Kisalföld, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

Bizarr koktél: pálinka sörrel Együtt élni a félelemmel Az asszony nem sír, nem könyörög. Az ilyen helyze­tekre mondják: megadással tűri a sorsát. S ez a sors csöppet sem irigylésre méltó. Ma már harminckét éves, van négy gyermeke, s az az ember, akiről mindig is tudta, hogy nagyon szereti a sört, egy ku­pica pálinkával, gyakorlati­lag már csak papíron a férje. Egyhangú ritmusban pereg­nek a napok: a férj megér­kezik délután fél öt tájban, többnyire spiccesen. A hó elején, amíg tart a havi ke­resmény, az esték a helybeli vendéglőben találják. Záróra­kor hazaballag, s úri kedve szerint cselekszik. A korábbi rend az volt, hogy csöndben lefeküdt, s hajnalra kialudta mámort. Újabban vasárna­ponként fellármázza a csalá­dot, s ajtón kívülre penderíti asszonyát, idézhetetlen útra­­valókat ordítozva. Az asszony több ízben pró­bálta megmenteni a helyze­tet, ám Szanyban, ahol az eleve elrendeltetést hajlamo­sak komolyan venni, lassú lábon jár a segítség. Példákat sorolhatnék, amikor semmi­lyen hivatalos szerv nem volt képes megítélni a helyzet ko­molyságát. Mert a szép, új ház nappalijából kihallatszó veszekedés hozzátartozik a szanyi estékhez. Ahhoz azon­ban már fül kellett volna, hogy az utcán kóborló asz­­szony — négy kisgyermek kí­séretében — igazán nagy se­gítségre szorul. Nem tudtam beszélni a férjjel, így nem vállalhatom a témában jártas szerepet, s a név közreadása többet ár­tana a négy gyereknek, mint ami hasznot a nyilvános „pel­lengértől” várni lehet. Élet­­történetéből azonban sokat tudok, hitvallását ismerem, s tény: már két ízben esett át alkoholelvonó kúrán, s látni­­valóan nem a gyógyult ese­tek dossziéjában található a neve. Asszonya így tolmá­csolja: minden energiáját ar­ra koncentrálja, hogy minél előbb elérje a „szintet”, a semmi sem fáj, semmivel nem törődöm állapotot. Ezért a bizarr koktél: pálinka sör­rel... — Az alkoholistákkal való foglalkozás nem tartozik a nagyközségi közös tanács hatáskörébe, így az ügyet azonnal átadtuk a Csornai Városi Tanács egészségügyi osztályának — mondja Mi­­zser Edit, a helyi tanács igaz­gatási főelőadója. — Én sze­mély szerint nem ismerem a családot, így véleményt mon­dani sem tudok. A hozzánk érkező levelet azonban már másnap elküldtem az illeté­kes osztálynak. A levél, amiről szó van, nem a Szany Nagyközségi Közös Tanácsnak szólt. A megyei főügyészség „tette át az ügyet” illetékességből a helyi tanácshoz, s erről a lé­pésről természetesen értesí­tette az eljárás megindítását kérőt is. A Csornai Városi Tanács egészségügyi osztálya meg­kapta a szóban forgó aktát. S noha az utóbbi időben meg­szaporodtak az ilyen jellegű tennivalók, Berzsánovichné Nagy Eszter egészségügyi fő­előadó már az ügy előtörténe­tének elemzésén is túl van. — Az alkoholisták gyógy­kezelésével kapcsolatos eljá­rási szabályok nagyon mél­tányosak, s egyaránt védik a veszélyeztetett család, vala­mint a gyógykezelésre java­solt érdekeit is. A bejelentés alapján nekünk alapos kör­nyezettanulmányt kell végez­nünk, s ennek során a beje­lentőt, az alkoholistának mondott házastársat, a szom­szédokat, a munkahelyet, s ha kell, még a törzshely ki­szolgáló személyzetét is meg kell kérdeznünk. A munka oroszlánrészét alkoholgondo­zói képesítéssel rendelkező munkatársam végzi, aki a helyszíni eljárás után tesz ja­vaslatot a további teendőkre. Krónikus esetekben is újfent javasoljuk a deviáns viselke­désű családtagnak, hogy ön­ként vesse alá magát a gyógykezelésnek. Ha ez nem kivitelezhető, akkor kerülhet sor a kényszerkezelés elren­delésére, immár más, szigo­rúbb előírások mellett. Hadd menjek tovább: a krónikus alkoholisták munkaterápiás