Kisalföld, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
Ezt a fiatal egerészölyvet a tábor lakói leverik. Ha erőre kap, újra szabadon szállhat. Természetszeretettel beoltva Madarászok a Fehér-tónál A kölyökgólya most tanul repülni, a táborlakók nevelik. Szépen cseperednek a gyöngybagoly fiókák is, egy szárítóból mentették ki őket a madarászok. A fiatal egerészölyv a szárnyait próbálgatja Furcsa, hogy betegen az ember közelségét kereste, egy házhoz vergődött a faluban, onnan hozták. Nemsokára újra szabadon szállhat. Fehértón a tizenharmadik alkalommal rendezik meg az idei nyáron a hagyományos Hansági Ornitológiai és Természetvédelmi Kutatótábort. Kicsik-nagyok egyhetes turnusokban váltják egymást, augusztus 12-ig, százhúsz természetbarát tölthet maradandó élményt adó napokat a Hanság szívében. Egy természetvédelmi tábor —, ha jól szervezik — mindig is hasznos, megtérülő vállalkozás, persze nem rövidtávon és nem forintokban számolva. Szemléletformáló, nevelő hatása felbecsülhetetlen. De vegyük csak sorba, hogy miért, mit is kaphat egy kisdiák a sátras napok alatt? Először is barátokat, aztán a természet végtelen gazdagságát, napfényt, jó levegőt. Játékos biológiai órákat, értő emberek vezetésével, akik növényekről, állatokról mesélnek, érdekes történeteket tudnak és ismerik az összes madarat, virágot. Megtanítják a kisembert, hogyan kell viselkedni a természetben, hol és hogyan szabad tüzet rakni, elárulják, mik is azok a „lidérces” éjszakai hangok, zörejek a nádasban, öntenek beléjük egy adag bátorságot, önállóságot, talpraesettséget. És mit ad a fehér-tói tábor a hivatásos természetvédőknek? Először is annak örömét, hogy gyerekeket „olthatnak be” természetszeretettel. Aztán sikerélményt: például, hogy újra négy pár hamvas rétihéja költ a Fehér-tónál, vagy, hogy négy „kikaszált” héjafiókát, fészekből kiesett gólyát, ölyvet, s ki tudja még hány madarat felnevelhetnek. A tábor alapvető célja persze idén is a nádi énekesmadarak gyűrűzése, állományfelmérésére. Ezzel párhuzamosan futnak a növénytani, állattani vizsgálatok és a vízminőség-védelem. Naponta 130—150 madarat fognak a tó köré kifeszített finom szövésű hálók. Negyvenhat faj ezer példányát gyűrűzték eddig a táborban, leggyakrabban füsti fecskét, nádi rigót, cserregő nádiposzátát. Ritkább „zsákmány” a törpegém, a jégmadár, a kerti geze, vagy a billegető cankó. A gyűrűzött madarakat külföldön Olaszországban, Csehszlovákiában, Finnországban és Ausztriában fogták vissza. Az ornitológusok hasznos információkhoz jutnak a munka eredményeként. A táborban a tizenkét évestől a hatvanöt évesig minden korosztály képviselteti magát. Jelenleg cseh fiatalok is dolgoznak Fehértón, a héten hollandokat várnak, s volt egy akadémikus díszvendégük is, Frantisek Balath professzor. A fehértói madárgyűrűzés rangos rendezvénye, találkozóhelye lett a természetvédőknek. Reméljük, hogy Fülöp Tibor táborvezető még sok szép jubileumot ünnepelhet lelkes csapatával. Nyerges Cs. Négyszázan a hullám tetején Nem szakmai, ágazati képzés A gondolat is szívfájdító, pedig nem lehet túl messze az igazságtól. Győr-Sopronban, a megye városaiban és községeiben él — számítások szerint — négyszáz olyan ifjú ember, aki elvégezte, befejezte az általános iskolát, majd «várólistára» került. Bizonyítványaik alapján középiskolai továbbtanulásra, nem számíthattak, hiszen még közepes bizonyítvánnyal büszkélkedő is elvétve akad köztük. Nem tanultak tovább szakmunkásképző intézetben sem. Így aztán mesterség híján, szakmai, végbizonyítvány nélkül, már csak zsenge koruk miatt is, feltételezhető, hogy otthon ülnek és várnak jó, de legalább is jobb sorsukra. Ők négyszázan, a demográfiai hullám hátán érkeztek életük azon