Kisalföld, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
(Befejező rész.) Magasra nőttek a málnaárak az idén. De vajon több lett-e ettől a termés? Nos, a válasz nyilvánvaló. Nem. Inkább csak arról volt és lehetett szó, hogy az említett termésből ki, mennyit tud magának kiszakítani? — A mennyiségi elképzeléseink nekünk sem teljesültek — mondta Szabó Margit, a győri Hűtőipari gyár osztályvezetője. — A tervezett málnának csak hatvanhét százalékát tudtuk felvásárolni. Méghozzá olyan magas áron (a végén már 71 forintot is fizettünk egy kilogramm extra gurulós málnáért), hogy az már nálunk is a gazdaságosság határát súrolta. Ennek ellenére mégsem vagyunk elégedetlenek az idei nyárral. Hogy miért? Sikerült megteremtenünk egy önálló felvásárlási lánc alapjait. Az említett területen megismertettük, elfogadtattuk a minőségi elképzeléseinket. Ennekköszönhető, hogy az eddigi pár százalékról az extra gurulós málna aránya elérte a tíz százalékot, a gurulós málnáé pedig az ötven százalékot. Bízunk abban, hogy ez az arány, a következő esztendőkben még tovább javul. A megyei Zöldért Vállalat alig több mint egyharmadát, a Győri Áfész eddig mintegy 73 százalékát tudta felvásárolni a tervezett menynyiségnek. Igaz, azt is hozzá kell tenni, hogy az ötvenegynéhány forintos árral, a hűtési és szállítási költségekkel e két utóbbi szervezetnél már veszteséges volt a málnafelvásárlás. Mindkét helyen csak azért vállalkoztak erre az áldozatra, mert a külföldi partnereket, a jövőbeli exportpiacokat mindenképpen megkívánták tartani. Bevallom, amikor az árharc első híreit hallottam, azt gondoltam, ez részben annak köszönhető, hogy az áfész, a Zöldért és a hűtőipar idén nem ültek zöld asztalhoz a megyében és nem egyeztették felvásárlási elképzeléseiket. Ám az ország másrészéből érkező információk szerint akadtak helyek, ahol a harc még kíméletlenebb volt és nyolcvan, száz forintot is fizettek egy-egy kiló termésért. Talán majd egyszer az is kiderül, hogy miből. Visszatérve a megyei helyzetre. Igaz, hogy a hűtőipar magasabb árat kínált a válogatott málnáért, mégsem szállította mindenki hozzájuk. Ennek oka pedig az, hogy a többi partner nem kívánt olyan precíz válogatást és latba vetette a felvásárlók meggyőző erejét is. Ennek tulajdonítható, hogy például Győrújbaráton a Győri Áfész a termésnek közel ugyanakkora részét vette át, mint korábban. Ám voltak olyan területek is, aholaz áfész vagy a Zöldért nem tudott versenyben maradni. Figyelembe véve a fentieket, elhamarkodottan azt állíthatnánk, hogy az idei málnacsata egyetlen igazi nyertese a termelő volt. Ám ez sem biztos,hogy így igaz. A tavalyi száraz nyáron gyengén fejlődtek a hajtások és Ugyanakkora területen fele, kétharmad része termés lett csak, mint korábban. Csak a két-hároméves, az öntözött, vagy a nagyon jó kondícióban lévő ültetvények voltak ezalól kivételek. Így azután a termelők egy jelentős része a magasabb árak ellenére is csak alig nagyobb árbevételt ért el, mint a korábbi években. Az idei év tapasztalataiból kiindulva jó néhány termelő azt hiszi, hogy jövőre minimum ötven-ötvenhárom forint körül kezdődik majd a málna ára és innét nő tovább ki tudja meddig. Ez azonban aligha lesz így. Az előbbiekben ugyanis még nem esett szó arról, hogy a málnaexport számottevő állami támogatásban is részesül. A