Kisalföld, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

A győri egészségügyi fiatalok küldöttgyűlése Vörös Vándorzászló a mozgalmi munkáért A győri egészségügyi intézményekben dolgozó közel 360 KISZ-tag képviseletében gyűltek össze pénteken délután a Zrínyi utcai kórház kultúrtermében a küldöttgyűlés résztve-­vői, hogy meghallgassák és megvitassák a KISZ-bizottság 1985-ben végzett munkájáról szóló beszámolót, valamint ösz­­szegezzék a KISZ KB kongresszusi leveléről folytatott alap­szervi vitákat. A tíz alapszervezetet irányí­tó egészségügyi KISZ-bizott­­ság beszámolóját Törzsök Éva titkár ismertette. A beszámolóból kitűnt: az egészségügyi intézmények ki­­szes fiataljai kiemelkedő eredményeket vallhatnak magukénak a szakmai tevé­kenységben, amellyel azok­nak az elvárásoknak igyekez­nek eleget tenni, amiket a társadalom, a lakosság tá­maszt az egészségüggyel szemben. A szakmai felada­tokkal összefüggő ifjúság­­mozgalmi munkát a fiatal orvosok, egészségügyi dolgo­zók igénylik, bizonyítják ezt a tőlük érkező ötletek, javas­latok, a múlt évben végzett munkájuk. Az utóbbiak kö­zül meg kell említeni az ál­talános és középiskolákban, nyugdíjas klubokban, gyá­­rakban tartott ismeretterjesz­tő előadásokat, a Rejtő szak­­középiskolában szervezett csecsemőápolási tanfolyamot, a 400-as szakmunkásképző­ben végzett urológiai szűrő­­vizsgálatot, a májusi VIT- vágta és a nyár végi MOT egészségügyi felügyeletét, a különböző szakmai, tudomá­nyos konferenciákon való részvételt. A szakmai tevékenységen túl a mozgalmi munka egyéb területein is előrelépésről adott számot a KISZ-bizott­­ság. Javult a politikai vita­körök tartalmi színvonala, aktivitása. Speciálisan oldot­ták meg az érdekvédelem, ér­dekképviselet biztosítását: a KISZ-szervezetek osztályon­ként bíztak meg érdekvédel­mi felelősöket, ők képviselik az egyes osztályok fiataljait. A szabadidő hasznos eltöl­tésére szervezett programok közül a klubestek még nem váltak igazán vonzóvá, sike­re volt azonban a kiállítá­soknak, a főzőtanfolyamnak, a nyelvtanfolyamoknak, igénylik az egészségügyben dolgozó fiatalok a sportolási lehetőségeket. A következő időszak fel­adatainak lényegét a beszá­moló így foglalta össze: a to­vábbi munkához fontos felté­tel, hogy a kórház középve­zetőinek, illetve a nem KISZ- tag dolgozók többsége az évek óta javuló mozgalmi te­vékenységet jobban értékel­je, a KISZ tevékenysége vál­jék integráns részévé a KISZ-en kívüli fiatalok, s valamennyi dolgozó tudatá­nak. A kongresszusi levél fölött folytatott viták eredményét dr. Varga Gábor ismertette a küldöttekkel. Ebből kitűnt: az egészségügyben dolgozó fiatalok is sürgetik az első önálló lakáshoz jutás felté­teleinek megoldását, a nem a munka értékelésének dif­ferenciálásából adódó élet­színvonal-különbségek meg­szüntetését. A hozzászólók javasolták a politikai vitakörök tartalmi munkájának javítását, az ak­tívabb politizálást, a szakmai, tudományos munkában ki­emelkedően tevékenykedő KISZ-tagok elismerését, s elhangzott egy kérés: a klub­ház programjának gazdagítá­sához egy videó-berendezést igényelnének a fiatalok. Szombath Tibor, a KISZ Győr Városi Bizottságának titkára elismerő szavakkal szólt az egészségügyi intéz­mények KISZ-bizottságának munkájáról. Dr. Schreiner László, az intézmények párt­­bizottságának titkára a párt­és a KISZ-szervezet kapcso­latát értékelte. Az összefoglaló, majd a je­lölés után került sor a vá­lasztásra, melynek eredmé­nyeként a küldöttek ismét Törzsök Évát állították a KISZ-bizottság élére. A sza­vazás eredményének