Kisalföld, 1986. június (42. évfolyam, 129-153. szám)

1986-06-02 / 129. szám

Seregszemle, faluház-avatóval Ifjúsági találkozó Máriakálnokon Kerge kis felhőfoszlányok száguldoztak az égen, s ahogy mondani szokták: az eső lába a levegőben lógott. S mégis: sorra érkeztek a küldöttségek a máriakálnoki faluház elé szombaton reggel, május utolsó, didergős napján. A KISZ Mosonmagyaróvár Városi Bizottsága, valamint a Dunamenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet rendezésében Máriakálno­kon első ízben rendezték meg a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok területi találkozóját, amely immár nyolcadik volt a sorban. A találkozó hagyományos, ám alighanem valamennyi résztvevő számára egyedi él­mény marad, hogy ezúttal egy vadonatúj létesítmény avatásával kötötték össze. Ugyanis erre az alkalomra készült el a KISZ-klubot, az idősek klubját és az vadonat­új tekepályát egyesítő, kor­szerű faluház. A hófehér fa­lak, s­­ a mélybarna ajtó- és ablakkeretek látványa lenyű­göző, a bejárat és a belső ud­var színes betonlapokkal ki­rakott közlekedői a legkénye­sebb ízlés próbáját is kiáll­ják. Az épületegyüttest szé­pen tervezett belső park öt­vözi, pompáznak a díszcser­jék, s a hajrámunkát végző kivitelezőknek csak azt nem sikerült elérniük, hogy a negyvennyolc órával koráb­ban elszórt pázsitmag kihajt­son. Egy héttel korábban itt még nyaktörő árkok szabdal­ták az udvart, kőművesek, fe­dők és burkolók hada lepte el az épületeket, s akkor m­ondta Kiss László, a Duna­­menti Mgtsz KISZ­ alapszer­­vezetének titkára: „Készen leszünk!” Sikerült. A diszkózenétől hangos udvarra érkező kül­döttségek először szemrevé­telezik az impozáns környe­zetet, bekukkantanak a he­lyiségekbe, majd tömörülnek a tekepálya nézőterén. — Villámmunkával készült az is — meséli Rongits Ká­roly, a Dunamenti Mgtsz el­nöke. — Tegnap lehetett ki­próbálni, s nekem jutott az a szerep, hogy az elsőt dob­hassam. Szó szerint dobtam, pattogott a golyó, hiába, nem vagyok edzésben. De az este folyamán már kipróbálhatták művüket azok is, akik szeret­ték. A mai nap ünnep, ma szabad a vásár, egymást vált­hatják a csapatok, s az ama­tőrök a pályán, de holnaptól már más a nóta: a pályát pénzért adjuk bérbe. Kell a pénz a fenntartáshoz, az üze­meltetéshez. Kevéssel fél kilenc után te­le az udvar. Tizen- és hu-­­­szonévesek színes gyülekeze­te ez, megy a móka, a játék, az ugratás, s az elmúlt évek találkozásainak feleleveníté­se. Aztán egyszercsak elhal­kul a zene, s Hécz Miklós, a KISZ mosonmagyaróvári bi­zottságának nevében köszönti a találkozó résztvevőit. A megnyitót Rongits Ká­roly mondja, aki a rendező szervek, s a termelőszövet­kezet nevében köszönti a ta­lálkozó résztvevőit és jó ver­senyzést, jó szórakozást kí­ván a fiataloknak. Ünnepi műsor is van: az Agrártudományi Egyetem hí­res Gazdász népitánc együt­tese tart vidám bemutatót, nagy taps közepette. Majd programismertetés követke­zik, amelyből megtudhatjuk, hogy „sűrítik” a különböző versenyeket, mivel szombat lévén a labdarúgó világbaj­nokság első mérkőzését már valamennyi küldött otthon szeretné végignézni. Megkez­dődik