mérföldkövéhez, amikor választaniuk, lépniük kellene. Erre azonban egyelőre semmi esélyük. A megyei tanács településfejlesztési osztályának munkaügyi csoportja, — minden elismerés a kezdeményezésért —, ahhoz kívánja hozzásegíteni a tizenéves, ifjú embereket, hogy kézzel fogható közelségbe kerüljön, a tisztes munka és a megélhetés. — Központi, az úgynevezett foglalkoztatási alapból ágazati és nem szakmai tanfolyamokat szervezünk a még el nem helyezkedett, pályakezdő fiatalok számára — mondja Rimányiné Somogyi Szilvia. —■ Szakács, női ruhakészítő, kárpitos, bőrdíszműves és élelmiszertartósító szakmában készítünk elő ágazati szintű szakképző tanfolyamokat. Amennyiben lesz érdeklődés ezekre, októbertől indul az oktatás és húsz hónapon át ismerkedhetnek a fiatalok szakmájuk elméleti tárgyaival, szerezhetnek szakmai fogásokat, s ezek mellett közművelődési ismereteket is oktatnak majd számukra. — Valamennyi nyilvántartásunkban lévő fiatalt levélben felkerestünk, de elképzelhető, hogy nem minden érintetthez jutott el értesítésünk. Ezek a gyerekek megszerezhetnék az alapot ahhoz, hogy elindulhassanak az életbe. Az ágazati tanfolyam se nekik, se szüleiknek nem kerül pénzükbe. Az átképző tanfolyamra való részvétel feltétele, hogy a fiatalok munkakönyvvel jelentkezzenek a területileg illetékes munkaközvetítő szervnél, például a soproniak a soproni városi tanácson, a győriek pedig a győri munkaügyi szolgáltató irodában (Csaba utca 26.). A jelentkezések alapján mérhető fel, van-e és egyáltalán milyen az érdeklődés az egyes ágazati képzések iránt. Bízunk benne, hogy a fiatalok élni fognak a lehetőséggel, hiszen érdekükben történik mindez. Azokért, akiknek a sorsa egyelőre még nem rendeződött. F. J. 4 KIÍMFÖLD gazgást. A liberalizálás veszélyei Devizaszámla buktatókkal Alighanem a közvélemény nyomásának is engedett a kormány, amikor úgy döntött, hogy szeptembertől további liberalizálja a lakossági valutaforgalmat. Éles bírálatokat kellett ugyanis elszenvednie amiatt, hogy dollár százmilliókat — ha nem milliárdokat — engedett ki az országból pusztán azért, mert nem vette tudomásul a realitást: a lakosság a szigorú szabályok ellenére is képes jelentős valutasummákra szert tenni. (Hogy mekkorák lehetnek ezek? Csupán idén az első hat hónapban, és csupán gépkocsiból 19 500 érkezett az országba, magánimport révén.) __ választás két rossz közül A kormánynak két választása volt. Vagy még szigorúbb szabályokat hoz, vagy liberalizál. A még szigorúbb szabályok — vámok emelése, valuta tartásának, elköltésének tilalma, a turistaellátmány felhasználásának korlátozása — révén esetleg csökkenthető a külföldre áramló összeg, esetleg mérsékelhetők a központi devizagazdálkodás kiadásai, de mindenképpen számolni kell a lakosság érintett rétegének heves felháborodásával. A liberalizálás viszont — a devizaszámlák összevonása, a lakossági valutatartalékok bankba terelése, a pénzek eredetének homályban hagyása, a számláról felvett valuta szabad felhasználásának lehetősége — feltétlenül népszerűségre számíthat, és növeli a központi devizagazdálkodás által használható összeget. Ugyanakkor számos veszéllyel is jár. Mindenekelőtt azzal, hogy felélénkül a valuták feketepiaca. Ha bármilyen eredetű pénz tisztára mosható, számlán tartható, szabadon felhasználható, akkor — különös tekintettel a forint gyengülésére — minden korábbinál érdemesebb azt a pénzt megszerezni. A hivatalosnál magasabb árfolyamon is. A magasabb fekete árfolyam pedig tovább gyengíti a forintot. Ez a gyengülés oda vezethet, hogy kialakul a tömegpszichózis: menekülni kell a nemzeti valutától. Ami egyfelől az infláció felgyorsuláséval jár, másfelől azzal, hogy létrejön az úgynevezett kettős valutarendszer, a