Kisalföld, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

(Befejező rész.) Magasra nőttek a málnaárak az idén. De vajon több lett-e ettől a termés? Nos, a válasz nyilvánvaló. Nem. Inkább csak arról volt és lehetett szó, hogy az emlí­tett termésből ki, mennyit tud magának kiszakítani? — A mennyiségi elképze­léseink nekünk sem teljesül­tek — mondta Szabó Margit, a győri Hűtőipari gyár osz­tályvezetője. — A tervezett málnának csak hatvanhét százalékát tudtuk felvásárol­ni. Méghozzá olyan magas áron (a végén már 71 forin­tot is fizettünk egy kilo­gramm extra gurulós mál­náért), hogy az már nálunk is a gazdaságosság határát súrolta. Ennek ellenére még­sem vagyunk elégedetlenek az idei nyárral. Hogy miért? Sikerült megteremtenünk egy önálló felvásárlási lánc alapjait. Az említett terüle­ten megismertettük, elfogad­tattuk a minőségi elképzelé­seinket. Ennek­­köszönhető, hogy az eddigi pár százalék­ról az extra gurulós málna aránya elérte a tíz százalé­­kot, a gurulós málnáé pedig az ötven százalékot. Bízunk abban, hogy ez az arány, a következő esztendőkben még tovább javul. A megyei Zöldért Vállalat alig több mint egyharmadát, a Győri Áfész eddig mint­egy 73 százalékát tudta fel­vásárolni a tervezett meny­­nyiségnek. Igaz, azt is hoz­zá kell tenni, hogy az ötven­­egynéhány forintos árral, a hűtési és szállítási költsé­gekkel e két utóbbi szerve­zetnél már veszteséges volt a málnafelvásárlás. Mindkét helyen csak azért vállalkoz­tak erre az áldozatra, mert a külföldi partnereket, a jö­vőbeli exportpiacokat min­denképpen meg­­kívánták tartani. Bevallom, amikor az ár­harc első híreit hallottam, azt gondoltam, ez részben annak köszönhető, hogy az áfész, a Zöldért és a hűtő­­ipar idén nem ültek zöld asztalhoz a megyében és nem egyeztették felvásárlási elképzeléseiket. Ám az or­szág más­­részéből érkező in­formációk szerint akadtak helyek, ahol a harc még kí­méletlenebb volt és nyolc­van, száz forintot is fizet­tek egy-egy kiló termésért. Talán majd egyszer az is kiderül, hogy miből. Visszatérve a megyei hely­zetre. Igaz, hogy a hűtőipar magasabb árat kínált a vá­logatott málnáért, mégsem szállította mindenki hozzá­juk. Ennek oka pedig az, hogy a többi partner nem kívánt olyan precíz váloga­tást és latba vetette a felvá­sárlók meggyőző erejét is. Ennek tulajdonítható, hogy például Győrújbaráton a Győri Áfész a termésnek közel ugyanakkora részét vette át, mint korábban. Ám voltak olyan területek is, ahol­­az áfész vagy a Zöldért nem tudott ver­senyben maradni. Figyelembe véve a fentieket, elhamarkodottan azt állíthat­nánk, hogy az idei málnacsa­ta egyetlen igazi nyertese a termelő volt. Ám ez sem biztos,­­hogy így igaz. A ta­valyi száraz nyáron gyengén fejlődtek a hajtások és Ugyanakkora területen fele, kétharmad része termés lett csak, mint korábban. Csak a két-hároméves, az öntözött, vagy a nagyon jó kondíció­ban lévő ültetvények voltak ez­­alól kivételek. Így azután a termelők egy jelentős ré­sze a magasabb árak ellené­re is csak alig nagyobb ár­bevételt ért el, mint a ko­rábbi években. Az idei év tapasztalatai­ból kiindulva jó néhány ter­melő azt hiszi, hogy jövőre minimum ötven-ötvenhárom forint körül kezdődik majd a málna ára és innét nő to­vább ki tudja meddig. Ez azonban aligha lesz így. Az előbbiekben ugyanis még nem esett szó arról, hogy a málnaexport számottevő ál­lami támogatásban is része­sül. A kereskedőik az idei árnövekedés jelentős részét is a szubvencióból fedezték. Hogy milyen árat tudnak jövőre adni a termelőnek a málnáért, azt most még sen­ki nem tudja biztosan meg­mondani. Ez függ ugyanis attól, hogy az idei helyzet­ben hány helyen vesztettük el a külföldi partnereket, sikerül-e jövőre kedvezőbb exportárakra szert­­tennünk? De többen rebesgetik azt is, hogy az idei árharc egyik legérzékenyebb veszteségét a szubvenciók megszűnése, vagy átrendeződése jelenti majd.