Kisalföld, 1986. október (42. évfolyam, 232-258. szám)

1986-10-01 / 232. szám

H­ogyan történt, nem tudom. Volt egy ideológiai tételünk: „Mindenki ké­pességei szerint, mindenkinek mun­kája szerint.” A mondat első felét elfelej­tettük, a második felét agyonhangsúlyoztuk. Lett belőle munka szerinti elosztás elve, teljesítmény szerinti differenciálás elve, gyakorlatban pedig „kis pénz — kis foci” elve. Most újra rádöbbentünk, hogy a mon­dat egyik fele csak a másikkal együtt igaz. Csak akkor dolgozok képességeim szerint, ha rendesen megfizetnek. Csak akkor tud­nak rendesen megfizetni, ha képességeim szerint dolgozva ennek a fedezetét,létreho­zom, önelszámoló brigádokban, végmeun­­kákban, nyereségérdekeltségű termelő és ke­reskedelmi egységekben, háztáji gazdasá­gokban ez nyilvánvaló. Néhány évtizeddel ezelőtt a „képesség szerinti munka” elve még önálló életet élt — meglehetősen feltupírozva. Állítottuk, hogy a munka minden munkaképes polgár­nak szent kötelessége, becsületbeli ügye. A kapitalizmusban a munkafegyelem a munkás kiszolgáltatottságán, félelmén ala­pul, a szocializmusban pedig az elvtársi kapcsolaton és a kölcsönös segítésen. A szo­cializmusban a tudatos fegyelem alapja a kizsákmányolás alól felszabadult emberi munka, amelynél minden munkás a szocia­lista társadalomért dolgozik, nem pedig a tőkés és a földesúr számára. A kapitalizmusban a munkás a gép tol­­daléka, egyetlen műveletet végez reggeltől estig. Ez a munka szellemileg és fizikailag megnyomorítja az embert. A kapitalizmus­ban a munka elsőrendű életszükséglet he­lyett átokká válik a munkás számára, ki­szívja a vérét. Csak a proletár, szocialista forradalom szabadítja fel a munkást a ki­zsákmányolás alól. Csak a szocializmusban bontakozik ki a munka igazi rendeltetése: itt nem csupán a létfenntartás forrása, ha­nem az alkotó önmegvalósítás lehetősége is. Ne higgye a kedves olvasó, hogy most csúfolódok, szép gondolatokat kicifrázok. Ez akkoriban „hivatalos álláspont” volt. Sztá­lin fogalmazta meg mindezt a legszebben: a munka, melyet korábban szégyelnivaló és súlyos tehernek tekintettek, becsület dol­gává, dicsőség dolgává, merészség és hősies­ség dolgává lett. Meg is született a reakciós mondás: nálunk a munka becsület és dicső­ség dolga, Nyugaton pedig megfizetik. A tréfa lényege pers­ze nem volt reakciós. Arra utalt, hogy a képesség szerinti munka első feltétele, hogy megfizessék. Ma már alapvető jognak tartjuk, hogy a munkásember, a tisztviselő saját kezdemé­nyezésével — több és jobb munkával — nö­velhesse keresetét, önmaga és családja jó­létét. Ezt a jogát ma sérti a központi ke­resetszabályozás és az akadozó anyagellátás. Sok vállalat nem tud ösztönző bérformákat alkalmazni, mert a többletteljesítmény nem hozza létre a hozzá tartozó többletbér adó­jának fedezetét. Akit csak tudnak, prémiu­­mos időbérbe helyeznek, ahol legfeljebb a prémium követi a teljesítményt, tehát az összkereset a teljesítménynél sokkal lassab­ban nő. M­ásutt akadozik az anyag- és munka­ellátás. Olykor napokat állnak az emberek és a gépek. Majd jön a ro­hammunka túlórában, vgm-ben. Ilyen he­lyen jól kialakított ösztönzés sem segítene, mert hogyan hajtson a munkás, ha nincs mit csinálnia. El kell érni, hogy ne az em­ber