foglalkoztatását szolgáló „nagyfai beutaló’’ például már csak ügyészi kezdemé­nyezésre, bírósági ítélet alap­ján állítható ki. S közben megy az idő, a „bejelentett” családtag pedig továbbra is terror alatt tartja a családot. Ebben az ügyben soron kívül intézkedünk, hiszen négy gyermekről is szó van. Az ő érdekükben minden lehetőt el kell követnünk. Viola, Nárcisz, Boglárka és Lacika. A legidősebb tizenegy éves, a legkisebb nyolc hóna­pos. A ház nagyon szép, ám belülről félbehagyott. Az al­koholizáló férj fizetésének ötven százalékát a feleségnek hozza a postás, és a családi pótlékot is csak ő veheti át. Gyeden van, a megélhetés költségeit ő fedezi, a törlesz­téseket ő fizeti. Tizenkét évvel ezelőtt vá­lasztott társa pedig járja a maga útját. Amely napról napra kacskaringósabb, s ki­számíthatatlanabb. Kalocsai Mihály VÉDŐTÁVOLSÁG Győr-ménfőcsanaki levél­írónk szomszédja a kertjében szennyvízderítőt építtetett. Kifogásolja a távolságot, tu­domása szerint tíz méternél rövidebb nem lehet. A melléképületek és mel­léképítmények védőtávolsá­gait rendelet szabályozza. A jogszabály tételesen felsorol­ja, hogy a létesítmények mi­lyen távolságra épülhetnek a lakóházaktól, illetve az ivó­­kutaktól. Házi szennyvíz­szikkasztó és -derítő lakó- és üdülőépülettől tíz, ásott kút­­tól tizenöt, fúrt kúttól öt és vízvezetéki kerti csaptól há­rom méterre építhető. 4 —KL­MFÖLD Olvasóink írják oda a bizalom Tavaly december 1-jén vettük Európa sztereó mag­nónkat 7890 forintért, amivel azóta is csak bosszúságunk van. Már az első héten húzta a szalagot, ezt a hibát a csor­nai szervizben megjavították és azóta jó. Kálváriánk csak ezután kezdődött azzal, hogy a dal hangszórója — közepes hangerőnél — kiakad a ka­zettánál. Eddig közel tíz al­kalommal javították a csor­nai szervizben. A hibát ész­lelték, de véglegesen megja­vítani nem tudták. Egy-két napig szól, aztán újra kezdő­dik minden elölről. A jótállá­si jegyről négy szelvényt tép­tek le, holott a magnó többet volt a szervizben, mint a la­kásunkon. A csere elől el­zárkóznak. Utoljára Győrbe vittük a VIDEOTON márka­­szervizbe. Reménykedtünk, de ugyanazzal a hibával kap­tuk vissza. Bizalmam már nincs olyan készülékhez, ami kisebb megszakításokkal ál­landóan a szervizben van. (Cser Jánosné, Csorna, Lehel u. 22.) Mi a célod ? Nem tudjuk, ki vagy, de rettegésben tartasz huszonöt családot, idős, beteg embere­ket, többgyermekes szülőket. Miért? Harmadszor okoztál tüzet a soproni Faraktár u. 25—27. számú ház alagsorá­ban. Örömöd telt benne? Kétszer gyorsan észrevették művedet, harmadszor, vasár­nap délben nem volt ilyen szerencsénk. Már magasra csaptak a lángok, sűrű füsttel teltek meg a lakások. Megis­mertük a tűz okozta félelmet, láttuk egymás arcán a rette­gést. Miért tetted? — kérdezi lakótársai nevében Dominek Ferencné, Sopron, Faraktár u. 25. • •l­l -A fé­JE «•' Unaloműző kedvtelés A tréfának is van határa! Bizonyára lesznek majd, akik úgy véle­kednek, hogy a témára a szót is kár veszte­getni. Akadnak viszont, akik saját bőrükön tapasztalták, hogy a gátlástalan ember mi mindenre kapható. Azzal talán sokan egyet­értenek velünk, hogy aki önnön balesetével „szórakoztatja” hozzátartozóit, az hajlamos másoknak is álmatlan éjszakákat, felesle­ges izgalmakat és kiadásokat okozni. Középkorú házaspár kereste fel szerkesz­tőségünket, a csehszlovákiai Dunaszerdahhe­­lyen laknak. Táviratot mutatnak, amit áp­rilis elsején kaptak Győrből, és a következő szöveg olvasható benne: „Józsit baleset ér­te, állapota súlyos. Aláírás”. Különösen az asszonyt döbbentette meg a hír, hiszen egyetlen testvéréről kapta a szomorú értesí­tést. Férjével azonnal nekiláttak az ilyen­kor szokásos formaságok intézéséhez, sza­badságot