Kisalföld, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
A kevesebb több lenne? Sok vagy kevés a jogszabály? Olyan kérdés ez, amelyre aligha lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Mert igaz, hogy az emberek többsége túlságosan is „beszabályozottnak” érzi életünket, mindennapjainkat olykor ügyeink elintézésében éppen az okoz gondot, hogy az adott eset megoldására nincs megfelelő rendelkezés. Máskor olyan „joghézagokról” hallani, amelyek ugyancsak megnehezítik az igazgatást, az ügyintézést. Jelenleg hatályos jogrendszerünkre persze messze az a jellemző, hogy foghíjas. Sokkal inkább túltermelési válsággal küzdenek a jogalkotók. De a döntő kérdés ezen a területen is a minőség, nem pedig a mennyiség. Hiszen a jó, a társadalmi viszonyokat eredményesen regulázó szabályokra természetesen nagy szükség van. A baj csak akkor adódik, ha olyankor is paragrafusokkal akarnak beleszólni az életünkbe, amikor az adott problémát más társadalmi eszközökkel kellene megoldani. Magyarországon jelenleg több mint ötezer jogszabály van hatályban, s évente körülbelül 4 500 újabb különböző szintű rendelet, határozat születik. (Igaz, ezek az új rendelkezései?: körülbelül ugyanennyi korábbi jogszabályt hatályon kívül is helyeznek.) A szakemberek már többször is megvizsgálták: mi lehet a hátterében ennek a feltűnően nagy rendeletalkotó kedvnek? Egy-egy év számszerű jogalkotási mérlege nagy mértékben függ az adott időszakban megoldandó társadalmi, gazdasági feladatoktól. Jó példa erre a tavalyi, tehát az 1084-es év, amikor a kormány 65 határozatot bocsátott ki. Ennyi minisztertanácsi határozat egyetlen év alatt Magyarországon 1945 óta nem született. Ugyanígy szokatlanul magas volt 1984- ben a minisztertanácsi rendeletek száma is: 66. Ez 1983-hoz képest harminc százalékos növekedést jelentett. Ha azonban a számok mögé nézünk, azonnal kiderül: az új jogszabályok jelentős hányada a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésével kapcsolatos. A paragrafusok tehát tulajdonképpen egy politikai döntést próbáltak meg lefordítani a jog nyelvére. Volt egy időszak — néhány évvel ezelőtt —, amikor a miniszteri szintű rendeletek, utasítások száma emelkedett feltűnően magasra. Ennek magyarázata azonban már korántsem bizonyult ilyen elfogadhatónak. A szakemberek megállapítása szerint az egyes minisztériumok, országos hatáskörű szervek a területükön felmerült valamennyi témát jogszabályokba akarták csomagolni. Kialakult egy olyan téveszme is, mintha egy-egy tárca szerepét, fontosságát az határozná meg, hogy az adott időszakban hány rendeletet, utasítást, körlevelet, vagy éppen irányelvet adott ki Az effajta irányítási szemlélet nemcsak megnehezítette, bonyolulttá tette a helyi szervek munkáját, hanem egyben helytelen szemléletre is nevelte az irányítottakat. A konkrét ügyek eldöntésében az önállóságukkal együtt lassan megszűnt a felelősségük is, hiszen minden esetben akadt valamilyen központi szabály, amire hivatkozhattak. Máskor a jogi norma kibocsátása a minisztériumnak is hivatkozási alapot jelentett, mondván: ők megtették a magukét, kiadták a tiltást, az előírást. Csakhogy a paragrafus önmagában semmit nem old meg, sőt. .. Ha végrehajtásnak egyéb feltételei nem biztosítottak, több kárt okoz, mint hasznot, lejáratja a többi jogszabály tekintélyét, komolyságát is. Szerencsére ma már meszsze kerültünk ezektől a gondoktól, hiszen átalakult, megváltozott a minisztériumok irányítási rendszere, ami mellesleg máris kimutatható a miniszteri szintű jogszabályok számának csökkenésében. (A hatályon kívül