várjon a munkára, hanem a munka vár­jon az emberre. Csak amikor már minden együtt áll, akkor szabadítsák rá a brigádot a feladatra. Így majd képességei szerint fog dolgozni, különösen, ha a pénz is követi a megemelkedett teljesítményt. Bárki is a bű­nös, alapvető emberi jog sérelme az, ha a dolgozót nem hagyjuk dolgozni. Alapvető elvünket sértjük meg azzal, ha dolgozók tö­megét nem ott foglalkoztatjuk, ahol sokkal eredményesebben ki tudná fejteni képes­ségeit. V­alamikor szinte hivatalos megvetés­ben részesült a pénzhajsza, a csalá­di vagyon igyekvő gyarapítása, meg­különböztetés nélkül elmarasztalták az anyagiasságot. Az élet — ezzel mit sem tö­rődve — kialakította a presztízsszükségle­teket, majd elismerte az ezek kielégítéséhez szükséges különmunkákat, önálló érték lett a pénz- és vagyongyűjtés, a hétvégi ház és telek. Kialakult két életpályamotiváció-tí­­pus: a szakmai presztízskarrier és az anya­gi karrier. A kiegészítő gazdaság fejlődése, a nemzetgazdaságba való integrálódása és szélesebb értelemben vett törvényesítése lehetővé teszi a többletmunkán, a vállalko­zókészségen alapuló anyagi karrier társa­dalmi elfogadását, társadalmi értékké válá­sát. A vállalatok önállóságának növekedése, vállalkozásjellegük erősödése, a műszaki és a szervezeti innováció felgyorsulása azzal jár, hogy a szocialista szektorban is létre­jönnek a képesség szerint végzett munka feltételei. Mind több ember előtt megnyí­lik nemcsak a különjövedelem-szerzés útja, hanem az állami vállalaton, szövetkezeten belül is a megfelelő beosztásba kerülés le­hetősége. Több lehetőség nyílik az életutak közötti választásra, pályakorrekcióra. Az életút-alternatívák bővülnek, de ezáltal a mainál is markánsabbá válnak a különbsé­gek a lehetőségeket, esélyeket kihasználni tudók és nem tudók között. Miközben az esélyegyenlőség javul, az esélykihasználási egyenlőtlenség szinte a tűréshatárig nő. Nem kell jóstehetség annak kimondásá­hoz, hogy a képesség szerinti munka lehe­tőségének bővülése jó hatással lesz a nép­gazdaságra és a családra, az államháztar­tásra és a magánháztartásra egyaránt. Se­gíti majd a belpolitikai stabilitás fenntar­tását, szilárdítását is. Hiszen aki szívesen végzi a munkáját, és meg is fizetik érte, nemigen válik a rendszer ellenzőjévé, leg­feljebb éles cselekvést kezdeményező kriti­­zálójává. A képesség szerinti munka lehetőségé­vel szükségképpen együttjáró pénz­hajsza már nem ennyire kedvező mai megítélésünk szerint. Az, hogy mindinkább az egyének kezébe kerül sorsuk alakítása, segíteni fogja a privatizálódást (a magán­szférába menekülést), erősíti a kispolgári gondolkodást és életvitelt. Sok egyén saját céljai önalapú megvalósíthatóságának biz­tonságtudatában mind kevesebbet fog tö­rődni a közösség ügyeivel. Majd ezt követi — a fejlődés dialektikája szerint — az a szakasz, amikor az önmaga képességeit ki­teljesítő egyén újra beleilleszkedik abba a közösségbe, amely ezt a lehetőséget számá­ra megadja. Már látszik ilyen fejlődés a szo­cialista brigádokban, a vállalati gazdasági munkaközösségekben, a szakcsoportokban, önelszámoló egységekben. Dr. Pirityi Ottó Képességeink szerint Teljesítmények és jövedelmek Ülést tartott a megyei párt-vb Tegnap Győrben, a pártszékházban ülést