Kisalföld, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
l^' -’' T" """ '"^v— . ...~ — - - - - * - -----— ■ Kastélyok és kúriák Felújítás külföldi tőkével ? Beszélgetés Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszterrel Két és fél milliárd schilling hitel felvételéről tárgyalt Otto Graf osztrák gazdasági miniszterrel Somogyi László magyar építésügyi és városfejlesztési miniszter — közölte nemrég egy ausztriai tartományi hetilap, majd ennek nyomán egy bécsi idegenforgalmi magazin. A hírrel kapcsolatban munkatársunk megkérdezte a legilletékesebbet, a magyar építésügyi tárca vezetőjét. — Bár némileg szokatlan lenne, hogy építésügyi miniszter tárgyal hitelügyben, ám amit az osztrákok a kölcsön céljaiként megjelöltek, miszerint Magyarország ezeket kastélyok felújítására és idegenforgalmi célra való átalakításukra kívánja fordítani, indokolná némileg. Mi az igazság a hitelfelvételről megjelentekkel kapcsolatban? — Magyarországon ma jelenlegmintegy 70 olyan kastélytés kúriaegyüttest tartunk számon, amelyeket idegenforgalmi célra lehetne hasznosítani Emlékeztetőül, a kúriák egy-egy család elhelyezésére szolgáltak, tehát kisebb mértékűek, a kastélyok között viszont olyan óriási együttesek is vannak, mint például a gödöllői Grassalkovich, a fehércsurgói vagy éppen az edelényi kastély. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felmérést készített a kastélyokról és kúriákról. Ezek egy része ma is használatban van, csak nem éppen a legcélszerűbben hasznosítják ezeket. Megítélésünk szerint idegenforgalmi célokra sokkal inkább megfelelnének, mint például raktárnak, irodának, vagy éppen téesz-központnak. Mai használói nem sokat törődnek felújításukkal, amikor tönkremennek, otthagyják a kastélyokat. Nyolc-tíz éve van egy kastély rekonstrukciós programunk, ám a magyar állam magában nem képes előteremteni ennek a pénzügyi fedezetét. A kastélyprogramunk részeként Vas megyében már számos kastélyt és kúriát célszerűen felújítottak. Ma üdülőnek vagy éppen oktatási központként használják ezeket. De nemcsak Vas megyében értünk el ebben a programban eredményeket, ilyen módon mentették meg a ráckevei vagy a sziráki kastélyt. Ám még mindig lényegesen nagyobb a lehetőség, mint amire eddig erőnkből, pénzünkből futotta. — Ezért aztán két-három éve azzal is foglalkozunk, hogyan lehetne olyan külföldi tőkét behozni, amelyek révén ezeket a kastélyokat és kúriákat, magyar partnerekkel együttműködve, fel lehetne újítani, s olyan módon lehetne bekapcsolni az idegenforgalomba, hogy számunkra is, és a közreműködő külföldi partnerek számára is pénzt hozzanak. Tárgyaltunk már amerikaiakkal, svéd, angol, francia és NSZK cégekkel. Ők hozzák a pénzüket, mi adjuk a házat,és persze valamennyi magyar pénzt is elő tudunk teremteni. Nem arról van tehát szó, hogy mi hitelt akarunk felvenni, erről szó sincs, hanem azt szeretnénk, hogy aki betársul a rekonstrukcióba, az részt vesz abban tőkével. A felújításokat vegyesvállalati formában végeznénk. A megtermelt hasznon amagyar szabályok szerint osztoznának a résztvevő felek. Nem akarjuk a magyar nemzeti vagyon részét képező kastélyokatés kúriákat kiárusítani, ellenben szeretnénk azokat megőrizni az utókor számára és szeretnénk, ha hasznosabbak lennének, mint ahogyeddig voltak. — Ilyen alapról tárgyaltam nemrég Ausztriában is, nem két és félmilliárd schilling hitelért mentem tehát, noha néhány száz millió schilling csakugyan nagyon jól jönne, hanem arról szerettem volna meggyőzni az osztrák vállalkozókat, hogy vegyenek részt vegyesvállalati formában a magyar kastélyok felújításában. Ha már a kastélyok felújításáról beszélünk, nemcsak ezzel foglalkozunk. Vannak olyan törekvéseink, hogy külföldi tőke bevonásával, vegyesvállalati formában Budapesten és a Balatonon, valamint agyógyfürdőhelyeken készüljenek szállodák. Ezekről is tárgyalunk. Ez a kettő, a kastélyok és kúriák felújításai, idegenforgalmi célra való bekapcsolása és új szállodák építése egymáshoz kapcsolódó program. Egyelőre