helyezésekkel együtt most sikerült először elérni a felszabadulás óta, hogy a miniszteri rendeletek száma összességében is kevesebb lett. Van egy területe a jogalkotásnak, ahol nem a rendelkezések számának csökkentése, hanem növelése a cél. Igen, az Országgyűlés által alkotandó törvényekről van szó, amelyekből az elmúlt években a kívánatosnál kevesebb született. A múlt év utolsó napján Magyarországon összesen 136 törvény volt hatályban. Tavaly a parlament öt új törvényt hozott, és hármat helyezett hatályon kívül. Bár az elmúlt időszakban már több politikai állásfoglalás is sürgette a demokratizmus növelése érdekében az országgyűlés törvényhozói munkájának fokozását, ennek eredményei egyelőre nem látszanak. Az új törvények száma évek óta három és hét között mozog, s ehhez még azt is hozzá kell számítanunk, hogy ezek között minden évben visszatérően szerepel az előző évi költségvetés jóváhagyását és a rákövetkező év költségvetésének elfogadását tartalmazó törvény. Reméljük, hogy az idei évben megválasztott új országgyűlés működésének öt éve alatt gyakrabban él majd a törvényhozás lehetőségével életünk minden területén. Az eredményes, a kor követelményeihez igazodó törvényalkotói munka ugyanis az egész jogrendszert tekintve meghatározó jelentőségű. D. A. Kiskereskelmi tanácsadás A Datorg Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Rt. tanácsadó irodája — amely öt éve segíti külkereskedelmi szakemberek munkáját — a vegyesvállalatokra, illetve a biztosítási formákra vonatkozó tudnivalók közzétételével bővíti szolgáltatásait. Rövidesen elkészítik az ezzel kapcsolatos új kiadványokat. Az iroda kiterjedt szakértői gárdával rendelkezik, amely elsősorban a külkereskedelmi munka szervezéséhez nyújt segítséget. Ma már mintegy 100 állandó partner veszi igénybe szolgáltatásait. Az üzletfelek között egyaránt megtalálhatók a hagyományos külkereskedelmi vállalatok és az önálló vagy eseti külkereskedelmi jogot kapott termelők Ez utóbbiak számára igen hasznosnak bizonyult az az információgyűjtemény, amely a különböző külkereskedelmi ügyletekkel foglalkozó jogszabályokról tájékoztat A katalógusból gyorsan kikereshetők az alartjogszabályok és a módosító rendeletek is. Lehetőség van arra is, hogy az érdekeltek az öszszes információhoz mikrofilmen hozzájussanak. A növekvő vegyesvállalat — alapítási kedv láttán — és mert január 1-től az ilyen vállalkozások alapításának és működésének szabályozása is változott — döntöttek úgy az iroda vezetői, hogy az ezzel kapcsolatos tudnivalókról is kiadványt jelentetnek meg. A KAMTON, amelyikre legutóbb a dióbéllel teli kartonok kerültek, már Franciaország felé robog, az úticél valamelyik déli tartomány, Gers vagy Loir és Cher. ki tudja, a vásárló talán épp Toulouse lakója. Tóth úr, Tóth Béla, a Szevker Vállalat dolgozója most amiatt ideges, hogy a kamionos elvitte a fuvarleveleket. Adja az ég, ne így legyen, biztosan csak elkeveredett a papír. Hanem a fő az, szépen megyeget kifelé az export dióból, tíz vagonnal szállítottak eddig, a legtöbbet Svájcba, de jutott Svédországba, Angliába. Érdekes, a svájciak a tavalyihoz képest igencsak rákaptak a dióbélre, alighanem még a Jucker-klubokban is azt rágcsálnak az előkelőségek. Ilyenekkel kezdődik a beszélgetés a felvásárlóval, akire múltkoriban a francia kereskedők — a repülőgépük Bécsben szállt le. Ferihegy a köd miatt nem tudta fogadni — Mosonmagyaróvár főutcáján köszöntek rá a bérelt személygépkocsiból. Üdvözöljük, Tóth úr! Hogy mikor adta magát erre a dologra? Tizenöt esztendeje. Előtte a Mészövben dolgozott, számon