Kisalföld, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

Megjavul-e végre a tévé­vétel Sopronban? A népi ellenőrzés keményhangú elemzése A téma ismerős lehet olvasóink előtt, hiszen lapunkban is foglalkoztunk vele: a soproni Jereván lakótelep tévé­vé­teli panaszáról van szó. Hogy miért kellett a Győr-Sopron megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak újból foglalkoznia teg­napi ülésén a közel másfél éves témával, az az alábbiakból ki fog derülni. : Csupán néhány mozzanat a történtek felidézésére. Közér­dekű bejelentés alapján a MNEB 1983. szeptemberében ném­­ellenőri vizsgálatot végzett a lakótelepi tévé-vételi viszo­nyokról A vizsgálat a lakók (közel tízezer ember!) panaszét alaposnak találta, és megállapította a központi antennarend­szer fenntartásáért és karbantartásáért felelős vállalatot mulasztását. A megyei NEB a lakossági panaszok megszün­tetésére nyolcpontos javaslatot fogadott el és juttatott el a soproni illetékesekhez. A dolgok ilyetén alakulása megnyug­tató lezárását ígérte az ügynek, annál is inkább mert a városi tanács elnöke hivatalos levélben ígérte a közösségi antennarendszer vételi zavarainak megszüntetésére teendő intézkedéseket. Sok víz lefolyt az Ikván, de a vételi lehetőségek — és éppen a Magyar Televízió adásaival volt a legtöbb probléma — nem javultak, sőt egyes területeken tovább romlottak. Nem csoda tehát, hogy az ott lakóknak végleg elfogyott a türelmük, és har­minc közös képviselő érte­kezletén elhatározott módon újra a népi ellenőrzéshez fordultak 1984. december 10-án. Azt tették szóvá, hogy érdemi intézkedés a MNEB- vizsgálat óta sem történt. Nos, ezek az igen szűken sorolt történései az immár nyolc esztendeje jól-rosszul működő nagyközösségi tévé­antenna-rendszer sorsa ala­kulásának. S az előzmények, az áldatlan huzavona került terítékre a tegnapi MNEB- ülésen. A be írásos dokumen­tumok mellett a lakótelepiek két képviselőjét is meghív­ták, no, meg a soproni ta­nács képviselőjét — a mű­szaki osztály jogásza képvi­selte a városi vezetést. Mint később kiderült, tájékozott­sága, illetve hatásköre kevés volt a helytálláshoz. Mert ezen a tanácskozá­son nehéz is lett volna bár­kinek kiállni a mundér be­­csületééért. Felesleges rész­letezni a MNEB-tagok és a meghívottak szenvedélyes hangnemű hozzászólásait, ahogy ízekre szedték a taná­csi írásos (és szóbeli) ma­gyarázkodást. Hangsúlyozták hogy nem egy testület — te­hát a megyei népi ellenőrzés — presztízséről van szó, amikor számon kérik a vizs­gálatot követő aktatologa­tást, egymásramutogatást, bürokratikus ügyintézkedést, hanem tízezer ember köz­érzetének folyamatos rontá­sa miatt emeltek szót. Ke­mény megfogalmazásban hangzott el több résztvevő szájából a tanácsi szakigaz­gatás tevékenységének bírá­lata. Hiszen mit érdekli pél­dául a Jereván lakótelepie­ket, hogy már az első pilla­nattól szinte gazdátlan volt az antennarendszer , ugyan­is annak műszaki átadásán 1976-ban meg sem jelentek a tanács illetékes szakembe­rei? Kit érdekel a szellem­­képes képernyőt nézve, hogy tulajdonjogi tisztázatlansá­gok nehezítik az ügyek kisi­mulását? (Csak közbevetés­ként: az országban minden lakótelepen van állami, szö­vetkezeti és OTP-lakás, van központi tévéantenna, még­­sincs belőle „ügy”.) Miért is érdekelné az embereket ?az IKV és az Elektronikai Kis­vállalat (utódja az