Kisalföld, 1989. október (44. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-02 / 232. szám

2 Elutaztak az NDK-sok Szombaton végre meg­oldódott a prágai nyu­gatnémet nagykövetségen tartózkodó több mint négyezer NDK-állampol­­gár ügye. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter szemé­lyesen közölte velük, hogy még szombaton va­lamennyien kiutazhatnak az NSZK-ba. Az NDK- állampolgárokat öt kü­­lönvonaton szállították az NDK-n át a bajoror­szági Olofba. Az utolsó szerelvény vasárnap reg­gel hagyta el a Prága- Liben vasútállomást. Miután reggelre telje­sen kiürült a nyugatné­met nagykövetség épü­letegyüttese, az MTI prágai tudósítója körül­belül 50—60 NDK-ál­­lampolgárt látott vasár­nap későn délelőtt a misszió előtt, amelyet csehszlovák rendőrök kordonja vett körül. RB/ILFDM) 1989. október 2., hétfő HÍRÜGYNÖKS CCÖK JELENTIK BERLIN. Bírálta az ország belpolitikai helyzetét és nyil­vános vitát sürgetett a társa­dalom ellentmondásairól Manfred Gerlach pártelnök, az NDK-beli szabaddemokra­ták elnöke, aki egyúttal az NDK Államtanácsának alel­­nöke is. BONN: „Németh Miklós magyar miniszterelnök bizto­sítékot adott arra vonatkozó­lag, hogy országa a jövőben is nyitva tartja a magyar— osztrák határt.” A Deutsch­landfunk (DLF) nyugatnémet országos rádióadó ezt dombo­rította ki abból a nyilatko­zatból, amelyet a Miniszter­tanács elnöke a Welt am Sonntag című hetilapnak adott. BUDAPEST. Mário Soares, a Portugál Köztársaság elnö­ke tegnap a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájá­ban koszorút helyezett el Nagy Imre és kivégzett már­tírtársainak sírjánál. GENF: A Kőolajexportáló Országok Szervezetének mi­niszterei, jobb megoldás hí­ján, végül is lírán kompro­misszumos javaslatát fogad­ták el genfi értekezletükön, és 1 millió hordóval napi 20,5 millió hordóra emelték az 1989. utolsó negyedében együttesen kitermelhető olaj mennyiségét. MOSZKVA. Hivatalosan is jelentették, hogy az NDK ve­zetőinek meghívására Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöke ok­tóber 6—7. között részt vesz a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 40. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségen. VARSÓ: A lengyel kor­mány kezdeményezés­ére a közeljövőben lengyel-szov­jet kormányközi bizottságot hoznak létre, hogy ennek se­gítségével­­ rendezzék a Ka­­tynban lemészárolt lengyel katonatisztek ma is élő hoz­zátartozói által benyújtott kártérítési igényeket. Győri kivonulás Burgenland­ban Felsőpulyai szép napok Délután, amikor már csak­nem elkezdődött a hivatalos program, a felsőpulyai (Oberpullendorf) főutcán látványosan „beemelték” a feliratot: „Győr köszönti a Felsőpulyát”. Korábban is meg lehetett volna tenni, de nem fontos, és nem is ez volt az október 7-én záruló győri napok fő szervezési ta­nulsága. Az osztrák fodrá­szok tiltakozása árnyékolta be az eseményeket. Haragju­kat a magyar fodrászoknak az írásos programban nem­ is szereplő bemutatója hívta ki. Nem­­ elég, hogy a ma­gyar kollégák jelentős for­galmat visznek el tőlük, még veszik a bátorságot, s bemu­tatóznak Ausztriában. Ez mégiscsak saik, fogják magu­ikat és kiveszik pénzüket a bankból. Ne mosolyogjon senki, a legkomolyabb fe­nyegetések egyike