Kisalföld, 1986. július (42. évfolyam, 154-180. szám)
1986-07-01 / 154. szám
Termelőszövetkezeti kifizetőhelyek Megfelelő szakmai munka Tanfolyamok és továbbképzések Belső ellenőrzés Tudom, hogy beteg a János bácsi, kórházban volt, még nem adta le a papírjait, de számfejtettem a táppénzét. Ha a termelőszövetkezet társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó dolgozója ezt mondja, igaz — mindenkit ismer a településen —, de így számfejteni tilos. A Megyei Társadalombiztosítási Tanács legutóbbi ülésén volt szó a mezőgazdasági termelőszövetkezeti kifizetőhelyek működésének tapasztalatairól, korreferátumként pedig tájékoztató hangzott el a mezőgazdasági nagyüzemekben működő társadalombiztosítási tanácsok jogorvoslati, méltányossági tevékenységéről. Előbbi témában Sóvári Ferenccel, a Megyei Társadalombiz tosítási Igazgatóság osztályvezetőjével beszélgettünk. — 1985. július 1-től kötelező a kifizetőhelyek működése ott, ahol a száz főt meghaladja a biztosítottak létszáma — mondta az ellenőrzési osztály vezetője. — Előny, hogy a téesz-tag, az alkalmazott közvetlenül tud tárgyalni az ügyintézővel, kevesebb a levelezés, nem kell Győrbe utazni. Az igazgatóság illetékességi területéhez negyvennyolc termelőszövetkezet tartozik, a többi a soproni kirendeltséghez. Tulajdonképpen 1979-től kezdve azon voltunk, hogy legyenek kifizetőhelyek. Az elsők között itt Szanyban, Téten, Rába- Újfaluban. Tavaly három gazdaságban történt meg a kifizetőhely szervezése, Győrszentivánon, Győr-Ménfőcsanakon, valamint a rábaszentandrási termelőszövetkezetben. Az új helyeken félévig, egy évig, még a kifizetések előtt úgynevezett segítő ellenőrzéseket tartottunk, nehogy gond legyen, jogalap nélküli igényt bíráljanak el. Az ellenőrzési osztály munkatársai részéről ez a segítség most is tart, szükséges, különösen ott, ahol új ügyintéző áll munkába. A dologhoz tartozik, hogy minősítik a kifizető helyeket, minden évben átfogó ellenőrzést tartanak, ennek alapján sorolják mindegyiket. A negyvennyolc termelőszövetkezet közül a kifizetőhelyek működését tekintve tizenöt jó minősítésű van — ilyen a szanyi, a téti gazdaság —, közepesen működő huszonegy — kettő közülük, Csorna, Darnózseli —, gyengén működő tizenkettő, érthetően ide tartoznak azok a gazdaságok, ahol tavalytól van kifizetőhely, és ide például a kenyrétalapi, a győrsövényházi termelőszövetkezet. Gyakran kerül kifizetőhely egyik kategóriából a másikba, alacsonyabba azért, mert új az ügyintéző, összegezve mégiscsak az a tapasztalat, hogy megfelelő szakmai munkát végeznek ezeken a helyeken. A tagok, illetve az alkalmazottak késedelem nélkül kapják meg a társadalombiztosítási ellátást, a nyugdíj kivételével a táppénzt, a terhességi, gyermekágyi segélyt, a családi pótlékot, az anyasági, a temetési segélyt, az utazási költségtérítést, a baleseti táppénzt, időszerű volt a változtatás. Elmondható továbbá, az új jogszabályok gyakorlati alkalmazásakor — a társadalombiztosítási rendelkezések sűrűn változnak, ez együtt jár a fejlődéssel — előfordulnak mulasztások, számolási hibák, esetenként tapasztalni lehet jószívűséget. Visszaélés ezideig nem volt ezen a területen. — A munkát úgy is segítjük — így Sóvári Ferenc —, hogy tájékoztatókat adunk, tanfolyamokat szervezünk, vagy éppen ilyeneken előadóként közreműködünk. Június 16-án kezdődött