előzmé­nyekben jelentősen ludas Gelkának) osztozkodási vitá­ja az átalánydíjon, ha a ha­vi tizennégy forintjukért alig kapnak valamit? Avagy miért is lenne bárki kíván­csi a hiányos közműtérképek felelőseire, amikor azt lát­ja, hogy a munkagépek egy­más után vagdossák el a földalatti tévékábeleket? Ezekkel a gondolatokkal is­gyetértett a testület, és egy­értelműen a soproni tanács elmarasztalását fogalmazta meg, annál is inkább, mert nemcsak hogy az egész lakó­telep építtetője és gazdája hanem felügyeleti szerve is az egymásra mutogató két vállalatnak. Eljött a személyes felelős­­ségrevonás ideje — hangoz­tatták többen is, nem vélet­len tehát, hogy a MNEB teg­napi határozatának első pontjaként azt kérte, a sop­roni tanács elnökétől, hogy indítson fegyelmi eljárást az ügyben elmarasztalható sze­mélyek ellen. A most ígért soproni intézkedési tervet el­fogadta a testület azzal, hogy a hibák helyrehozását a sop­roni NER-nek állandóan fi­gyelemmel kell kísérnie. A történtekre pedig ez év ne­gyedik negyedévében még visszatérnek — nem csoda, hogy a népi ellenőrök már kissé hitetlenek. A soproni „antenna-cir­kusznak” számos tanulsága van. Egyebek között az, hogy a népi ellenőrzésnek még az eddiginél is tudatosabban kell élnie az utóvizsgálati módszerekkel. De a fő tanul­ság mégis a soproni városi tanácsé. El kell fogadni az ott dolgozóknak, hogy aki közszolgálat vállalására szer­ződött, annak mindenkor kötelessége a látszatintézke­dések helyett a lakosság ügyes-bajos, kisebb-nagyobb dolgait egyaránt tisztességgel képviselni, érdekeit szolgál­ni. Csiszka Antal Elektronikai tagozat A Magyar Kereske­delmi Kamarában két korábbi szakmai tagozat — a műszeripari, vala­mint a híradás- és vá­kuumtechnikai — egye­sülésével megalakult az elektronikai tagozat. Létrehozását az indo­kolta, hogy az elektroni­ka az elmúlt években a gépipar egységes, leg­gyorsabban fejlődő ága­zatává vált. Részesedése a teljes gépipari terme­lésből eléri a 25—26 százalékot, és kivitele a gépipari tőkés export csaknem 30 százalékát adja A műszeripar és a híradástechnikai ipar között olyan erőssé vált a technikai integráció, hogy ma már gyakorla­tilag eltűntek a határok a két alágazat között. Az új kamarai tagozat feladata, hogy haté­konyan támogassa a ha­zai mikroelektronikai program végrehajtását, képviselje a vállalati érdeket a gazdaságirá­nyítás korszerűsítésének folyamatában, s járul­jon hozzá az alágazat nemzetközi kereskedel­mi kapcsolatainak javí­tásához is. 1985. február 1., péntek Nyolcvankét millió utas Régi cég, új stílus? Sajtótájékoztató a vonaton A Magyar Államvasutak budapesti igazgatósága öt megye is a főváros vasúthálózatának, személy- és teherforgalmá­nak gazdája A Nógr­ádtól Győr-Sopron megyéig elterülő ■nagyvállalat méreteivel talán csak múltja vetekedhet. Mind­ezek után furcsa, de igaz: az igazgatóság e hét közepén, szer­dán tartotta meg hosszú történetének első sajtótájékoztató­ját. A tájékoztató ténye, a vasút közeledése a szolgáltatásait igénybe vevő nagyközönség felé, önmagában is sokat elárul a MÁV újsütetű üzletpolitikájáról. A sajtótájékoztatón egy­értelművé vált: az egyre dráguló anyag és energia, a szű­külő pénzügyi lehetőségek, a hazai és a nemzetközi fuvar­piaci verseny rákényszeríti a vasutat arra, hogy vállalat­ként, szolgáltató céghez illően keresse működésének