kihirde­tése után kért szót Domon­kos László, a KISZ KB tit­kára, aki az egészségügyi KISZ-szervezet munkájának elismeréseként átnyújtotta a KISZ KB Vörös Vándorzász­laját. Az aktivisták közül Törzsök Éva KISZ Érdemér­met, Kőhidiné Szteri Mária Aranykoszorús KISZ-jel­vényt, Hollósi Gáborné és Kárpáti Tamás a KISZ KB Dicsérő Oklevelét vehette át. A kitüntetésekhez az Egész­ségügyi Minisztérium nevé­ben gratulált dr. Horváth Ottó egészségügyi miniszter­­helyettes. T. .T. Kivételes? Igazán nem könnyű ma­napság jubileumot tartani, ha az embernek nincs sze­rencséje. Az ügyfél elviszi javíttatni az öt évvel ezelőtt vásárolt, importként forga­lomba hozott rádiós magne­tofonját — annak idején öt és félezer forintért adták —, aztán sorban tarthatja a ju­bileumokat. Az átvételi elis­­mervényen feltüntetett javí­tási idő után egy hónapon belül ötször fizették ki ezzel, ,­sajno­s nem kaptunk alkat­részt hozzá”. Az átvételi elismervény ugyan amolyan szerződésféle lenne, ami rögzíti azt az időt, amire a munka elvégzését a javíttató garantálja. Tehát az is törvényes előírás, hogy a külhonból beszerzett termé­kek, egyebek között a ház­tartási és elektronikai cikkek alkatrészellátásáról a forga­lomba hozó cég nyolc évig köteles gondoskodni. Az ügyfél most arról em­lékezhet meg, hogy immár három hónapja, negyedéve van szerencsétlenül járt­ tu­lajdona a szervizben. Ha nem azt tételezné fel, hogy rend­kívüli, másként egyedüli, legfeljebb elvétve előforduló esetről van,szó, azt gondolná, nem kockázat nélküli dolog import, még inkább drága, több tízezer forintba kerülő berendezéseket vásárolni, mert ilyen értékű készüléke­ket is szép számmal kínálnak idehaza. De nyilvánvalóan kivételesen balszerencsés, akinek rádiós magnóját há­rom hónapon belül sem ja­vítják meg, sőt, utólag már egyáltalán nem hitegetik, esete mégsem jellemző. A­ ki­vételekről pedig nem lehet messzemenő következtetése­ket­ levonni. Legyen ez a peches embernek a vigasz­taló. F. J. Ütemtervnek megfelelően épül a Forma-1-es pálya Pénteken Nagy Ervin közlekedési miniszterhelyettes hely­színi szemlén adott tájékoztatást a sajtó képviselőinek a Forma—1-es pálya építésének jelenlegi helyzetéről. A februári és a márciusi zord időjárás ellenére a Forma— 1-es pálya földmunkáinak nagy része már elkészült, s csak a kisebb felület­hibák kijavítása van hátra. A kedvező idő­járásnak köszönhetően az építők már hozzákezdhettek a pá­lya útburkolatának a lefektetéséhez: jelenleg mintegy 1 km­­nyi szakaszon már betonréteg fedi a pályát. A gépek a hé­ten indultak meg, s nagy erővel végzik a munkát. Először 20 centiméter vastagságú betonréteget terítenek a földre, a pálya félszélességében, majd erre kerül rá a háromszor öt centiméteres vastagságú, különféle minőségű aszfaltréteg. Ezzel párhuzamosan nagy ütemben épül a tribünök váz­­szerkezete és már elkészült a boxokat és a sajtóközpontot, valamint a versenyirodákat magába foglaló főépület szerke­zete is. □ Nagy a forgalom az Agroker vegyi raktárában Győrött Naponta a megyénk terme­lőszövetkezeteiből érkező több mint húsz gépkocsit raknak meg növényvédőszerrel. Fontos állati fehérjék­nél a nyereségesség Korszerűsítés után Győr és Gönyű között van az az üzem, amelyet sokan csak „bűzgyárnak­’ neveznek. Az Állatifehérje Takarmányo­kat Előállító Vállalat győri gyárát illetik ezzel a titulussal. Való igaz: a vágóhídi melléktermékek, állati hullák feldol­gozása közben némi kellemetlen szag is kiszivárog. Bár az ott dolgozók egyértelműen azt állítják, hogy ez semmivel sem kellemetlenebb, mint