a gépszerelők és von­tatóvezetők elméleti, majd gyakorlati versenye, a szelle­mi vetélkedő, s a közeli sportpályán is útjára indul a­­labda. A korábban meghir­detett légpuska lövészverseny helyett kispuskás versenyt rendeznek, s a csapatok egy­­egy kisebb csoportja nekilát, hogy féltve őrzött recept sze­rint elkészítse a közös ételt, amit természetesen még a ki­osztás előtt zsűri is értékel. Kilenc gazdaság több száz fiatal­ja találkozott ezen a szombaton Máriakálnokon. S élményeik mellett mágukkal vitték a vendégszerető község jó hírét is. K. M. Szerződéskötések után a Győri Áfésznél Van piaca a és az uborkának A Győri Áfésznél idén há­romszázharminc millió forint értékű terményt és állatot akarnak felvásárolni. Több mint kilencezer kistermelő­vel állnak kapcsolatban. — A nagyságnak vannak hátrányai is— mondta Borok Péter, az áfész termelési igazgatója. „ Negyvenkét községben több mint netven felvásárlótelepünk van. Ezek­re a helyekre ki kell men­nünk akkor is, ha az adott te­rületen csak harminc-negy­ven kiló málnát, vagy ubor­kát ajánlanak fel a termelők. Az áfésznél már többnyire lezárultak a szerződésköté­sek. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a legtöbb zöldség- és gyümölcsféleségből várható a tervekben szereplő mennyi­ség. Az idény a hajtatott zöldségek felvásárlásával kezdődik, ám ezeket a ter­melők közvetlenül a boltok­ba szállítják. Germersdorfi cseresznyét, valamint páncli meggyet is vásárol az áfész, a többi meggy- és cseresz­nyefajtának jelenleg nem nagyon van piaca. Az igazi erőpróbára majd június közepe táján kerül sor az éfésznél a bogyósgyü­­mölcsűek átvételével. Idén málnából kétezer tonna, fe­keteribiszkéből hatszáz ton­na, piros ribiszkéből pedig százhatvan tonna felvásárlá­sát tervezik. — A szakembereink jelen­leg úgy látják — mondta Bo­ros Péter —, hogy málnából közepes termésre van kilátás. Gondok csak az idősebb ül­tetvényeknél vannak. Mi vi­szont bizakodóak lehetünk, mivel az elmúlt három esz­tendőben közel másfél millió málnatövet adtunk ki ked­vezményesen a tagjainknak telepítésre. Ezek egy számot­tevő része már az idén ter­mést ad. Az első másodosz­tályú rekeszes málnára a szerződéskötésben vállalt hu­szonhat forintos kilogram­monkénti védőárat minden­képpen megadjuk. Ám lesz­nek területek, amelyekről a hűtőházba szállítunk, és az elvárt jobb minőséget igyek­szünk megfizetni. Az áfész jelentős mennyi­ségű uborkát is felvásárol, idén például kétezerötszáz tonna átvételét tervezik. Kö­zel háromszáz kilogramm magot adtak el a tagoknak vetésre, ez alapján megte­remhet a várt termés. A kordonos uborka termeszté­séhez a Győri Áfész a szer­ződő tagoknak ingyen vető­magot adott. Más áfészeknél viszont támberendezéssel, hálóval, vegyszerrel is támo­­gatták a vállalkozókat. Va­jon a Győri Áfész nem bízik az új módszerben? — Erről szó sincs — mond­ta Boros Péter. — A tám­­rendszeres termesztésről technológiai leírást készítet­tünk, bemutatókat tartot­tunk. Néhány korábbi esz­tendőben más­ növényeknél azonban keserű tapasztalata­ink voltak. Mi támogattuk a termelőket, kedvezményeket adtunk, mások meg megvásá­rolták a termést. Ezért in­kább a végterméket fizetjük jobban.