Kisalföld, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
Tartózkodóak a megyei kibocsátók Megregulázott kötvénypiac Szigorú matematikatanárokra jellemző határozottsággal vetettek véget a tanuló korszakában élő hazai értékpapír-piacon a minap keletkezett bankvitának. A piac védelmében a harmadik negyedév végéig minden pénteken egyeztetik az eladási és vételi árfolyamok átlagát, s ettől csak fél százalékkal térhetnek el a bankok. .A vitát az okozta, hogy az egyik kötvényforgalmazó 2, 9 százalékkal vitte le a kötvényei árfolyamát. A regulával jelentősen megcsappant a kötvény adásvétellel elérhető gyors extranyereség lehetősége. Azt, hogy mekkora bizniszről is volt szó, nem írta a szaksajtó, a kötvényforgatás mindenesetre nem rossz vállalkozás. Igazából persze csak névleges a jövedelem a tervekben szereplő évi 115 százalékos infláció mellett, de az is nagy nyereség, ha valaki nem veszít. Így jár például az, aki az augusztus 1-jén kamatot fizető győri csatornakötvényt vásárolta: a 11,5 százalékos értékpapír hozama 14,6 százalék. Ennél csak a Zöldértkötvény a jobb, hozama 15 százalék. Volt olyan vásárló, aki egymaga nyolcmillió forintért vette. A logika nem fakasztott mosolyt Az érdekességeken túl, egy, a kötvénykibocsátó megyei vállalatokat, intézményeket érzékenyen érintő kezdeményezésről is hírt adhatunk. A lakossági kötvényt forgalmazó bankok azt ajánlják, hogy a vállalatok emeljék fel a kamatokat, azaz erre az évre fizessenek prémiumot, hiszen a takarékbetétek kamatemelése komoly konkurencia az értékpapíroknak. Ami banki oldalról logikus kívánság, nem találkozik a kibocsátók osztatlan örömével. Legalábbis erről tanúskodtak azok a beszélgetések, amelyeket a megyei kibocsátók képviselőivel folytattunk. A már említett győri csatornakötvény gazdája a városi tanács. Balogh József általános elnökhelyettes egyértelműen fogalmazott: Mai megítélésünk szerint nincs szándékunkban prémiumot fizetni. Az állami garancia, a kamataink adómentessége is ezt indokolja. Mi a forgalmazó bankkal korrekt megállapodást kötöttünk, s ehhez tartjuk magunkat. Utalvány prémium helyett A megye legnagyobb kötvénykibocsátója a Szevker Vállalat, eddig nyolcvanmillió forint értékű kötvényt dobott piacra. Németh Sándor pénzügyi gazdasági tanácsadó óvatosan válaszolt: " A kamatprémium nem ismeretlen számunkra, hiszen tavaly szeptemberben kibocsátott kötvényeinkhez tízezer forintonként háromszáz forintos ajándékutalványt adtunk, s ez épp három százaléknak felel meg. Az eddig kiadott kötvényeink mindegyikének a hozadékát majd egyharmaddal felemelni nagy érvágás lenne. Mint tanácsadó csak azt mondhatom, hogy ilyen elhatározáshoz feltétlenül igazgatótanácsunk beleegyezése kell. A Kisalföld Volán kötvénykibocsátásának 1986-ban az egész megye lakossága örült. Harminckét autóbusszal több jár szolgálatunkra. Bozsoki János gazdasági igazgatóhelyettes a kamatemelést, ha indokolatlannak nem is, de egyelőre lehetetlennek tartja. — Van időnk, a kamatfizetés napja december 8. Nem titok azonban, hogy az új adórendszer következtében sokat nem bír el vállalatunk, nyereségünk körülbelül a felére esik vissza. Tudjuk, mindenütt megnőttek a kamatok, de nekünk a majd esedékes öt és fél millió forint kifizetése is nagy feladat lesz. Egyelőre nem szándékozunk prémiumot fizetni. Aki befektet, nyerni is akar Kőhalmi Pál, az Iparcikk Kereskedelmi Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese is hasonló módon látja a dolgok állását: „ A harmincmilliós kötvényünket 0 százalékos kamattal bocsátottuk ki akkor, amikor a takarékbetétért még csak öt százalékot fizettek. Az árualap-bővítő hitel jó szolgálatot tett nekünk is, vásárlóinknak is. Most a központi hitelpolitika szigorodása miatt összesen 13 millió forinttal csökkentek forrásaink, ugyanakkor, mint mindenki tapasztalja, az árak nőnek, a beruházási költségekről ne is beszéljünk. Kevesebb pénzből jobb áruválasztékot csak rendkívül megfeszített munkával lehet előteremteni. Ha forrásaink tovább csökkennek egy ilyen kamatprémiummal, akkor nem tudjuk kivédeni az infláció szorítását. Körkérdésünkből kiviláglik, hogy az érdekek