Kisalföld, 1989. október (44. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-02 / 232. szám
1989. október 2., hétfő Hagyományteremtő igénynyel, körülbelül tízezer győri és Győr környéki gyermek és felnőtt részvételével őszirózsa elnevezésű színes politikai, kulturális és sportfesztivált rendezett szombaton Győrött az MSZMP városi bizottsága Kiskúton. A társrendezők és közreműködők, a magas rangú meghívottak száműzve a hagyományos protokollt a történelminek ígérkező kongreszszus előtti hétvégén közösen bizonyították, az MSZMP- nek van ereje, lendülete, sőt, humora, magyarán bizakodó hangulatot lehet és kell teremteni a nagy nekigyürkőzés közepette is. A közvetlen és kötetlen találkozó Németh Miklós kormányfővel, a pártelnökség tagjával, Hámori Csabával és Vastagh Pállal, a PIB tagjaival, Barabás Jánossal, a KB titkárával, Vári Lászlóval a „zalai modell’’ kísérletező kedvű megyei pártelnökével, Róbert Lászlóval, a MTIOSZ új elnökével, reggeli után Békesi Lászlóval, az államkassza őrzőjével mind-mind jó alkalom volt párttagnak és párton kívülinek a kikapcsolódásra, élményszerzésre és felkészülésre. Ahogy az egyik történelmi ellenzéki párt helyi vezetője fogalmazott: ez a rendezvény sikerült. * ♦ ♦ Németh Miklós miniszterelnök munkanapja szombaton délelőtt Sopronban kezdődött, ahol a város vezetőivel folytatott eszmecserét az önállóságiról, az ezzel kapcsolatos politikai és gazdasági kérdésekről. Sopronból délután két órakor érkezett Győrbe, az őszirózsa Fesztivál helyszínére. Az ETO- stadion aulája elé érkezve, Elek Sándor, a városi pártbizottság első titkára fogadta, majd sor került a vagongyári munkások egy csoportjával való eszmecserére, amit a fesztivál rendezőitől a Rába dolgozói külön kértek. Az eszmecserén jelen volt Horváth Ede, a vagongyár vezérigazgatója is. Az első kérdező azokról az ingerlően ,magas prémiumokról tudakolta a miniszterelnök véleményét, amelyeket olyan vállalatok vezetői vesznek fel, amelyek veszteségesek. Németh Miklós elmondotta, hogy a magas teljesítményekkel arányban álló tisztes jövedelmet elfogadhatónak tartja, mert hisz a nagy jövedelmek teljes'''tménynövelő szerepében, de sem ő, sem pedig kormánya nem tudja elfogadni azt, ha magas jutalmakat,prémiumokat fizetnek ki olyan vezetőknek, akik veszteséges vállalatok élén állnak. A kormány mindent megtesz azért, hogy ez a káros gyakorlat megszűnjön. A kérdés más oldalára válaszolva, hogy tudniillik, mi a véleménye arról, hogy sok helyen úgy teremtenek nyereséget, a válllat egy részét kiárusítják, a miniszterelnök azt mondta: a vagyon felélése, nem a jövő útja. A többpártrendszer lehetővé teszi-e a kibontakozást? Németh Miklós úgy vélekedett, hogy a többpártrendszer önmagában nem oldja meg a gazdaság problémáit, de olyan politikai, közéleti feltételrendszert teremt, amelyben minden szervezet, kormány, parlament, párt, vállalat a közösség ellenőrzése alatt dolgozhat. Hogy az ország itt tart, abban többek között a monolit, titkosan működő, bujkáló pártállamnak döntő szerepe van. Ezért szükséges a kiegyensúlyozó, ellenőrző szerepet betöltő többpártrendszer és ennek megfelelő parlament létrehozása. Németh Miklós a továbbiakban megfogalmazta azt a meggyőződését, hogy a jelenlegi válságból az ország csak úgy tud kitörni, ha a történelmi, gazdasági adottságokra és a mai világ realitásaira építjük a gazdaságpolitikát