egy sertés, vagy szarvasmarha­­telep bűze. És azt sem árt tudni, hogy a vállalat fontos te­vékenységet végez, hisz a mellékterméknek, hulladéknak ítélt anyagokból fontos, importpótló takarmányadalékokat gyárt. Ha van valami, ami miatt fintorogni lehet az ATEV- nél, az a tavalyi esztendő. Az eddig nyereséggel műkö­dő vállalat az elmúlt eszten­dőben közel tizenhárommil­lió forintos ráfizetéssel zárt. Az okok szerteágazóak: sze­mélyi, vezetési problémák ugyanúgy közrejátszottak, mint egy technológiai változ­tatás kezdeti bizonytalansá­gai, vagy éppen a gyenge szakember-ellátottság. Emel­lett voltak még külső okok is, a tavalyi kemény télben nem jutott elegendő szénhez a győri gyár, és így az ener­giaigényes feldolgozási folya­mat akadozott. De a nagy szállítási távolságok miatt az elhullott állatok begyűj­tése is jelentősen növelte a kiadásokat. — Már az említett gondok ismeretében az elmúlt esz­tendő második felében ke­rültem a gyár élére — mondta Liszkai István igaz­gató. — Természetesen a leg­fontosabb feladatnak azt tar­tottam, hogy munkatársaim­­mal, valamint külső segít­séggel az eredménytelenség okait feltárjuk. Ez, úgy vé­lem, sikerült is. Idén már el akarjuk érni, hogy ne le­gyen veszteséges a vállalat. Ehhez, úgy érzem, a felté­telek jobbára adottak.­­ Az 1984-ben végrehajtott tech­nológiai korszerűsítés folya­matos szárítást tesz lehető­vé, ezáltal meggyorsul a munka, és kevesebb energiát kell felhasználnunk. Az üzem takarékossági okokból eleve szén tüzelésére épült. Ám a tavalyi akadozó ellá­tás arra késztetett bennün­ket, hogy biztonsági tarta­lékként egy kisebb teljesít­ményű, olajjal fűthető ka­zánt is felszereljünk. Gyá­runk nagy előnyének tartom, hogy megfelelő szennyvíz­tisztítóval rendelkezünk. Az ATEV és ezen belü­l a győri üzem egyik fontos fel­adata, mondhatni szolgálta­tása a nagy- és kisüzemek­ben elhullott állatok begyűj­tése. Ennek a kötelezettség­nek különféle módon igye­­keznek eleget tenni. A na­gyobb telepeken gyűjtőkon­ténereket helyeznek el. Más helyekre viszont bejelenté­sek alapján körjáratokat szerveznek. A győri üzem működési területe a megyén kívül Komárom, Veszprém és Fejér megyébe is átnyú­lik. Az alapanyag másik fon­tos részét a húsipari és ba­romfiipari vállalatok melléki termékei adják. Idén a győ­riek „ellátmánya” valószínű­­leg csökken azáltal, hogy a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát is létesít egy saját feldolgozó üzemet. — Mindez nehezíti a dol­gunkat — mondta az igazga­tó — de úgy vélem, telí­teni tudjuk a tervünket, melyben háromezer-kilenc­­száz tonna húsliszt, ezer­nyolcszáz tonna ipari zsír gyártása szerepel. Ezenkívül közismert, hogy egy gazda­sági társulás keretében has­­pépet készítünk igény sze­rint. Erre is mód lesz. A gyár közelében levő megsemmisí­tő telep immáron betelt. Ki­jelölték az új helyet Peresz­­teg mellett. A nagy távolság arra késztet bennünket, hogy az alapanyagot az eddiginél is jobban becsüljük meg, és lehetőleg minél több elhul­lott, idejében felajánlott ál­latot feldolgozzunk. Bizakodóak tehát az ATEV győri gyárában, és remélhe­tő, hogy nem is alaptalanul. Gondot jelent viszont, hogy a munkaerő-helyzeten nem tudnak gyorsan és gyökere­sen változtatni. A hat-nét­­ezer forintos keresetért nem „tolakodnak” a jó karban­tartó szakmunkások a gyár­­ba. Ezen változtatni majd csak évek alatt lehet. Németh : Nem kell futni Arra mégiscsak jó ez a mai reggel, hogy az emlékezetből kirázzon olyan történeteket, amelyekre a rövidnadrágos turista sem mondhatja: ugyan már, kitaláció