Kisalföld, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

Felgyorsult a vetőmagszállítás Mi legyen a hiányzók helyett? Nagyobb­­figyelmet a ve­tőmagra, írtak rá­­Kisalföld augusztus 1­4-i számában, a V­ető­mag-termel­tető és Ér­tékesítő Vállalat Észak-du­nántúli Területi Központjá­nak feladategyeztető tanács­kozása után. Akkor már több napja áztak a földek, késlel­tette az időjárás a gabona betakarítását, í­gy a vetőma­gét is, s a termény minősé­­ge romlott. Okoz-e gondot az őszi vetőmagellátás, milyen minőségben és mennyiség­ben sikerült végül fedél alá hordani az 1088. évi termés magját, erről érdeklődtünk a vállalat területi központjá­nál. Meggyorsult a mintabe­küldés — mondották a vál­lalatnál —, sikerült így vi­szonylag időben, a lehetősé­gekhez mérten gyorsan átte­kinthető képet kapni a vető­mag helyzetről. Győr-Sopron és Komárom megye 12 895 tonna­­búzavetőmagra szerző­dött, a felvásárolható kilenc­ezer tonna, a különbözetről gondoskodik a vállalat. Sőt, már folyamatosak a szállí­tások.­­A vetőmag egy része megérkezett, például a Mar­­tonvásári 14-es Dombóvár­ról, hatszáz tonna, és 400 tonna Marton­vásári 9-es Nyíregyházáról. Megkülön­böztetett figyelmet fordít a területi központ a pótigények kielégítésére, ugyanis jelen­tős mennyiségről van szó, jó­­néhány vetőmaggal önellátó gazdaság az idén központi készletre szorul. A hét köze­pén vetőmagügyben országos szintű egyeztetésre kerül sor Milyen fajtákból van je­lentősebb tartalék? A jugo­szláv fajtákból, a GK-Kin­­cső, az MV—4-es búzából, a korai fajták közül. A közép­érésű búzákból az MV—8-as, az­­MV—10-es, a Jubilejna­­ja 50-es és a GK-Zombor kérhető. Nemcsak a vető­­magszállítást, hanem a fém­zárolást is sikerült felgyor­sítani, eddig a vetőmag­­mennyiségnek körülbelül a felét már fémzárolták. A faj­taváltás lehetőségeiről is idő­ben intézkedik a vállalat, a hét közepéig megkapják a gazdaságok az értesítést ar­ról, hogy a hiányzó fajtákat mivel helyettesíthetik, s a fo­lyamatos ellátás érdekében gyors választ vár erre a te­rületi központ. .Egyébként bőven van vetőmagkészlet a korai­ kompolti fajtájú őszi árpából is, valamint a kom­polti 4-esből és rozs vető­magból is. Az országos egyeztetés után ismét tájékoztatja a gazdaságokat a területi köz­pont az őszi vetőmagellátás­­ról. KEMPTEN, az új testvérváros Az Allgäu (NSZK) tarto­­mánybeli Kempten lélekszá­­ma azonos Sopronéval. A baj­jor közigazgatási terület má­sodik legjelentősebb városa. Oktatási központ, üdülő pa­radicsom a „bevásárló met­ropolis". Ami mégis szá­munkra és főleg a soproniak számára a legfontosabb, szep­tember 15-től Sopron testvér­­városa. Ezen a napon írják alá a soproni városházán a testvér­­városi kapcsolatról szóló együttműködés dokumentu­mait. Sopron városát Markó József tanácselnök, Kemp­­tent dr. Josef Hoess polgár­­mester képviseli majd. A ba­ráti együttműködés kétéves folyamat eredményeként szü­lethetett meg. 1985. októbe­rében járt először a kemp­­teni főpolgármester Sopron­ban Azután jött a kempteni fúvószenekar, indultak ha­marosan ,a soproni vezetők az NSZK-beli városba. A soproni fúvószenekar is be­mutatkozhatott az Alpok kö­zött fekvő kisvárosban. Egy­re inkább mélyültek a kap­csolatok, hiszen a későbbiek­ben már szakmai kirándu­lásra is indultak a soproni műszaki értelmiség képvi­selői és tanárok, hogy tanul­mányozzák az ottani okta­tási viszonyokat. Kempten a legrégibb né­met települések közé tarto­zik. Kelta eredetű neve: Cambodunum, így nevezték ezután a rómiaiak is. A ger­mán alemanok előrenyomu­lásával az antik település súlypontja az Iller folyó jobb partjáról egy megerősített katonai településre helyező­dött át, a folyó bal partján lévő várhelyre (!). Itt 725-ben Magnus és Theodor, a sváj­ci St. Gallen kolostor szerze­tesei missziós sejtet alapítot­tak, majd önálló kolostort. 