­­ A zöldség-, gyümölcs­­féleségek forgalmán valame­lyest javít, hogy az áfész ön­álló exportjoggal is rendelke­zik. Idén négyszáz tonna málnát, vlamint hatszáz tonna uborkát adunk el köz­vetlenül külföldre. Az eddigi üzleti tárgyalások azt mutat­ják, hogy a tavalyi árat is tartani tudjuk. Arra azonban vigyázni kell, hogy a kül­földre szállított zöldségek, gyümölcsök minősége kiváló legyen, ne találjanak bennük vegyszermaradványt, mert az üzleti partnerek minden le­hetőséget megragadnak az árak csökkentésére.. Mi pedig nem vagyunk olyan helyzet­ben, hogy ezt megengedhes­sük magunknak. Éppen ezért a felvásárlásnál is növeljük a minőségi követelményeket — Németh — 1986. június 2., hétfő Vásárfia olcsóbban Házépítés házilag, új GyÁÉV - elemekből Az alkotók sikerre számítanak a Csabesszel Bizonyára sok — a csilla­gászati magasságokba szökött lakásárak miatt malíciózus — vásárlátogató számára je­lentette némi remény fölcsil­­lanását a BNV-n a Győr Me­gyei Állami Építőipari Válla­lat bemutatója. Az építők szabadtéri kiállításán stílu­sos környezetben — egyedi tervezésű kis parkban — volt látható az az összeszerelhető kis ház, amelyet a kispénzű polgároknak találtak ki a cég tervezői. Mint vásári tudósításaink­ban már utaltunk rá, a GyÁÉV új elemeket terve­zett, s ezekből elsősorban hét­végi házak, garázsok, műhe­lyek összeszerelését ajánlja. A részletekről Sári Vilmost, a cég tervezőjét kérdeztük. — Az a ház, amelyet a BNV-n mutattunk be, 25 négyzetméter alapterületű. Ebből tíz négyzetmétert kész­re építettünk, elláttuk hőszi­geteléssel, padlóztuk, tapé­táztuk, a többit félkész álla­potban mutattuk be. A ház alapozás nélkül 130 ezer fo­rintba került. — Első hallásra az ötlet jó­nak tűnik. Kérem, mondja el, mi lenne a teendőm, ha úgy döntenék, hogy ilyen házat építek! — A telekre el kell készí­tenie az alapozást, azután odaszállítatni a GyÁÉV-tól az egységcsomagolt házat. Az elemeket — pár rokon, isme­rős segítségével — leendő he­lyükre kell állítania, azután sorra összecsavarozni, végül rátenni a tetőszerkezetet. — Indulhatnék máris? — A negyedik negyedévtől tervezzük az árusítását. Úgy tűnik, sikere lesz. ♦ ♦ ♦ A GyÁÉV a „Csabesz” ne­vet adta az új termékrend­szernek. (A nem túl találó el­nevezés nyilván a „csavaroz­ható betonszerkezet” szavak­ból állt össze.) Mindenesetre a szakmai szándék az volt, hogy egyrészt sikerüljön le­kötni, kitölteni a szilikátipari többletkapacitások egy részét, másrészt ezt oly módon ten­ni, hogy a vásárló számára árban is, megoldási lehetősé­gekben is elfogadható legyen. Nos, az új termék arány­lag olcsó, s valóban rövid idő alatt teszi lehetővé hétvégi házak, tárolók, öltözők, ga­rázsok és egyéb helyiségek építését. Tetőszerkezetét — amely egyébként nem tetszett, túl alacsony és esztétikailag inkább árt az építménynek, mint használ — a Vasipari Kutatóintézet és az Alkotó Ifjúság Egyesülés közösen produkálta. Hullámos fémle­mezre ragasztóanyagot vittek föl, majd arra cseréphez használatos zúzalékot raktak. A rendszer modul jellegű, tehát tetszés szerinti