Kisalföld, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
Hozzászólás cikkünkhöz Újrakezdési kölcsön, avagy nesze semmi, fogd meg jól A minap lapjukban egyperces interjú számolt be a munkanélküliek Győr-Sopron megyei helyzetérő. A cikk a valós képet mutatta be, ez van! Jól érzi a cikkíró, mikor megjegyzi, hogy a legjobban rászorultak a legkevésbé esélyesek az újrakezdési kölcsön elnyerésére. Hát ennek a miértjére szeretnék rávilágítani. De előbbhadd említsem meg, hogy pár héttel ezelőtt alkalmam volt ezt a témát is felhozni szóban Horváth Ferenc ipari miniszter úrnak, mikor is félnapos kötetlen beszélgetésen fogadott bennünket, a Kisiparosok Országos Szervezetének vezetőit. Elmondta többek között, hogy napjainkban számos gazdaságtalan nagyvállalat, bánya, kohó zárja be végképp kapuit, és a kormány szeretné, ha a munka nélkül maradt, nagyiparból kiszorult munkaerő a kisiparban helyezkedne el, legfőképpen a szolgáltatásban. Számos jogszabály, rendelkezés támogatja ezt, ám a pénzügyi „vonal” még mindig visszatartó hatású. Hiába tarthatna ma már egy vállalkozó akár ötszáz alkalmazottat is, ha egy-egy munkás alkalmazása súlyos terheket ró az iparosra (sztk, adó). Nos. A kormány igazán jó intézkedése a munkanélküli segély bevezetése mellett az újrakezdési kölcsön. Az a jogosultságot igazolt munkanélküli, aki magánvállalkozás formájában szeretne magának munkahelyet létesíteni, legfeljebb300 ezer forintig terjedő, 4 évig kamatmentes, 10 évig törlesztendőkölcsönt vehet fel. A kölcsön kamatait a pénzintézeteknek a munkanélküli segély alapból utalják át. Ám hosszú, buktatókkal teli, göröngyös út vezet oda, amíg a vállalkozni akaró a pénzt a kezébe kapja. Először is: kevés bányász, kohász, volt nagyüzemi munkás rendelkezik olyan szakmával, amellyel egy az egyben vállalkozó lehet ... De mondjuk, van, aki ezeket az akadályokat simán veszi. Jön a következő, egyébként teljesen ésszerű lépcsőfok, a kölcsön felvételéhez a jogosultság igazolása. Ezt az igazolást a megyei tanács munkaügyi osztályától kell beszerezni. Ott mérlegelik, hogy a javasolt vállalkozás megkezdésének feltételei biztosítottak-e, a szükséges szakképzettség, erkölcsi bizonyítvány, üzlethelyiség-szerzési lehetőség megvan-e. Az említett osztály különben a munkaügyi szolgáltató iroda jelentését figyelembe véve adhatja ki az igazolást, amely szerint az illető munkanélkülit többszöri, de legalább két felajánlott munkahely esetén sem tudták elhelyezni ... Eddig minden jogos, helyénvaló. A munkanélküli vállalkozó, közben a munkaügyi osztály által jogosultságát, rászorultságát igazoló papírral, mehet az OTP-be a pénzt felvenni. De ... eztán jön az igazi tortúrája. Ki ne érezte volna kiszolgáltatottságát, amikor az OTP-ből hitelt próbál felvenni? Tehát a kölcsönigénylő, kezében az igazolással, benyit az OTP-be. Első kérdés: milyen nyaralóval, hétvégi házzal rendelkezik? Mert hát az OTP-nek kell a vagyoni fedezet, sokszorosan bebiztosítja i magát. Mondjuk emberünk az igényelt kölcsönnél értékesebb ingatlannal rendelkezik, mehet a földhivatalba, a tulajdoni lap fénymásolatának beszerzéséért. De hiába van két-háromszoros értékben vagyoni fedezete a hitelért folyamodónak, például 150 ezer forint kölcsön esetén is, két kezes szükséges. Rossz rágondolni, hány embert kell megmozgatni, mire valaki vállalja a nem éppen hálás kezesi tisztséget. Ráadásul nem is lehet akárki kezes, kisiparos, kiskereskedő az OTP szerint ilyen „felelős funkciót” nem tölthet be ... Befejezésül két kérdés az OTP illetékeseihez. Ha valaki többszörös vagyoni fedezettel rendelkezik, amely az esetleges fizetőképtelenség esetén lefoglalható, miért van szükség kezesekre? Az a volt bányász, munkás, kohász, aki esetleg nyaralóval nem rendelkezik — higgyék el, van ilyen —, fedezet hiányában nem is részesülhet újrakezdési kölcsönben? Ha ez így van, akkor a kormány kipipálhatja: van újrakezdési kölcsön! Valójában