Kisalföld, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
Így ünnepeltek a fővárosiak A negyvenegyedik szabad május elsején a főváros negyedmillió lakosa köszöntötte a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepét, demonstrálva, hogy szocializmust építő dolgozó népünk büszke az elért eredményekre, bizalmát tanúsítja az ország vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt, kifejezésre juttatja tettrekészségét, a párt XIII. kongresszusán elfogadott határozatok valóra váltásáért. Az ünnepien díszített, vörös és nemzeti színű zászlókkal fellobogózott, májusiakkal ékesített felvonulási téren úttörőköszöntővel vette kezdetét a fővárosi dolgozók május elsejei seregszemléje. Pirosnyakkendős pajtások százai futottak át a Dózsa György úton, hogy kedves szavakkal, virággal köszöntsék a tribünökön helyet foglaló közéleti személyiségeket, a párt és az állam vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőit, a munkásmozgalom veteránjait, a termelésben élenjáró munkáskollektívák küldötteit, az ünnepre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat Az úttörők egy csapata a központi tribünhöz vitte a virágokat. A díszemelvényen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, a párt főtitkárhelyettese, Aczél György, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Havasi Ferenc, Hámori Csaba, Maróthy László, Óvári Miklós, Sarlós István, Szabó István, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke; Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai. A köszöntőt követően pontosan tíz órakor kürtszó harsant, szemvillanás alatt összerendeződött a nyitó élőkép: hatszáz piros, fehér és zöld zászlót magasba tartó fiataltól övezetten, a tér közepén ünnepélyes méltósággal kúszott fel az árboc csúcsára a munkásmozgalom vörös lobogója, jelképezve, hogy a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét köszönti hazánk. Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtónak: " Május elseje hűvös idővel virradt ránk, de a budapestiek itt felvonuló tömege magabiztosságot, jókedvet sugároz. Ennek alapja: nemrégiben ünnepeltük felszabadulásunk 40. évfordulóját, s ezt megelőzően megtartottuk pártuk XIII. kongresszusát. Az elfogadott országépítő program fő céljait magáévá tette a Hazafias Népfront is. Ezért kérhetjük az egész magyar néptől: támogassa politikánkat, a fejlett szocialista társadalom felépítésének töretlen folytatását célul tűző elhatározásunkat az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztásokon is. Úgy, ahogyan azt a munkás hétköznapokon is teszi. A közelmúltban a lengyel fővárosban aláírtuk a Varsói Szerződés meghoszszabbításáról szóló dokumentumot. Ezzel növeltük népünk biztonságát, s — meggyőződésem — hozzájárultunk Európa és a világ békéjének megőrzéséhez, erősítéséhez is. Ezeket a gondolatokat felidézve szeretném e jeles napon szívből köszönten! — pártunk Központi Bizottsága nevében is — munkásosztályunkat, szövetkezeti parasztságunkat, értelmiségünket, egész dolgozó népünket. Bizakodva nézhetünk a jövőbe, mert van jó programunk, népünk egységes, s elkötelezett, hogy tisztességes helytállással végezze országöptő munkáját. Ehhez minden honfitársamnak, kisebb és nagyobb közösségeknek, népünk fiainak és leányainak, a családoknak jó egészséget további sikereket kívánok. — Megköszönöm a sajtó a hírközlő szervek munkatársainak is, hogy országnak, világnak hűen tolmácsolják ezt a bizakodó hangulatot, beszámolnak arról hogyan köszönti népünk a munkásosztály nagy nemzetközi napját a szolidaritás ünnepét, május 1-ét. Találkozó külföldi szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke a felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövetség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május elsejei ünnepségén. Kádár János szólt arról, hogy a felvonulás is tükrözi a magyar dolgozóknak azt az elhatározottságát, hogy továbbra is a szocializmus építésének útját járják, és szolidárisak azzal a harccal, amely a világ minden térségében a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért és az egész világ közös érdekéért, a békéért folyik. Az MSZMP főtitkára kérte a jelenlevőket: hazájukba visszatérve tolmácsolják a magyar nép jókívánságait mindazoknak, akik a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért küzdenek és a béke ügyét támogatják. 