Nyugaton. A polgármester nehéz helyzetben volt, a­­bemutató­ra azonban mégis sor került. Körülbelül nyolc és fél fejet dolgoztak meg a Győri Fod­rásza­ti Szövetkezet dolgozói plusz a maszekok, mert a program új színfoltja volt a kor követelményeinek meg­felelően a magánkereskedők, a magániparosok felvonulá­sa. • A második számú fogyaté­kosság — ha ugyan sorrend­ben nem az első — képző­­művészeti természetű volt. Ahol a művészet, ott a baj — mondhatta volna akár Hegel is, csakhogy akkor még a felsőpulyai győri na­pok szervezőinek nem volt módjuk nem győri művésze­ket szerepeltetni a kiállítá­son keveredésit okozva a he­lyi Eisenstädter Bankban. Igaz, állítólag a Hypobank szíve megesett Farsang Sán­doron és társain, s a csü­törtöki nyitást követő na­pon, pénteken, a nevezett pénzintézet bemutatta a hoppon maradt, kiszállított műveket. E sorok írója az­­Eisenstädter Bank vezetőhe­­lyettesének kérésére lénye­ges információkat adott a végül is kiállító Képcsarnok­ról, hogy az esti nyitáson elmondhassa. Osztrák rész­ről azonban nem ő, hanem a vezető köszöntötte a vendé­geket, míg a győriek nevé­ben kettős keveredés követ­keztében Józsa Károly pol­gármester-helyettes. Ehhez még hozzáteszem azt, hogy a képeket kiszállító cég nem tudta­, milyen engedéllyel le­het azokat kivinni, ebből az­tán kalamajka támadt és így tovább. Az osztrák vendég­látók mindebből alig vettek­­észre valamit. Este fél hat­kor megszólalt a térzene osztrák és magyar előadási­ban, természetesen az is másként mint eredetileg tervezték. Miután, már jócskán­­kide­rült, hogy a szervezés magas tudomány és birtoklása nem szavak­­kérdése, Paul Kiss felsőpulyai és Balogh József győri polgármesterek mél­tathatták a rendezvény igazi fénypontját az állami és a szövetkezeti ipar, valamint a győri magánkereskedők igazán reprezentatív árube­mutatóját. A maszekok ki­vonulása az Él­elmiszer- kis­kereskedelmi Vállalat a Győri Áfésiz, a Centrum és az Arrabona Áruház, a Ru­házati Kereskedelmi Válla­lat, a Győri Divat Szövetke­zet mellett érzékeltette, hogy részvételük sikeres, hatásos tud lenni a hasonló progra­mokban. A hangulatos n­ap, amely­nek során megtudhattuk, hogy a polgármesteri hiva­taliba naponta jár a Kisal­föld és Paul Kiss polgármes­ter már csak három hétig tölti be funkcióját, mert kö­vet lesz a burgenlandi par­lamentben, a Domschitz­­vendéglőben zárult polgár­mesteri fogadással. A talp­­alávalót a győri Rába Hotel zenekara húzta. Árvalányha­­j­úunkat erősen fogták a bur­genlandi magyarok a­bban a remény­ben, hogy már nem kell elereszteniük soha. Ha valaki a „soha” végletessé­gét túlzásnak véli, ugorjon át fölötte, annyi mindenen kellett ott ugrálni az utóbbi évtizedekben, nem lehet szokatlan. A program egyéb­ként, mint azt csütörtökön már előrebocsáto­ttuk, októ­­ber 7-én táncmulatsággal ér véget. Addig lesz futball, horgászat, dalest, futóver­seny, teke. Szóval minden, ami szükségeltetik a barát­ság ápolásához. P. M. Pozsgay Imre beszéde az önkormányzatról Az értékes kezdeményezés elfogadásra talált A soproni polgárok patinás méltósága év­századokon át a város önállóságában gyö­kerezett. A város mindig büszke volt az 1277-ben elnyert szabad királyi város cím­re, és mindig