Kisalföld, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
A faród, nap''ös’otthonos óvoda nagycsoportosai játékidőben rajzolással és konstrukciós játékokkal ismerkednek Idén szeptembertől huszonhatan már iskolások lesznek. Változatos programok a világ minden tájára Gyorsabban és pontosabban Az 1985 év utolsó munkanapján kerestük fel az IBUSZ Észak-dunántúli Területi, valamint a megyei igazgatóságát Mindkét helyen 1985. év már ismert eredményeiről és az 1986 évi terveiről érdeklődtünk. A területi igazgatóságon Szalay Alajos vezető fogadott bennünket. Az 1985. esztendő a területi igazgatóságok megalakulásának és munkája kezdetének éve volt — közölte. Az irányításom alá tartozó öt megyében gyors ütemben valósítottuk meg alapvető üzletpolitikai elképzeléseinket. A nehéz körülmények ellenére kitűzött céljainkat teljesítettük. A kezdeti időszak után, 1986-ban legfontosabb feladatunk mind az aktív, mind a paszszív idegenforgalom növelése, a gyorsabb, kulturáltabb ütintézéssel és változatosabb programok ajánlásával. A Győr-Sopron Megyei Igazgatóság munkáját pozitívnak értékelem. Jó munkát végeztek. Dr. Polgár József megyei igazgató elmondta, hogy tavalyi forgalmuk meghaladja az 1,5 milliárd forintot. Különösen a hegyeshalmi iroda végzett nagy munkát, a csúcsidők hatalmas forgalmának panaszmentes lebonyolításával. Különösen nehéz feladatot rótt az IBUSZ megyei irodáira a csehszlovák beutazó forgalom lebonyolítása. Főként azért, hogy zökkenőmentesen intézzék a helybeliek ügyeit is. Tavaly a valutabeváltás meghaladta az egymilliárd forintot. Elmondta azt is az igazgató, hogy csökkent a szervezett utaztatás Csehszlovákiába. Egyedüli oka a forint és a korona árfolyamának alakulása. Megyénkből az IBUSZ-szal a világ minden tájára utaztak. Különvonattal a Szovjetunióba, nőnapra autóbuszokkal Bécsbe és Burgenlandba, Ausztráliába, Thaiföldre, Indiába, valamint Japánba. A megyei igazgatóság jövő terveiről az alábbiakat tudtuk meg: a hatékony gazdálkodás mellett 1986-ban az IBUSZ Győr-Sopron Megyei Igazgatóságának a legfőbb feladata a hagyományos üzletágak továbbfejlesztése, az ügyfelek eddiginél gyorsabb, pontosabb kiszolgálása. Hova utazhatnak megyénkből az IBUSZ-szal 1986-ban? — Sítúrákat szervezünk Bulgáriába, a Rodope hegységbe és Albenába — folytatta dr. Polgár József. — Elvisszük utasainkat Cseh-Szlovákiába, Brünnbe, Trencsénbe, a Tátrába. Utakat indítunk a szépséges csehországi várak és kastélyok megtekintésére. Lengyelországban úticélunk Krakkó lesz. Romániába is körutakat szervezünk. A Szovjetunióba Moszkva—Leningrád—Vilnius—Ungvár és Jalta lesznek útjaink végállomásai. Elvisszük utasainkat Párizsba, valamint a francia Riviérára. Spanyolországba, a Costa Bragán teremtünk üdülési lehetőséget. Olaszországban Rimini, Velence lesznek útjaink céljai; szép és hosszú utat szervezünk Róma—Firenze—Velence útvonalon Kombinált útjaink között bizonyára közkedvelt lesz a Bajorország—Tirol— Velence útvonal. 1986-ban is egyre több utat szervezünk Ausztriába. Ezután leginkább nem Bécsben szállásoljuk el az Ausztriába utazó csoportjainkat, hanem Bécshez közel, a szebbnél szebb burgenlandi hotelekben és penziókban. Végül elmondta az IBUSZ megyei igazgatója, hogy a területi igazgatósággal együtt céljuk a belföldi turizmus növelése. Olyan utakat szerveznek hazánk legszebb tájaira, amelyeket külföldieknek is ajánlhatnak. IB. Munkavédelmi videoemutató Az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség, a SZOT Munkavédelmi, Társadalombiztosítási és Egészségügyi Osztálya, valamint az OMVF Munkavédelmi Információs Központ 1986. március 24-én és 25-én rendezi meg