tartja, melyik évben vittek ki hatvanhét vagon mákot a nyugati országokba, s mikor ötven vagon babot a ködös Angliába. Mindig lelkesedett a hasznos ügyekért. Korán elhatározta, gazdász lesz vagy kereskedő. A tapasztalatok nem a levegőből ragadtak rá, huszonhat évesen már a Fu- tura RT — terményfelvásárló és értékesítő részvénytársaság — termelési osztályának csoportvezetője, különben győri születésű, az édesapja tanító Bodonhelyen, gyerekként sok emlék köti a településhez, Árpáshoz szintén. Sose volt sötét szobában ábrándozó, a szeme, ó, a szeme még mindig éles, hamar észreveszi, ha az áru, finoman szólva nem a legjobb minőségű, piacra nem való. Decemberben kétszázötven karton dióbelet küldött viszsza Szombathelyre. Minden kartont megnéz, pz idáig nyolcezret a Csornai Áfész telepén, ott pakolják a kamionokat. Áprilisig eltartanak a szállítások, van, aki a rosszabb minőségű dióbelet is eladná, de Tóth úr ott van, paplanos ágyukban a külföldi vevők nyugodtan alhatnak, olyan árut kapnak, amire nem kell mozogni. Az első esztendőkben a vállalattól szállítottak ki babot, mákot, a hollandoknak moharmagot és kölest madáreledelnek. Rég volt? Nem most. Tóth Béla nemcsak hírből, hallomásból tudja, mit jelent kereskedni, ahogy azt se távoli emlékeiből, mennyi örömöt adhat egy kert. A négyszáz négyszögöles területet fölássa, termel benne zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát, szőlőt. Utóbbi elfagyott, harminc liter bor lett összesen — 1984-ben hétszáz —, ilyen rossz esztendő még sose járta, szerencsére sok ribiszke termett, abból készített italt, kihozza a nótákat az emberből ebben a gyakran közömbös és feledékeny világban. Ha a megyében dióbél felvásárlásról hallunk — a felest száznyolcvan, az iparit száztíz forintért veszik —, rögvest Tóth Béla neve kerül elé, aki igencsak jeleskedik abban, hogy úgy menjenek a dobgok, ahogy az a nagykénvben írva vagyon. Az élet tudományából a legszükségesebbeket megtanulta A felesége idén nyugdíjas lesz, fiuk a vagongyárban dolgozik, mérv ők. Becsületes legyen mindig, szorgalmas. Jól végezze a munkát — ezt teszi még hozzá Tóth úr, akinek megint eszébe jutnak azok a fuvarlevelek. Igen, akárhogy esett, az is szerencse dolga: itt lapulnak-e valamelyik irattartóban, vagy nem? J. J. TÓTH ÚR 1986. január 2., csütörtök Záhonyi mérleg A MÁV záhonyi üzemigazgatóságán egy különösen nehéz, de igen jól sikerült esztendő tapasztalatait összegezik ezekben a napokban. Az import- és tranzitforgalomban csaknem három százalékkal szárnyalták túl a kitűzött célt. Az exportforgalomban a tavalyi, csúcsnak vélt mennyiségnél hatszázezer tonnával több áru hagyta el a határt Záhonynál, s ennek ellenére érezhetően enyhült a korábbi vagonhiány. A záhonyi üzemigazgatóság 110 millió forinttal teljesítette túl éves bevételi tervét. A csornai termelőszövetkezet kertészetének üvegházaiban egymillió 100 ezer szál szegfűt neveltek a múlt évben. Szanyi bizodalmak Ez mélló termék nagyobb biztonsást ad — Ritkán vártuk ilyen nyugodtan az évkezdetet mint most — mondta ottjártamkor Mészáros László, a Szanyi Mezőgépipari Termelőszövetkezeti Közös Vállalat igazgatója. 