és gyakorlatot. Ehhez türelemre van szükség, hiszen e nagy feladat rohammal, jelszavak hangoztatásával nem végezhető el, csak cselekedettel. A kormánynak az a kötelessége, hogy az ehhez szükséges feltételrendszert kialakítsa. Németh Miklós kifejezte azt a reményét, hogy kemény gazdasági munkával az infláció belátható időn belül, két-három év múlva, kétszámjegy alá szorul. Elismerte, hogy hazánkban van szegénység, mint ahogyan a korábbi évtizedekben is volt, csak akkor nem beszéltek róla. A szegénység ellen nem lehet adminisztratív eszközökkel, határozatokkal, elhallgatással küzdeni, csak eredményes gazdasággal és szociális háló kiépítésével. A munkásfórum után az idő szorításában csak szinte udvariassági látogatásra jutott a miniszterelnöknek egy másik teremben, ahol a Magyar Gazdasági Kamara képviselői várták. A gazdasági vezetők közül Jancsó Péter, a Graboplast vezérigazgatója volt a szószóló, mi is lehetett volna a téma más, mint a visszafogott rubelexport. Németh Miklós röviden vázolta a kialakult vészhelyzetet: egymilliárd rubel felé közelíthet a „hitelezésünk” és ez az adósságcsapdával terhelt magyar gazdaságot nehéz helyzetbe hozza. A kormány október 19-én tárgyal róla. Jancsó Péter replikázott: úgy ne járjunk, mint ez a bizonyos gyöngyhalász, aki megtalálta élete nagy kincsét, de már annyi levegője nincs, hogy a felszínrehozza. Herlicska István, a Győri Áfész elnöke a sertés felvásárlási ár növekedésének veszélyeire hívta fel akormányfő figyelmét. Bognár Kálmán, a Győri Iparcikk Kereskedelmi Vállalat igazgatója a vállalati kiárusításokról, a privatizálásról kérdezett. Árnyalt választ adott Németh Miklós, a lényeg: társadalmi ellenőrzés kell az átjátszások megakadályozására. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy külföldi erő nélkül nem hajtható végre a szerkezetváltás. Ismét Jancsó Péter kért és kapott szót: — A külföldi tőke elsősorban a kereskedelemben és az idegenforgalomban hajlandóbefektetni, így a valódi szerkezetváltás az iparban háttérbe szorul.t Riposztválaszt kapott: — Ez természetes, a legkönnyebben meghódítható, legnagyobb haszonnal kecsegtető terület, ahová először betör a tőke. Ha ott kellő biztonsággal, kellő profithoz jut, nem marad el máshonnan sem. Végül egy kérdésre válaszolva a miniszterelnök kifejtette, két éven belül nem a kormányhivatalokban intézik a bérügyeket, s a kisvállalatokhoz hasonlóan felszabadítják a még élő korlátokat is. A sportcsarnok előtti téren ősziesen szikrázó napsütésben került sor arra az eszmecserére, amelynek résztvevője Barabás János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Hámori Csaba, a Pest megyei, Vastagh Pál, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára és az egyre növekvő számú érdeklődő volt. Egy sokat vitatott témával kapcsolatban Vastagh Pál elmondta, hogy a párt tevékenysége nem érintheti a termelői folyamatot, amihez Barabás János hozzátette, azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a munkahelyeken alakulnak ki az alapvető emberi és közösségi kapcsolatok. Ezek azonban nem gátolják hanem alkalmasint segíthetik a gazdasági folyamatokat. Ami az országos vezetők nyilatkozatában felszínre jutó eltéréseket illeti. Véget ért az egyennyilatkozás korszaka — hangsúlyozta Barabás János, majd így folytatta, a politikában igenis lehetnek személyes ambíciók, ezeket nem