csak tárgyalásokról számolhatok be, ugyanis a pénz mindenütt kevés, konkrét szerződéskötés még nem volt, mindenki alaposan meggondolja, milyen fejlesztésekben vesz részt. Mindenesetre azt elmondhatom, hogy például osztrák részről a majki kastélyegyüttes iránt van érdeklődés, svéd cégek pedig a gödöllői Grassalkovich kastély felújítása iránt érdeklődnek. F. J. HOGY EZÚTTAL miért a könyvkötészetben, negyvenvalahány négyzetméteren dolgozó emberekről lesz szó? A kérdésre válasz adható emígy: mert hárman — Harmat Gusztávné, Igazvölgyi Józsefné, Harmat Gusztáv — nagyon jól dolgoznak, s ez a hír a fülünkbe jutott. Az igazgató megállapítását a megalakulástól számított idő hitelesíti,kellő távolságot jelnt az öt esztendő, amióta a Tszker győri területi központjánál vannak. Ha ebből a tavalyi évet vesszük, s a megalakulás körülményeit jegyezzük, amiről Kopácsi Elek igazgató szól, akkor a homályosnak vélt pontok még inkább kirajzolódnak. A könyvkötőbrigád ma is azokat a céllkiitűzéseket szolgálja, amit alakuláskor megforgalmaztak pontosabban szélesebb igényeket, hiszen már abban a pillanatban nyilvánvaló volt, ezeket lehetetlen kikerülni — soha nem akarták —, a megrendeléseket, amelyek vállalatoktól, intézményektől, a lakosságtól érkeznek. Az elképzelés nemcsak a torgszövetkezetek igényével találkozott,és hogy valóban jól döntöttek, azt bizonyítják fel évtized számai. — Szolgálunk, mert szolgáltatásról van szó — mondja Harmat Gusztávné a társak nevében —, s nincs abban szorongásunk, hogy a vezetők bizalmát nem élvezzük. Szükséges említeni, a tavalyi tervünk egymillió 350 ezer forint volt, ezt túlteljesítettük. Nyereségérdekeltségben dolgozunk. Való igaz, a Corvin utca messzire esik vállalatunk központjától, elhangozhatna, mi azt csinálunk itt, amit akarunk. Minket nem a vállalatvezetés hajt, hanem a terv, ha azt akarjuk, jusson forint a pénztárcánkba. Tisztességgel kidolgozzuk a nyolc órát. A Mártika győri, én és a férjem Komáromból járunk be, ha olyan munka akad, csináljuk szombaton is. Kötünk be főkönyvi kartonokat, közlönyöket — az összes munka húsz százalékát a termelőszövetkezetnek végezzük —, folyóiratokat, hetilapokat, könyveket, egyet éppúgy, mint százat. Kasírozunk térképeket, akad számos javítás, újrakötés, nem egyszer sürgős munka — a szakdolgozatok készítésének időszakában —, az ilyeneket soron kívül elvégezzük, felár nélkül. Sokan megfordulnak nálunk, ügyfeleink vannak Hegyeshalomtól Budapestig. Nem olyanok teszik a dolgukat a műhelyben, akik idegen területen dolgoztak, hanem a munkájukat értők. A házaspár negyedszázada van a szakmában — a férj mestervizsgávalis rendelkezik —, Igazvölgyiné több mint tíz éve. A beszélgetés során kézenfekvőnek tűnnek a következők: úgy tudtak bekapcsolódni a szolgáltatások áramkörébe, ahogy a többi ágazat, melléküzem a területi központnál, kezdve a láncfűrészjavítótól,az irodagépjavítón keresztül a használt gépkocsikat értékesítőig. Állandó megrendelőik vannak, az igazgató a jól dolgozók közé sorolja a brigádtagokat, akik ha szükséges — közöti példa is van rá —, művészi értékű, magasrendű kötéseket is elvégeznek. Ez a szolgáltatás nem mostohagyerek a cégen belül, a tevékenység — nyomdai jellegűvel szeretnék bővíteni — része a nagyobbnak — az áruforgalom 524 millió forint volt tavaly —, új információhoz ugyancsak juthattunk a műhelyben: a Tszker országos központja kereskedőházzá alakul, nyilvánvaló, hogy ez nagyobb lehetőségeket, még szerteágazóbb munkát garantál, egészen a termelésszervezésig nyúlik, lehetővé teszi a kereskedelem és a termelés közti tőkeáramlást. HARMATNÉ fontosnak tartja elmondani, egyedi kívánságokat is teljesítenek, amire az erejükből és a felszereltségükből telik, havonta háromszáz könyvet kötnek be, hagyományosan, kézzel. Tervük hasonló a tavalyihoz . „Ezt teljesíteni kell. Külön örömünkre szolgál az a tapasztalat, hogy az emberek igénylik a szépet, egy-egy javításra szoruló művet úgy hoznak be, hogy érezni, fontosnak tartják a könyvet” — igyekeznek