szín­vonalasabb és gyümölcsözőbb lehetőségeit. A főváros Keleti pályaud­varának csarnokából ponto­san tíz órakor indult el a sajtó képviselőit és az igaz­gatóság vezetőit budapesti körsétára vivő különvonat A stílusos helyszínen Tongo­­ri Imre, a MÁV-igazgatóság vezetője értékelte a vállalat tavalyi munkáját. Többek között elmondhatta, hogy az ic­.izpa­r­ág szerelvényei eg­y év alatt csaknem nyolcvan­két millió utast szállítottak, túlteljesítve az egyébként sem pesszimista tervet. A si­ker annak köszönhető, hogy aktív üzletpolitikai intézke­désekkel sikerült visszahódí­tani az áremelkedések után óvatossá vált utazóközönség jórészét. Az új, jelentős réte­geket érintő kedvezmények mellett számos intézkedés született és vált valóra a gyorsabb és kulturáltabb utazás érdekében. Érdemes megemlíteni, hogy a vidéki állomások közül a legna­gyobb személyforgalommal Győr dicsekedhet. Naponta huszonötezren indulnak és érkeznek ide. A Magyar Államvasutak tavaly százhuszonnegy millió tonna áru elszállítását ter­vezte. A budapesti igazgató­ság harmincegy millió hét­százezer tonnával részesedett ebből a tervből. Túl az esz­tendőn az összesített adatok alig több mint harmincegy millió tonnáról beszélnek. A MÁV tucatnyi ajánlattal, kéréssel, közös haszonnal já­ró kezdeményezéssel fordult a fuvaroztatókhoz. A jobb együttműködésre, a szerve­zettebb, ütemesebb és gyor­sabb munkára az idén való­ban szüksége lesz a buda­pesti igazgatóságnak a ko­rábbinál magasabb tervek teljesítéséhez. Győr-Sopron megyében, 1985-ben a tervek szerint több mint öt és fél millió tonna áru vár elszál­lításra. A sajtókonferencia külön­­vonata Kelenföld, Ferencvá­ros és Rákosrendező érinté­sével érkezett vissza a Keleti pályaudvarra. A körút során az igazgatóság és­ az üzemfő­nökségek vezetői tájékoztatót adtak arról a nagyszabású versenymozgalomról is, amely a XIII. pártkongresz­­szus és a felszabadulási év­forduló tiszteletére bontako­zott ki a főváros és az öt megye vasútján. Bizonyára nem véletlen, hogy a Ferenc­városból útjára indult mun­kaverseny vállalásai j­órészt a gyorsabb és kulturáltabb­ köz­lekedést, az utasok udva­riasabb és színvonalasabb kiszolgálását tűzte ki célul A munkaerőgondokkal, anya­gi, fejlesztési gondokkal küz­dő vasúton valóban szükség van a dolgozók áldozatválla­lására, a munkaköri köteles­séget meghaladó munkára G. J. Hídemberekből több kellene Számítástechnika és keresetszabályozás Ajánlat a mezőgazdasági üzemeknek Ne firtassuk most, hogy miért terjed lassan a számí­tástechnika.­ a jóné­hány ok között talán leginkább tet­­ten érhető az üzemek fogadó­­készsége, annak az alapvető ténynek a lassú felismerése, hogy eredményt produkálni ma már valamennyi terme­lőüzemben a hatékonyság nö­velésével és a költségkímé­léssel lehet. Ehhez pedig ki­tűnő segítség a számítógép. A fogadókészséget említet­tük, jó példa erre a Kisal­földi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Éppen egy évvel ezelőtt kapott helyet náluk a Commodore 64-es számító­gép, mégpedig éppen a vál­lalati hatékonyság növelése céljából. A gépi adatfeldol­gozást itt különösen indo­kolta az a tény, hogy a ter­melés során akkora adathal­maz jön létre, hogy nincs olyan szakember, aki azt ké­pes lenne átlátni, rendszerez­ni. Természetesen, az üzemi fogadókészségen túl szüksé­geltetik az úgynevezett „híd­­ember”, vagyis