­­Ez egyben azt is ered­ményezheti, hogy jövőre még annyit (vagyis 26—30 forintot) sem tudnak kínál­ni egy kiló málnáért, mint az elmúlt esztendőben. Mindezt pedig azért kell időben elmondani, nehogy a termem­ hiú reményekkel készüljön a következő évek­re, nehogy beinduljon egy­­ indokolatlan, erőltetett tele­pítés, melyhez sem kellő szaporítóanyaggal, sem biz­tos piacokkal nem rendelke­zünk. Ugyanis, ha már a mál­náról szólunk, meg kell je­gyezni: volt az idei helyzet­nek olyan fordítottja is, mint az 1975-ös esztendő, mikoris jelentős felesleg termett eb­ben a megyében, melyet ala­csony árakon is nehéz volt értékesíteni. Mindenesetre a jövőben mindenképpen hasz­nos volna, ha a nagy megyei felvásárlók, a külkereske­dők, a termelők időben asz­tal mellé ülnének és megkí­sérelnék közösen egyeztetni érdekeiket. Jó volna, ha a megkötött szerződések mind a felvásárló, mind a termelő részéről a jelenleginél na­gyobb becsületet, fegyelmet követelnének. Mindenképpen fontos volna­­az is, ha a jö­vőben csak azok részesedné­nek a megyei málnatermés­ből, akik a termeltetésre is hajlandók áldozni. Németh Endre Tenyésztő szövetségek Megkezdődött az ál­lattenyésztés szerveze­ti rendszerének korsze­rűsítése. A MÉM ko­rábbi határozata lehe­tővé tette, hogy a te­nyésztők — gazdaságok, kistermelők, a szakmá­ban érdekelt vállalatok és intézmények — új szervezetekben tömörül­jenek; egyesületet, egyesülést vagy szövet­séget alakítsanak. Az intézkedéstől azt vár­ják, hogy a korszerűbb szervezetekben növek­szik a tagok érdekelt­sége, hatékonyabban valósulnak meg a mi­nisztérium tenyésztés­politikai elképzelései, és sikerül elejét venni a te­nyészállat-forgalmazás zavarainak. Az első ilyen szövetség már megala­kult: a Szentendre kör­nyéki lótenyésztők fo­lyamodtak kérelemmel a minisztériumhoz, enge­délyezze együttműködé­süket, s az új közösség létrehozását. Az új szer­vezet zöld utat kapott a főhatóságtól, s megkezd­te tevékenységét. Tizen­ketten négyezerre Bliccelek az autóbuszon . Addig, amíg ki nem hirdetik hivatalosan, hogy a Magyar Népköztársaság te­rületén mindenki, minden autóbuszon ingyen utazhat, addig oda kell figyelnünk. És oda is figyelünk a kö­zösség megkárosítóira. Dubi Lajos, a Kisalföld Volán Vállalat személyfor­galmi üzemegységének igaz­gatója mondja ezt, nem kis bosszankodással, mert neki és munkatársainak már sok kellemetlensége volt a blic­celők vagyis az ingyen bu­­szozók miatt. Négy forint ugyan nem a világ, de „sok kicsi sokra megy", és a Vo­lánnak sok kicsiből kell meg­szereznie azt az összeget, amelyből aztán majd fedez­heti kiadásait, és talán lesz egy kis nyeresége is. A Vo­lán éppen ezért tizenkét el­lenőr foglalkoztatására kény­szerül. Vannak-e egyáltalán blic­celők, és mennyien? Vannak. Az igazgató sze­rint sokan. Sőt, egyre töb­ben. Romlik a fizetési mo­rál. Amióta a Volán az uta­zókra bízza az előre megvál­tott jegyek érvényesítését, azaz