a munkavédelmi filmek hagyományos bemutatóját, továbbá első ízben a munkavédelmi videoprogramok bemutatóját is. A bemutatóra azok a munkavédelemmel, illetve a munkavédelemhez kapcsolódóan a környezetvédelemmel, egészségvédelemmel, balesetekkel foglalkozó filmek, videoprogramok nevezhetők be, melyek 1984. január 20. után készültek, és még nem vettek részt a munkavédelmi filmbemutatón. ■ A Csipkés hagyaték néhány különleges darabja látható Kapuváron a Rábaközi Múzeum kiállításán. Képünkön a 19. század második feléből származó teás- és kávéskanna látható, emellett a látogatók szép fa, porcelán és üvegtárgyakat csodálhatnak meg. 4 - LÍBIAI FÖLD Városszépítő tervek Sopronban Felüljáró helyett aluljáró? Száztizenöt éve, az országban elsőként alakult meg a városszépítő egyesület Sopronban. Nem is igen lehetne felsorolni, mi mindennel gyarapodott a város az egyesület tevékenysége jóvoltából: erdei sétautak, fával szegélyezett utcák sokasága, de olyan, városképalakító munkák is, mint a Széchenyi tér vagy a Május 1. tér mai arculatánakialakítása, vagy egy, a legutóbbi időkből való példa: a sopronbánfalvi barokk, kolostorlépcső helyreállítása. Figyelmük azonban a látványos, nagy alkotások mellett a város képét, hangulatát meghatározó sok-sok apróságra is kiterjed: az egyesületnek minden olyan munkát magára kell vállalnia, amit más nem csinál még — idézi Bognár Dezső, az egyesület elnöke egykori elődjét, dr. Heimler Károlyt. Egy dologra semmiképpen nem panaszkodhatnak a soproni városszépítők, arra, hogy ne lenne feladatuk, így volt ez száztizenöt esztendőn keresztül, most pedig, amikor az országos takarékosság a soproni tanács lehetőségeit is erősen korlátozza, különösen nagy szükség van a társadalmi összefogásra. A soproni városszépítő egyesületnek több mint ezer tagja van. A kiadásokat ezeknek, valamint az úgynevezett jogi tagoknak (vállalatoknak, intézményeknek) és a kollektív tagdíjat fizető szocialista brigádoknak a támogatásából tudják fedezni. Az egyesület elnöksége a napokban ült össze, hogy miután számot vet, mit végzett az 1985. évben, összeállítsa és elfogadja az új év munkatervét és költségvetését is. Ma is feladatuknak tartják a város fásítását. Megkezdődött már a Balfi úti, román kori úgynevezett pihenőkereszt környékének parkosítása (azt mondják, innen esik a legszebb kilátás a városra), s az egyesület a Deák-kút környékén kialakított felszabadulási emlékerdő állapotára is vigyázni kíván. A közterületek fásításán, s a városi kertészetnek nyújtott támogatáson kívül (ebből elsősorban a Szabadság körúton felállítandó padokra és az Erzsébet-kert faállományának szükséges pótlására futja) a város lakói között is osztanak ki szelídgesztenye oltványokat. Az egyesület építési-városrendezési szakbizottsága elsősorban csak a javaslatokkal él, amelyeket elküld a tanács illetékeseinek. Az egyik legérdekesebb: felvetődött, nem lehetne-e esetleg a Frankenburg úti vasúti átjáróba tervezett felüljáró helyett esetleg aluljárót építeni ugyanott. A javaslatot most vizsgálják. Sok szó esett arról az igényről is, hogy — mint világszerte — Sopronban is egyre több a kerékpár, így szükség lenne a városban a kerékpárutak hálózatának kialakítására. A helytörténeti szakbizottság egyik legfontosabb munkája a soproni emlékművek dokumentatív értékű fényképekkel illusztrált katalógusának összeállítása, a propaganda szakbizottság egyik érdekes kezdeményezése pedig a régi soproni fényképekből és képeslapokból tervezett kiállítás. Hozzájárul végül az egyesület a híres várostorony zenei felszereléseinek kialakításához, s így a toronyzenék máris éleződő hagyományának gyakoribb