az olyan szakember, aki képes arra, hogy az adott szakterületet összekapcsolja a számítás­­technikával. Itt az erdőgaz­daságnál említhetjük Kovács Róbert nevét­, aki erdőmér­nökként kezdte működését a gazdaságban, beosztása mű­szaki vezető, s nem hiszem, hogy túlzás, de megszállott­ja most a számítástechniká­nak. Ahogy megérkezett a gép azóta foglalkozik a gaz­daságon belül az ilyen módú adatfeldolgozással, s ennnek az egyetlen évnek az ered­ményei már biztatást adnak a vezetésnek arra, hogy na­gyobb teljesítőképességű szá­mítógépet vásároljanak. Először készletgazdálkodá­si feladatok megoldására hasznosították a Commodore 64-et, sikerült elérni a ter­melésben nagyfontosságú anyagok naprakész nyilván­tartását, az erdőgazdaságban például kilenc raktározási hellyel rendelkeznek. Aztán nagy jelentőségű a gépjár­művek futáselemzése hiszen itt évente kétmillió tonna­kilométernél nagyobb a szál­lítási feladat. Vizsgálták a gazdaságosságot, például a ravazdi erdészetnél azt, hogy esős időszakban , hogyan vál­tozik a hatékonyság. Ezek és még sok-sok hozzá hasonló olyan adatok, amelyek a ké­sőbbiek során hasznosítha­tók, sőt az operatív felada­tokban beépíthetők. Vizsgálat tárgya lett az is, hogy melyek azok a felada­tok a mikroszámítógépes rendszerben, amelyek bizton­sággal megoldhatók és hasz­nosak lehetnek a gazdálko­dó egységeknek, így jutot­tak el a keresetszabályozás modellezéséhez. A szakem­berek véleménye szerint így kialakult a keresetszabályo­zás várhatóan legelterjedtebb módjának a komplex modell­je, am­it azon túl, hogy a gazdaság sikerrel hasznosít, felajánl a termelőszövetkeze­teknek is, és éppen időben, mert elkészültek már az 1984. évi mérlegadatok, s a követ­kező hónap végéig határozni­uk kell a termelőszövetkeze­teknek, milyen javadalmazá­si módszert választanak. — Egy ilyen programnak az elkészítése, kifejlesztése annyi szellemi energiát vesz igénybe — említi Kovács Ró­bert — hogy azt mindenkép­pen kamatoztatni érdemes, ezért gondoltunk arra, hogy felkínáljuk a szövetkezetek­nek. Sőt, arra is lenne mód, hogy amikor már a 85-ös mérlegadatok válnak bázissá, megvizsgálják, mi jött be a tervekből, vagyis lényegében ez a tesztelése lenne a rend­szernek. Az erdőgazdaságnál úgy vélekednek: a mérhető gaz­daságosságon túl leginkább az szól a számítástechnika alkalmazása mellett, hogy a műszaki és közgazdasági szakgárda körében olyan alapvető szemléletváltozást hoz, amiből hosszú éveken át profitálhat bármely gaz­dálkodó, termelő üzem. , S amikor készséggel felajánl­ják a segítséget a termelő­­szövetkezeteknek, nemcsak a komplex modell adaptálá­sáról van szó, hanem ki­mondatlanul is, szemlélet­változtatásra kényszerül a termelőszövetkezeti szakem­ber, vagy fogalmazhatnék úgy is, elkezdődhet a hídem­­berek kialakítása. G. Szabó Környezetvédelmi nádaratás A környezet védelmét és a víz minőségének­­ megóvását szolgáló nagyszabású nádaratási akció kezdődött a Velen­cei-tavon. Az elkövetkező hetekben valóságos nagytakarítást végeznek: kihasználják, hogy a tó jégpáncélja még elbírja a nádvágó gépeket és az embereket, s a természetvédelmi őrület kivételével mindenütt — csaknem félezer hektáron — levágják a száraz nádat. A cél annak megakadályozása, hogy a lábon elrothadó nádszálak szennyezzék a vizet, nö­veljék annak szervesanyag tartalmát. EURIPOID----3

Next