magáénak vallotta humanista polgármestere, Lackner Kristóf törekvéseit, még akkor is, amikor az ötvenes évek ele­jén megszűnt Sopron vármegye, sőt a vá­rost elzárták a külvilágtól, szinte kirekesz­tették az ország vérkeringéséből. A sopro­niak sohasem adták fel a reményt, hogy visszaköveteljék, visszaszerezzék elvesztett önállóságukat. A megmerevedett megyei irányítás napjainkra kimerítette tartalékait és újraelosztó szerepe a jövőben megszűnik. Az MSZMP soproni bizottságának kezdemé­nyezése „önkormányzatot a városoknak és a községeknek” a lakosság széles körű tá­mogatását élvezi, sőt, számos város és köz­ség is csatlakozott országos felhívásukhoz. Az önkormányzati törekvések jegyében teg­nap délelőtt politikai nagygyűlést szerveztek, melynek szónoka Pozsgay Imre állammi­­niszter, az MSZMP elnökségének tagja volt. Pozsgay Imre vendéglátói kíséretében tíz óra előtt né­hány perccel ért a Fő térre, ahol már a soproni polgárok ezrei várták, de érkeztek vendégek Pécsről, Székesfe­hérvárról, Pápáról, Tatáról és Csornáról is, ezzel is ki­fejezve egyetértésüket és támogatásukat az önkor­mányzatért küzdő soproniak­kal. A Himnusz eléneklése után Fülöp József, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit. — Ma azért gyűltünk ösz­­sze, hogy kinyilvánítsuk el­tökélt szándékunkat, mert a jelenlegi közigazgatás radi­kális reformjának cselekvő részesei akarunk lenni, mert tudjuk és tapasztaljuk, hogy a majdnem ezeréves megye­­rendszer csak gátja, de nem előmozdítója a helyi önkor­mányzatok életképességének — mondotta többek között és bejelentette, hogy szom­baton délelőtt Németh Miklós miniszterelnök Sop­roniban is járt és biztosította a város vezetőit, hogy az ön­­kormányzati szervezetek kö­zül ő és a kormány is­ a sop­roniak által képviselt válto­zatot tartják előremutató­nak. Az MSZMP városi bi­zottsága felhívását aláírta, éppúgy, mint Pozsgay Imre. A dokumentumot az önálló­vá váló városi levéltárban helyezik el. Ezt követően lé­pett a Tábornokház erkélyén elhelyezett mikrofonhoz Pozsgay Imre. — Anna­k a nemes szán­déknak a támogatására jöt­tem, mely önkormányzatot kíván a városnak, a közsé­geknek és amely a­ városok­kal szövetségre lépve kíván­ja a szükséges erőt össze­gyűjteni ahhoz, hogy az ön­­kormányzat szándéka és a ráirányító figyelem ne csu­pán prédikáció és valamifé­le vágyakozás legyen, hanem valóságos hatalomként je­lenjen meg Magyarország közéletében. Ennek a szán­déknak a támogatása első­sorban nem kormányzati fel­adatot, hanem polgártársaim felismerését: szükségük­ van erre a formára, szükségük van arra a hatalomra, amelynek­ közvetlenül leté­teményesei. Úgy hiszem, Sopron kezdeményezése ép­pen ezért nem egyszerűen és közönségesen közigazgatási természetű és az ország igaz­gatási határait átszabni vá­gyó szándék és törekvés, ha­nem egyik legnemesebb ki­fejezése annak, hogy az aka­rat alanya ebben az igazga­tásban az állampolgár le­gyen és ne tárgya, ne aláve­tett, alattvalói résztvevője. Sopron és azok a városok, amelyek csatlakoztak a kez­deményezéshez várhatóan szövetséget alkotnak majd azok jól tudják, hogy min­denféle valóságos demokrá­cia letéteményese az önren­delkezésre képes, tulajdoná­ban, gazdatudatában és sze­mélyiségében