tartott az MSZMP Győr-Sopron Megyei Végrehajtó Bizottsága. A testület megtárgyalta a Politikai Bizottság 1985. ja­nuári határozata alapján a tudománypolitikai irány­elvek érvényesülésének megyei tapasztalatait. A napi­rend vitájában részt vett és felszólalt dr. Salánky Já­nos, akadémikus, a VEAB elnöke és dr. Juhász Ferenc, a KB munkatársa. Ezt követően a végrehajtó bizottság tagjai az új típu­sú — egytestületes — pártbizottságok munkájának elemzéséről hallgattak meg tájékoztatót. Befejezésül egyéb ügyeket tárgyaltak. A külkereskedelem bankja A Magyar Külkereskedel­mi Bank 1987. január elsejé­től a korábbinál lényegesen bővebb jogkörrel folytatja munkáját. Ez lényeges válto­zást jelent a bank tevékeny­ségében. A külkereskedelem­hez kötődő hagyományos de­vizaműveletek mellett a bank mindinkább bekapcso­lódott a hazai vállalatok fo­rintfinanszírozásába. 1981 óta az MKB is nyújt hi­tele­ket az exportfejlesztő beru­házásokra. Vállalkozási Ala­pot hoztak létre, hogy hitele­zéssel és társulással is részt vállaljanak ilyen fejleszté­sekből. 1986. október 1., szerda Mezőgazdasági gépellátás Javában tart az őszi beta­karítás, a vetés, és a gazda­ságok már készülnek az őszi mélyszántásra is. A jövő évi termés megalapozásához újabb gépekre, felszerelések­re van szükség. Az AGRO­­TE­K Mezőgazdasági Terme­lőeszköz-kereskedelmi Válla­latnál az import gépek és al­katrészek kínálatáról adtak tájékoztatást. Az őszi mélyszántás kez­detéig a Szovjetunióból 1600 traktor érkezik, az év végéig pedig újabb 1700-at szállít a Traktoroexport szovjet külke­reskedelmi vállalat, amely hamarosan átadja magyar partnerének a 80 ezredik MTZ traktort. Október elején érkezik be 100 darab Jumz típusú erőgép. A talajműve­lő gépek üzemeltetésére kü­lönösen alkalmas, nagy vo­nóképességű K—701 és T— 150K típusból együttvéve 80-ra számíthatnak nagyüze­meink. Bábolnai Napok kilencedszer Figyelem a csomagolásra Látványosabb és szebb mint valaha, rendezésével és nemzetköziségével egyaránt rangot vív ki a bábolnai eseménysorozat. Újdonság az idén például, hogy az állatok az eredeti szálláshelyükön tekinthetők meg, hogy a me­zőgazdaság feldolgozóipara egy helyen, fedett pavilon­ban kapott helyet, s itt ki mit lát, meg is vásárolhat­ja. Gondolom, azt is célzás­nak szánták a kiállítás ren­dezői, hogy a tej és a bor egymás mellett mutatkozik be... Zsong és hullámzik a tö­meg, s alig észrevehetően áll egy pavilon, a Papíripari Vállalaté. Első alkalommal vesz részt termékbemutató­val a Bábolnai Napokon. Kalmár Péterrel, a válla­lat kereskedelmi igazgatósá­gának osztályvezetőjével be­szélgetünk a bemutatkozás­ról. — Eddig miért nem szere­pelt a vállalat, nem tartotta érdemesnek, vagy nem volt mivel? — Inkább az utóbbi az igaz. De talán sikerül for­radalmasítani a csomagolás­­technikát, világbanki hitel segítségével gépesíteni tud a papíripar is, s ezután hat­színnyomással gyárthat tet­szetős dobozokat, tálcákat. Ezzel, s a korábbi fejlesz­tések eredményeként szá­mottevő háttéripart sikerül kialakítani a mezőgazdaság számára. — A jó és tetszetős cso­magolásnak nemcsak érték­­megőrző szerepe van, hanem reklámoz, vagyis nagyban hozzájárul az áru piacké­pességéhez. Hiánya évek óta akkut gondja a mezőgazda­ságnak. Mit