1985. május 2., csütörtök Színpompás májusi seregszemlék (Folytatás az 1. oldalról) ra jobban és hatékonyabban kell csinálni, mert ez jövőnk legfőbb záloga. Mindannyiuknak, fiataloknak, időseknek egyaránt jó szórakozást kívánok. A szellemes köszöntő után a zimankós sfá] nem zavarta a piros-fehér-zöld mezbe öltözött fiúkat, lányokat, a Révai, a Mayer Lajos Gimnázium és Szakközépiskola diákjait, akik szebbnél szebb gyakorlatokkal ragadtatták tapsra a nézőket, majd az Ady Endre, a Móra Ferenc, az Ortutay Gyula és Fekete István Általános Iskolák diákjai gyönyörű bemutatóinak tapsoltak a jelenlévők. Amikor a győri gyárak termékbemutatója megkezdődött, végre kisütött a nap is. Tizenegy órakor vidám hangulatban ért véget, a 41. május elseje színes kavalkádja. Dr. Lakatos László az ünnepség után az alábbi nyilatkozatot adta lapunk munkatársának: — Nagyszerű érzés volt látni, hogy a kellemetlen hideg ellenére a dolgozók sokasága töltötte meg a Rába stadionját A jó hangulatot növelte a jól végzett munka feletti megelégedett öröm, elsősorban az eddigieknél nagyobb számú kiváló vállalatok és szövetkezetek dolgozóira gondolok. Örömmel láttuk a győri diákok szép és fegyelmezett tornagyakorlatait Köszönet érte. Megyénk minden dolgozójának további jó munkát és sok boldogságot kívánok. Az ünnepség után vidám majálissal folytatódott a 41. szabad május 1. győri programja. -4-Igazán ünneplésre alkalmas hely Sopronban a Bécsi domb és környéke. Aki nem sajnálja a fáradtságot, hogy fölkapaszkodjon a hajdani amfiteátrum dombkaréjára — és sok ezren voltak tegnap, akik nem sajnálták —, meglepő közelségben látja maga alatt a várost. Balra a történelmi belváros nevezetes tornyaira esik a pillantás, jobbra pedig a Jereván lakótelep tömbjeire amelyekben néhány év alatt több mint tízezer soproni kapott lakást. Akár sajátos szimbólumnak is tekinthetjük a múltnak és jelennek ezt az egymás mellettiségét, abban a látványban, amely tegnap a munkásosztály nemzetközi ünnepét köszöntő soproni dolgozók elé tárult. A délelőtt 10 órakor kezdődött nagygyűlés ünnepi szónoka dr. Ábrahám Kálmán államtitkár az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke volt. — Az ünnepek végig kísérik történelmünket — mondta a szónak —, újra meg újra alkalmat szolgáltatva a visszatekintésre és arra, hogy célokat tűzzünk ki, feladatokat fogalmazzunk meg magunknak, így van ez május 1-én is. Ennek az ünnepnek azonban valami sajátos varázsa is van, hiszen ez az egész emberiség összetartozását, együttes gondolkodását is jelenti. — A felszabadulás utáni első szabad május elsején, 1945-ben bizony még sokkal egyszerűbb körülmények között ünnepeltünk, szörnyű harcok után még közvetlenül emlékezve a II. világháború borzalmaira. Nem szabad ma sem elfeledkeznünk a pusztítás, a háború emlékéről: május elseje az emberformáló munka ünnepe mellett ünnepe a békének is; a békének, amely ennek a munkának, mindannyiunk boldogulásának legfontosabb feltételét jelenti. De a mai ünnep hangulatának része már a nemzetköziség tudata, a szocialista tábor egységének biztonsága is, része az MSZMP XIII. kongresszusának bizakodása és tettrekészsége, de része az a természetes közösségi szellem is, amelynek eredményeként önszántunkból élvezettel veszünk részt ezen a mai ünnepségen . Ami az előttünk álló feladatokat jelenti, természesen ma sem változott május elseje megünneplésének a lényege: a tisztelet a munka előtt, amely mindannyiunk gyarapodását szolgálja. De amikor ma a munkáról beszélünk, sok tekintetben irtásba gondolunk már, mint '945-ben az akkori mennyiségi feladatok helyett a megítélésnek mára olyan szempontjai kerültek előtérbe mint a színvonal a szervezettség, a lehető legkisebb ráfordítás, a kedvező értékesítés és megjelent ezek mellett ugyanilyen ranggal a környezet, természeti kincseink védelmének követelménye is. Egyre növekvő igényeink kielégítését ma már csak az ilyen értelemben is jó munka biztosíthatja. Végezetül beszélt a szónok Sopron sajátos eredményeiről, gazdagságáról, a megőrzött hagyományokról, a régi és új értékek egymást erősítő ápolásáról. — Nem létezik olyan hivatalos kategória, hogy a „szellem városa”, — „szellemi értékek városa” — mondta —, de ha lenne, ez éppen