továbbképzés Győrben, június 21-ig tartott a MÉM Mérnöktovábbképző Intézetének szervezésében. Az utóbbi két esztendőben megjelent rendelkezések adták a témát, részt vettek az előadásokon a termelőszövetkezetekben dolgozó ügyintézők is, akiknek — szükséges ennek a hangsúlyozása — sok munkát adnak a társadalombiztosítási feladatok. A legnehezebb a fizetések előtti időszak, de utána sem ülhetnek tétlenül, levelezés pár rájuk, statisztikai jelentés, összesítő elszámolás, pénztárnapló zárása egyebek közt. Van gazdaság, kisebb üzem, ahol mással is foglalkoznak az emlegetett feladatokon kívül. Tapasztalataink szerint egyre fontosabbnak tartják a belső ellenőrzést a szövetkezetekben, természetesen a kifizetőhelyek ellenőrzését is. J. J. Mezőgazdasági könyvújdonságok A Mezőgazdasági Kiadó hiánypótló műveket jelentet meg az év második felében a mezőgazdasági gépek üzemeltetésével és javításával foglalkozó szakembereknek. E könyvekben a legkorszerűbb módszereket gyűjtötték össze, ezek alkalmazása segítheti egyebek között a gépi munkák költségeinek csökkentését. „A dízelmotorok javítása a gazdaságok műhelyeiben” című könyv — Antal Géza és Horváth József munkája — a legnagyobb igénybevételnek kitett erőgépek motorjának javításával és a fődarabok felújításával foglalkozik. A nagyüzemek évente mintegy 12 milliárd forintot költenek alkatrészekre, holott a kiadás egy része a régi gépelemek felújításával megtakarítható lenne, és a szállí- tási-anyagbeszerzési költségek egy részétől is mentesítené a gazdaságokat. A kiadó egy másik újdonsága, a Hartmann Vilmos által szerkesztett alkatrészfelújítási könyv szintén ezzel kapcsolatban ad tanácsot: a kiadvány ötszázféle alkatrész javításának üzemi megoldását, köztük az úgynevezett műanyagszórásos módszert mutatja be. A szakemberek is nehezen igazodnak el a kenőanyagok világában, és gondot okoz az is, hogy a „csillaggarázsban” tárolt gépeiket és tartozékaikat miként védjék a korróziótól. Valasek István a „Mezőgazdasági gépek kenése, korrózióvédelme és állagmegőrzése” című munkájában hasznos tanácsokat ad a nagyüzemi szakembereknek az évente több milliárd forint veszteséget okozó korróziós károk csökkentéséhez. A Mezőgazdasági Kiadó „Ma újdonság, holnap gyakorlat” című sorozatában — amelyben a gyakorlati bevezetésre megérett friss kutatási eredményeket köztik — hamarosan megjelenik Harangozó László és Kertész János „Az őszi kalászosok gépi szórvavetése” című füzete. Ebben a szerzők bizonyítják: az új módszerrel a a búzavetés műveleti költségeinek mintegy 30—50 százaléka megtakarítható. Csaknem mindegyik modern gépnél alkalmazzák az úgynevezett hidrosztatikus meghajtást. Az igen pontos javítást és szakszerű használatot igénylő drága hajtóművek üzemeltetésével, felújításával foglalkozik Fekete Gyula mérnök könyve, amely a hajtóművek állapotának ellenőrzési módjait is ismerteti; a könyv a harmadik negyedévben kerül az üzletekbe. 