1985 éves tervünket sikerült nemcsak mennyiségben, de időben is teljesítenünk, így a partnereink elégedettek lehettek. A legfontosabb, hogy az 1986-os esztendőre is, úgy tűnik, lesz elég megrendelésünk. Ráadásul teljesíteni tudjuk azt a célkitűzésünket is, hogy a vállalt munkák nyereségtartalma kielégítő legyen. Hogy minek köszönhetik a szanyiak ezt a kedvező pozíciót? Nos legfőképpen annak, hogy a különféle cégektől vállalt részegységgyártások mellett igyekeztek önálló termékcsoportokat is kialakítani. Közülük a legismertebb talán a könyvtári bútorok készítése. Ezek szinte az egész országba elvitték már a szanyiak jó hírét, így például legutóbb a pécsi megyei könyvtár felszerelésében segítkeztek. — Sajnos a felvevőpiac korlátozott — mondta Mészáros László —, de azért 1986-ban is 16 millió forint körüli árbevételt terveztünk könyvtári bútorokból. Az igazi lehetőség az volna, ha külföldön is megjelenhetnénk ezzel a termékkel. A minőség és az ár megfelelő, érdeklődés is volt (például legutóbb a Szovjetunióból), de a külkereskedelmi közvetítőink nem jeleskedtek. Mindenesetre úgy tervezzük, hogy néhány bútort eljuttatunk a belgrádi könyvtári szakkiállításra bízván abban, hogy az ottani megmérettetés mindenképpen hasznunkra válik. A szanyiaknak fontos partnere a Mezőgép téti üzeme, amelynek behordócsigákat gyártanak. Idénre 7200 csigára kaptak megrendelést, ami ötszáz darabbal meghaladja az előző évit. A kapacitást viszont nem tudják növelni, így a többletmenynyiség legyártásához mindenképpen a munkaidő és a munkaerő jobb hasznosítására lesz szükség. Ugyancsak ismert terméke a közös vállalatnak a műanyag redőny, melyet főként osztrák alapanyagból raknak össze. A könnyen felszerelhető, esztétikus redőnyök iránt, nagy volna a kereslet, de a szanyiak csak korlátozott menynyiséget tudnak belőlükyártani, mivel a részegységeket szállító ausztriai vállalat kevés magyar terméket tud átvenni. Éppen ezért most a szanyiak azt vizsgálják, hogy a redőny alapelemei elkészíttethetőek-e a hazai gyártóknál? — Nagyon jó a kapcsolatunk a Mechanikai Mérőműszerek Gyárával — mondta Mészáros László —, részükre több fontos berendezést gyártunk. Sőt, már nálunk is rendelkezünk önálló termékkel. Megvásároltuk ugyanis egy robbanásbiztos szekrény szabadalmát. Ezt most az egész országba mi szállítjuk. És mivel ezeket a berendezéseket öt esztendőnként felül kell vizsgálni és fel kell újítani, azt is vállaltuk. Úgy tűnik, ez hoszszabb távra munkát ad majd nekünk. Előnyös volt az is számunkra, hogy a szabadalmi díjat a műszaki fejlesztési alapból kifizethettük. Tavaly a győri műszaki főiskola szakmai segítségével elkezdtük bizonyos csövek nagy pontosságot és megbízhatóságot igénylő hegesztését. Az első darabok sikerültek. Bízunk benne, hogy újabb megrendeléseket is kapunk majd. A szanyi közös vállalatnál 1986-ban több mint ötven millió forint árbevételt terveznek, és ebből mintegy tízmillió forint nyereséget várnak. Ez mindenképpen dicséretes. A távolabbi jövőt nézve azonban a vállalat vezetői már nem ennyire elégedettek és derűlátóak. A felszínen maradáshoz ugyanis szükség volna az állandó megújulásra, fejlesztésre. A közös vállalatok azonban sajátságos helyzetben vannak. Nyereséget ugyanolyan feltételek között képezhetnek, mint az ipari üzemek. Ám ez a haszon nem marad meg a dolgozók bérnövelésére, illetve fejlesztésekre, hanem tovább osztódik. Az egykor befizetett tőke viszonzásaként minden évben tekintélyes osztalékot kapnak így azután a közös vállalatnál dolgozók érdekeltsége, kötődése nem túl nagy. Mivel az irányítást az alapító téeszek küldötteiből álló igazgatótanács végzi, a dolgozók bele se nagyon szólhatnak a vállalatot érintő elképzelésekbe. Szarvban úgy érzik, ezen mindenképpen változtatni kellene, keresik is ennek a legcélszerűbb módszerét Azt pedig nemcsak Szarvban, hanem másutt is be kell látni a közös vállalatok alapítóinak, hogy olyan tehén nem létezhet, amelyet mindenki fej, de senki sem etet. N. E. KUMFÖLD3