felelevenítéséhez, és ők „állják" a város helytörténeti folyóirata, a Soproni Szemle költségeinek jelentős részét is. M. T. Harminchatos barázda Kéri Lehelnétől, a rajkai termelőszövetkezet elnökétől kaptam nemrég a könyvet — kertünk alatt folyik a Duna — a gazdaság tízéves krónikáját. Már a cím is jelzi, hogy a szerző — a név ismerősen cseng a megyében élők fülében, Dávid József, a fotókat Németh József készítette — szívközelből írta meg ezt a dokumentumot (így is lehet, így a kellemesebb, olvasmányosabb, emberibb), emlékeztetőt a nagyüzemről, amely öt település — Bezenye, Dunakiliti Feketeerdő, Rajka és Tejfalusziget — határát öleli egybe. Van ennek a könyvnek egy olyan fejezete, ami A múlt címet viseli, s ebben nagyapák mesélnek a régi dolgokról. Rendi Nándor, Baranyai László, Varga Gusztáv, Woller Ottó nyugalmazott pedagógus, aztán Horváth Dezső — a tehenészetben dolgozott brigádvezetőként —, aki a dunakiliti következésből arra is emlékezik, tudja, hogy száztizenhét lovat vittek a közösbe, — és idézve innentől a szavait —. Az első moholy akkor derült az arcokon, amikor egyszerre harminchatan szántottunk. Hát tudja, az olyan szép volt, hogy azt filmezni kellett volna, ördög Laci volt az agronómusunk, s azt mondta, hogy ennek az összefogásnak, a harminchatos egyfogású barázdának még az Úristen is örül. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen barázdákra egyre kevesebben emlékeznek. Fogyatkoznak azok, akik éjszakánként amikor fölébrednek, azon törik a fejüket: hogyan is volt akkor, a nagyidőben? Kik voltak az értékelő bizottság tagjai? Ki a második elnök, a harmadik, és meddig? Milyen történeteken nevettek a tagok? Hát már te sem tudod? Te sem? Jó dolog az, hogy az ilyen és egyre szaporodó kiadványokban — más kérdés ez, hogy némelyik közülük ki vagyian csillog — a gazdálkodás főbb mutatói, a tag, az alkalmazotti létszám alakulása, a növénytermelés és az állattenyésztés eredményei mellett az ember a legelőkelőbb helyen szerepel. Névsort hoznak a könyvek, eseteket, amelyeket sokáig emlegetett a tagság, faluképeket, közeli arcokat idéznek fel. Szerencsésnek mondható minden ilyen vállalkozás, sok gazdaságban már korábban jól jött volna, bár igaz, érdemes sorrendet tartani: előbb a fontosabb, a megoldásra váró feladatok. Bevezetőjében Kéri Lehelné emígy ír: „Dokumentumot, forrásanyagot is szeretnénk adni a jövő nemzedék kezébe. Emlékeztetőt, hogy jobban becsüljék az úttörőket, az apák történelemformáló munkáját. Jóllehet a szerzőnek nem volt lehetősége arra, hogy részletesen és minden árnyalatát felvillantsa az elmúlt évieknek de azért ha figyelmesen végiglapozza az olvasó e könyvet, nemcsak a rajkai Egyetértés Szövetkezetről kap átfonó képet, hanem az öt község lényeges változásairól, társadalmi, emberi kapcsolatairól is.” Régóta tudjuk, mire jó egy ilyen krónika. Lehet erről még beszélni? Lehet, és kell, mert fogyatkoznak az alapítók. Legalább az ő emlékeiket kellene feljegyezni ott, ahol ez nem történt meg, begyűjteni ezeket, semmi ne maradjon kinn, a gazdaság történetéhez, tegnapjához tartozó esemény, adoma, név, az elődök, a közösre szövetkezők törekvései. Az alapítók — érdemes hozzájuk közelebb hajolni — a jelenünkhöz, a jövendőnkhöz tartoznak. Az eszünkkel tudjuk, a rájuk való emlékezés nélkül minden krónika hiányos lenne. Tisztelettel adóznak nekik a zárszámadásokon, egyéb rendezvényeken. Reméljük, ebben az esztendőben is sok csendes beszélgetés adódik velük, a nagy idők tanúival. Amikor legtöbbször a kezdet kerül elő, a gondok, bajok éppúgy, mint a dunakilitihez hasonló egyfogású barázdák. J. J. 1986. január 2., csütörtök