csapdájából nem könnyű a kiút. A megszólaltatott szakemberek mindegyike kezdeményező, szép eredményekkel büszkélkedő intézmény képviselője. Azt is pontosan tudják, hogy a kötvényeknél magasabb kamatot fizető takarékbetétek befagyaszthatják a hazai kötvénypiacot. A lakossági értékpapírok viszont nélkülözhetetlenek a kibontakozáshoz, a lakossági megtakarítás egy részét közvetlenül is át kell pumpálni a vállalati körbe a jól jövedelmező vállalatok gyorsabb fejlődése érdekében. Aki viszont befektet, nyerni is akar. A legújabb kötvények kamata már 17 százalék ... Horváth Sándor Az ilyent meg kell semmisíteni. Nem kértem az árustól permetezési naplót, ami nyomtatvány — ha ugyan föllelhető valahol, s becsületesen vezeti — témánkhoz tartozik. Akiknek kertjük van, tudják, amiképp a kert nélküliek szintén tisztában vannak azzal, hogy az enyhe télben igen sok kártevő maradt életben. Lehet, kell hát cipelni a permetezőgépeket, nekirugaszkodva szétszórni a mérgeket fákra, zöldségre, gyümölcsre. A növényvédelemmel kapcsolatban egy magatartásról töprenghetünk, nem pedig mindenáron szőlőmolyokról, rovarkártevőkről, ilyen-olyan anyagokról, amelyek a peronoszpórától és a korai botrytistől védik meg a szőlőt; nem a jövő évtized szereiről — az úgynevezett tablettás szerekről —, pajzstetők, dinnyeatkák ellen védőkről, a rovarok hormonszerkezetét átalakítókról. Akinek nem szakmája a növényvédelem, az is permetezőmasinát kap a határa, s igazán nem tudja, milyen méreggel van tele a csontja, a húsa, milyen hatása érződik évek múlva. Nyilvánvaló, több lesz a haszon, ha a szőlő-gyümölcs, valamint a kertészeti kultúrákra — most csak a kiskertekben végzett munkákról szóljunk — bőven hull növényvédő szer, olyannyira, hogy néhányan már potenciális méregfogyasztónak mondják magukat, és hozzáteszik, a kistermelők áruiban olykor-olykor több a vegyszer, mint a vitamin. Zineb, Kaptán, Diazinon, Bio-Strip, az ég se tudja, még miféle szermaradvány, s kilogrammonként hány milligramm. Zinelsaláta. Védőálarcban nem sok gazdát láttam permetezni, és abban sem vagyok biztos, hogy a nagyüzemekben a növényvédő munkáknál mindig használják az egészségvédelmi eszközt. Ha van. És vajon elolvassa-e minden gazda a csomagolóanyagon feltüntetett használati utasítást, az élelmezésegészségügyi várakozási időre vonatkozó figyelmeztetést? A kistermelői forgalomba kerülő vegyszereknél a gyártók mindezeket feltüntetik. Szerencsére a mérgek viszonylag gyorsan lebomlanak, ám van olyan, amelyiknél hosszabb a várakozási idő. Nincsen adatom arra, hogy az idén hány termelőt bírságoltak meg, mert a permetezési naplót ellenőrzéskor nem tudta felmutatni, arra se, hány ellenőrzést tartottak a piacokon a szakemberek, hány esetben találtak a vegyészek — mondjuk a salátában — a megengedettnél nagyobb mennyiségben szermaradványt, hányan használtak nagyobb dózist az előírtnál, s vitték előbb a piacra az árut. És ha nem tartják meg a növényvédő szerek alkalmazásának szabályait? A paradicsommal, a paprikával rendben-e minden? Nem régi az eset, emlékezhetünk rá a Rádió reggeli műsorából. Siófokon a gazda igen erős gyomirtóval permetezett, jutott a méregből a szomszéd telkére, ahol az ivóvízbe kerülő permettől hét fajtiszta kutya pusztult el. Viseljünk álarcot permetezéskor, ügyeljünk a szabályokra, mossunk meg minden fej salátát alaposan! — mondanám, de ez csak falra hányt borsó lenne. A szomszéd azzal vigasztal, lám, lám, túléltük a tavaszi primőrszezont — ez a legveszedelmesebb —, jöhet a permetezett eper, málna, szamóca. Kívülről nem is látszik, mennyi gombaölő, talajfertőtlenítő és rovarölő szer van az elénk kitett áruban. Azért egy kis nyugtalanság csak-csak befészkelődik az emberbe. J. J. Zinebsaláta 1988. június 1., szerda ■ A Cardo Bútorgyárban a közelmúltban helyezték üzembe a nagyberuházás részeként elsőnek összeszerelt olasz gépsort. A berendezés óránként 400 darab bútoralkatrész fúrási műveleteit végzi el. Megkezdődött a rekonstrukció Nem lesz sörhiány? Eredményes esztendőt zárt az elmúlt évben a Soproni Sörgyár. Tiszta nyeresége a tervezett 90 millió forinttal szemben meghaladta a