Kisalföld, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

SZÁMÍTÁSTECHNIKAI NAPOK (Folytatás az 1. oldalról.) db 5 millió forint érték fe­letti, 136 ötmillió forint alat­ti, és mintegy 90 iskolai szá­mítógép működik a megyé­ben.) Emellett azt is világo­san látnunk kell, hogy az erő­feszítések ellenére is az al­kalmazott gépek és techno­lógia a világszínvonalhoz vi­szonyítva mintegy 10—15 év­vel lemaradt, és ma is késés­ben van az elterjedtség fo­kában, az alkalmazott techni­ka szintjében, módjában, működési feltételeinek kiala­kításában. Ennek oka, hogy a bevezetés időszakában nem voltak meg a fogadási felté­telek, és még ma is hiányo­sak. Nem volt hozzáférhető a fejlett technika, alacsony volt a számítástechnikai kul­túra színvonala, szűkösek a fejlesztési feltételek. Fel kellett ismernünk azt is, hogy a számítástechnika csak ott alkalmazható haté­konyan, ahol szervezett a munka, rend és fegyelem van, megbízható és precíz a szám­vitel, ahol a döntéseket elem­zésekkel kívánják megala­pozni. A számítástechnika al­kalmazása nem a megfelelő gépek beállításával, a szüksé­ges programok megalkotásá­val kezdődik, hanem szerve­zéssel, a megfelelő normatí­vák bevezetésével, a döntés mechanizmusának megváltoz­tatásával. Felismertük azt is, hogy a termelésfejlesztési és a számítástechnikát nem szembeállítva, egymástól el­különítve kell kezelni, hanem fordítva, egymásra épülve, egymást feltételezve kell a fejlesztési stratégiát kialakí­tani. Ezekből az elvi alapállások­ból kiindulva határozta el a megyei pártértekezlet, hogy a közepes számítógépek össze­hangolt cseréje mellett gyors ütemben kell bevezetni a mik­roszámítógépeket — a nagy­ságrendjüknek megfelelő fel­adatok megoldására — a köz­vetlen termelési folyamatok­ban általában, valamint egyéb feladatokra is a mező­­gazdaságban, az egészségügy­ben, az államigazgatásban, a kereskedelemben és az okta­tásban. A konkrét feladatokat a megyei párt-végrehajtó bizott­ság ez év júniusában jelölte meg. Ezek a következő me­gyei számítástechnika fejlesz­tési programot tartalmazzák: Azokban a gazdálkodó egy­ségekben, ahol a feltételek rendelkezésre állnak, ki kell dolgozni a számítástechnika alkalmazásának területeit. Az éves és középtávú tervkon­cepciókba be kell építeni a személyi és tárgyi feltételek megteremtésének feladatait, eszközeit. A megyében működő egye­temeken és főiskolákon az oktatásba a számítástechnika ügyviteli alkalmazása mellett épüljön be a termelésben való széles körű hasznosítás ismeretanyaga is. Felkértük a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát, hogy mér­je fel rendszerszervező szak beindításának lehetőségét és szorgalmazza az oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtését. A megye felsőfokú oktatási in­tézményei segítsék a közép- és alsófokú iskolák számítás­­technikát oktató pedagógu­sainak felkészítését. Biztosítani kell, hogy a me­gye közép és alsófokú intéz­ményeiben informatikából és számítástechnikából magas szinten felkészült oktatógár­dával történjen a jövő gene­rációjának képzése. Megfe­lelő számú érdeklődés esetén a közgazdasági és a műszaki területen is célszerűnek lát­juk szakos oktatás beindítá­sát kezdeményezni, és az ok­tatási célra beszerzett gépe­ket ezekbe az iskolákba kon­centrálni. A politikai oktatás temati­kájába is beépítettük a szá­mítástechnikai alapismerete­ket. Ezzel elősegíthető, hogy a politikai munkások is hat­hatósan segíteni tudják az elektronizáció gyors és széles körű elterjesztését. A KISZ- és úttörőszerveze­tek feladata, hogy a szakkö­rökben, az úttörőházakban, a kultúrházakban, a nyári tá­borokban indítsanak a fia­talok érdeklődését kielégítő tanfolyamokat. Színes prog­ramokkal segítsék az érdek­lődés felkeltését. A számítástechnikai prog­ram indítása mellett most fo­lyik a megyében a MTESZ tagegyesületeinek közremű­ködésével egy elektronizációs program