Kisalföld, 1986. október (42. évfolyam, 232-258. szám)
1986-10-01 / 232. szám
Hogyan történt, nem tudom. Volt egy ideológiai tételünk: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint.” A mondat első felét elfelejtettük, a második felét agyonhangsúlyoztuk. Lett belőle munka szerinti elosztás elve, teljesítmény szerinti differenciálás elve, gyakorlatban pedig „kis pénz — kis foci” elve. Most újra rádöbbentünk, hogy a mondat egyik fele csak a másikkal együtt igaz. Csak akkor dolgozok képességeim szerint, ha rendesen megfizetnek. Csak akkor tudnak rendesen megfizetni, ha képességeim szerint dolgozva ennek a fedezetét,létrehozom, önelszámoló brigádokban, végmeunkákban, nyereségérdekeltségű termelő és kereskedelmi egységekben, háztáji gazdaságokban ez nyilvánvaló. Néhány évtizeddel ezelőtt a „képesség szerinti munka” elve még önálló életet élt — meglehetősen feltupírozva. Állítottuk, hogy a munka minden munkaképes polgárnak szent kötelessége, becsületbeli ügye. A kapitalizmusban a munkafegyelem a munkás kiszolgáltatottságán, félelmén alapul, a szocializmusban pedig az elvtársi kapcsolaton és a kölcsönös segítésen. A szocializmusban a tudatos fegyelem alapja a kizsákmányolás alól felszabadult emberi munka, amelynél minden munkás a szocialista társadalomért dolgozik, nem pedig a tőkés és a földesúr számára. A kapitalizmusban a munkás a gép toldaléka, egyetlen műveletet végez reggeltől estig. Ez a munka szellemileg és fizikailag megnyomorítja az embert. A kapitalizmusban a munka elsőrendű életszükséglet helyett átokká válik a munkás számára, kiszívja a vérét. Csak a proletár, szocialista forradalom szabadítja fel a munkást a kizsákmányolás alól. Csak a szocializmusban bontakozik ki a munka igazi rendeltetése: itt nem csupán a létfenntartás forrása, hanem az alkotó önmegvalósítás lehetősége is. Ne higgye a kedves olvasó, hogy most csúfolódok, szép gondolatokat kicifrázok. Ez akkoriban „hivatalos álláspont” volt. Sztálin fogalmazta meg mindezt a legszebben: a munka, melyet korábban szégyelnivaló és súlyos tehernek tekintettek, becsület dolgává, dicsőség dolgává, merészség és hősiesség dolgává lett. Meg is született a reakciós mondás: nálunk a munka becsület és dicsőség dolga, Nyugaton pedig megfizetik. A tréfa lényege persze nem volt reakciós. Arra utalt, hogy a képesség szerinti munka első feltétele, hogy megfizessék. Ma már alapvető jognak tartjuk, hogy a munkásember, a tisztviselő saját kezdeményezésével — több és jobb munkával — növelhesse keresetét, önmaga és családja jólétét. Ezt a jogát ma sérti a központi keresetszabályozás és az akadozó anyagellátás. Sok vállalat nem tud ösztönző bérformákat alkalmazni, mert a többletteljesítmény nem hozza létre a hozzá tartozó többletbér adójának fedezetét. Akit csak tudnak, prémiumos időbérbe helyeznek, ahol legfeljebb a prémium követi a teljesítményt, tehát az összkereset a teljesítménynél sokkal lassabban nő. Másutt akadozik az anyag- és munkaellátás. Olykor napokat állnak az emberek és a gépek. Majd jön a rohammunka túlórában, vgm-ben. Ilyen helyen jól kialakított ösztönzés sem segítene, mert hogyan hajtson a munkás, ha nincs mit csinálnia. El kell érni, hogy ne az ember várjon a munkára, hanem a munka várjon az emberre. Csak amikor már minden együtt áll, akkor szabadítsák rá a brigádot a feladatra. Így majd képességei szerint fog dolgozni, különösen, ha a pénz is követi a megemelkedett teljesítményt. Bárki is a bűnös, alapvető emberi jog sérelme az, ha a dolgozót nem hagyjuk dolgozni. Alapvető elvünket sértjük meg azzal, ha dolgozók tömegét nem ott foglalkoztatjuk, ahol sokkal eredményesebben ki tudná fejteni képességeit. Valamikor szinte hivatalos megvetésben részesült a pénzhajsza, a családi vagyon igyekvő gyarapítása, megkülönböztetés nélkül elmarasztalták az anyagiasságot. Az élet — ezzel mit sem törődve — kialakította a presztízsszükségleteket, majd elismerte az ezek kielégítéséhez szükséges különmunkákat, önálló érték lett a pénz- és vagyongyűjtés, a hétvégi ház és telek. Kialakult két életpályamotiváció-típus: a szakmai presztízskarrier és az anyagi karrier. A kiegészítő gazdaság fejlődése, a nemzetgazdaságba való integrálódása és szélesebb értelemben vett törvényesítése lehetővé teszi a többletmunkán, a