kínálnak most? — Vízálló rekeszeket zöld­ség- és gyümölcscsomagolás­hoz. Ezek hullámlemezből készülnek, s teljes mérték­ben helyettesítik a fát, ugyanis a parafinnal impreg­nált felület vízálló, a zöld­ség-gyümölcs által leadott nedvesség nem rongálja a csomagolóanyagot. A reke­szek igény szerint többféle kivitelben készülnek, hajto­gatással összeállíthatók és laposan kiterítve szállítha­tók. Exporthoz, valamint bel­földi forgalmazáshoz egy­aránt alkalmasak. Barnák, de a megrendelő kívánsága szerint fehér márványozott formában is elkészíthetők. — Mit ajánlanak export­­szállításokhoz? — A kétszínnyomatással el­látott, fehér hullámlemezek­ből készült zöldség- és gyü­mölcsrekeszeket, három-öt kiló, illetve húsz kiló ter­mény tárolható bennük, négyféle méretben készül­nek, igazodnak a szabványos rakodólap méretéhez és a gépi csomagoláshoz. Ugyan­csak kombinált csomagoló a Zéta-Box, a hullámpapírle­­mez tálcát négy műanyagból készült sarokelem fogja ösz­­sze, ami kisnyomású polieti­lénből készül. Az egymásra rakott rekeszek közötti víz­szintes légáramlás jóvoltából szellőzik az áru. A sarok­elem elmozdítható, hullám­­papírlemez egyutas csoma­golóeszköz, de a sarokelem többször felhasználható. A vállalat hullámlemezből ké­szült klíma- és vízálló cso­magoló eszközei, három és öt rétegben készülnek, tö­kéletesen vízzárók.­­ A jobb nyomdatechni­kát mire hasznosítja a vál­lalat? — Felületlakkozásra és a hat szín használatával a vi­lágszínvonalú csomagolásra. Italok egyedi és gyűjtőcso­magolásához, édesipari ter­mékekhez, húsárukhoz ké­szülnek tapéta nyomtatással csomagolóanyagok a csepeli papírgyárban. Termékbemu­tatónk mintául szolgál ezek­re. — Mire számítanak a Bá­bolnai Napokon való részvé­tellel? — Felfedezésre, kevesebb szidásra! Későbbi jó üzletek­re. G. Szabó Kegyelet? Kegyelem! Időre érkezett a halottszállító kocsi és nem cserél­ték össze a koporsót. A ravatalt övező kandeláberek­ben szolid kék lánggal égett a denaturált szesz, nem csapott ki a tűz, senkit sem perzselt meg. A szertar­tást követően a formaruhás férfiak begyakorlottan tet­ték a dolgukat, a fekete kocsit nem kellett megtolni, első kísérletre beindult motorja. Hangszórója is mű­ködött. Kissé recsegő gépzenére indult utolsó útjára a megboldogult. A sírgödröt a hozzátartozók, barátok, a vállalati munkatársak sokasága vette körül. A fel­kért szónok beszélni kezdett. Kissé darabosan ugyan, vagy inkább akadozva. Mint amikor valaki lámpalá­zas, gyengén látó és otthon felejti a szemüvegét. Vagy inkább úgy, mint amikor az ember általa sosem látott, idegen szöveget olvas. Hiába, a fájdalom, a gyász szo­rítása! De azért csak halad a szónok, ha döcögve is. Már az utolsó mondatoknál tart. Elbúcsúzott a család, a barátok, a kollégák nevében és aztán. — „Koporsódat most népes gyereksereg állja kö­rül ...” — mondja. És nem dördül meg az ég, nem csap le a villám, nem tör ki égiháború, hogy elnyom­ná a beszélő hangját! Az utolsó pillanatban kapta meg a gyászbeszédet, kollégája vitte a temetőbe, aki előzőleg egy pedagó­gust búcsúztatott. Akinek sírját csakugyan gyereksereg állta körül, az iskola tanulói. Föld kopogott a koporsón, a családtagok könnyeiket törölgették, a kórus énekelt... F. J. KIÍAIPOID 3

Next