Kisalföld, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

Felkészült a soproni vízmű Lesz víz­kánikulában is A Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Vállalat a térségben több mint 100 ezer embert lát el folyamato­san egészséges ivóvízzel. Ezért fontos a kérdés, miként készül fel a csúcsfogyasztási időszakra. Két csúcsidő is van, az egyik az intenzív, fóliasátras mezőgazdasági termelés időszakában jelent­kezik, ezt követi később a város körzetének fokozottabb igénye. Mint azt Schey András fő­mérnökhelyettes tájékoztató­jából megtudtuk, az előző évi csúcsidőszak tapasztala­tai jók. Míg a korábbi évek­ben a területen 11 egészség­ügyileg veszélyeztetett köz­ség volt, addig tavaly már csak Brennbergbányára és Görbehalomra kellett tar­tálykocsival szállítani egész­séges ivóvizet. Remélhetőleg a VII. ötéves terv végéig 100 százalékos lesz a területen a vezetékes vízellátás Az 1988. évi nyári csúcs­­fogyasztások során a vízellá­tás egyenletes, nagy kiugró csúcsok nélküli, tartósan víz­hiánymentes volt. A legna­gyobb fogyasztás július 6-án történt, mintegy 30 ezer köb­méterrel. Tartós vízhiány sehol sem fordult elő, de kü­lönösen a fertődi és lövői regionális területen a vízki­termelési kapacitás felső ha­tárán jártak. A fellépett víz­ellátási zavarok műszaki hi­bákból (csatorna­törések), vagy energia-ellátási zava­rokból adódtak, de ezek az esetek is csak kevés fogyasz­tót és kisebb területen érin­tettek. A tájékoztatóból ismertté vált az idei előkészületek sokrétűsége is. Felülvizsgál­ták a vállalat által üzemel­tetett valamennyi termelő kút, víztermelő és átemelő telep műszaki berendezéseit. Végrehajtották az indokolt gépcseréket. Gondoskodtak arról, hogy hiba esetére üzembiztos tartalékokkal rendelkezzenek. A hibael­hárításokat nem hátráltatja anyag- vagy eszközhiány. A fertődi körzet problémái mi­att összeköttetést létesítenek a megyei regionális vízmű­vel, így a gondok nem csu­pán enyhülnek, hanem vég­legesen megoldódhatnak. A lövői kistérségi rendszerben a kapacitás bővítése érdeké­ben új kutat létesítenek Új­­kéren. Persze a felkészülésnek másik oldala is van, a lakos­ság hozzállása. Felelőtlenül pazarolj­ák-e a vizet ? Mint azt Hegedűs László, a vízmű igazgatója elmondta, jó len­ne, ha valamilyen formában a lakosság is érdekelt lenne szolgáltatásukban. Bizonyára takarékosabban bánna a víz­zel, és jobban is felügyelhet­né a vállalat tevékenységét, ha az ügy a zsebet is érin­tené. Végül egy jó hír: a tanács kezdeményezésére a vízmű maga választhatja meg — a korábbi gyakorlattal szem­ben — az útfelbontásom hely­reállításánál az alvállalkozót. Ez is segíti majd a csúcsfo­gyasztások gondtalanabb át­vészelését. V. G. Visszhang A nagy hírügynöksé­gek jelentős terjedelem­ben foglalkoznak az MSZMP Központi Bi­zottságának legutóbbi ülésével és Grósz Károly pártfőtitkár kedd esti té­vé­interjújával. Az AP amerikai hír­ügynökség értékelése sze­rint Grósz Károly nyil­vánosan megrótta Pozs­­gay Imrét azért a nyilat­kozatáért, amelyet az amerikai kormányzati tá­mogatással működő Sza­bad Európa Rádió a múlt héten sugárzott. Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja, államminiszter a SZER-nek nyilatkozva a hírügynökség idézete szerint egyebek mellett kijelentette, hogy a ke­let-európai kommunista rendszerek nem refor­m­álhatók meg. Az MSZMP-nek ezért egy olyan pártot kell létre­hozni, amely a nyugat­­európai szocialista, vagy szociáldemokrata elkép­zeléseken alapszik. Grósz Károly kedden este adott tévéinterjújából a hír­ügynökségek kiemelik: „Nem egyetlen ember fogja meghatározni azt, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a pártnak milyen arculata legyen.” Major László pártszó-­­vivő kijelentését idézve — amely szerint „Nagy Imre kivégzése bizonyo­san jogtalan volt” — a Reuter arra a megálla­pításra jut, hogy hosz­­szabb „gyötrődés” után a párt egy három évti­zedes dogmát változtatott meg és deklarálta, hogy Nagy Imrét „kirakatper” után végezték ki. Az AP Grósz Károly kedd esti nyilatkozatát úgy érté­keli, hogy a főtitkár nincs Nagy Imre jogi rehabi­litálása ellen, de ellenzi a volt miniszterelnök po­litikai rehabilitációját. A Reuter szerint a re­formszárny hívei úgy vé­lik, az események „túl­léptek Grósz Károlyon", és azt remélik, hogy a következő pártkongresz­­szuson más kerül a fő­titkári posztra. 