vállalkozókészségen alapuló anyagi karrier társadalmi elfogadását, társadalmi értékké válását. A vállalatok önállóságának növekedése, vállalkozásjellegük erősödése, a műszaki és a szervezeti innováció felgyorsulása azzal jár, hogy a szocialista szektorban is létrejönnek a képesség szerint végzett munka feltételei. Mind több ember előtt megnyílik nemcsak a különjövedelem-szerzés útja, hanem az állami vállalaton, szövetkezeten belül is a megfelelő beosztásba kerülés lehetősége. Több lehetőség nyílik az életutak közötti választásra, pályakorrekcióra. Az életút-alternatívák bővülnek, de ezáltal a mainál is markánsabbá válnak a különbségek a lehetőségeket, esélyeket kihasználni tudók és nem tudók között. Miközben az esélyegyenlőség javul, az esélykihasználási egyenlőtlenség szinte a tűréshatárig nő. Nem kell jóstehetség annak kimondásához, hogy a képesség szerinti munka lehetőségének bővülése jó hatással lesz a népgazdaságra és a családra, az államháztartásra és a magánháztartásra egyaránt. Segíti majd a belpolitikai stabilitás fenntartását, szilárdítását is. Hiszen aki szívesen végzi a munkáját, és meg is fizetik érte, nemigen válik a rendszer ellenzőjévé, legfeljebb éles cselekvést kezdeményező kritizálójává. A képesség szerinti munka lehetőségével szükségképpen együttjáró pénzhajsza már nem ennyire kedvező mai megítélésünk szerint. Az, hogy mindinkább az egyének kezébe kerül sorsuk alakítása, segíteni fogja a privatizálódást (a magánszférába menekülést), erősíti a kispolgári gondolkodást és életvitelt. Sok egyén saját céljai önalapú megvalósíthatóságának biztonságtudatában mind kevesebbet fog törődni a közösség ügyeivel. Majd ezt követi — a fejlődés dialektikája szerint — az a szakasz, amikor az önmaga képességeit kiteljesítő egyén újra beleilleszkedik abba a közösségbe, amely ezt a lehetőséget számára megadja. Már látszik ilyen fejlődés a szocialista brigádokban, a vállalati gazdasági munkaközösségekben, a szakcsoportokban, önelszámoló egységekben. Dr. Pirityi Ottó Képességeink szerint Teljesítmények és jövedelmek Ülést tartott a megyei párt-vb Tegnap Győrben, a pártszékházban ülést tartott az MSZMP Győr-Sopron Megyei Végrehajtó Bizottsága. A testület megtárgyalta a Politikai Bizottság 1985. januári határozata alapján a tudománypolitikai irányelvek érvényesülésének megyei tapasztalatait. A napirend vitájában részt vett és felszólalt dr. Salánky János, akadémikus, a VEAB elnöke és dr. Juhász Ferenc, a KB munkatársa. Ezt követően a végrehajtó bizottság tagjai az új típusú — egytestületes — pártbizottságok munkájának elemzéséről hallgattak meg tájékoztatót. Befejezésül egyéb ügyeket tárgyaltak. A külkereskedelem bankja A Magyar Külkereskedelmi Bank 1987. január elsejétől a korábbinál lényegesen bővebb jogkörrel folytatja munkáját. Ez lényeges változást jelent a bank tevékenységében. A külkereskedelemhez kötődő hagyományos devizaműveletek mellett a bank mindinkább bekapcsolódott a hazai vállalatok forintfinanszírozásába. 1981 óta az MKB is nyújt hiteleket az exportfejlesztő beruházásokra. Vállalkozási Alapot hoztak létre, hogy hitelezéssel és társulással is részt vállaljanak ilyen fejlesztésekből. 1986. október 1., szerda Mezőgazdasági gépellátás Javában tart az őszi betakarítás, a vetés, és a gazdaságok már készülnek az őszi mélyszántásra is. A jövő évi termés megalapozásához újabb gépekre, felszerelésekre van szükség. Az AGROTEK Mezőgazdasági Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalatnál az import gépek és alkatrészek kínálatáról adtak tájékoztatást. Az őszi mélyszántás kezdetéig a Szovjetunióból 1600 traktor érkezik, az év végéig pedig újabb 1700-at szállít a Traktoroexport szovjet külkereskedelmi vállalat, amely hamarosan átadja magyar partnerének a 80 ezredik MTZ traktort. Október elején érkezik be 100 darab Jumz típusú erőgép. A talajművelő gépek üzemeltetésére különösen alkalmas, nagy vonóképességű K—701 és T— 150K típusból együttvéve 80-ra számíthatnak nagyüzemeink. Bábolnai Napok kilencedszer Figyelem a csomagolásra Látványosabb és szebb mint valaha, rendezésével és nemzetköziségével egyaránt rangot vív ki a bábolnai eseménysorozat. Újdonság az idén például, hogy az állatok az eredeti szálláshelyükön tekinthetők meg, hogy a