minőségi munkát végezni, olyant kiadni, hogy ne érhesse szó a ház elejét.. Miután a szolgáltatások eddig is olcsóbbak voltak másoknál, nem félnek attól, hogy munka nélkül maradnak. J. J. Könyvkötészet a Corvin utcában 1988. március 1., kedd ■ Jó kilátásokkal kezdte az évet a Pannonhalmi Építőipari Kisszövetkezet. Egyre többen érdeklődnek külföldről is az idehaza népszerű bowling pályája iránt. (A teke egy fajtája.) Elképzelhető, hogy 1988-ban a szovjet megrendeléseken kívül Dél- Koreából és Bulgáriából is kap megbízatást. A kisszövetkezet nyúli asztalosüzemének — képünkön — bőségesen adnak munkát ezek a megbízatások. Növelik az érdekeltséget Tudom, nem nagyon illik a szomszéd rétjére hivatkozni, lévén, hogy az a közmondás szerint is mindig zöldebb. Ennek ellenére most mégis néhány bábolnai példát említenék, annál is inkább, mivel az országos hírű mezőgazdasági kombinát megyénkben üzemeltet baromfitartó telepeket, illetve Győrött egy feldolgozóüzemmel is rendelkezik. A kombinát vállalati tanácsa a napokban értékelte a gazdálkodást. A huszonötezer hektáron gazdálkodó kombinát tizenhárommilliárd forintnyi árbevételéből tavaly több mint egymilliárd forintnyi nyereséget realizált. Ez az arány lényegesen jobb mint az országos átlag. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy Bábolnán a körülmények is jobbak a már említett általánosnál. És ezt nem feltétlen a földekre és a technikai felszereltségre kell csupán érteni. Bizonyos fajta adottságot jelent az egy-egy gazdaságban meglévő szellemi tőke, a megszerzett és jólhasznosított információ, a nemcsak a jelennek élő, hanem a jövővel is számoló gazdálkodás. Mit tettek Bábolnán másként mint a többiek? Az előző esztendőhöz képest tavaly csaknem hétszáz fővel csökkentették a kombinátban a létszámot. Annak, aki az adott körülmények közt nem tudott helytállni, annak hamar búcsút mondtak azzal a jókívánsággal, hogy másutt több sikert érjen el. Abban, hogy ez megvalósulhasson, néha segítették is az embereket. A másik fontos cél az volt Bábolnán, hogy ne legyenek veszteséges üzemek, ehhez növelték az önelszámoló egységek számát és olyan belső árakat és kapcsolatrendszert alakítottak ki, amely a mindenkori piaci viszonyokat is közvetlenül érvényesíti. Ennek ellenére voltak olyan üzemek, ahol a nyereség elmaradt a Bábolnán kitűzött céltól és ezek közé tartozott a győri baromfifeldolgozó is. Utóbbi egyben példa arra is, hogy a sok jó döntés mellett akadnak fiaskók is a kombinátnál. Győrött ugyanis az előző eszztendő nagy kereslete miatt tavaly egy második műszak beállításával megduplázzák a termelést és a terveknek megfelelően fel is dolgoztak majdnem negyvenezer tonna baromfit. Igen ám, de közben a piac visszaesett, jelentős árcsökkenés következett be, raktárkészletek halmozódtak fel, a belső fogyasztás sem emelkedett jelentősen, így ráfizettek a baromfifeldolgozásra. A tapasztalatokat mindenesetre gyorsan leszűrték és idén már eleve csökkenő feldolgozással számolnak és emellett keresik az új piacokat is. És valószínű, meg is találják, mert a bábolnai eszme szerint nem lehet több éven át ráfizetéses egy önelszámoló egység. Vagy ha igen, úgy nem csak a körülményekben, hanem a vezetésben is keresik a hiba okát. Visszatérve a kombinát tavalyi céljaihoz, ezek közt jelentős súllyal esett latban a szigorú költséggazdálkodás, és az állandó piacbővítés. Az elmúlt évi egymilliárd forintos nyereségből jelentős öszszeget tartalékoltak a bábolnaiak, hisz az országos közgazdasági és egyéb változások a kombináttal sem kivételeznek, így idei tervezett nyereségük alig több mint fele a tavalyinak. Ám mint Burger Róbert, a kombinát vezérigazgatója hangsúlyozta, idénre is vannak tartalékaik, egyebek közt szeretnék elérni, hogy a dolgozók valamiféle tulajdonosi érzülettel vegyenek részt a gazdálkodásában, ugyanis a mai helyzetben nem elegendő többet és jobban dolgozni, hanem emellett a megújulás érdekében minden egyes embert gondolkozásra is kell késztetni. Németh E. HIJAIFÖLD . 3