kell tagadni..Ehhez Hámori Csaba azt tette hozzá, vége van a pártban a tekintély elvének, egyéniségek nyilatkoznak, így az eltérő megfogalmazások természetesek. A vezetők, az erkölcs és a politika kapcsolatát feszegető kérdésre a következőképpen válaszoltak. — Morál nélkül nem lehet politikai tevékenységet folytatni — mondta Vastagh Pál. Meggyőző érveléssel nyilvánvalóvá tette, hogy a politikai vezetőknél tapasztalt erkölcsi problémák egyúttal azt jelzik, hogy alapvetően a társadalmi és politikai struktúra gyengeségéről van szó, amit labilis egyéniségű vezetők bizony kihasználhatnak. Ehhez a gondolathoz Barabás János azt tette hozzá, hogy az ellenőrzés nélküli hatalom majdnem szükségképp eltorzul. Az erkölcsi torzulások ellen nincs abszolút biztosíték, de az kétségtelen, hogy a jól működő nyilvánosság, mindenekelőtt a sajtó, sokat tehet ez ügyben. Az MSZMP helyzetére, jelenlegi állapotra vonatkozó kérdésére Barabás János egyebek között azt válaszolta, hogy a kongresszuson az MSZMP-ből valódi pártot kell alkotni, mert ma még csak konglomerátum. Alapkérdésekben kell állást foglalni, meg kell például határozni, hogy mit is értünk demokratikus szocializmuson. Milyen lesz az MSZMP és a három politikai vezető személyes sorsa öt év múlva? — fogalmazta meg valaki a találkozó utolsó kérdését. Barabás azt a reményét fejezte ki, hogy öt év múlva talán kilábalhatunk abból a helyzetből, amiben ma az MSZMP és az ország van. Hámori úgy vélekedett, hogy az MSZMP-ből olyan párt lesz, amiben jó tagnak lenni. Vastagh Pál úgy fogalmazott, hogy öt év múlva az ország minden bizonnyal korszerű, európai ország lesz, komoly integrációs készségekkel. Személyes sorsukat illetően úgy vélték, mindhárman a politikán kívül tevékenykednek. Nagy Tamás az agrárreformkörök vezetője a győri kemping étkezőjében a helyi agrárpolitika meglepően szűk, ám koncepciózus egyéniségeivel találkozott és folytatott eszmecserét. A kérdezők sorába lapunk munkatársa is bekapcsolódott. — A napokban az MDF is nyilvánosságra hozta elképzelését a magyar falu, a mezőgazdaság jövőjéről. Hogyan vélekedik az ellenzéki pártok koncepcióról? — Véleményem szerint két részre lehet osztani a pártok téziseit. Az egyik rész irracionális gondolatokat fogalmaz meg, amelyek ma egészen egyszerűen keresztülvihetetlenek. Elméletileg persze tiszta gondolataik vannak, de ma nem üres papírra kell a gondolatainkat felírni, hanem egy sűrűn teleírt papírra és a maradék kis tiszta foltokat kell kitölteni. Az elképzelések másik része megpróbálja racionálisan megközelíteni a kérdéseket, azt hiszem, ezek közé tartozik az MDF is, nagyon sok részletben egyet lehet velük érteni. Tekintettel arra, hogy nagyon rövid idő telt el a koncepció kiadása óta, még nem tudtuk tanulmányozni teljes mélységében, de első pillantásra jó a benyomásom. — Mit vár a pártkongresszustól? — Az az érzésem, hogy törés lesz a kongresszuson. A magunk részéről, akik az agrárvilág érdekeiért próbálunk tenni, úgy érezzük, hogy jelen pillanatban nincs megfogalmazva az, amit mi szeretnénk. Úgy érezzük, hogy a „vidéknek” nem adja meg azt a „kifutási” lehetőséget az előzetes program, ami nélkül szerintünk sem társadalmi, sem pedig gazdasági váltásra sor nem kerülhet. Tehát én úgy gondolom, törés lesz! — Ahogy gondolatait értelmezem, ekkor a jövőben meghatározó szerepe van a „vidéki