kereskedőik az idei árnövekedés jelentős részét is a szubvencióból fedezték. Hogy milyen árat tudnak jövőre adni a termelőnek a málnáért, azt most még senki nem tudja biztosan megmondani. Ez függ ugyanis attól, hogy az idei helyzetben hány helyen vesztettük el a külföldi partnereket, sikerül-e jövőre kedvezőbb exportárakra szerttennünk? De többen rebesgetik azt is, hogy az idei árharc egyik legérzékenyebb veszteségét a szubvenciók megszűnése, vagy átrendeződése jelenti majd.Ez egyben azt is eredményezheti, hogy jövőre még annyit (vagyis 26—30 forintot) sem tudnak kínálni egy kiló málnáért, mint az elmúlt esztendőben. Mindezt pedig azért kell időben elmondani, nehogy a termem hiú reményekkel készüljön a következő évekre, nehogy beinduljon egy indokolatlan, erőltetett telepítés, melyhez sem kellő szaporítóanyaggal, sem biztos piacokkal nem rendelkezünk. Ugyanis, ha már a málnáról szólunk, meg kell jegyezni: volt az idei helyzetnek olyan fordítottja is, mint az 1975-ös esztendő, mikoris jelentős felesleg termett ebben a megyében, melyet alacsony árakon is nehéz volt értékesíteni. Mindenesetre a jövőben mindenképpen hasznos volna, ha a nagy megyei felvásárlók, a külkereskedők, a termelők időben asztal mellé ülnének és megkísérelnék közösen egyeztetni érdekeiket. Jó volna, ha a megkötött szerződések mind a felvásárló, mind a termelő részéről a jelenleginél nagyobb becsületet, fegyelmet követelnének. Mindenképpen fontos volnaaz is, ha a jövőben csak azok részesednének a megyei málnatermésből, akik a termeltetésre is hajlandók áldozni. Németh Endre Tenyésztő szövetségek Megkezdődött az állattenyésztés szervezeti rendszerének korszerűsítése. A MÉM korábbi határozata lehetővé tette, hogy a tenyésztők — gazdaságok, kistermelők, a szakmában érdekelt vállalatok és intézmények — új szervezetekben tömörüljenek; egyesületet, egyesülést vagy szövetséget alakítsanak. Az intézkedéstől azt várják, hogy a korszerűbb szervezetekben növekszik a tagok érdekeltsége, hatékonyabban valósulnak meg a minisztérium tenyésztéspolitikai elképzelései, és sikerül elejét venni a tenyészállat-forgalmazás zavarainak. Az első ilyen szövetség már megalakult: a Szentendre környéki lótenyésztők folyamodtak kérelemmel a minisztériumhoz, engedélyezze együttműködésüket, s az új közösség létrehozását. Az új szervezet zöld utat kapott a főhatóságtól, s megkezdte tevékenységét. Tizenketten négyezerre Bliccelek az autóbuszon . Addig, amíg ki nem hirdetik hivatalosan, hogy a Magyar Népköztársaság területén mindenki, minden autóbuszon ingyen utazhat, addig oda kell figyelnünk. És oda is figyelünk a közösség megkárosítóira. Dubi Lajos, a Kisalföld Volán Vállalat személyforgalmi üzemegységének igazgatója mondja ezt, nem kis bosszankodással, mert neki és munkatársainak már sok kellemetlensége volt a bliccelők vagyis az ingyen buszozók miatt. Négy forint ugyan nem a világ, de „sok kicsi sokra megy", és a Volánnak sok kicsiből kell megszereznie azt az összeget, amelyből aztán majd fedezheti kiadásait, és talán lesz egy kis nyeresége is. A Volán éppen ezért tizenkét ellenőr foglalkoztatására kényszerül. Vannak-e egyáltalán bliccelők, és mennyien? Vannak. Az igazgató szerint sokan. Sőt, egyre többen. Romlik a fizetési morál. Amióta a Volán az utazókra bízza az előre megváltott jegyek érvényesítését, azaz