megerősödött állampolgár. Az állampolgá­ri akarat teremthet közvet­len demokráciát, önkor­mányzatot, s oly méltó ön­­kormányzatot, amely eltűri, hogy a város polgárai akár helyi népszavazáson is ki­fejthessék akaratukat, szán­dékukat. Természetesen ez a kezde­ményezés túl a népfelség el­vének elismerésén, a közvet­len demokrácia jelentőségén, ■nem működőképes, ha az üres zseb logikájára épül. A közösségnek birtokolniuk kell azokat az eszközöket, és ren­delkezniük kell azokkal a for­rásokkal is, amelyek cselek­vésükhöz erőt adnak, ame­lyek nélkül nincs önkor­mányzat. Pozsgay Imre beszédének további részében kitért az ön­­kormányzati vállalkozás tár­sadalmi hátterére és környe­zetére, majd az alábbi mon­datokkal zárta őszinte öröm­mel fogadott beszédét.­­ Az önkormányzati kez­deményezés éppen ebben a nagyszerű civitásban, ebben a nagyszerű soproni közösség­ben azt is mutatja, hogy még a polgári vállalkozásoknak, állampolgári kezdeményezé­seknek is lehetnek ünnep­napjai. Én ilyen ünnepnap­nak tekintem a mait, hiszen semmi mást nem jelent az ünnep, mint azt a néhány perces megállást, amikor a hétköznapok kikristályosod­nak. Ebben a kikristályoso­dott helyzetben önvizsgálatot tartunk és ezt ki gyónással, ki nyílt vallomással valami módon elvégzi. Kívánjuk, hogy az ország ne kalando­rok kezén tékozlódjék el. Hi­teles emberek vezetésével irányuljon a figyelem egy új demokratikus Magyarország­ra és ehhez a legtöbb támo­gatást éppen a soproniak és a velük szövetségre lépett városok, községek adhatják. Minden jót Sopronnak, a kezdeményezésnek! Éljen az önkormányzat! Gollnhofer Sándor, a város megbízott tanácselnöke zárta be a politikai nagygyűlést, mely a Szózat hangjaival ért véget. Pozsgay Imre soproni prog­ramja azonban tovább folyta­tódott. A Fő téren sokan vár­ták, hogy néhány szót vált­hassanak vele, vagy aláírást kérjenek tőle. A tömegben csak araszolva jutott előbbre. Tizenegy órára a MTESZ- székházba várták, hogy meg­nyissa az újjászerveződő sop­roni képzőművészkar kiállí­tását. A Fő térről gyalog in­dult el a Várkerületre. Hogy Pozsgay Imre népszerű em­ber külföldön is, arról Sop­ronban is meggyőződhettünk. Osztrák turisták éppúgy inte­gettek neki, mint az az olasz család, amelyik az egyik gya­logos átkelőhelynél hangos dudaszóval köszöntötte. Soproni programjának be­fejeztével Pozsgay Imre a ko­ra délutáni órákban vissza­utazott a fővárosba. Horváth Feren­c Sokan kértek autogramot az államminisztertől. Az MSZMP Győr-Sopron megyei lapja. Szerkesztőség: Győr, Tanácsköztársaság útja 51. Levélcím: 9002 Győr, Pf. 28. Központi telefonszám: 15-544. Főszerkesztő: KLOSS ANDOR. Főszerkesztő­helyettes: CSISZKA ANTAL, VARGA LAJOS. Telefon: 13-042. Délutáni szerkesztő: 12-475. Kiadja a Győr Megyei Lapkiadó Vállalat, Győr, Tanácsköztársaság útja 51. Levélcím: 9002 Győr, Pf 28. Központi telefonszám: 15-544. Felelős kiadó: KUKORELLI KÁROLY igazgató. Telefon: 12-142. Hirdetésfelvétel: 16-313. Telex: 24-364. Fax: 12-142. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a posta­hivatalokban, a hírlapkézbesítőknél és a hírlapüzletekben. Készíti a Széchenyi Nyomda. Felelős nyomdavezető: NAGY IVÁN igazgató. Index: 26-060-HU ISSN 0133-1507.

Next