1989. június 1., csütörtök ■i A Győri Városszépítő Egyesület kezdeményezésé­re — a 35 éves évforduló alkalmából — felújították a Szigetközi árvíz emlékművét Révfaluban. A munkála­tokat a 401. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet má­sodéves műkőkészítő tanulói végezték Szabó János szakoktató vezetésével. Az építőanyagokat a GYÁÉV biztosította. NE TESSÉK megijedni, nem valamiféle véres had­műveletről van szó. A tranz­akció a gázok ellen irányul, s nyomós indokai is vannak. Mert képzeljük el például azt az esetet, mikor a kocsi­­rendező megy a vágányok mellett, s­ egy szőrös disznó­­paréj a lábára csavarodik, s éppen a mellette elhaladó szerelvény alá rántja. Vagy ha kisétálunk az állomás te­rületéről a nyílt pályára, megdöbbenve tapasztalhat­juk a sínek között burjánzó füvek, virágok ágyazatrom­boló hatását. A gyökerek ki­kezdik a köveket, s a végén még kisiklik a vonat! De félre a tréfával! A vas­úti gyomirtásra tényleg szük­ség van. A MÁV évtizedes tevékenysége egyik ismerő­sömnek mégis szemet szúrt, s azt mondta: „Meglásd, egyszer majd arra is fény derül, hogy a vasúton milyen felelőtlenül, milyen nagy tö­ménységben alkalmazzák a veszélyes gyomirtó szereket!" Kedves Barátom! Most szerencsére tévedtél. A Ma­gyar Államvasutaknak még arra sincs pénze, hogy a sze­mélyforgalmat korszerűsítse, s kényelmesebbé, pontosabbá tegye utazásunkat, nemhogy veszélyes töménységben per­metezze ki a drága vegysze­reket! Egyébként a gyomir­tó szerelvény is egy múzeum­ba illő darab, s ez tényleg rejthetne magában veszélye­ket, ha gyakrabban használ­nák ... — De már arra sincs pénz, hogy többször végigjárjuk a szakaszt, így évente csak egy­szer permetezünk — mondja Lengyel László, a gyomirtó vonat parancsnoka. A különleges szerelvény a MÁV budapesti igazgatósá­gáé, a négytagú legénység az ország négy sarkából verbu­válódott. Rajkától Ipolytar­­nócig, lefelé Aszódig tart a területük, háromezer kilomé­tert járnak be minden sze­zonban. — Cigányélet ez — kesereg a rendelkező — de itt leg­alább mégis többet lehet ke­resni, meg azért minden má­sodik hét szabad. — Mégiscsak egy szerel­vényben laknak a vegysze­rekkel, a mérgek árnyékában főzik mindennapi ebédjüket. Nem betegedtek meg még so­hasem? — Szerencsére nem ... Fe­kete-fehér öltöző, zuhanyzó is van a vonaton, a mérget pedig zárt tartályokban ke­verjük. Igyekszünk távol tar­tani magunkat tőle. — Mi is az, amivel dolgoz­nak? — Az alapszer a Mavilex. Harminc köbméter vízbe ezer liter vegyszert keverünk. Ez a mennyiség körülbelül százhúsz kilométeres szakasz­ra elég. A szórófejek másfél méteres területet fognak át a sínek mellett. A vasúti átjá­rókon, az élővizek fölött ter­mészetesen elzárjuk a csapo­kat, s egyébként is egy sor rendszabály biztosítja, , hogy ne következhessen be vala­milyen baleset, mérgezés. Ezért tilos például a gyom­irtott területekről származó takarmányt állatokkal etetni és ezen a területen harminc napig legeltetni. Vagy a fia­talkorúakat öt napig ezért nem foglalkoztathatják a vá­gányok között a locsolás után. S ha ezek a biztonsági rendszabályok nem is győz­tek meg mindenkit, adalék­ként szolgáljon, hogy Győr­ben egy hete vonult végig a gyomirtó szerelvény, de még ma is szép számmal akad túlélő a sínek mentén a nö­vények között. ♦ ♦ ♦ UTÓIRAT. Ha