Magyarország" megerősítésének? — Igen. A helyi önkormányzatok megerősödését Deák Ferenc óta próbálják rendezni, most újra megpróbáljuk. Formáját tekintve oldott hangulatú délelőtti beszélgetésre hívta a fesztivál rendezősége a győrieket a Rába ETO-stadion aulájába Békési László pénzügyminiszterrel. Hoffer Ferencné MVG-nyugdíjas olyan nyílt közvetlenséggel kérdezett, mintha a miniszter anyósa volna. De menjünk sorjában. A hogyan áll a magyar gazdaság? kérdésre így kezdődött a válasz: — Még áll. Nem rózsás a helyzetünk, de vannak jelek, amelyek azt mutatják, talpon tudunk maradni. A tőkés export gyorsan nő, néhány termékben cserearányaink most jók, végre egyszer a magyar gazdaság ezt kihasználhatja. A gazdasági összeomlás az év elején fenyegette az országot, az államháztartás kiadásai elfutottak, a nemzetközi pénzvilág bizalma megrendült. Igaz, ma politikai perzsavásár képe van az országnak, s ez nem kedvez a gazdaságnak, a lobbik is keményen dolgoznak. A szituáció olyan, hogy jobb lett volna ezt az egész negyven évet megelőzni. Alapvető gondunk az, hogy ott, ahol a bajok gyökere van, nincs érdemi változás. Több százezer munkahelyet tartunk fenn, s minél tovább tartjuk, annál nagyobb a baj. Ma pedig száz munkahelyet is nehéz megszüntetni, nemhogy százezret. Pontosan tudom, ahány veszteségforrást megszüntetünk, annyi egyéni dráma, esetleg tragédia. De hozzá kell nyúlnunk, s a kérdés megoldható. Ózdon két év alatt ötezer munkahelyet szüntettünk meg, ma már csak háromszázan élnek munkanélküli segélyből, a többiek dolgoznak. A következő lépés a pécsi térségbe vezet. Évente hárommilliárdforintba kerül az országnak a munkahelyek megtartása. Itt kőkemény feladatok várnak ránk, hiszen ötvenezer forintot kereső bányászoknak tízezer forintos állást ajánlani nem méltányos. Elszántuk magunkat a péti változtatásra is. Jövőre felszabadítjuk a műtrágyaimportot, s a mezőgazdaságon múlik, honnan vásárol. A második nagy kérdéskör az infláció kezelése. Félhetünk, hogy elszabadulnak az árak. A jelenlegi erős árnövekedés kikényszeríti a bérek igazítását és megindulhat a kezelhetetlen „spirál”. Ha fékezzük, az sem megoldás, mert ha a magas költségek nem mennek át az árakba, a költségvetés támogatja az árakat, akkor ezt csak a magas adókból tudjuk fedezni. A magas adók viszont megbénítják a jól dolgozókat, nyomott árakon pedig elképesztő a pazarlás. Itt tartott a pénzügyminiszter, amikor Hoffer Ferencné közbeszólt: — Kérem, mi harmincnegyven évet három műszakban ledolgoztunk tisztességgel és szociális segélyt kapunk a gyógyszervásárláshoz. Miért engedi a kormány? Békesi László mély lélegzetvétellel, szomorú sóhajként így folytatta: — Alig merek erről a kérdésről beszélni. Az árak és bérek versenyében a nyugdíjak ügye a legfájóbb. Nagyon keveset tehetünk most. A többlet bérkiáramlásból befolyt többlet járulékot tudjuk karácsonyra ahatezer forintnál alacsonyabb nyugdíjakat kapók között kiosztani. Ez úgy kétezer forint körüli kis pénz. Hosszabb távon feltétlenül változtatunk a nyugdíjrendszeren. Viszont száz forint nyugdíjemelés az államkasszának hárommilliárd forint. A másik oldalon ugyanakkor belátható, a bérek terhére nem lehet a nyugdíjakat emelni. Az adósságválságról is szólt a miniszter: az adósságunk változatlanul nő, a kamatokat sem tudjuk kitermelni. Ekkor szólt közbe ismét a háziaszszony: — Ki volt az, aki mindezt