kialakítása, amely­nek részét képezi majd ve­zérl­éstechnika-f­ejlesztés, -gyártás, -karbantartás, a szükséges programok kidol­gozására való felkészülés, to­vábbá felkészülés a pótlóla­gos automatizálásra, progra­mozható gyártóberendezések beállítására és szélesebb körű alkalmazására és gyártására. Egyelőre, a mai ismereteink szerint ezek azok a progra­mok, amelyeket a műszaki fejlesztés egyik fontos terü­lete, a számítástechnika terén elindítottunk, illetve indítani tervezünk. Meggyőződésünk, hogy ezek megvalósításával még nagyobb tervek alapjait is meg tudjuk teremteni — mondta befejezésül Pál György. A jelenlevő szakemberek az osztályvezető előadását kommentálva elmondták, hogy az előadásban is emlí­tett előkészületlenül végre­hajtott számítástechnikai fej­lesztések miatt sok vállalat bi­zalmatlanná vált, pedig az­ok a gyárkapun belül épp úgy kereshető, mint a számítás­­technikai kultúrát (hardvert és szoftvert) piacra dobó, az üzleti sikert hajszoló értéke­sítőknél. A programok piaca — annak ellenére, hogy ha­zánkat nemzetközileg e terü­leten jól jegyzik —, megle­hetősen vegyes képet mutat. Körülbelül olyant, mint a zöldségfronton a Bosnyák tér. A mezőgazdasági hasonlat azért is megfelelő, mert a számítástechnikát is használó robotgyártás olyan nálunk, mint a háztáji a termelőszö­vetkezetben. Ez nem rosszalló minősítés, csak a korlátokra utal. A számos előadás között nagy érdeklődés kísérte a Vi­deoton Számítástechnikai Gyárának VTI. ötéves tervi koncepciójának ismertetését. Erre lapunkban máskor visz­­szatérünk, most csak annyit: bízunk abban, nem késnek el a VT­I, a magyar hobbi szá­mítógép piacra dobásával, a TV Computer ideális iskola­gép is lehet. A megyei számítástechnikai napok másik nagy területe az iskolai számítástechniká­hoz kapcsolódik. Ami a gaz­daságban hátrány, itt hallat­lan előny. Az Egyesült Álla­mokat, és részben Japánt ki­véve előnyünk van minden nálunk fejlettebb országgal szemben. Ennek megtartása azonban nagyobb erőfeszítést követel majd, mint megte­remtése volt. A számítástech­nika a tizenévesek „tudomá­nya”, a legkiválóbbak önálló­an tanulják, nincs szükségük tanárra. Ugyanakkor a tanu­lók zömének csak a legmini­málisabb ismeretek adhatók át, s így szinte kettéválik a diáktársadalom. Akik ott vol­tak a versenyen, szinte kivé­tel nélkül az első csoportba tartoztak. A több fordulós versenyt a csapatok közül a KTMF hallgatói nyerték. A képzeletbeli dobogó mindhá­rom fokán ők álltak. Ásvá­nyi Béla, Móricz Attila és Te­m­­es György a három csapat­­kapitány. A középiskolások közül a győri Bercsényi Szak­­középiskola és a soproni Ber­zsenyi Gimnázium diákjai győztek. Az egyéni verseny első helyezettje Bara Attila, a mosonmagyaróvári Kossuth Gimnázium tanulója lett, má­sodik Csendes Alpár, Révai Gimnázium, harmadik Ko­vács Tamás pannonhalmi Bencés Gimnázium. Az egyé­ni pályázaton oktatói prog­ramjával Sipi Gábor lett el­ső, a győri Pattantyús Szak­­középiskolából, második Bara Attila, harmadik Szalai Zol­tán, szintén a Pattantyús di­ákja lett Befejezésül még egy meg­jegyzés. A számítástechnikai napok eddigi sikerei, a láto­gatottság és a kiállítók gya­rapodó száma azt mutatja, hogy a Technika Háza jövő­re talán már kicsi is lesz ha­sonló rendezvényre. Szétvá­lasztani a profikat a diákok­tól vétek lenne. Miként az életben, jövőre már nagyobb helyet és helyiséget érdemel a rendezvénysorozat.. Horváth Sándor 1985. december 2., hétfő DÉLUTÁN nem megy ki a Sashegyre a vízmester, Ba­­ráth Sándor. Nyugdíjas bú­csúztatóból nem szökhet meg az ünnepelt, legalábbis nemigen szokás az ilyesmi. Nem kell ahhoz minden kö­szöntőt végighallgatni, hogy a vezérszavakat leírhassa az ember: pontosság, lelkiisme­retesség, fegyelem, szorga­lom. A történetek szinte már a legendát kezdik szolgálni az egy sorsra zártak, a víz­ügyi dolgozók között. Magam is bizonyíthatom, mindenki úgy szólt az