1289-ben Rudolf Habsburg király privilégiuma által a jobb parti település szabad birodalmi város lett. Ettől kezdve a folyó partján ki­fejlődő két város kölcsönös ellenségeskedésben élt mind­addig, amíg a birodalmi vá­ros és a püspökség­ város bajorrá nem lett és 1818-ban össze nem vonták őket. A város tehát az Ister fo­lyó két partján fekszik, leg­magasabb pontja 915 méter Már a római korban is fon­tos utak keresztezési pontja volt. Napjainkban nélkü­lözhetetlen autópályák és vasútvonalak futnak itt egy­be München és Tirol irányá­ba folytatódva. Ami a város látnivalóit il­leti, a kempteniek ezekre sem panaszkodhatnak: gó­tikus városházákra, annak reneszánsz kútjára, az egy­kori bencés apátság barokk építményeire lehetnek büsz­kék. Fontos idegenforgalmi látványosság a XIII. század­ból származó, részben román stílusú Keck-kápolna és a gótikus St. Mang templom, amely az egykori birodalmi város legrégibb temploma. A mai Kempten oktatási központ és diákváros, ahol húszezer tanulót oktatnak Négy reáliskolája, három gimnáziuma, szakiskolái, szakfőiskolái vannak. Több tanintézete specializálódott például az állattartás, a le­gelőgazdálkodás, és a tej­ipari szakismeretek oktatá­sára Az üzemgazdaságtant és elektrotechnikát, gépgyár,­tást oktató állami szakis­kolának 1800 hallgatója van Természetesen nincs mó­dunk egyetlen írásban bemu­tatni a város teljes kereszt­metszetét, gazdasági viszo­nyait, kulturális életét, erre a kapcsolatok fejlődése során bizonyosan lesz módunk. A testvérvárosi együttműködés aláírása után máris több programmal folytatódik a két város ismerkedése. Jövő­re például a zempléni szak­munkásképző intézet tanulói, egy tánccsoport és kézilabda­csapat jön Sopronba. A sop­roni La­jtha-tánccsoport, a ze­neiskola küldöttsége és egy soproni festőművész tárlatá­val viszonozza ezt. K Z. 1987. szeptember 1., kedd Akkumulátorok Egyiptomba Eddigi legnagyobb konver­tibilis üzletét kötötte meg az Akkumulátor- és Szárazelem­gyár: a vállalat 800 ezer dollár értékben 10 ezer da­rab nagy teljesítményű ak­kumulátort szállít Egyiptom­ba. A termékek a vállalat legújabb fejlesztésének ered­ményei, a korábbiaknál na­gyobb teherbírású, hosszabb ideig használható, kevesebb gondozást igénylő áramfor­rások. Az eredeti konstruk­ción a külföldi partner igén­­ye szerint további változta­tásokat hajtottak végre, igen gyorsan, mert a fejlesztések megkezdésétől mindössze fél év telt el az első szállítmány útnak­­indításáig. Ezekben a napokban csomagolnak egy újabb tételt, s a tervek sze­rint október végéig befejezik a szállításokat. AMIKOR Egyed ünnepe, szeptember elseje elérkezik — ezen a napon léptek szol­gálatba a kondások, juhá­szok és szőlőpásztorok —, mindig bánom, hogy sohase őriztem szőlőt a hegyen, aho­vá tíz kapun lehetett bejut­ni. Tíz hegykapu. Elszálltak, elrepültek. Tilos mától ab­­roncsos edénnyel, löesös sze­kérrel járni e hegyen? Min­denki tudja a feleletet. Mon­danom kell még ide: vala­mikor az egész évszakra kö­vetkeztettek őszelő - első napjának időjárásából. Ilyen­kor fogták hízóba a