kértek munkahelyükön, hogy mi­hamarabb utazhassanak. A szomszédjuk hozta őket gépkocsijával. Egyenesen a győ­ri lakáshoz hajtattak, ahol meglepetésükre az egészségtől kicsattanó „beteg” széles mo­sollyal nyitott ajtót nekik. Hogy a buta tréfa kinek volt az ötlete, és mi volt a célja, azt az asszony így sum­mázta: férje és ő is betegesek, utazásokra már csak ritkán vállalkoznak. Győrben is három éve voltak utoljára, öccse eszelte ki a táviratot, hogy ily módon kényszerítse ki látogatásukat. Az idegességtől reszketve egymás szavába vágva mesélik, hogy mit álltak ki, amíg a lakáshoz nem értek. Most pedig majd szétveti a düh őket. Azért lá­togattak a szerkesztőségbe, hogy az emberi butaságnak eme formájáról szót váltsanak valakivel. Minduntalan olvassuk és halljuk, hogy munka- és lakóhelyeken tréfának vagy él­celődésnek szánt csínytevéseknek milyen szomorú végük lett. A felelőtlen tréfacsi­­nálók rendszerint önnön szórakoztatásukra, esetenként mondvacsinált sérelmük törlesz­tésére űzik kegyetlen játékukat. És még ők háborodnak fel, ha az anyagilag, erkölcsi­leg, vagy egészségileg megkárosítottak szót emelnek. A győri férfi buta tréfája felesleges mun­kát adott a hivataloknak, költségbe verte a címzetteket, nem beszélve a hír vétele okoz­ta ijedtségről. Ha a gátlástalan tréfameste­rek efféle kedvtelésének nem vetnek véget, nekibátorodnak, és ki tudja, milyen ötlete­ket eszelnek ki ártatlan emberek bosszan­tására. Legalább annyira veszélyesek, mint a rágalmazók és a becsületsértők. Írásunkban az embertársaik iránt fele­lőtlen magatartást tanúsítók egyik — sze­rencsére ritkaságnak mondható — típusá­ról szóltunk. Ők azok, akik nem tudnak idejükkel és energiájukkal okosat kezdeni. Eszükbe sem jut, hogy az élet mennyi tar­talmas szórakozást és hasznos elfoglaltságot kínál. Üzenjük nekik: elkezdeni soha sincs későn! N. M. Kéziratokról ■ ■ ■ ■ ■ ■ üzenjük „Deák-kút”. Meleg nagy szív sugallta a versét. Akik valaha ittunk a „Kút” vizéből, Önhöz hasonlóan ér­zünk mindannyian, visszaálmodván ifjúságunkat: „... Te itt mindent meghallottál, / Szomjazóknak italt adtál. / És tovább csobogtál. / Tavasszal újra eljövök hozzád, / Elmeséled, hogyan telt el a tél...” Azt a ta­vaszt már ritkán reméljük, de a Deák-kúti forrás örö­me csobogjon soká a fiataloknak, tisztuljanak tőle, és legyenek boldogok! „Túlóra”: Érezni, hogy jó megfigyelő, érzékeny az emberi magatartásokra, és nem ritkán vesz tollat a ke­zébe. Ez az elbeszélése mai téma, él. Lehetséges olyan beosztott, mint Kovács, az osztályvezetői cezaromá­­niákkal pedig együtt élünk. Az írás azonban terjedel­mesebb a szükségesnél, javára lenne gondos sűrítés. A gépelés módja (a párbeszédek, bekezdések jelzése, sortávolság) igazodjék a szokásoshoz. — „Elhagyot­tan”. Nem történik benne semmi, csak a helyzet szám­bavételét kapjuk, minden csupa múlt és terv. Egyedül az benne a mozdulat, hogy a fiúcska vajas kenyeret kér. Az elbeszélés drámai történések sűrítménye. Ez nem az. — Szívesen fogadjuk további írásait, és kö­szönjük a bizalmát. B. G. A szerkesztő válaszol Csonka Jenőné győr-mén­főcsanaki, Horváth Margit jánossomorjai, Hné Kozma Erzsébet, Sipos Zoltán mo­sonmagyaróvári, Varga László pannonhalmi, Kin­cses Isvánné, Karczag Ká­roly, Kissné Ercsi Aranka soproni, Ács Ferencné kapu­vári, Boros János abdai, Zempléni Gézáné, Szigeti László, Magyarné Fazekas Magdolna, Salamon György­­né, Pongrácz Ibolya, Koós Tibor, Kertész Gáborné, Nits Károly győri olvasóink­nak levélben válaszoltunk. Kardos Istvánná csornai, Forgó Jenő győrszentiváni, Tóthné Farkas Katalin fer­­tődi, Szalay Miklósné szanyi, Sóky István ravazdi, Kürti Gézáné, Pusztay Erzsébet soproni, Dávid Lajosné, Me­ző Ferenc, Rácz