kettős piac. Hogy egy felgyorsuló infláció miként dezorganizálhatja a gazdaság egészét, arról vannak tapasztalatok. A kettős piac természetéről kevésbé. VALUTÁS ÉS FORINTOS ÜZLETEK A kettősség csírája már ma is fellelhető. Van az országban vagy háromszáz „valutás”,azaz konvertibilis valutáért árusító üzlet, amelyben sok olyan áru kapható, amit forintért nem lehet megvenni. Kereskedelmi vállalatok és más vállalkozók ma is arra törekszenek, hogy ilyen üzleteket nyithassanak, mivel ezek valutában hoznak hasznot. Minél többiő kóbor valuta van a lakosságnál, annál nagyobb ezeknek az üzleteknek a forgalma és a szívóhatása. A valutás boltok elszívhatják a forintos boltokból a kurrens árukat, még a hazai gyártmányúaikat is akkor, ha nincs belőlük elegendő. S mennyi, de mennyi hazai termék akadhat, amelyikből átmenetileg vagy tartósan hiány támadhat, s ha a szűkös kínálat átvándorol a valutás bolthálózatba, akkor olyan helyzet áll elő, amelyben a lakosság két részre oszlik. Egyik részének van konvertibilis valutája, s így hozzájut a keresett termékhez, a másiknak nincs, ezért nem juthat hozzá. A valuta és az árupiac kettőssége kitermelheti a munkaerőpiac kettéhasadását is. Hiszen ha akadnak munkaadók, akik külföldi valutával képesek fizetni, akkor lesznek munkavállalók is, akik csak azért hajlandók dolgozni. Így azután a társadalom egésze két részre szakadhat — de ezt már jobb végig se gondolni. IMPORTÁLNI ÉS FORINTÉRT KÍNÁLNI Mit lehet tenni? A kettősség legbiztonságosabban akkor kerülhető el, ha a lakosság forintért is hozzájut a keresett áruhoz. Tehát azokat gyártani vagy importálni kellene. Csakhogy mind gyártásuk, mind az importálásuk — legalábbis ha ez a szükséges mértékben történik — ugyanazt kívánja meg: olyan erős gazdaságot, amilyet lehetetlen máról holnapra megteremteni. Amilyet legfeljebb egy komplex gazdaságfejlesztés, gazdaságátalakító program kínos-keserves végrehajtásának eredményeként remélhetünk. Addig is importáljon a kereskedelem minél többet a keresett termékekből, és kínálja azt forintért — mondják most a pénzügyi kormányzat szakemberei, akik többségükben a lakossági valutaforgalom liberalizálása ellen foglaltak állástt szemben a kereskedelmi tárca szakembereivel. Vagyis nem lehetetlen, hogy ha a kereskedelem erre nem lesz képes, akkor rajta verik majd el a port. De ha az importra képes is lesz, a forintárak aligha lehetnek versenyképesek a külföldi árakkal, amint ma sem azok. Mégis úgy tűnik, egyedül az erőteljes behozatal, a forintért történő árusítás az, ami mérsékelheti a kettős piac kialakulásának veszélyét. Mérsékelhetik— igaz, csupán átmenetileg — akkor is, ha a tömeges importnak nincs exportfedezete, és emiatt csak az ország külföldi fizetési mérlegének további romlásával érhető el. Egyes szakértők szerint azonban a fizetési mérleg már nem is rontható, a külföldi hitellehetőségek kimerülőben vannak. Mások viszont — és érdekes módon közöttük inkább a külföldi, semmint a hazai szakértők vannak többségben — úgy vélekednek, hogy a magyar gazdaság talpraállítható és meggyógyítható. Bárhogy alakul a jövő, a kormány súlyos veszélyeket vállalt, amikor a lakossági valutaforgalom liberalizálása mellett döntött. Ennél súlyosabbakat legfeljebb akkor vállalt volna, ha a szigorítást választja. A liberalizálásnak ugyanis olyan, nem jelentéktelen előnye is van, hogy érdekeltté teszi az állampolgárokat a vendégfogadás feltételeinek javításában, devizatermelő szolgáltatások nyújtásában, vagyis különféle turisztikai vállalkozásokban. Ami egyfelől mégiscsak az exportot — a láthatatlan exportot, a turisztikai devizabevételeket — bővíti, másfelől már önmagában is erősíti és élénkíti a gazdaságot. Gál Zsuzsa 1989. augusztus 1., kedd