árvíz­­védelmi és folyamszabályozá­si csoport vezetőjéről, olyan szívből, mintha egyazon te­jen nőttek volna fel. Gátőr­házban tartják az ünnepet, szigorú arcot senki nem vág. Szolgálatot emleget Baráth Sándor. A munkát mindig a legjobb tudása szerint igye­kezett végezni, szerette a Du­nát, a Rábát, a többi folyót, mindegyik a partjára, a vi­zére csalogatta. Riadalmat gyakran okoztak, az ezerki­­lencszázhatvanötös katasztró­fának sok drámai élménye volt. Torlódnak az emlékek, a gutori gyerekkor újra itt van, Somorja környéke szin­tén, a majorok, vagy odébb Dénesdi és Tores, közel a szerdahelyi—pozsonyi vasút­vonalhoz, merthogy felső­­csan­lóköziek voltak, hatan testvérek, az éd sípjuk kő­művesmester, kerékpáron járta a vidéket, negyven ki­lométeres körzetben dolgo­zott, vitte a függőónt, a kala­pácsot, a vakolókanalat, a simítót. A tétlenséget nem szerette, az egész valója ér­dekes volt — emlékezik a fiú —, szigorú ember a pa­pa, igen jó, igazságos. Ő meg ballag azon a parton, szí­ve asszonyával, meg a három unokával ott, ahol a követ tolta egykor, ahol alig tizen­hat évesen elkötelezte magát a vízügyi szolgálattal. Em­lékezik a hajnali ködben úszó hegyekre, a kezdetre, az 1942-es esztendő első nap­jára. A munkakönyv szerint utolsó 1985. november 19-én volt, szóba hozzuk: a cseh­szlovák szakemberekkel ment egy dunai utazásra, nézték, vizsgálták, a közös tervekből a háromnegyed évben mi va­lósult meg. Beszéltek a jövő feladatairól. A vízmester nős, két csa­ládja van, lánya és veje az igazgatóságon dolgozik, fia a győri, vízműnél — föllépésé­ben, magatartásában nincsen semmi hivalkodó. Vallja, éle­te a Duna, a víz, melyhez mindannyian hozzátartozunk, ki így, ki úgy. Azt is mond­ja, fontos az emberség, a szeretet. Sokat köszönhet a feleségének, a családi háttér­nek. Most hosszú és szép szolgálatot cserél föl az öre­gedők korával, a naplemen­tével. Haragja nincs senkire, munkahelyétől minden elis­merést megkapott (legutóbb november 7-re a Munka Ér­demrend arany fokozatát), nem volt angyal, ha kellett, kinyitotta a száját, gyakorol­ta a szókimondást, voltak idegei, néha kirobbant. Min­dig követelt. 1950-ben végez­te el a vízmesteri iskolát Bu­dapesten. A legendás hely immár a Sashegy lesz. A kert négyszáz négyszögöl, fele sző­lő, tizenkét éve telepítette a rizlingszilvánit, az olaszriz­­linget, háromszázötvenöt sző­lőtőkéje van. Várja a bará­tokat a pincébe, ott, a hor­dók között minden nótának, dalnak igaza lesz, békessé­­ges szó mellett fölemlegetik a vizet. Péntekenként elmegy ultizni, kuglizni a vízmester fa Duna szabályozásaiban ki­emelkedő érdemeket szer­zett­, és remélhetően nagyon sokáig mondja: nincs semmi baj, semmi az egészséggel. Olykor kisétál a folyóhoz az unokáival. Vagy a sashegyi ház ablakából nézi az alma­­fákat, s töpreng: milyen lesz az új esztendő? 1. 3. A SASHEGYI EMBER Vízlépcsőrendszer a Dunán •• Üdülés, idegenforgalom, tájrendezés ! Mehet, elsődlegesen energetikai, másodsorban pe­­dig hajózási igények alap­ján épül a Bős (Gabcikovo) —Nagymaros Vízlépcsőrend­szer a Dunán, nem lebecsü­lendő annak a tervezőmun­kának a jelentősége sem, amely a vízlépcsőrendszer turisztikai, tájrendezési adottságainak kiaknázására hivatott. , A vízügyi tervek irányí­tója, a Víziterv Vállalat az Észak-dunántúli Tervező Vállalatot — a Győritervet — bízta meg a Szigetköz térsége területfejlesztési ten­nivalóina­k ki­dolgozásával. Fátay Tamás, az említett munkálatok felelős tervezője egy olyan koncepció alapján vázolta elképzeléseit, amely nemcsak a jövő lehetőségeit, de a tájegység múltját, tör­ténelmi sajátosságait­­ is mélyrehatóan elemzi. Ta­nulmányában a múlt század végétől kíséri nyomon a Szigetköz biológiai, gazda­­sági és társadalmi arcula­tának változásait és ezek tanulságait elemezve fogal­mazta meg javaslatait. A tájegység történelmi változásai a tervező szerint három, egymástól