lyukasztását, azóta kivétel nélkül minden egyes járata nemcsak Győrött, de szerte a megyében, az országban a becsületjárat. Az év első félévi adataiból kiderült: 1987 első hat hónapjában a Győrött közlekedett csaknem félmillió autóbuszjárat közül 25 852-t ellenőriztek. Ez az összes járatnak 5,7 százaléka. A győri autóbuszjáratokon utazó temérdek ember — naponta 130 ezer — zöme érvényes jeggyel vagy bérlettel utazik, de mint mindenütt, itt is vannak szabályszegők. Az ellenőrök 3830 esetben találkoztak olyan utasokkal ez év első felében, akik „elfelejtettek jegyet venni", vagy „elfelejtettek lyukasztani", esetleg lejárt a bérletük. Az adatokból kitűnik: minden hatodik ellenőrzésnél találtak bliccelőt. A csaknem négyezer bliccelő közül ezerről kiderült: feledékeny volt. Otthon felejtette a bérletét. És a feledékenyek többsége nyugdíjas. Az ellenőrök állítják: a kevés pénzből élő, becsületben megőszült öregeinkkel van a legkevesebb baj. Sohasem vitatkoznak az ellenőrökkel, és ha otthon felejtik véletlenül a bérletüket, pár órán belül, vagy másnap már be is mutatják az igazolványt, hogy jogosan utaznak az autóbuszon. A közel négyezer bliccelő közül szándékosan utazott az első fél évben jegy vagy bérlet nélkül 3000. Ennyi esetben közölte az ellenőr az utazókkal az előírást, a rendeletet, amely szerint a jegy, vagy bérlet nélkül utazó köteles kifizetni a jegy árát és természetesen 100 forint pótdíjat. A rajtakapott bliccelők közül mintegy 40 százalék minden vita és veszekedés nélkül a helyszínen kifizette a jegy árát és a bírságot. A hatvan százalék azonban adós marad. Ilyenkor az ellenőrök kellemetlen, népszerűtlen helyzetbe kerülnek. Felszólítják a jegy, vagy a bérlet nélkül utazókat: adja oda a személyi igazolványát, hogy az adatok alapján sikerüljön az összeg behajtása. Ilyen esetben általában az emberek fele minden vita és veszekedés nélkül megmutatja a személyi igazolványát. A másik fele azonban vonakodik. Állítja, hogy „éppen most nincs itt" a személyi igazolványa, vagy „otthon felejtettek", így aztán azért tessék-lássék megmondja a nevét. A többség valódi nevet és címet mond, vannak azonban ebben is csalókák. A füllentés azonban kárbavész, mert előbbutóbb kiderül a valódi név és a lakcím. Olyan erőszakos ellenállók is akadnak, akik tettlegesen bántalmazzák az ellenőrt, vagy éppen a gépkocsi vezetőjét. Egy példa a sok közül. Pár évvel ezelőtt az egyik jegy nélkül utazó lelökte az autóbuszról az ellenőrt, aki súlyos gerincsérülést szenvedett .. . Néhány becsületjáratot én is kipróbáltam: csütörtökön késő este, pénteken hajnalban és a műszak végén a csúcsidőkben, valamint szombaton délelőtt, amikor minden csendes volt. Tizenkét autóbuszra szálltam fel. Ezeken a kocsikon ellenőrrel nem találkoztam. A Volán valóban nem zaklatja túl sűrűn az utazók tisztességes többségét. — Sindulár — 1987. augusztus 1., szombat ■ Az Észak-dunántúli Közmű és Magasépítő Vállalat kivitelezésében készül Győrött, a Kun Béla-lakótelepen a rövidesen átadásra kerülő ABC- és bútoráruház parkolója. Az időjárás nem tervezhető... Üdítőgyártók a csúcsidényben Az üdítőitalok gyártóinak aligha kell a meteorológusokhoz fordulniuk, ha netán utólag kívánnák felidézni a korábbi időjárást. Elég csupán a raktári nyilvántartásra pillantaniuk, s máris meglehetősen pontos képet