Sopronra illenék legjobban. Annak a szellemnek az értékeiről van szó, amely mindig képes volt a történelem viharaival szembeszállni, azok között is embernek maradni, s megteremteni azt a szépséget és harmóniát, amely mindenki számára ugyanazt sugallja: ebben a városban, ebben az országban érdemes élni. Az ünnepi beszéd után került sor a Liszt Ferenc Művelődési Központ immár hagyományos így élünk mi pályázatának eredményhirdetésére: az első három helyezést a Kórház Rendelőintézeti Egység személyzetének dr. Csapody István szocialista brigádja az Autófelszerelési Vállalat Zrínyi Miklós szocialista brigádja és a Kodály téri rendelőintézet Teleki Blanka szocialista brigádja kapta. A díjkiosztás után a Berzsenyi Dániel Gimnázium versmondói léptek a színpadra, majd megkezdődött a vidám, családias néptáncegyüttes, a Bécsidombon. Kivette részét a vígasságból aLeitha László, a Testvériség és az Ormós néptáncegyüttes, a Bécsi dombi legények és a Sörhátdombi legények együttese, a Széchenyi István Gimnázium irodalmi színpada, a soproni és az ágfalvi fúvószenekar, a Ragtime, a Radír és a Dragon együttes — és kivették a részüket természetesen a soproni dolgozók ezrei is, akiknek majáisát a televízió is közvetítette. -r-A májusünnep reggelén fúvószenekarok ébresztettek a mosonmagyaróváriakat is. A pattogó ritmusú zenéjükhöz társult a felrelibbenó függönyök látványa: mindenki azt fürkészte, lesz-e eső vagy sem? Nos, a fémszerelvénygyári, a timföldgyári és a mezőgépgyári fúvósok nemcsak ébresztették a lakókat, de az esőtől terhes felhőket el is kergették. A város diáksereg és valamennyi munkáskollektívája a Kapu Lajos téren adott randevút egymásnak Pontban 9-kor két esemény történt a Lajta-parti városban. Az egyik: ekkor indult a felvonulók menete, és ugyancsak ekkor tűntek el a felhők, így a napsugarak bearanyozhatták a város főutcáját, ahol a munkásosztály nemzetközi seregszemléjét, a 41. szabad Május 1-ét köszöntve a hagyományokhoz híven az idén is a város párt-, állami és tömegszervezeti vezetői haladtak a menet élén, majd elfoglalták helyüket a dísztribünön. Onnan köszöntötték elismerő tapssal a felvonuló diákokat. Menetük többször szünetet tartott: tánccal ajándékozták meg a népes nézősereget. Az idei májusünnepet a 10. sz. Széchenyi iskola diákjai tették emlékezetessé: fiúk emelték magasba a Szabadságszobor élő mását, egy diáklány hófehér ruhában, magasba tartott olajággal a kezében. A dísztribün elé érve galambok röppentek a magasba, kifejezvén az ifjúság békeóhaját.. A diákok menetét a munkáskollektívák felvonulása követte. Zászlóerdők alatt haladtak a kiválók és a miniszteri dicséretben részesült közösségek: a Rába MMG, az Állami Építőipari Vállalat, a Duna-menti Téesz, a Volán, a Húsüzem és a Lajta-hansági Állami Tangazdaság dolgozói. A Mezőgépgyár, a Timföldgyár és a Fémszerelvénygyár dolgozóinak meneténél elnémultak a hangszórók, ugyanis a kora reggel ébresztő zenekarok fújták a talpalá valót. Az egyik legnépesebb és leglátványosabb menet a kötöttárugyáriaké volt. Az egészségügyi dolgozók is szinte hiánytalanul vettek részt a seregszemlén, csak azok hiányoztak, akik tegnap is dolgoztak, őrködtek embertársaik egészsége felett. Másfél óra múltán a Flexum, a Lajtaplasztik és az Óvári Konzervgyár dolgozóinak kezében lobogtatott zászlókat a szél. Jókedvű csoportjuk zárta a mosonmagyaróváriak menetét, amelyen 13 ezernél többen vonultak a zászlódíszbe öltözött Lenin úton. Mint minden évben, ezúttal is a Május 1. ligetben folytatták az ünneplést a mosonmagyaróváriak és a környékbeliek. A hatalmas fák karéjában felállított szabadtéri színpadon néptáncosok és műkedvelő fiatalok adtak műsort. Aki megéhezett, elitithatta éhét sültkolbásszal és egyéb finomsásokkal, sikere volt a vendéglátó vállalat által kínált halászlének is. Aki pedig megszomjazott, olthatta szomját sörrel, borral, üdítővel, fáradhatatlanuul emelgeti a láncos szakíráját a körhinta, kacajtól volt hangos a hullámvasút. A mosoni Rudolf-liestben tér7°ndvoi szórakoztatták az érdeklődőket. Az ünnepről tudósítottak: Imre Vái!,,lyf mi, Tibor és Hámor Vilmos A fotókat készítették: Szűk Ödön és Lobensvein Tamás A soproni nagygyűlés ünnepi szónoka Obrahára Kálmán államtitkár volt. Vidám kiskút! majálissal folytatódott a győri ünnep. ■ 3