1986. július 1., kedd1 Mit tud a robot? Ipari robotvizsgáló laboratóriumot hoztak létre Kecskeméten a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán, ahol kísérleti jelleggel 1974 óta foglalkoznak robotokkal. Amióta a robotosítás szélesebb körben elterjedt az ipari termelésben, több munkaterülettel ismerkednek meg a főiskolások is: a szemináriumok anyagában a festéssel, a hegesztéssel, a szerszámgépek kiszolgálásával és szereléstechnikai feladatokkal összefüggő robottechnikai témák szerepelnek. Az automatizálási tanszék oktatóbázisán létrehozott robotvizsgáló laboratóriumban négy berendezést állítottak munkába kutatási és oktatási céllal. Kettő közülük igazi robot funkciójú — festő, illetve munkadarabkezelő — a másik kettőnek pedig mechanikai és meghajtó rendszerét vizsgálják. A hallgatók a gyakorlatokon megtanulják a robotok programozását, így később a termelésben sem lesz ismeretlen számukra a robottechnika. ■ A Csornai Tejporgyárban tavaly év végén indult be a vajkrém gyártása. A kezdet időkben napi 40—50 mázsát, napjainkban elérik a 85—90 mázsát a magyaros, zeller és natúr vajkrémek gyártásában. Fontos a gyors inform'ciócsere Megbeszélések táj körzetekben „A nagy tömegben a szó is elveszik.” E találó mondást nemrégiben hallottam ott, ahol közel kétszáz ember fülelt az előadó halk és monoton szavaira. Mindenesetre a mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségének munkatársai már régebben felfigyeltek arra, hogy nagyobb hatása van a megbeszéléseknek a vita is érdemlegesebb, ha nem egyszerre minden téesz vezetőivel, hanem kisebb csoportokkal találkoznak. A szomszédos, közeli szövetkezetek összefogásával megalakult termelésfejlesztési tájkörzetek jó keretet adnak az ilyen kisebb csoportokban történő megbeszélésekhez. Az elmúlt napokban a TESZÖV vezetői végigjárták a megyében mind a nyolc termelésfejlesztési tájkörzetet és találkoztak a téeszek elnökeivel, párttitkáraival. — Elég sok megbeszélni valót találtunk_ — mondta Kósa László, a TESZÖV titkára, akivel a téti tájkörzeti értekezletén futottam öszsze. — Fontosnak tartjuk, hogy az információk minél hamarabb eljussanak az üzemekbe, így a mostani tanácskozás egy része ezt a célt szolgálta. Másrészt a résztvevők el is mondták a véleményüket, így mi is közvetlen információk birtokába jutottunk. Hogy miről is szóltak a tájékoztatók? Nos egyebek közt aktuális gazdaságpolitikai témákról. Szóba kerültek a növénytermesztés és az állattenyésztés idei kilátásai. A szakemberek felmérései alapján összességében a tavalyihoz hasonló mennyiségű gabonát ígér a jelenlegi határkép, mégpedig úgy, hogy a kalászosok várhatóan valamivel kevesebbet mutatnak az elmúlt évinél, a kukorica viszont többet. Értékelték az állattenyésztés helyzetét is. Megyénkben, hasonlóan az országos képhez a baromfi kivételével szinte minden állatfajnál bizonyos visszaesés tapasztalható. Ennek okai közt szerepel, hogy az elmúlt esztendőkben csökkent az ágazat jövedelmezősége, a megyében a sertés- és szarvasmarhatartó épületek nagy része elavult. Ez megnehezíti a hatékony munkaszervezést, valamint az új technológiai, takarmányozási eljárások gazdaságos alkalmazását. A TESZÖV vezetőinek véleménye szerint a következő években javulni fog az álattenyésztés jövedelmezőségi szintje és ezt a mostani fejlesztési elképzeléseknél már nem árt figyelembe venni. Fontos volna, hogy ne csökkenjen tovább az állatállomány, és hogy javuljanak a tartási körülmények. Szó esett a tanácskozáson az üzemi vezetés korszerűsítéséről, a mikroelektronika, a számítógépek alkalmazási lehetőségeiről, az eszközellátás gondjairól épp úgy mint a közelgő TOT-kongresszus előkészítéséről. — Számos megszívlelendő vélemény is elhangzott a tájcsoport-értekezleteken — mondta