egyszer majd mi, emberek is olyan életerősek leszünk, mint ezek a vasúti gyomok, nem kell félnünk a vegyszerektől. Ad­dig azért még nem árt az óvatosság .. . Ny. Cs. Irtó hadjárat a síneken ■i Készülnek a fogpótlások a Fogtechnikai Vállalat 14. sz. győri laboratóriumá­ban, amely a megye fogorvosi szakrendelőinek és a vidéki fogorvosi rendelőknek dolgozik. Agyonhordott lábbelik — eladatlan készletek Hol szorít a cipő? Rajcsányi Andrástól, a Du­nántúli Cipőkereskedelmi Vállalat vezetőjétől megtud­tuk, hogy Győr-Sopron és Vas megyében tavaly majd­nem ötvenezer pár cipővel kevesebb fogyott, mint ko­rábban. A gyermekcipők ese­tében ez a szám még rosz­­szabb, minden negyedik a polcokon marad. Hol van már az a szép idő, amikor „hiánycikként” rohangáltunk utána? — A cipőgyárak szerint igaz, hogy az ő költségeik­kel együtt áraik is növeked­tek, de a boltban kapható lábbelik még­sem miattuk drágák, állítják. — A mi haszonkulcsunk mindössze hét százalék — vé­dekezik a lerakatvezető —, er­re jön még a kiskereskedelmi árrés úgy 8—16 százalék. A legnagyobb teher a cipőn azért az általános forgalmi adó, ami például — főleg a dotáció egyidejű megszünte­tésével — a gyerekcipők ára­it már irracionálissá teszik, így arra kényszerülünk, hogy az importáru rovására, a nyereségünk terhére leérté­keljük időnként a felhalmo­zott készleteket. Most is több helyem van kedvezményes akciónk. A címben feltett kér­désre könnyű válaszolni: sehol. Egy agyonhordott lábbelire ugyanis minden mondható, az hogy csám­­pás, trampli, kopott, de az egyáltalán nem, hogy szorít. Bár az ortopéd or­vosok szerint életünk első három évében leg­alább három-négy pár cipellőt kellene fogyasz­tanunk, addig a magyar­­országi átlag évi egy pár. Úgy tűnik, nem jó úton járunk, mert panaszko­dik a gyártó, a fogát szívja a kereskedő, s nem vásárol a fogyasztó. — Az importáruk annyi­val jobbak, hogy bármikor elbírják ezt a néhány szá­zalékos eltérítést? — Nos ,ezalatt nem a lu­xuskivitelű olasz és jugo­szláv cipőcsodák értendők, hanem inkább az olcsó ár­fekvésű kínai cipők. Az importszabályok szigorodása egyébként is viszavetette a nyugati behozatalt. Ám bár­mennyire csodálatos, a vára­kozással ellentétben tavaly a magyar cipőkre is kevesebb reklamáció érkezett. — Talá­n ha kevesebbet veszünk, kevesebb is lehet hibás? — Nem egészen így van... Azért egy kicsit a mi érde­münk is, mert megválogat­juk kitől vásárolunk. Szíve­sebben gyártatunk ktsz-ek­­kel, akiktől megköveteljük a minőséget. — Ami ugye még nem feltétlenül egyenlő a kényel­mességgel, egészségességgel? — létezik egy D+E emb­léma (divat és egészség), amelyek szakemberekből ál­ló zsűri ítél oda. Ezek az egészségesnek minősített láb­belik azonban a drágább alapanyag és a különböző kellékek miatt valamivel drágábbak, mint a többi. — Egyszóval, ha vásáro­lunk, egyáltalán cipőt, akkor sem futja egészségesre. — A helyzet tényleg si­ralmas, főleg nekünk férfiak­nak, mert az erősebbik nem képviselőire már egy pár cipő sem jut évente. Mint ke­reskedelmi vállalat pedig ar­ra kényszerülünk, hogy vál­toztassunk a készlet összeté­telén, több olcsó cipőt tart­sunk. Jelenleg­­már minden második pár ebbe a kategó­riába tartozik. O. H. M. Régi nevet! Leninváros alternatív szervezetei azt követelik, hogy a település kapja vissza az 1970 előtti Ti­­szaszederkény nevet. Azt állítják, hogy a Lenin centenárium alkalmából, az MSZMP akkori Bor­sod megyei első titkára, a város országgyűlési képviselője erőszakolta ki a névváltoztatást. Hegedűs György ta­nácselnök elmondta: fon­tolóra veszik, hogy kér­vényezzék az eredeti név visszaállítását, ehhez azonban a város vala­mennyi , választópolgárá­nak véleményét ismerni akarják. Erre jó lehető­séget kínálnak a rövide­sen sorra kerülő tanács­tagi és országgyűlési kép­viselőválasztások. KIÍAIFÖLD 3

Next