az egész! Büdös füstöt eregettek az utcán a kocsik, amikor rob­bant a hír: bemászott egy férfi a Buckingham-palotába! De ez se volt neki elég, to­vább mászott, és idétlen pali módjára a fenséges asszony hálószobájában kötött ki. Is­ten óvd a királynőt! — emel­tek kalapot az angolok, s ar­ra gondolni se mertek, mi van akkor, ha a betolakodó a koronát akarja az éjjeliszek­rény tetejéről. Türelmesen elidőzhetnénk az ügy részleteinél, ha nem bukkanna föl a következő, ugyancsak a szigetországban történt eset. Merényletet kö­vettek el a brit királyi had­sereg tizenkilenc telivér lova ellen: levágták ékességüket, a farkukat. A dolog legalább annyira kínos volt, mint a másik, hiszen ezek a fényesre dörzsölt paripák a tisztelgé­seken dragonyosokat hordoz­tak. Nyugodtan kijelenthet­jük, a dragonyos semmit se ér akkor, ha a lovának nin­csen farka. Csöndesen mondhatnánk, kérhetnénk, ne gyűrűzzön el ez a galádság hazánkig, de mindez eső után köpönyeg lenne, ugyanis akadt rá pél­da — megyénkben szintén —, hogy a termelőszövetkezetek istállóit —­­már ahol lovak találtattak — bizonyos sze­mélyek az éj leple alatt meg­látogatták, és reggelre, mikor a­ kakas a háztájiban kiáltott, az állatok ott álltak fa­rok nélkül. A lószőr zsákba ke­rült, az éjjeliőr az elnök elé, a tettesek később a bíróságra. Hanem a legfrissebb infor­mációk sokkal inkább közeli eseményeket harangoznak be. Joggal csettinthetünk mind a kettőre, mert szenzációk. Iga­­zabb mindennél a két hír, amelyekről elsőként — és ter­mészetesen örömme] — a mi lapunk szólhat. Hamarosan — június harmincegyedikén — új filmszínházat nyitnak meg Budapesten, ahol „olyan” filmeket vetítenek — egyelőre kísérleti jelleggel —, amelyekben a szexualitás művészi ábrázolása lesz túl­súlyban. Valójában ezek a filmek — ez hangzott el a szombati sajtótájékoztatón — a szexuális kultúra javítását szolgálják, nem pedig a por­nográfiát, amit sokan szeret­nének. Szexiülek nálunk” A hírre már csak azért is oda­­figyel az ember, mert várat­­lan a nyitás időpontja. Ez ed­­dig ugyanis úgy volt, a film­színház csak a jövő esztendő második felétől fogadja a lá­togatókat. Egyesek tudni vé­lik, hogy vetítésre kerül az Emmanuella-sorozat, ami tudvalevőleg Svájcban eléggé hírhedt volt. Ez nincs a meg­vásárolt alkotások listáján. Nem lehet panaszkodásunk a másik eseménnyel kapcso­latban sem. Tudniillik, nem kell ezután elutazni Pamplo­­nába — már akinek pénze van az ilyen kirándulásokra —, az észak-spanyolországi városba, hogy legalább néző­ként részese legyünk a ha­gyományos bikafutt­alár­nak. Ott hat bikát engednek sza­badon, nálunk négyet. A helyszín nem ismert, de any­­nyi biztos, a futtatást köve­tően bikaviadalnak is tapsol­hatnak azok, akik jegyet vál­tanak a rendezvényre. Ha­sonló kezdeményezés volt már nálunk a századfordulón. A rendezők azt szeretnék, kétévenként lenne viadal. A rendezvényt nem Szent Ró­kus tiszteletére rendezik augusztus tizenhatodikén, szombaton, de rendkívüli lát­ványosságot ígér. Nem kell futnunk Pamplonában­ — idehaza megtehetjük. Egyéb­ként a belépődíj egységes: kétszáz forint. Az előkészü­letek javában tartanak, ké­szen az­ arénát díszítő gyap­júzászlók, a hét végén utcá­ra kerülnek a plakátok. Az állatbarátok igyekeznek le­tiltani a viadalt. Van, aki búsul, mások lelkesen tapsol­nak, és már azon megy a vi­ta, melyik a látványosabb: ez vagy az autóverseny? Csak reménykedhetünk, lesz folytatása 1988-ban a viadalnak, tarthatjuk a hű­séget hozzá, akárcsak a spa­nyolok. J. J. 1986. április 1., kedd, Kh­tHPÖID

Next