százmilliót. Idei terve szerényebben számol. A közgazdasági szabályozók változása miatt „csak” 45—47 millió forint nyereséget tervezett. Ebben az évben az 1987. évi 630 000 hektolitert meghaladva — a kereslet függvényében — 650 000 hektoliterre emelkedhet termelése. A 80 ezer hektoliter importsör palackozása továbbra is a választék bővítését szolgálja. A néha-néha kritikus sörellátás jelentős javítására 1991-től nyílik lehetőség. Ekkorra fejeződik be a termelőkapacitás 170 ezer hektoliteres növelése. A bővítési, felújítási munkálatok már elkezdődtek. A háromszázmillió forintos beruházást az Agrár Innovációs Bankkal kötött kölcsönszerződés tette lehetővé. A rekonstrukció során bővítik és korszerűsítik az előkészítés, a főzés, az érlelés, a fejtés és a palackozás egy-egy technológiai állomását és így teljessé válhat a zárt technológia, nem szólva amunka- és higiénés körülmények javulásáról. A soproni gyárban jelenleg hétfajta sört gyártanak. A legkedveltebb az Ászok — az összes termelés 76 százalékát adja —, mely pasztörizált változatát (húsz napig eltartható) is megkedvelték a vásárlók. A fogyasztói ízlés azonban csak lassan és nehezen változik. Ha nincs Ászok sör, akkor nincs is sör, vallják sokan a gyár ellátási körzetében. A soproni gyár vezetői, mint azt Wilcsinszky István főmérnöktől megtudtuk, a lehetőségek szerint mindent megtesznek azért, hogy a főidényben is kiegyensúlyozott legyen az ellátás. Nem lesz sörhiány, de előfordulhat, hogy az Aszokot egy-két napig hiába keresik a vásárlók. Győrben a Szeszipari Vállalattal kötött együttműködés értelmében májustól október végéig óránkénti hatezer palack fejtőkapacitású töltőgépsort üzemeltetnek, csökkentve ezáltal a szállítási gondokat, mert a kereskedelem és a vendéglátás a hordós sörrel szemben a palackos sört helyezi előtérbe. (Csehszlovákiában és egyes nyugati országokban — például az NSZK-ban — majdnem fele-fele arányban fogyasztják a hordós és a palackos sört.) A gyár tervei között szerepel, hogy a következő évtől három decis palackok is forgalomba kerülnek, megtöltve a gyár minőségi söreivel. 1991-től pedig egy új, Pilseni típusú, osztrák vagy NSZK világos sör gyártására is sor kerülhet. A licenc-tárgyalások még tartanak. H. F. HIJMFÖLD . 3 Tetőtér és háttér Akad-e bárki is, aki az ablakot importigényes terméknek gondolja? E sorok írója mindenesetre igencsak kerekre tágult szemekkel nézett, amikor a fertődi magyar—dán ablakgyár ügyvezető igazgatójától azt hallotta, hogy a nagyközönség előtt éppen most, a tavaszi BNV-n debütált tetőtéri ablakok kellékeinek egyharmadát a vegyesvállalat importból kénytelen beszerezni. Az értetlenkedő vendég már-már attól tartott: a tudatlanságát érték tetten, kiderült róla, hogy halvány fogalma sincs az ablakgyártás bonyolultságáról. A gyártók főnöke azonban hamar megnyugtatta: a hazai háttéripar még a bennfentesek számára is képes kellemetlen meglepetésekkel szolgálni... Arra ugyan illett jó előre számítaniuk, hogy a viszonylag bonyolult nyitó-záró vasalat szállítására nem találnak majd hazai gyártót. S gyanakodhattak arra is, hogy bár jelentős kapacitású alumíniumiparral rendelkezik az ország , gondot okozhat a szép kivitelű, igényesen felületkezelt fémlemezek beszerzése. Az importálandó kellékek listája azonban az említettekkel még közel sem lett teljes. Csakhamar kiderült például, hogy nincs magyar vállalat, szövetkezet vagy kisiparos, aki elfogadható küllemű, felületkezelt csavarokat szállítana a fertődieknek. De nem akadt gyártó az olyan — bonyolultnak aligha minősíthető — kellék szállítására sem, mint egy arasznyi hungarocelltömb, vagy az ablakok rögzítésére szolgáló „vinklivas”. Vagy ha akadt volna is gyártó, a kellék szállítására csak a nemzetközi piaci árak három-négyszereséért — és mindennemű minőségi és határidőbeli garanciát mellőzve lett volna hajlandó, így hát — más megoldást nem találván — importból vásárolják a kellékek harmadát. Ugyan mit mondhatnának a hazai háttéripart kommentálva az „importigényes” ablakok gyártói? Talán csak ennyit, habár a háttér meglehetősen hiányos, — legalább a tetőtér legyen igényes ... Pethő L