disznót? Erre nem emlékszem. Szépen hangzott mindig az, hogy hegymester — egyik rokonom még viseli ezt a tisztet, beszámol május első szombatján a történtekről, ehhez tartozik a jól beha­rangozott gyepűtiprás — nemkülönben a szőlőcsész, de lettem volna csőszlegény, a szőlő világosodásakor szolgá­latba lépő, tartottam volna kezemben a hatalmi jelvényt, a félhold alakú fokost, a ko­vácsoltvas baltát. Semmi sem vált valóra ebből, pedig még tehénszarvból készített kür­töm is lett volna, meg táv­csövem, tán még pisztolyom is. Az érő szőlő látványába­­nem lehet belefáradni, ahogy az esti beszélgetésekbe se azokkal, akik a pincében a szőlőhegyek régi életét mond­ják. Akkor bizony kint lehe­tett hagyni a kimosott hor­dót a pince előtt. Most te­gye meg valaki! Rövidlátón hunyorognak az öregek, ke­zükben pohár, megtöltik, isznak. Nem kérik a figyel­memet, az éneklést, csöndes dúdolást hamar háttérbe szorítja az emlékezés Gubbasztok közöttük, de nem üvegbúra alatt, akkor nem hallanék semmit, nem tud­nék a hegy tör­vény­ekről, ar­ról, hogy az az őr, aki a vi­­harágyat ha­nya­gul kezelte — az ágyuk az Uraság-­he­­gyen voltak —, az bizony vehette a kalapját, a szolgá­latból azonnal elbocsátották. Ha a század elején csősz­­legény vagyok, akkor augusz­tustól. Kisasszony havától szüret végéig éjjel-nappal a társaimé és enyém a hegy, továbbá a csőszkunyhó, ami mostanra egészen tönkre­ment, akárcsak a kertész­­kert. És riasztó pisztolyom van a seregélyek ellen, a fel­adat egyértelmű: távol kell tartani mindegyiket az élő szőlőtől. És el kell­­kapni az idegeneket, az illetéktelene­ket, akik szőlőt, gyümölcsöt raknak zsebükbe, táskájuk­ba, és­­megjegyezni, hogy augusztus huszadika után senki nem mehet a hegyka­pukon túlra, gazdák is csak úgy, hogy távozáskor szépen elgereblyézik lábnyomaikat. Kik énekelnek a hegyen? Kik nevetnek? Oda a csőszkürt, a véselt díszítésű fokos, s csőszbot­­ja, a csőszbálok, a jégverés ellen használt viharágyuk. Az egykori csőszlegények szeretői meggörbültek vagy meghaltak, nincs a csőszpóz­na, rajta a fenyőágakból kö­tött, selyemszalagokkal éke­sített koszorú, ami mutatná, hogy a legények elkezdték a szőlő őrzését. Szeptember első napja van. A hegymester rokon nem mondja, itt az ideje, hogy csőszlegény legyek, ne tér­jek ki a lehetőség elől. Dehát nem vagyok abban az­ élet­korban — a szolgálatra ré­gen húsz év körüli nőtlen férfiakat vettek fel —, vilá­gosodjék csak a szőlő, re­mélhetően nem hatalmasodik el rajtam a kétségbeesés, hogy már soha többet nem lehetek csőszlegény. VALAHOGY átvészelem ezeket a heteket, majd a ré­gi hegyre is eljutok, ahol vén csőszökről suttognak a pin­cék, ahol az idősebbek olyan barátságban, beszélgetésben vannak egymással, mintha élnének a hegytörvények, szólna a legények kürtje, a tehénszarv hegyéből készült. .­. .1. Nem lehetek csőszlegény Az új adórendszer, s annak részeként a sze­mélyi jövedelemadó ter­vezet­ bevezetésével kap­csolatban a legtöbb ké­telkedő kérdés a látha­tatlan jövedelmek sorsát firtatja. Lényegében egy­azon válaszra várnak az erkölcsi és gazdasági indíttatású kérdések: van-e esélye az adóha­tóságnak a láthatatlan jövedelmek felderítésé­re? Láthatalan jövedelmek Minden ötödik forint...? Nehezen, de kimutatható Jóllehet nem a személyi jövedelemadó volt a fórum elsődleges témája, szó esett a láthatatlan jövedelmekről­ a hétvégi győri országos számviteli konferencián is. Mégpedig — mondhatni — a legilletékesebb