lyukasztását, azóta ki­vétel nélkül minden egyes járata nemcsak Győrött, de szerte a megyében, az or­szágban a becsületjárat. Az év első félévi adatai­ból kiderült: 1987 első hat hónapjában a Győrött köz­lekedett csaknem félmillió autóbuszjárat közül 25 852-t ellenőriztek. Ez az összes já­ratnak 5,7 százaléka. A győri autóbuszjáratokon utazó temérdek ember — na­ponta­ 130 ezer — zöme ér­vényes jeggyel vagy bérlet­tel utazik, de mint minde­nütt, itt is vannak szabály­­szegők. Az ellenőrök 3830 esetben találkoztak olyan utasokkal ez év első felé­ben, akik „elfelejtettek je­gyet venni", vagy „elfelej­tettek lyukasztani", esetleg lejárt a bérletük. Az ada­tokból kitűnik: minden ha­todik ellenőrzésnél találtak bliccelőt. A csaknem négyezer blic­celő közül ezerről kiderült: feledékeny volt. Otthon fe­lejtette a bérletét. És a fe­ledékenyek többsége nyug­díjas. Az ellenőrök állítják: a kevés pénzből élő, becsü­letben megőszült öregeink­kel van a legkevesebb baj. Sohasem vitatkoznak az el­lenőrökkel, és ha otthon fe­lejtik véletlenül a bérletü­ket, pár órán belül, vagy másnap már be is mutat­ják az igazolványt, hogy jo­gosan utaznak az autóbu­szon. A közel négyezer bliccelő közül szándékosan utazott az első fél évben jegy vagy bérlet nélkül 3000. Ennyi esetben közölte az ellenőr az utazókkal az előírást, a ren­deletet, amely szerint a jegy, vagy bérlet nélkül utazó kö­teles kifizetni a jegy árát és természetesen 100 forint pót­díjat. A rajtakapott blicce­lők közül mintegy 40 száza­lék minden vita és veszeke­dés nélkül a helyszínen ki­fizette a jegy árát és a bír­ságot. A hatvan százalék azonban adós marad. Ilyenkor az el­lenőrök kellemetlen, népsze­rűtlen helyzetbe kerülnek. Felszólítják a jegy, vagy a bérlet nélkül utazókat: adja oda a személyi igazolvá­nyát, hogy az adatok alap­ján sikerüljön az összeg be­hajtása. Ilyen esetben álta­lában az emberek fele min­den vita és veszekedés nél­kül megmutatja a személyi igazolványát. A másik fele azonban vonakodik. Állítja, hogy „éppen most nincs itt" a személyi igazolványa, vagy „otthon felejtettek", így az­tán azért tessék-lássék meg­mondja a nevét. A többség valódi nevet és címet mond, vannak azonban ebben is csalókák. A füllentés azon­ban kárbavész, mert előbb­­utóbb kiderül a valódi név és a lakcím. Olyan erőszakos ellenállók is akadnak, akik tettlegesen bántalmazzák az ellenőrt, vagy éppen a gépkocsi veze­tőjét. Egy példa a sok közül. Pár évvel ezelőtt az egyik jegy nélkül utazó lelökte az autóbuszról az ellenőrt, aki súlyos gerincsérülést szenve­dett .. . Néhány becsületjáratot én is kipróbáltam: csütörtökön késő este, pénteken hajnal­ban és a műszak végén a csúcsidőkben, valamint szom­baton délelőtt, amikor min­den csendes volt. Tizenkét autóbuszra szálltam fel. Eze­ken a kocsikon ellenőrrel nem találkoztam. A Volán valóban nem zaklatja túl sű­rűn az utazók tisztességes többségét. — Sindulár — 1987. augusztus 1., szombat ■ Az Észak-dunántúli Közmű és Magasépítő Vállalat kivitelezésében készül Győrött, a Kun Béla-lakótelepen a rövidesen átadásra kerülő ABC- és bútoráruház parkolója. Az időjárás nem tervezhető... Üdítőgyártók a csúcsidényben Az üdítőitalok gyártóinak aligha kell a meteorológusokhoz fordulniuk, ha netán utólag kívánnák felidézni a korábbi időjárást. Elég csupán a raktári nyilvántartásra pillantani­uk, s máris meglehetősen pontos képet­ kapnak