méretű, beosztású építmények össze­szerelését kínálja. Sári Vilmos önálló alkotás­sal is jelen volt a cége BNV-standján: egy remekbe sike­rült szökőkúttal, amely része annak az előregyártott kert- és köztárépítő elemrendszer­nek, amely az új ház parkját alkotta a vásáron. Az újszerű elemrendszer olyan idomokból áll, ame­lyekkel egy tehetséges terve­ző rendkívül változatos, esz­tétikus parkokat, köztereket alakíthat ki. A rézsűelemek oldalfalak, dombok kialakítá­sára adnak módot, a virág­tartó elemek számos variáci­ót kínálnak. A másfél méter magas ivókút önálló dísze a rendszernek, formai telitalá­lat. Szintén szembetűnőek a kerti grillsütőhöz készült ele­mek, amelyekből szívesen lát­nánk sokat például lakótelepi parkokban, városkörnyéki pihenőhelyeken, parkolókban is. 4­ + + Az építőipar nem sok jóra számíthat a következő évek­ben sem, hiszen számottevő gazdasági élénkülés kedvező hatásaival aligha számolhat. Tennie kell viszont valamit azért, hogy megerősítse mai pozícióit, megőrizze kapaci­tásait, termelő rendszerének legalább a mai színvonalát. Egészen bizonyos, hogy er­re szinte kizárólag az emberi tehetség, tudás, alkotóképes­ség alapján van lehető. Nincs, nem lehet jobb b­efek­tetés, mint zöld utat adni az alkotni képes dolgozóknak, akik bizonyára számos meg­oldást képesek találni a szá­guldó ár­rakéták ellen épp­úgy, mint a piaci nyomottság ellenében, így talán a szintentartáson túl is adódnak lehetőségek, sikerül újabb piaci réseket találni. A GyÁÉV jó úton jár akkor, amikor utakat nyit az új megoldásokat kereső-találó munkatársainak, támogatja abbéli igyekezetüket, hogy személyes ambícióik kibonta­koztatásával hatékonyan szol­gálják a cég jövőjét, fejlődé­sét.. . N. Magyar Tibor A GyÁÉV kőbányai bámulató­ja Előtérben a cég parképítő­je,komrom­szeréből összeslí­­tott park, mögötte a 25 négyzetméteres, 130 ezer forintot érő ház. A parképítő elemrendszer leglátványo­­sabbja: műkő ivókút, amelyből sokat sze­retnének látni mielőbb a megye városaiban, nagyközségeiben, a köztereken. Tüzes ikrek Egyelőre csak hozzávetőlegesen ismert a múlt heti tűzkármérleg. Hétfőn a fővárosi, Fóti úti Mikroelektro­nikai Vállalat alig kétéves üzeme semmisült meg, gyár­tóberendezésekkel, technológiával... A tűz egy ipar­ágat tett tönkre, a kár nagysága meghaladja (!) az ezermilliót. Csütörtökön Tatán a Hűtőtechnikai Ipari Szövetkezet csarnoka vált a tűz martalékává, s ugyan­ezen a napon, az éjszakai órákban Drégelypalánkon a helyi ipari szövetkezet gyártócsarnoka. Ez utóbbiak esetében a kár megáll néhány tíz, esetleg ötvenmillió­nál. Az év huszonkettedik hete tehát semmiképpen sem az Ikrek, sokkal inkább a tűz jegyében telt. Félve te­kint az ember a holnapba. A csillagnaptárban ugyanis az Ikreket a Rák követi... A tüzes Ikreket jó lenne mielőbb elfelejteni, a rák pedig, mint köztudott, nem előre halad. Mellesleg lenyűgöző volt tapasztalni, hogy a tűz pusztításai nyomán Pesten és Tatán milyen viharse­besen bontakozott ki a társadalmi segíteniakarás. Ha csekélyke figyelem a bajok megelőzésére is jutna, akár el is maradhatna az előbbi. . . F. J. K­IJJUPÖ­D

Next