viszont: nesze semmi, fogd meg jól! Oláh Imre győri órásmester, a KIKSZ országos vezetőség tagja Több mint nyolcszáz oldalon Monográfia Balatonfüredről Vaskos kötetet forgattam és különösen nagy élvezettel olvastam az utóbbi hetekben. Mindenekelőtt azért, mert íróját, dr. Záhonyi Ferencet, a Balaton nagy tudósának tartom, valamint azért, mert a Balaton, különösen Balatonfüred szívügyem. A remek, nagyterjedelmű kiadvány Keresztúry Dezső „Tiszteletadás Zákonyi Ferencnek” című írásával kezdődik, gondolom, nem véletlenül. Mit, akik évtizedek óta vendégeskedünk Balatonfüreden, tudjuk, hogy mit köszönhet a város Zákonyinak. Keresztúry Tamási Áronra hivatkozva írja, hogy az emberi élet, az emberi munkálkodás célja s értelme: valahol hazára és otthonra ilelni a földön. Záhonyi Ferenc hazája Magyarország, otthona Balatonfüred. Ezt a hazát kívánta szolgálni mindig és mindenütt, s ebbe az otthoniba tért vissza mindig és mindenünnen. Balatonfüredről elmondhatjuk, hogy a Balaton központja, s ez minden túlzás nélkül Zákányi Ferencnek — is — köszönhető. Ugyancsak Keresztúryt idézem: „Amit az idegenforgalom hírverésre,kalauzolásra Füred érdekében fölhasználhatott, annak tetemes részét ő foglalta írásiba.” Balatonfüred díszpolgára Zákony Ferenc ezzel a könyvével ércnél maradandóbb emléket állított szeretett városának. A könyvből mindent megismerhetünk, amit a kezdet kezdetétől egészen 1945-ig ismernünk lehet Füredről. Megtudjuk azt, hogy a múlt század elején a Balaton „nemzetünk mai közkedvelt játszótere” még holt tenger volt. Partjain gulyák legeltek, a szalmatetős házú községek akkor még távolt estek a parttól, ahol pár szegényes deszkabódé várta nyárról nyárra a tó rajongóit. Mindössze Keszthely és közelében Hévíz volt vonzó, amelynek gyógyító tavát messziről is felkeresték. Tovább az egész 200 kilométeres partvidéken csak egyetlen fürdőhely állt, amelynek neve átlépte az ország határait: Balatonfüred vagy népies nevén: „Savanyúvíz”. Valóban, Balatonfürednek már akkor híre volt, amikor még Magyarországhoz tartozott Herkulesfürdő és Pöstyén is. Füredre nemcsak az eladó lányok tekintettek sóváran, azok, akik az Anna-bálok szédületében vallottak szerelmet későbbi férjüknek. Füred foglalóm volt mindefféle ember számára. Milyen szépen fejezi ki ezt Eötvös Károly: „Hejh, Balaton-Füred, de sok szép dal zengett, de sok sarkantyú pengett, de sok legényszív felpezsdült, de sok leányszív megrendült, de sok szépasszony lett még egyszer és még egyszer szerelmes aszszony te benned.” Balatonfüred igazi felvirágzása a reformkor idejét idézi. Akkor a magyar politikai és irodalmi élet nagyjai jöttek össze Balatonfüreden. Sétáljunk végig csak az egykori Kurszalon, ma SZOT-szanatórium árkádjai alatt, amelyet nemzeti Pantheonnak is nevezhetünk. Figyeljük azokat az emléktáblákat, amelyek nagy része ugyancsak Zákonyi Ferenc ihletése alapján került mai helyükre. Kik fordultak itt meg a reformkor idején? Kossuth, Széchenyi, Deák és Wesselényi ugyanúgy, mint Berzsenyi, a Kisfahidyak. Kazinczy és Vörösmarty Antalffi Gyula írta találóan valahol: „A reformkorszak nemzeti újjászületésének szelleme Füreden lobog fel igazán.” Hatalmas munka eredménye Zékonyi Ferenc könyve. Nagyszerű tanulmányt közöl Balatonfüred természeti tényezőiről, az éghajlatról, a szénsavas forrásokról, a természet értékeiről. Leírja Füred pontos és érdekes történetét egészen a felszabadulásunkig. Nagyszerű sorokat olvashatunk a kötetben a szénsavas források gyógyító hatásáról, Balatonfüred híres orvosairól és gyógyításaikról. Kitűnő ismereteket szerezhetünk Balatonfüred építészetéről, építészeti emlékeiről, különös tekintettel a műemlékekre. Több mint száz oldalit szentel a kötet Balatonfüred művészeti és kulturális értékének, kiemelve az első, vagy más néven Kisfaludy Színházat, a füredi nyomdákat és egykori hírlapokat. Hangulatos olvasmány a balatonfüredi Annabálok megkapta története