kapnak a hőmérséklet váltakozásáról. — Májusban még szinte színültig voltak a raktáraink — értékeli az év eddig eltelt időszakát Berecz István, a megyei Szikvíz- és Üdítőital-gyártó Vállalat igazgatója —, júniusban és júliusban viszont üresen tátongtak a tárolóink. A forró napokban nyújtott műszakokban, és szombati napokon is dolgoztunk, mégis ali--alig tudtuk kielégíteni a kereskedelmi igényeket. A szokatlanul hűvös nyáreső, s a nem kevésbé szokatlanul forró nyári hetek eltérő időjárása — érthetően — tükröződik a vállalat eddigi mérlegében is. Június végéig mintegy 17 ezer hektoliter üdítő italt,közel 14 ezer hektoliter ballonos szódavizet, s mintegy 6 ezer hektoliter ásványvizet hozott, forgalomba a vállalat — a félévi mérlegadatokat azonban korántsem ítélik üdítő látványnak a vállalat vezetői... — Sajnos, a tervezett nyereségünktől meglehetősen elmaradt a tényleges félévi eredményünk — indokolja elégedetlenségét a vállalat igazgatója. — Tervezett bevételeink teljesítését két körülmény hátráltatta. Még a nyár elején egy új, nagy teljesítményű gyártósort állítottunk munkába, de sajnos a reméltnél hosszabb időt vett igénybe, hogy elérjük a berendezés névleges teljesítményét. A másik jelentékeny — számunkra ugyancsak kellemetlen — esemény: Sopronban, az ottani üzemünkben egészségügyi, illetve minőségügyi szempontok miatt le kellett állnunk az üdítő italok gyártásával. Ez nem csupán termeléskieséssel sújtotta a vállalatot, hanem a költségek növekedésével is, hiszen a leállás nyomán Győrből kellett Sopronba szállítanunk a szükséges mennyiségű üdítő italt. A balszerencsés félév után a júliusi mérleg kedvező fordulatot hozott — a vállalat reményei szerint talán nem csak egyetlen hónapra. Mindenesetre a most záruló hónapban már a tervezett ütemben, sőt, azt mintegy 30 százalékkal meghaladó szinten dolgozhatott a vállalat győri és mosonmagyaróvári üzeme is. A piaci pozícióit néhány új termék forgalmazásával is szeretné a vállalat javítani. Már megkezdődött a Viking-család legújabb tagjának, a Cola üdítőitalnak a gyártása, görög alapanyagból. Az új termék bemutatkozását sikeresnek ítélik a gyártók, mert már eddig lényegesen többet adtak el belőle, mint amenynyit a piaci bevezetés időszakára terveztek. És máris egy újabb termékkel szeretné tovább bővíteni kínálatát a vállalat, a Viking Tonic gyártásával, illetve forgalmazásával. — A fogyasztók nyilván fenntartás nélkül örülnek annak — mondja Berecz István igazgató —, hogy egyre bőségesebb a különböz üdítő italok választéka. Nekünk, gyártóknak azonban vannak némi fenntartásaink a gyártók versengésének jelenlegi szokásrendjével ... Télen, holtszezonban, tucatszám jelennek meg az ország legtávolabbi tájairól is a különböző gyártók a mi ellátási körzetünkben — nyáron viszont többnyire eltűnnek a „versenytársak" italai a megyénkbeli boltok polcairól, s jobbára a mi felelősségünk marad a hirtelen megnövekvő kereslet tisztes kielégítése... A helyzet, ellentmondásosságának a feloldására szeretnénk jobb, korrektebb kapcsolatot teremteni legnagyobb üzletfeleinkkel, például a Skála áruházaival, a Győri Áfésszal, vagy a megyei vendéglátókkal, hogy kölcsönösen kedvezőbbé váljanak kapcsolataink egyfelől a nyári csúcsidőszakban, másfelől a számunkra holtidénynek számító téli hónapokban. , Pethő Lajos - KIÍAIPÖID 3