mezőgazdaság feldolgozóipara egy helyen, fedett pavilonban kapott helyet, s itt ki mit lát, meg is vásárolhatja. Gondolom, azt is célzásnak szánták a kiállítás rendezői, hogy a tej és a bor egymás mellett mutatkozik be... Zsong és hullámzik a tömeg, s alig észrevehetően áll egy pavilon, a Papíripari Vállalaté. Első alkalommal vesz részt termékbemutatóval a Bábolnai Napokon. Kalmár Péterrel, a vállalat kereskedelmi igazgatóságának osztályvezetőjével beszélgetünk a bemutatkozásról. — Eddig miért nem szerepelt a vállalat, nem tartotta érdemesnek, vagy nem volt mivel? — Inkább az utóbbi az igaz. De talán sikerül forradalmasítani a csomagolástechnikát, világbanki hitel segítségével gépesíteni tud a papíripar is, s ezután hatszínnyomással gyárthat tetszetős dobozokat, tálcákat. Ezzel, s a korábbi fejlesztések eredményeként számottevő háttéripart sikerül kialakítani a mezőgazdaság számára. — A jó és tetszetős csomagolásnak nemcsak értékmegőrző szerepe van, hanem reklámoz, vagyis nagyban hozzájárul az áru piacképességéhez. Hiánya évek óta akkut gondja a mezőgazdaságnak. Mit kínálnak most? — Vízálló rekeszeket zöldség- és gyümölcscsomagoláshoz. Ezek hullámlemezből készülnek, s teljes mértékben helyettesítik a fát, ugyanis a parafinnal impregnált felület vízálló, a zöldség-gyümölcs által leadott nedvesség nem rongálja a csomagolóanyagot. A rekeszek igény szerint többféle kivitelben készülnek, hajtogatással összeállíthatók és laposan kiterítve szállíthatók. Exporthoz, valamint belföldi forgalmazáshoz egyaránt alkalmasak. Barnák, de a megrendelő kívánsága szerint fehér márványozott formában is elkészíthetők. — Mit ajánlanak exportszállításokhoz? — A kétszínnyomatással ellátott, fehér hullámlemezekből készült zöldség- és gyümölcsrekeszeket, három-öt kiló, illetve húsz kiló termény tárolható bennük, négyféle méretben készülnek, igazodnak a szabványos rakodólap méretéhez és a gépi csomagoláshoz. Ugyancsak kombinált csomagoló a Zéta-Box, a hullámpapírlemez tálcát négy műanyagból készült sarokelem fogja öszsze, ami kisnyomású polietilénből készül. Az egymásra rakott rekeszek közötti vízszintes légáramlás jóvoltából szellőzik az áru. A sarokelem elmozdítható, hullámpapírlemez egyutas csomagolóeszköz, de a sarokelem többször felhasználható. A vállalat hullámlemezből készült klíma- és vízálló csomagoló eszközei, három és öt rétegben készülnek, tökéletesen vízzárók. A jobb nyomdatechnikát mire hasznosítja a vállalat? — Felületlakkozásra és a hat szín használatával a világszínvonalú csomagolásra. Italok egyedi és gyűjtőcsomagolásához, édesipari termékekhez, húsárukhoz készülnek tapéta nyomtatással csomagolóanyagok a csepeli papírgyárban. Termékbemutatónk mintául szolgál ezekre. — Mire számítanak a Bábolnai Napokon való részvétellel? — Felfedezésre, kevesebb szidásra! Későbbi jó üzletekre. G. Szabó Kegyelet? Kegyelem! Időre érkezett a halottszállító kocsi és nem cserélték össze a koporsót. A ravatalt övező kandeláberekben szolid kék lánggal égett a denaturált szesz, nem csapott ki a tűz, senkit sem perzselt meg. A szertartást követően a formaruhás férfiak begyakorlottan tették a dolgukat, a fekete kocsit nem kellett megtolni, első kísérletre beindult motorja. Hangszórója is működött. Kissé recsegő gépzenére indult utolsó útjára a megboldogult. A sírgödröt a hozzátartozók, barátok, a vállalati munkatársak sokasága vette körül. A felkért szónok beszélni kezdett. Kissé darabosan ugyan, vagy inkább akadozva. Mint amikor valaki lámpalázas, gyengén látó és otthon felejti a szemüvegét. Vagy inkább úgy, mint amikor az ember általa sosem látott, idegen szöveget olvas. Hiába, a fájdalom, a gyász szorítása! De azért csak halad a szónok, ha döcögve is. Már az utolsó mondatoknál tart. Elbúcsúzott a család, a barátok, a kollégák nevében és aztán. — „Koporsódat most népes gyereksereg állja körül ...” — mondja. És nem dördül meg az ég, nem csap le a villám, nem tör ki égiháború, hogy elnyomná a beszélő hangját! Az utolsó pillanatban kapta meg a gyászbeszédet, kollégája vitte a temetőbe, aki előzőleg egy pedagógust búcsúztatott. Akinek sírját csakugyan gyereksereg állta körül, az iskola tanulói. Föld kopogott a koporsón, a családtagok könnyeiket törölgették, a kórus énekelt... F. J. KIÍAIPOID 3