összehozta? A válasz a nagy kérdésre diplomatikusan fogalmazódott: — Többek között a vállalati tanácsokat is meg kell szüntetni, a tulajdon, mármint a megfoghatatlan állami tulajdon egyserűen nem funkcionál. A romló helyzetben viszont isten óvjon újra az egyenlősditől, a proletáririgységtől. Nem büntetni, fékezni kell, hanem ösztönözni. A fantomállam nem képes megoldani a gazdasági gondokat, hiszen legalább húszszázalékos a túlfoglalkoztatás, miközben korszerű kapacitások egy műszakban üzemelnek másutt. Egy kérdésre, mely új Marshall-tervre vonatkozott, ezt válaszolta a miniszter: — Valóban nagy szükség van a külföldi tőkére, de ezt egyszerűen nem lehet az olyan pénznyelőknek adni, mint a Ganz-Mávag, hiszen újra eltüntetnék. Akis- és középvállalkozások valódi tulajdonosokkal, szabad mozgástérrel viszont jól kamatoztathatják a tőkét a nemzetközi normáknak megfelelően. Őszirózsa fesztivál A politikai eseményeket mintegy oldandóan a rendezők színes és sokféléből álló menüt tálaltak fel a jelenlévőknek. Ezek közül említhető elsőként a rendőrkutyák bemutatója és a repülőgépmodellek parádéja. A Pol-Casinóban szórakoztató szerencsejátékokon csak nyerni lehetett. Ezen felül sétahajózhattak az ezt kedvelők. A kisebb és nagyobb gyerekek körében aratott osztatlan sikert a Graboplast mozgótalajú sátra, a „Dühöngő’’. A könyvpavilonokban szépen fogytak a könyvek, elsősorban Kanyó Andrásnak. Kádár Jánosról szóló Végakarat és Róbert László Tisztelendők című műve. A könyveket a szerzők folyamatosan dedikálták. Volt ezenkívül rajzverseny óvodásoknak és diákoknak. Hangolt a citerazenekar is a sportcsarnokban, legfiatalabb tagja az ötéves Kozma Adél volt, ő köcsögdudán játszott. Borbély Károly tanár, agyagműves az agyagozás rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. A mesefilmvetítő sátor látogatásomkor tele volt nézőkkel. Éppen La Fontaine egyik meséjét láthatták a képernyőn a gyerekek. Folyamatosan főzték a gulyáságyúban a győri laktanya honvédéi a jóféle babgulyást. Fogyott is rendesen. A Politikai Sörözőnél állandóan tömeg tolongott, a sláger természetesen a Próféta sör volt, amelynek címkéjén az MSZMP elnökségének tagjait ábrázolták. A tömegben ott sorakozott Vastagh Pál és Hámori Csaba is. Egy reszelés hangú, kissé már billegő polgártársunk imigyen kiabált át a sor feje fölött: Kérek egy négyek bandája sört! Hámori és Vastagh a többiekkel együtt nevetett. Délután háromkor a vásártéren felállított színpadon megjelent Németh Miklós miniszterelnök, Bikovics Imre győrszentiváni „falubíró" és Szentes Varga Ferenc, a szakonyi Bokréta együttes táncosának társaságában. A bíró tréfás köszöntővel üdvözölte a kormányfőt, majd szőlőkoszorúval ajándékozta meg a győrszentiváni szőlősgazdák nevében. Németh Miklós köszönte és így válaszolt: beért az idei termés. Tudom, hogy mennyi fáradságba került ez önöknek, mert én is szőlősgazda voltam... Az események sorozatában még megemlíthető a folklór műsor. Igazi élményt jelentett a néptáncegyüttesek fellépése. Az őszirózsa Fesztivál szüreti bállal zárult a késő esti órákban. Akik a kérdésekre válaszoltak: Vastagh Pál, Hámori Csaba és Barabás János. Nem rózsás a helyzetünk, de talpon vagyunk — mondotta a pénzügyminiszter. t KALFÖLD 3 Az Őszirózsa Fesztiválról Horváth Nándor, Kloss Andor, Zsadányi Dezső tudósított. A felvételeket Laposa Tibor készítette.