Kisalföld, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

Munkásfiatalok II. Országos Találkozója Jövőkép­­a jövő formálói előtt Kapolyi László előadása . " A stratégiai gazdasági célok nem egy tervciklus alatt valósulnak meg, hosszú távú folyamatokban kell gondol­kodni. A VII. ötéves terv megvalósítói, ahogy hosszú távú céljaink megvalósítói is, önök lesznek. — A fentieket dr. Kapolyi László minisztertől idéztük, aki szombaton a Rá­ba Magyar Vagon- és Gépgyár kongresszusi termében elő­adást tartott a Munkásfiatalok II. Országos Találkozójának küldöttei előtt. ,A MOT ipari ágazatának mintegy 400 kép­viselője ismerte meg Kapolyi László előadása nyomán a jövőképet, a VII. ötéves terv főbb céljait. Az országos talál­kozó fontos rendezvényén megjelent dr. Lakatos László, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára és Nagy Imre, a KISZ Győr-Sopron Me­gyei Bizottságának első titkára. A Rába párt- és szakszer­vezeti vezetőit ugyancsak ott láttuk az ország munkásfiatal­jainak küldöttei körében, ahogy a szakmai szakszervezetek vezetőit is. Az ipari miniszter felvá­zolva a tárca törekvéseit, mindenekelőtt arról beszélt, hogy a VII. ötéves terv vál­lalkozás jellegű terv lesz. Va­lamennyi paraméterét nem lehet előre meghatározni. A fő cél továbbra is az ország fizetőképességének megőrzé­se. A célokban különös hangsúlyt kap a piaci hely­zet és ezen belül az export erősítése. A tervben átfogóan érvényesülnek a minőségi szempontok. A szocialista in­tegrációban változatlanul meghatározó szerep jut a Szovjetunióval folytatott sok­oldalú gazdasági együttműkö­désünknek. A terv az ipari termelés évenkénti három százalékos gyarapodásával számol, en­nél azonban az exportnak, s ezen belül a nem rubel el­számolású kivitelnek na­gyobb mértékben kell növe­kednie. Nyilvánvaló, hang­súlyozta Kapolyi László, en­nek csak úgy tudunk meg­felelni, ha eredményesen változtatunk a termékszer­kezeten. Ma ugyanis az ipar produkálta cikklistában rend­kívül alacsony az újdonság­nak számító termékek ará­nya. Ezzel függ össze a cse­rearányok hosszú ideje tar­tó romlása. A nyugati piaco­kon értékesített termékek egynegyedének, egyötödének gyártását iparunk még az ötvenes években kezdte meg. Nem tudunk kellő újdonság­gal megjelenni a piacokon. A hetvenes évek elején je­lentkezett energia árrobba­nás után napjainkban tech­nológiai árrobbanás bontako­zik ki. Sokkal érzékenyebben kell válaszolnunk erre, ahogy tettük azt a hetvenes évek energia árrobbanásának ide­jén. A miniszter végigkövet­te ezután az egyes ágazatok évtized végéig tervezett stra­tégiai elképzeléseit. Summá­­san úgy fogalmazhatnánk, valamennyi területen úgyne­vezett piacorientált fejlesz­tést kell megvalósítani, amely feltételezi a termékek és a gyártás korszerűsítését, to­vábbá az alapanyagok gyár­tásának magasabb színvonal­ra való emelését. A terv a termelékenység számottevő növekedését irányozza elő, s ez már csak abból is követ­kezik, hogy a feladatokat a gazdasági egységeknél csök­kenő létszámokkal kell meg­valósítani. Elemezte előadásában az ipari miniszter azt is, vár­hatóan miként alakul majd a VII. ötéves tervben a fia­talok helyzete. Mint fogal­mazta, helytelen a mai gya­korlat, mely szerint a pálya­kezdők számára a feltételek nem megfelelőek. A