is. Imre Béla 1989. augusztus 1., kedd •BölPQSiifeí Hat új tanteremmel bővül a győri Rejtő Sándor Textilipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet. A győrújbaráti tanács költségvetési üzeme a tetőtérben új tantermeket alakít ki, amelyek a technikusképzést fogják segíteni. Az átadás augusztus végére várható. TÓ-SIRATÓ Hazánk észak-keleti csücskében található egy olyan természeti gyöngyszem, amelyet a Nyugat-Dunántúlon, a Kisalföldön élők nemigen ismernek: az áriás tó. Aki netán az Északi-középhegység tájait keresi föl nyári túrára, sátoros nyári vándorlásra, szép kirándulást tehet a tóhoz. Igaz, a gyönyörködésen, a jó levegőn és a fürdési lehetőségen kívül másra ne számítson! De erről majd később. Arló nagyközség Ózdtól alig tíz kilométernyire fekszik, a Nagybátonyról (illetve néhány esztendő óta már Bátonyterenye) Hatvan felé vezető út mentén. A falu határában a század elején suvadással keletkezett a Bükk erdőkkel, fenyvesekkel borított dombjai által koszorúzott, körülbelül két négyzetkilométernyi felületű tavacska. Évtizedekig kihasználatlan volt ez a csodálatos terület, pontosabban a hatóságok szemet hunytak afölött, hogy a tiltó táblák ellenére a környékbeliek oda jártak lubickolni. (A víz minden évben meg is szedte áldozatait.) A helyi tanács a hatvanas években kapott észbe, hogy hasznot is hajthatna e kincse: fölparcellázták — zsugori módon zsebkendőnyi telkekre — a tó környékét, kiépült a strand, csónakkölcsönző nyílt, büfé, bisztró szolgálta az éhezőket, szomjazókat, a kempingezőknek sátorozó helyeket létesítettek. A terület hétvégi faluvá épült ki, elsősorban ózdiak építettek vityillókat és palotányi méretű víkendházakat, de lettek itt üdülőtulajdonosok vállalatok, nyíregyházi, debreceni, békéscsabai, budapesti családok. A paradicsomi állapotok ám csak néhány évig tartottak, először csak az egyik, majd a másik stég is eltűnt, megszűnt a csónakkölcsönzés, tavaly már belépődíjat sem kellett fizetnie annak, aki a volt strand területére ment, az idén pedig a büfé és a bisztró sem nyitott ki. A fürdőzők, a horgászok, valamint hétvégeken a kiskertekben munkálkodók jelzik, hogy van még élet arrafelé, a kempingben is szokott árválkodni egy-két sátor — többnyire NDK-beliekkel —, ám egyre több kisebb-nagyobb házon hirdeti felirat: eladó. Igaz, mondják, néhány el is kél, méghozzá az új gazdák nyugat-német, osztrák sőt amerikai állampolgárok. A nagyközségi tanácsnál hiába érdeklődünk, mi lesz e páratlanul szép, immár a külföldieknek is vonzó természeti érték sorsa? A tanácselnök csak azt mondogatja : nincs pénz, nincs pénz, s még azt sem tudja, engedélyezett-e most a fürdés A tavat meg kellene kotorni, a strand létesítményeit helyreállítani, gondos gazda módjára üzemeltetni... De „nincs pénz, nincs pénz”! Egy félinformáció értékű választ azért kapunk: érdeklődik most egy osztrák vállalkozó, talán majd ő kezd ott valamit. Szóval megint eladunk, eladnánk. Pedig vállalkozók immár Magyarországon is akadnak, csak meg kell találni őket. Ajánlanám figyelmükbe az arlói tavat. De nem kizsigerelés céljából, mint azt eddigi gazdái tették, hanem értékmegőrző, értékgyarapító gazdálkodásra. Biztos vagyok abban, hogy üzletnek sem rossz ... T. J. ERKÖLCS Kanalazom a levest, dél van. A rádióban hírek. Éppen az illetékest faggatják arról a kósza hírről, amely szerint visszamenőleg fölemelik a lakásvásárlási hitelek kamatát. Nem tagadja, van ilyen terv, de szerinte nem ez a célravezető eszköz. — Erkölcstelen is lenne — teszi hozzá a riporter. — Ezt a szót is használhatjuk, de szorult gazdasági helyzetben másodlagos az erkölcs — így a válasz. Megáll a kanál a kezemben. Az erkölcs másodlagos, ha nehéz a gazdasági helyzet. Sikkasztok, házasságtörők, szélhámosok eljött hát a ti időtök! Ugye azt a kis csínyt mindnyájan szorult helyzetetekben követtétek el? Hát itt a fölmentés! Csak az étvágyam ment el közben. (Böröndi) KIMHPOID---- 3