szakember előadásában: dr. Sütő Dezső, az Adó- és Pénzügyi Ellen­őrzési Hivatal elnöke, első számú vezetője beszélt a láthatatlan jövedelmek fel­derítésének és megadóztatá­­sának az esélyeiről. Az el­hangzottak aligha csak a je­­lenlevők kíváncsiságára tart­hatnak számot, ezért idé­zünk néhány gondolatot elő­adásából. Arra a kérdésre, hogy mekkora nagyságrendre rúg­nak a láthatatlan jövedel­mek , képtelenség pontos választ adni. Illegális, fél­legális pénzekről lévén szó a láthatatlan­­jövedelmek nagyságrendjét a világ min­den országában csak legfel­jebb becsléssel kóstálhatják. Magyarországon — dr. Sütő Dezső szerint — 50—1,10 milliárd forint körüli ösz­­szegre becsülik a láthatatlan jövedelmeket. (Nem kizárt, hogy legalább 200 milliárd forint cserél gazdát évente a láthatatlan gazdasági szférá­ban. A szerk.) Mindenesetre a legszerényebb becslés is hatalmas összeget tükröz, hisz azt jelenti, hogy a nép­gazdaság teljes béralapjának mintegy húsz (!) százalékára rúg a láthatatlan jövedel­mek együttes összege. Éppen ez utóbbi összehasonlító adat jelzi a felderítés rendkívüli fontosságát: tudniillik ez vi­lágosan jelzi, hogy a látha­tatlan jövedelmek nem is annyira azzal okoznak kárt a gazdaságnak,­ a társada­lomnak, hogy adózatlanul maradnak — sokkal inkább azzal, hogy egy óriási látha­tatlan bértömegként egy­faj­ta ellenérdekeltség, kontra­szelekció forrásává válnak! Annál is inkább, mert a népgazdaság teljes béralap­jának ötödét elérő Láthatat­lan pénzeken a munkaválla­lók korántsem teljes lét­számban osztoznak, csupán egy szűk rétegé a hatalmas összeg — veszélyeztetve ezzel a legális munkajövedelmek ösztönző erejét. Azt reméli, hogy a látha­tatlan jövedelmeket mara­déktalanul fel lehet számol­ni — sajnos hiú ábránd vol­na.­­A magyarénál sokkal tapasztaltabb, jobban felsze­relt külföldi adóhatóságok is kénytelenek elviselni a lát­hatatlan jövedelmek létét. Más kérdés, hogy számos or­szágban lényegesen szűkadb a láthatatlan szféra, nem so­rolható oda például az or­vosi hálapénz. A szerk.) .A beváltatlan jövedelmek fe­­derítésére azonban a magyar adóhatóságoknak is módja lesz — nallotta dr. Sütő Dezső. Megemlítette például, hogy hasznos információkat szolgáltathatnának a vállala­tok — kiváltképpen a keres­kedelmi és mezőgazdasági üzemek — az adóhatóságok­nak a láthatatlan pénzek felderítéséhez. (Hogy ponto­san milyen jellegű informá­ciókat vár az adóhatóság, azt az előadó nem részletez­te. Ám tény, hogy meglehe­tősen gyakran vállalatok, szövetkezetek a láthatatlan jövedelmek forrásai: bizo­nyos pénzek általános ter­melési költségként szerepel­nek a cégek számláin, a „címzetteknél" viszont már láthatatlan jövedelemként jelentkeznek. Olykor például „természetbeni juttatás" — — mondjuk „leselejtezett anyagok, vagy különböző szolgáltatások — formájá­ban ... A szerk.) Megfelelő eszköz lehet a láthatatlan jövedelmek fel­derítésében" — állította az adóhatóság vezetője — a vagyonelszámoltatás is. Ezt a feltételezést erősíti meg néhány, kísérletképpen már az idén elvégzett vizsgálat tapasztalata is. Bebizonyoso­dott, hogy jónéhány állam­polgár életvitelében jelentős ellentmondás mutatkozott a bevallott jövedelem nagyság­rendje és a birtokolt va­gyontárgyak értéke között. Márpedig ilyen esetekben joga van — és joga lesz — az adóhatóságnak a gyanú­sítható adózók tételes elszá­moltatására, s annak ered­ményétől függően — szigorú megbüntetésére. Pethő Lajos KIÍMPÖID 3

Next