a hőmérsék­let váltakozásáról. — Májusban még szinte színültig voltak a raktáraink — értékeli az év eddig eltelt időszakát Berecz István, a megyei Szikvíz- és Üdítőital-gyártó Vállalat igazgatója —, június­ban és júliusban viszont üresen tátongtak a tárolóink. A forró napokban nyújtott műszakokban, és szombati napokon is dolgoztunk, mégis ali--alig tudtuk kielégíteni a kereske­delmi igényeket. A szokatlanul hűvös nyár­eső, s a nem kevésbé szokat­lanul forró nyári hetek elté­rő időjárása — érthetően — tükröződik a vállalat ed­digi mérlegében is. Június végéig mintegy 17 ezer hek­toliter üdítő italt,­­közel 14 ezer hektoliter ballonos szó­davizet, s mintegy 6 ezer hektoliter ásványvizet hozott, forgalomba a vállalat — a félévi mérlegadatokat azon­ban korántsem ítélik üdítő látványnak a vállalat veze­tői... — Sajnos, a tervezett nye­reségünktől meglehetősen el­maradt a tényleges félévi eredményünk — indokolja elégedetlenségét a vállalat igazgatója. — Tervezett be­vételeink teljesítését két kö­rülmény hátráltatta. Még a nyár elején egy új, nagy tel­jesítményű gyártósort állítot­tunk munkába, de sajnos a reméltnél hosszabb időt vett igénybe, hogy elérjük a be­rendezés névleges teljesítmé­nyét. A másik jelentékeny — számunkra ugyancsak kelle­metlen — esemény: Sopron­ban, az ottani üzemünkben egészségügyi, illetve minő­ségügyi szempontok miatt le kellett állnunk az üdítő ita­lok gyártásával. Ez nem csu­pán termeléskieséssel sújtot­ta a vállalatot, hanem a költ­ségek növekedésével is, hi­szen a leállás nyomán Győr­ből kellett Sopronba szállí­tanunk a szükséges mennyi­ségű üdítő italt. A balszerencsés félév után a júliusi mérleg kedvező for­dulatot hozott — a vállalat reményei szerint talán nem csak egyetlen hónapra. Min­denesetre a most záruló hó­napban már a tervezett ütemben, sőt, azt mintegy 30 százalékkal meghaladó szinten dolgozhatott a válla­lat győri és mosonmagyar­óvári üzeme is. A piaci pozí­cióit néhány új termék for­galmazásával is szeretné a vállalat javítani. Már meg­kezdődött a Viking-család legújabb tagjának, a Cola üdítő­italnak a gyártása, gö­rög alapanyagból. Az új ter­mék bemutatkozását sikeres­nek ítélik a gyártók, mert már eddig lényegesen többet adtak el belőle, mint ameny­­nyit a piaci bevezetés idő­szakára terveztek. És máris egy újabb termékkel szeret­né tovább bővíteni kínálatát a vállalat, a Viking Tonic gyártásával, illetve forgal­mazásával. — A fogyasztók nyilván fenntartás nélkül örülnek annak — mondja Berecz Ist­­ván igazgató —, hogy egyre bőségesebb a különböz üdítő italok választéka. Nekünk, gyártóknak azonban vannak némi fenntartásaink a gyár­tók versengésének jelenlegi szokásrendjével ... Télen, holtszezonban, tucatszám je­lennek meg az ország legtá­volabbi tájairól is a külön­böző gyártók a mi ellátási körzetünkben — nyáron vi­szont többnyire eltűnnek a „versenytársak" italai a me­­gyénkbeli boltok polcairól, s jobbára a mi felelősségünk marad a hirtelen megnövek­vő kereslet tisztes kielégíté­se... A helyzet, ellentmon­dásosságának a feloldására szeretnénk jobb, korrektebb kapcsolatot teremteni legna­gyobb üzletfeleinkkel, pél­dául a Skála áruházaival, a Győri Áfés­­szal, vagy a me­gyei vendéglátókkal, hogy kölcsönösen kedvezőbbé váljanak kapcsolataink egy­felől a nyári csúcsidőszak­ban, másfelől a számunkra holtidénynek számító téli hó­napokban. , Pethő Lajos - KIÍAIPÖID 3

Next