Miklósné mosonmagyaróvári, Kálmán Béla, Gaál Tiborné, Hegedűs Péter, Wagner Rezsőné, M. László Edit, Csonka Sándor­­né, Nováki Zoltánná, Vadász Rezsőné győri lakosok ügyé­ben az illetékesek segítségét kértük. Túri Attila sarródi levél­írónkkal közöljük: a Simson S­B 51-es motorkerékpár rendszámköteles, használata vizsgához és vezetői enge­délyhez kötött. Az S­N 51-es értesülésünk szerint tovább­ra is segédmotornak számít. Boros Jenőné győri olva­sónknak üzenjük: ha a tár­sadalombiztosítási ellátásra irányuló igényt posta útján terjesztették elő, az igénybe­jelentés napjának a kérelem postára adásának az igazolt napját kell tekinteni. Fekete Katalin soproni lakossal közöljük: ha a dol­gozó munkaviszonya a tan­évre előírt összes vizsga si­keres letétele előtt szűnik meg, akkor a ki nem adott tanulmányi szabadságot a dolgozó „munkavállalói iga­zolási lap”-jára fel kell je­gyezni. Ugyanitt kell feltün­tetni, hogy a dolgozó e cí­men hány munkanapra kap­ta meg átlagkeresetét. Mun­kahely-változtatás esetén a dolgozót a korábbi munkál­tatónál ki nem adott tanul­mányi szabadság új munka­helyén illeti meg. „Baleset 9028” jeligére üzenjük: a Hungária Bizto­sító Győr-Sopron Megyei Igazgatósága gépjármű-kár­rendezési fiókjának címe: Győr, Tompa u. 2. Gy. István mosonmagyar­óvári lakossal közöljük: ér­tesülése pontos, a levelében említett védelem megilleti a gyermekét egyedül nevelő apát is. „Meddig hosszabbítható?” jeligére üzenjük: a munka­­viszony létesítésekor írásban próbaidőt is ki lehet kötni. Ennek tartama harminc nap, a kollektív szerződés vagy a felek azonban a munkaszer­ződésben ennél rövidebb vagy hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő pró­baidőt is megállapíthatnak. A próbaidő meghosszabbítá­sa tilos. A próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszün­tetheti. A közúton A múlt hét keddjén, késő délután, a forgalmas Tanács­­köztársaság úton, a Shell-kút felől jött gépkocsijával Per­­linger Ferenc győri (Bartók B. u. 19.) olvasónk. Az előtte haladó második kocsi meg­állt a Jókai utcai villogónál, hogy elengedje a járműveket. A közvetlen előtte menő ko­csiban kargyakorlatokat vég­zett a vezető, ami annak a gépkocsivezetőnek szólt, aki a Jókai utcából érkezőknek szabad utat adott. A lámpa váltott és megindult a kocsi­sor, a Tanácsháza előtt azon­nal fel tudtak kanyarodni a hídra. A siető vezető csak­nem megtolta az udvarias gépkocsivezetőt. A Kun Béla­­lakótelepi csomópontnál pi­rosat mutatott a lámpa. A siető úrvezető kiugrott a jár­művéből, odarohant az udva­riashoz és két ököllel rává­gott kocsijának tetejére, majd „te, tuskó, paraszt!” ki­fejezéssel kérdőre vonta, hogy miért tartotta fel a for­galmat a Jókai utcánál. Az­tán zöldre váltott a lámpa, a sietés elszáguldott a temető irányába. Levélírónk az udvarias gép­kocsivezetőt tartja követendő példának. Családi délután Kedves összejövetel szín­helye volt szerda délután a győri, 20. Sz. Óvodai Körzet (Magyar u. 4.) gyermekintéz­ménye. Az óvoda dolgozói és a szülők közötti jó kapcsolat elmélyítésére, tapasztalataik kicserélésére családi délutánt szerveztek. A megjelent szü­lők ötleteket kaptak az ott­honi szabadidő hasznos eltöl­téséhez. Somosi Istvánná vezetésé­vel apró gyöngyszemekből nyakláncokat, gyűrűket, ál­latfigurákat fűztek a gyere­kek. Lovass Zsuzsanna irá­nyításával a felnőttek és a gyermekek megismerkedhet­tek az agyagfigurák készíté­sével. Nagy sikere volt a pa­pírhajtogatásnak, a bábké­szítésnek Varga Imréné, Ihász Csabáné, Váginé Halász Judit, Kőműves Katalin óvó­nők vezetésével. Szenttamási Istvánné a virágkötészet rej­telmeibe avatta be az érdek­lődőket, ötleteket és tanácso­kat adva. 1988. május 2., hétfő

Next