harminc éven aluliak jövedelme, fizi­kaiaké és szellemieké, még azonos munkakör esetén is alacsonyabb. Ez annak a kö­vetkezménye, hogy hierar­chiákban gondolkodunk. Eb­ből következik a feladat, hogy új értékrendet kell adni az alkotó munkának. Dr. Kapolyi László előadá­sa után az ipari ágazat ta­nácskozásának képviselői szekciókban folytatták mun­kájukat. Külön tanácskoztak a pályakezdők gondjairól, a termelési mozgalmakról, az anyag- és energiatakarékos­ságról a minőség témájáról és külön szekcióban a számítás­­technika képviselői. A fiata­lok egy csoportja az ipari miniszterrel folytatott köz­vetlen eszmecserét. A fiata­lok kérdeztek, a miniszter pedig válaszolt kérdéseikre. Az itt elhangzott egyik ér­dekes kérdésre válaszolva dr. Kapolyi László közölte: a VII. ötéves tervben a kor­mányzat lépést akar tenni a hazai elégtelen személygép­kocsi ellátás javítására. Er­re megoldásnak kínálkozik, hogy magyar gépipari rész­egységek ellentételeként, pél­dául Rába-futóművekért ho­zunk be kisfogyasztású sze­mélygépkocsikat vagy — és ez látszik célravezetőnek — idehaza létesítünk ilyen gép­kocsikat előállító összeszere­lő üzemet. Ez utóbbira há­rom neves külhoni cég tett ajánlatot számunkra. A MOT résztvevői indulnak a szekcióülésekre. A MOT egyik legnépesebb csoportjának, a közlekedési ágazatban dolgozó fiatalok szekciójának fóruntán Kézi Róbert közlekedési minisz­terhelyettes tájékoztatta a küldötteket a hazai közleke­dés helyzetéről, s a fejleszté­si elképzelésekről. A közle­kedés népgazdasági szerepé­nek elemzése után a hazai viszonyokat értékelve a kö­vetkezőket mondta: — A szállítási feladatok­nak a közlekedési dolgozók alapvetően eleget tesznek, mennyiségileg minden igényt ki tudnak elégíteni, a minő­séggel viszont még bajok vannak. Ennek oka összetett, benne van a vezetés, az irá­nyítás korszerűtlensége, és a lelkiismeretlen munkavég­zés is. Ráfordításaink na­gyok, drágán szállítunk, s még koránt sem használjuk ki teljes mértékben a meg­lévő technikát, s a szellemi kapacitást. A miniszterhelyettes ezt követőleg az egyes szállítá­si vállalatok fejlesztési fel­adatairól beszélt. A MÁV- nál az elkövetkező öt évben a rendelkezésre álló pénz nagy részét a pálya korsze­rűsítésére fordítják. A köz­úti közlekedés korszerűsíté­se érdekében tovább építik az autópályákat, s épül egy új, úgynevezett M 0-ás autó­pálya is. A repülés színvona­la — az új repülőtér átadá­sának köszönhetően — meg­felel a nemzetközi átlagnak. A hajózásban elsősorban a hajók felújítása szerepel a programban. A miniszter­he­­lyettes értékelése szerint az ágazat az előző ötéves tervet ismétli meg, a pénzt azon­ban koncentráltan azokra a területekre juttatják, amelyek fejlesztése már nem tűr ha­lasztást. A közlekedési ágazatban foglalkoztatottak harminc­négy százaléka harminc év alatti fiatal többesük a vas­útnál dolgozik, így a szak­mai napon sokak érdeklődé­sére számot tartó kérdéseket vitattak meg. A fórumot dr. Várszegi Gyula, a MÁV mű­szaki vezérigazgató-helyettese vezette, imponáló nyíltsággal fogalmazva meg a gondokat és a teendőket. A MÁV mun­­káját minősítve ezt mondta: — Meggyőződésem, hogy a vasút jobb, mint a híre. Ma már ott tartunk, hogy fel­mértük a gyöngeségeinket, megvan a terápia is, és tud­juk: a gyógyulási idő