felújítása, festése is. De két osztály továbbra is a klubkönyvtárban kezdi az új tanévet. — Kicsi lett az iskolánk, ezért a két tanulócsoportot az ifjúsági házban kellett elhe­lyeznünk — mondja a tanács­elnök. — Tehát, ha megkér­dezik, hogy mi a legsürge­tőbb feladat, elsősorban két tantermet kellene építenünk. De folytathatom a sort. Húsz kilométer út van a hegyben, azokra minden évben leg­alább félmillió forintot kell­­költenünk. A júniusi felhő­­szakadás velünk is elbánt rendesen, s végleges megol­dást csak a szilárd burkolat jelenthetne, de az óriási pénz. Mindössze egy vegyesbolt van a községben, kicsi is, a választék sem tökéletes. A vendéglőnek nincs konyhája, nálunk csak italt találhat az erre járó. Varga Lajos, a végrehajtó bizottság titkára a múltat idé­zi. — Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az utóbbi három-négy évben csaknem hárommillió forin­tot költöttünk az iskolára. Bevezettük a központi fűtést, mind a nyolc tantermet fel­újítottuk, így a két tanév kö­zött csak a szintentartás a feladatunk. Az is nagy ered­mény, hogy ma már vala­mennyi óvodás korút fel tu­dunk venni a négy éve épült gyermekintézménybe. Ez az óvoda alig több mint másfél millió forint felhasználásával épült, a lakosság és a terme­lőszövetkezet jelentős hozzá­járulásával. Előnyét ma is érezzük, ugyanis kétszázötven adagos konyhát építettünk hozzá. Ez a konyha biztosít­ja — az óvodásokon kívül — a napközis, illetőleg menzás iskolások étkeztetését is. Még mindig a múlt, ezút­tal a tanácselnöktől". — Lehet, hogy nem nép­szerű, amit most mondok, de mi nagyon örültünk, hogy végre módosultak a község­fejlesztési hozzájárulást sza­bályozó rendeletek. A huszon­negyedik órában történt ez az intézkedés, s nagyon re­méljük, hogy sokat segít raj­tunk. Ez a község tíz éve nem kapott központi fejlesztési alapot, csak az évi három­­százezer forintos kereten be­lül gazdálkodhattunk, s ez bizony meg is látszik: lépés­­hátrányba kerültünk más, ki­emelt településekkel szemben. Igaz, hogy a lakosság anya­gi terhe valamelyest nő, vi­szont tudják, hogy ez az ösz­­szeg itt marad, s valameny­­nyiünk közös céljait szolgál­ja majd. Pázmándfalu kis község, összesen ezerháromszázan lakják. Földrajzi fekvése miatt azonban a környék, összesen hét község közigaz­gatási központja, építésügyi és adóügyi elsőfokú hatóság. Különleges nevezetessége nincs, hacsak az nem, hogy az itt lakók szeretnek itt él­ni, és sokat tesznek azért, hogy e nagy területen fekvő község arculata napról napra szebb legyen. — Kalocsai — Ésszerűbb csomagolásban olcsóbb vegyicikkek A vásárlók igényeihez iga­zodva a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Válla­lat megkezdte az Exotic pumpás dezodorcsalád után­­töltős változatának gyártását. A dezodoráló szert olyan dobozban hozzák forgalomba, amely a megüresedett flakon szórófejével kiegészítve is­mét használható. Így a fo­gyasztók az eredeti árhoz képest csaknem egynegyedé­vel kevesebbért juthatnak hozzá ehhez a dezodorhoz. Ugyancsak gazdaságosabb megoldás a vásárlók számá­ra, hogy a BIP-család moso­gatószerét, illetve öblítőjét a korábbi félliteres csomagolás mellett — olcsóbban, mint­ha ezekből kettőt vásárolná­nak — literes flakonokban is árusítják. Egészségkultúra Újabb kiadványok, kisülnnek Újabb ismeretterjesztő könyveket adott ki az Or­szágos Egészségnevelési In­tézet az utóbbi hetekben, napokban. A többi között megjelentette az egészségne­velési szakkifejezések értel­mező szótárát, amelyet az európai szocialista országok szakemberei írtak és szer­kesztettek. A mentálhigiéné alapelve­it is közzétette az intézet. E füzet szerzője dr. Hárdi Ist­ván vázolta a lelki egészség­­védelem, a pszichikai zava­rok megszüntetésének lehe­tőségeit. Az optimális családtervezési modell című kiadványsoro­zat­ újabb lapjain szakorvo­sok tájékoztatják a fiatalo­kat: miként készüljenek a fogamzásra, a terhességre, hogyan segítsék elő a magzat egészséges fejlődését. A családtervezéshez, ala­pításhoz ad tanácsot dr. Pin­­kovich István. Könyvében feltárja a kiegyensúlyozot­tabb házasság megteremtésé­nek és megtartásának „tit­kait”. A népszerű tudományos filmek számát szintén gyara­pította az Intézet, dr. Baglya Sándor: Minden tizedik cí­mű alkotása a koraszülések, Somló Tamás: Fogas kérdés című filmje pedig a fogszu­vasodás megelőzésének lehe­tőségeit mutatja be. A Mire nagylány lettem című színes kisfilmen egy tornatanárnő serdülő korát idézi fel. Makk Marci, a gyermekek régi is­merőse is újra megjelenik a filmen. Ezúttal a családok tagjait bíztatja: törődjenek többet egymással. Legújabb és régebbi intelmeit a kö­vetkező hetekben — szombat és vasárnap délelőttönként — közvetíti a televízió. 1­984. augusztus 1., szerda

Next