meglehe­tősen jól elkülöníthető te­rületi egységet hoztak létre a Szigetközben. Győr gazda­­sági erőterében számottevő urbanizációs folyamat zajlott le a megyeszékhelyhez köze­li szigetközi községekben, amelyek társadalmi karak­tere egyre távolodik a Szi­getköz hagyományaitól. Ha­sonló társadalmi-gazdasági vonzóerő módosította a Mo­sonmagyaróvár környéki szigetközi települések arcu­latát is, míg Hédervár és Ásványráró térségében a te­lepüléseknek sikerült meg­őrizniük egyfajta sajátos függetlenséget. Nyilvánvaló, állítja tanulmányában Fátay Tamás, hogy a három szi­getközi tájegységnek más­más szerepet kell szánni a vízlépcsőrendszer megépí­tése nyomán kialakuló új helyzetben, az üdülési, ide­genforgalmi lehetőségek tag­lalásakor is. A Győrhöz szervesen kö­tődő szigetközi falvak tér­ségében a legfontosabb fel­adat a vízpartok „életre kel­tése”. A Dadamér és Zámoly közti folyószakasz mentén például üdülési övezet ki­alakítását javasolja a terve­­ző, míg a Dunaszeg és La­­damér közti holt Duna-ágat horga síparadicsommá java­solja fejleszteni. A Sziget­köz északnyugati csücskéi­ben, Mosonmagyaróvár von­záskörzetében új turisztikai lehetőséget kínál a tározó tó. A hatvan négyzetk­ilomé­­teres vízfelületű tavat pihe­nésre ugyan kevésbé tartja alkalmasnak a tervező, an­nál inkább lehetőséget lát a vízi sportok bázisainak kialakítására. Nagy lehetőség az idegenforgalmi tervezés számára, hogy Dunasziget­­nél — hidrológiai okok mi­att — „élővé” teszik a je­lenleg „holt” Zátonyi Duna­­ágat. A meder szűkítésével, bővítésével akár tavak egész sora alakítható ki szerény többletráfordítással, s pár­huzamosan a javasolt új er­dősítésekkel szép táji kép alakítható ki mesterségesen a térségben. A folyóág „élő­­vé” válásával a víz tiszta lesz, alkalmas csónakázásra, fürdőzésre é­s Dunasziget településszerkezete már most is alkalmas arra, hogy maj­dan üdülőfaluvá változzék a község. Fontos szerepet szánt ta­nulmányában Fátay Tamás a Szigetköz középső részén kiépült településeknek, Hé­­dervárnak és térségének, ahol alkalmasint népesség megtartó, gazdasági szerepe lehet annak, hogy kiépülje­nek a turizmus és az üdülés tárgyi feltételei. Héderváron például a fejlesztések alap­jául máris kedvező adott­ságként értékelhető a meg­lévő kastély, a park, a templom vagy a lovaglópá­lya. Fejlesztésként egyebek mellett termálfürdőt, motelt, kempinget ajánl majdani felépítésre a tervező. Továb­­bi infrastrukturális beruhá­zásokkal pedig kereskedel­mi, kulturális központja le­het a község a leendő ide­genforgalmi területi egy­ségnek. A közeli Ásványrá­ró is kedvező adottságokkal erősítheti a vidék idegen­­forgalmi vonzerejét, hiszen máris vannak a községben üdülőtelkek, horgásztanyák, a Madársziget pedig mint védett terület szolgálhat tu­risztikai látványosságul. Az ugyancsak e régióban talál­ható Lipóton jó ideje nép­szerű a termálfürdő, a köz­ség melletti Morotva tó vagy a falu temploma, a geszte­nyesor ugyancsak értékes része lehet a tájegységnek. Az idézett tanulmány még februárban készült, s bár terjedelmével nem kevesebb mint 64 gépelt oldalt tölt meg — csupán az alapját jelenti a napokban kezdődő konkrét tervezői munkának Hiszen az üdüléssel, turiz­mussal kapcsolatos elképze­léseket a társtervezők elkép­­zeléseivel is részletesen egyeztetni kell, a vízügy-­ szakemberek mellett példá­ul az erdészekkel, a mező­gazdákkal, és a természet­­védelem felelőseivel is. A te­endők összehangolása — tudva, hogy a vízlépcsőrend­szer egyre nagyobb ütemben épül — sürgető teendő a te­rületfejlesztési tervezők szá­mára is. Még akkor is, ha okkal sejthető: a tervezett turisztikai, üdülési vag sportolási létesítmények teljes kiépítése minden bi­zonnyal az erőműveknél sok­kalta szerényebb ritmusba lesz megvalósítható. PIT A Vízlépcsőrendszer megépítése az eddiginél nyitottab­bá teszi az idegenforgalom előtt a festői Szigetköze mmwow

Next