leg­alább öt év. A MÁV-on be­lül a lehetőségek adottak, s a változtatás, a jobbítás el­sősorban nem pénzkérdés. A szemléleten, a munkamorá­lon, az erkölcsi és anyagi megbecsülésen kell javítani, hogy a vasút visszanyerje a presztízsét. A műszaki fej­lesztés természetesen elodáz­hatatlan. Hiába vannak ne­künk nagysebességű mozdo­nyaink,­s kocsijaink, ha a pá­lya állapota miatt a vona­tok lassúak. A vasút ötéves fejlesztési tervét ismertetve a vezérigaz­gató-helyettes elmondta, hogy a rekonstrukció végrehajtá­sára fordítható összeg egy­­harmadát pályakorszerűsítés­re fordítják. Új vonal nem épül, viszont folytatódik a villamosítás, új mozdonyok, motorvonatok állnak forga­lomba, s végre átfogó tervet dolgoztak ki a személyko­csik külső és belső tisztítá­sára is. A fórumon résztvevő fiata­lok többsége a vasutasok munkakörülményeivel kap­csolatban tett fel kérdéseket. Megkérdezték: meddig lesz még szükség arra, hogy egy mozdonyvezető tizennégy A miniszterhelyettes két lényeges fejezetre tagolta előadását, az első részben a hatodik ötéves tervidőszak mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari tevékenységről szólt. Arról, hogy az öt évben két erősen aszályos év is volt, ennek ellenére az 1980. év­hez viszonyítva nőtt a ter­melés, különösen erősödött néhány ágazat, így például a kiegészítő tevékenység. Ki­emelte a miniszterhelyettes, hogy világviszonylatban is ott magasabb a mezőgazda­órán keresztül legyen szolgá­latban, mikor szervezik meg úgy a munkát, hogy ne kell­jen órákat állni az állomáso­kon, s mikorra érik utol bér­ben, jövedelemben a folya­matos műszakban dolgozó vasutasok az iparban dolgo­zókat. Nem volt könnyű helyzet­ben Koszorús Ferenc, az MSZMP KEB tagja, a Vasuta­sok Szakszervezetének főtit­kára sem, amikor a kérdés­­csokorra válaszolt. Leszögez­te: a szakszervezet álláspont­ja szerint a nyújtott műsza­kot ez év végétől letiltják, és az elkövetkező években cél mértékű bérfejlesztéseket hajtanak végre, hogy a vas­utasok jövedelme öt év alatt eléri az iparban dolgozókét. A vasút belső szervezeti rend­szerét minősítve megfogal­mazta: túl sok az irányítási szint, s a végrehajtás­ típusú vezetés rendszerében csak lassan korszerűsíthető az irányítás. AZ IGEN ÉLÉNK VITA összefoglalójában Vizsy Fe­renc, a MÁV vezérigazgató­ság KISZ Bizottságának tit­kára bejelentette, hogy a vasutas fiatalok élet- és munkakörülményeiről továb­bi fórumokat rendeznek, leg­közelebb szeptember 16-án Gárdonyban találkoznak az ágazat fiataljainak küldöttei.­ság kultúrája, ahol az állat­­tenyésztés jelentősen megha­ladja a többi ágazat ered­ményeit. Jellemző volt a tervidőszakra, hogy a termő­­terület csökkenésének üteme lassult, erőteljesebbé vált a rekultiváció. Továbbra is fő növény maradt a gabona, tíz millió tonnával többet adott belőle a mezőgazdaság, mint az előző tervidőszakban. Ki­emelt szerepet kaptak az ipa­ri növények, ezen belül is az olajos növények. Amiben gyengébben szerepelt a me­zőgazdaság, az a szálas- és a tömegtakarmánytermelés. Az állattenyésztési ágaza­tot értékelve hangsúlyozta a miniszterhelyettes, hogy a szarvasmarha- és a tehénlét­szám erősen csökkent, főleg a kistermelőknél, amit nem tudott ellensúlyozni a nagy­üzem sem. Az előadása második felé­ben a hetedik ötéves terv fel­adatait