Kása László. — Így például többen hangsúlyozták hogy jó volna, ha a közgazdasági szabályozás a jövőben életközelibb lenne. Felvetették a termelőszövetkezetek vezetői, hogy a jelenleg az egyéni teljesítmények növelésének határt szabnak a jövedelemszabá lyozás korlátai. Különben azt tapasztaltuk, hogy a megye termelőszövetkezeti vezetői jól ismerik a népgazdasági célokat és a saját munkaterületükön igyekeznek is mindent megtenni a tervek sikeres végrehajtásáért. N. E. Ügyfelek és „ügyduplák” Megy az autós a rendőrségre, ideiglenes forgalmi engedélyt kérni, mivel a gépkocsijának lejárt a műszaki vizsgája, s tudja, hogy ilyen esetben csak az itt kapott engedéllyel viheti vizsgára. Kitölt egy adatlapot, s lead egy ötven forintos okmánybélyeget. Az ügyintéző kitölt egy csekket — kilencven forintról —, amit az autótulajdonos befizet. Miután ez megvan, ki kell töltenie egy cirka tizenöt kérdést tartalmazó adóbevallást a helyi tanács részére, amelyből arról értesül, hogy az engedélyért kilencven forintot tartozik fizetni. Miután a csekket befizette, a rendőrségi ügyintéző „záradékolja” az adóbevallást, miszerint ő személy szerint látta a feladóvevényt. Ez utóbbit egyébként az ideiglenes forgalmi engedélyhez csatolja, s így, a felragasztott illetékbélyeggel együtt hivatalos az okmány. Az autós elmegy, intézi a dolgát, S örül a megszerzett műszaki vizsgának. Ám néhány nap múlva tértivevényes felszólítást kap a helyi tanács pénzügyi osztályától, amelyben közüikt vele, hogy „tudják”: ő engedélyt, kért, s ennek fejében az osztály úgy határozott, hogy neki kilencven forint adót kell befizetnie. Ha ezzel a határozattal netán nem értene egyet, tizenöt napon belül fellebbezhet a megyei tanácshoz. Az ügyfél áll és néz, s vérmérséklete szerint ágál, átkozódik. Aztán bekattan: a rendőrségi ügyintéző, aki egyébként maga a készségesség, talán elfelejtette rávezetni az adóbevallásra, hogy ő látta a csekket. A harag elmúlik, az ügyfél beballag a tanácsra. (Tértivevényes levélre sajnálja a pénzt...) Mutatná a csekket, amit időben, felszólítás nélkül — még az adóbevallás kitöltése előtt! — befizetett, de leintik, tudjuk, rajta van a záradékon ... A magyarázat a következő. Minden adatbevallásra az osztálynak hoznia kell egy határozatot. Ügyintéző által készítve, gépírónő által gépelve, osztályvezető által aláírva, kézbesítővel kézbesítve, tértivevényesen, hivatalosan, precízen. Közben — az adóbevalláson rajta van — tudván tudják, hogy az ügyfél már teljesítette a kötelességét, s azt is tudják, hogy nyilván dühös lesz. Ez utóbbinak mértékét enyhítendő, csekket már nem is mellékelnek, mert gyakorlatilag fizetni úgysem kell. Csak a határozat fontos, amelynek egy példányát még irattározni is szükséges. Hogy ez költségben mit jelent? A tértivevény — tanácsi szerv esetében — tizenkét forint. Az ügyintéző, a gépíró, az osztályvezető, a kézbesítő részidejére eső munkabért, s az anyagköltséget nincs kedvem kiszámolni. De az egész így együtt valószínűen többe kerül, mint kilencven forint. Hogy a tanácsi ügyintézők boldogok-e attól, hogy ordítóan szükségtelen munkát kell végezniök — nem az én gondom. De a feleslegesen felbosszantott, vétlen adóbevallók és adózók érdekében tisztelettel javasolom: hozzanak már egy határozatot az oktalan határozatok ellen azok, akiknek ez a dolguk! . KUMFÖLD 3