taglalta Dénes Lajos. Alapvető tervkoncepcióként kiemelte az exportorientált­ságot, a jövedelem termelő­­képesség fokozását és a mi­nőség javítását. Mint hangsú­lyozta, a jövőben is fontos lesz a gabona valamivel ki­sebb területen 18 millió ton­nát kell belőle megtermelni, növelni fontos a kukorica te­rületet, ehhez várható a nö­vény közgazdasági helyzeté­nek javítása. Lényeges az ön­tözés fejlesztése, és az agro­technikai színvonal emelése. Mivel a zöldség termesztése jó arányban megoszlik a nagyüzem és a kistermelő kö­zött, az értékesítés és forgal­mazás korszerűsítése a fon­tos. Állattenyésztésen belül a szarvasmarha- és a juhte­nyésztés növelése lesz a cél, s jelentős világbanki beruhá­zásokra is sor kerül az elkö­vetkező tervidőszakban. Mi­vel a tennivalók nem keve­sebbek, ehhez felkészült szakembergárdára van szük­ség, s az sem lehet közöm­bös, hogy milyen közérzettel látnak majd a feladatok megoldásához ezek a szak­emberek. Az élelmiszergaz­daságban dolgozó fiatalok életkörülményeiről, a pálya­kezdők bérezéséről, beillesz­kedéséről, a szabadidő eltöl­téséről és az otthonteremtés nehezéről szólt még a minisz­terhelyettes. A nagy tapssal fogadott előadás után a fiatalok há­rom szekcióban vállalkoz­hattak véleménycserére, mi a háztáji gazdálkodással táp­lálkozó eszmecserébe han­gattunk bele, annál is in­kább, mert a háztáji gazdál­kodás, s főleg a szarvasmar­hatenyésztés bizonyos fokig életkorhoz, sőt generációhoz kötött téma. Ezen a MÉM képviseletében Dr. Boros Gyula adott rövid tájékoz­tatót, s részt vett a vitában Herold István a megyei ta­nács osztályvezetőhelyettese, valamint dr. Tibold László a megyei pártbizottság munka­társa. Az országban másfélmillió család foglalkozik háztájival, de vajon csak paraszti kate­góriának tekinthető-e a ház­táji, amelyben egyre nagyobb szerep jut az integrálóknak. Figyelemre méltó tény, hogy a növekvő kistermelés csök­kenő földterületen megy végbe, például az összes ku­koricának a 18 százalékát a háztájiban termelték meg. A kézimunkaigényes kultúrák pedig mind átkerültek a ház­tájiba. A kistermelés széles téma­köréből is elsősorban a szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoztak a fiatalok, az ál­lami támogatások hasznosu­lásával, a tenyésztői kedv­vel. Kimondták, hogy a szarvasmarhalétszám nagy­mérvű csökkenését az érté­kesítési gondok is befolyá­solják, mert bizony a gazdá­nak nem közömbös, hogy az „elkészült”, piacra érett bi­ka még három hónapig áll az istállóban, mivel nem vi­szi el az ipar. Hogyan lehet minőséget javítani, mi a le­hetősége a takarmányozás jobbításának és még számos olyan témát taglaltak a szek­cióülés résztvevői, ami sej­tetni engedte, hogy a nagy­üzemek mellett, még ezeknek a fiataloknak az életében is van és lesz jövője a Kistér- Fórum a közlekedésről Kulturált mezőgazdasági termelést A mezőgazdasági és élelmezésügyi fórumra érkező fiata­lok szombaton reggel pihenten és jókedvűen foglalták el helyüket a Széchenyi István Művelődési Központban, ahol Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes tartott előadást. Ezen a fórumon részt vett Szilágyi László, az ÉDOSZ Központi Vezetőségének titkára és Schmuck István a megyei tanács általános elnökhelyettese. 1985. szeptember 2., hétfő «IW@frfC*s.iD — 3

Next