Kisalföld, 1989. november (44. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-01 / 258. szám
4 rg&ALPOIxD 1989. november 1., szerda A TSZKER berettyóújfalui műanyagfeldolgozó üzemében 800 ezer dolláros költséggel olyan új gépsort vásároltak, amely lehetővé teszi 80, 160 és 300 milliméter átmérőjű dréncsövek gyártását. Felvételünkön szállításra készítik elő a 300 milliméter átmérőjű dréncsöveket. Mi lesz veted Soproni Állami Gazdaság? Szőlőben a bizodalom ? A Soproni Állami Gazdaságban 57 millió forintos hiányt, veszteséget állapított meg a szanálási bizottság. Hallomásra is hatalmas összeg. — Főként nekünk, akik a terheit még jóideig viseljük !— jegyezte meg Horváth Péter, az állami gazdaság újdonsült igazgatója. — Azemlített összegből több, mint 80 millió forintot kedvezményeshitel gyanánt kaptunk.Vagyis ezt néhány esztendő alatt le kell törlesztenünk. Körülbelül 25 milliót adtak vissza nem térítendő támogatásként. — Vagyis ennyi volt a gyenge gazdálkodás államijutalma — vetettem közbe. — Én nem így mondanám! — vitázott az igazgató. — Ugyanis gazdaságunk az előző években, évtizedekbensokszor indokolatlanul fizetett be jelentős összegeket az államnak. Vegyük csak aföldadót! Még mindig az aranykoronaérték alapjánszabják ki. Nálunk pedig az 1800-as évek második felében Bécs, illetve Ausztria közelsége miatt magas aranykoronát állapítottak meg. De kérdem én: a legutóbbi hónapokig milyen előnyét látta ez az állami gazdaság Ausztria közelségének? Csak ráfizettünk. Hisz, a határsáv miatt, még a földjeinket is nehezebben művelhettük, mint másutt. Az állam viszont amagas földadót a gyenge talajaink, a szabdalt tábláink ellenére tétovázás nélkül besöpörte tőlünk. Ezért én úgy vélem, hogy most csak viszszakapunk egy keveset abból a pénzből, amit korábban elvittek. A fenti kérdést még tovább lehetne szálazni. Ám teljesen felesleges. A gazdaság a korábbi esztendőkben is kérte a földadó mérséklését. Hiába. Idén is le kell róniuk ezen a címen több,mint ötmillió forintot. Különben is, a gazdaság veszteségeit nem ez a kiadás okozta, hanem sokkal inkább a szőlő- és bortermelésben bekövetkezett kedvezőtlen változások, a megalapozatlan fejlesztések és a korábbi, lényegesen kisebb hiányok eltusolása. — Mire számítanak hát jelenben, a jövőben? — erről faggattam az igazgatót. — Tudom, lejáratott ez a mondat, de mégis így kezdeném: az adottságainkból kell kiindulnunk. A gazdaságnak van hatszázötven hektárnyi szőlője, ráadásul egy közismert, jó névnek örvendő, történelmi borvidéken. Így nekünk legfontosabb feladatunk a soproni borok rangjának visszaadása és új piacok felkutatása. Megítélésem szerint az általunk előállított kékfrankos bor megfelelő kezelés, jó minőség esetén hosszú távon,, biztonsággal értékesíthető. Igen, mintha azt hallottam volna, hogy idén már tíz forinttal többet kaptak érte literenként, mint egy évvel korábban. Valóban így van. Az árnövekedés, főként az export javulásának tulajdonítható. Idén még a bor jelentős részét a hagyományos külkereskedelmi cégeken keresztül adtuk el, ám a gazdaságunk már megszerezte az önálló export-, importjogot. Ettől tovább nyereségnövekedést, piacbővülést várunk. Többféle együttműködést tervezünk, így egyebek közt a fertőszentmiklósi termelőszövetkezettel kívánunk társulást létrehozni. Mivel a Sopron környéki kistermelőkkel is kapcsolatban állunk, a jövőben őket is szeretnénk szolgáltatásokkal, szaktanácsokkal istápolni. Sajnos a pénztelenség általában gátja a jó ötleteknek. Ennek áthidalására külföldi partnerrel tárgyalunk közös vállalat létrehozásáról. Ehhezmi adnánk a területet, az épületet, a munkaerőt; a partner vásárolná meg az új,, európai színvonalú palackozóberendezést, és segítene az exportban. A tárgyalásoknál ragaszkodtunk ahhoz, hogy a tőlünk származó borok soproni márkajelzéssel kerüljenek forgalomba. Ha már a bornál tartunk, idén mennyiségben átlagos, minőségben pedig markáns italra számítanak a gazdaságban. A bornak több, mint a felét exportálni szeretnék. És hogy a gazdaság bízik a szőlőben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a régi ültetvényeket kiváltandó, most, ezekben a nehéz időszakokban is létrehoznak évi húsz-harminc hektár új ültetvényt. (Folytatjuk.) Németh Endre Őrizetből rendészet Változó feladatok az államhatáron Jó másfél hónappal ezelőtt kezdődött az NDK-állampolgárok rendkívüli kiutazása Magyarországról. Kérdésünkre Vidus Tibor határőr ezredes, a BM Határőrség győri kerületének parancsnoka elmondta, hogy az azóta eltelt 50 nap alatt Hegyeshalomnál több mint 37 ezer NDK-állampolgár hagyta el hazánkat. Közülük ugyanott eddig több mint 230-an tértek viszsza. Jelenleg is Hegyeshalomnál naponta átlagosan 400—700-an hagyják el az országot. Komárom, Rajka és Vámosszabadi forgalomellenőrző pontjain ez időszak alatt több mint 55 ezer NDK-polgár érkezett hozzánk és csaknem 40 ezren távoztak hazafelé. Adataink szerint jelenleg mintegy 20 ezer keletnémet polgár tartózkodik hazánkban. A „zöldhatáron” teljesen visszaállt a rend. A kerület határszakaszán az idén 3542- en kíséreltek meg tiltott határátlépést, 98 százalékban külföldiek, többségükben keletnémetek és románok, egyre növekvő számban csehszlovákok. — Változik-e a határőrség tevékenysége a megváltozott körülmények között? — A tiltott határátlépés alapesetei a korábbi bűncselekmény kategóriából szabálysértéssé minősültek át. Ez a jogszabályváltozás maga után vonja a határőrség fellépésének és módszereinek változását is. A műszaki zár felszámolása, a határsáv megszüntetése már a jogszabályváltozások figyelembevételével történt meg. A határőrség jelenleg csak az államhatár közvetlen közelében tevékenykedik. — Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a határőrséggel. Hallhatnánk erről valamit? — Az ott felmerült megoldás erősen vitatható. Vagyis az, hogy külön akarják választani a határforgalom ellenőrzését és a határőrizetet, az előbbi a honvédség részévé válna. Ennek a végrehajtása 8—10 milliárd forintba kerülne, úgy vélem, ma nem ez a járható út. A határőrségi feladatok módszereinek a megváltoztatására egyébként más konkrét terveink vannak. Lényege az, hogy a határőrizetből fokozatosan megkezdődik a sorállomány kiváltása, ezáltal kislétszámú, jobb manőveri képességekkel rendelkező, hivatásos határőrsök megszervezésére nyílik lehetőség. Mindez maga után vonja néhány alegység megszüntetését, illetve összevonását. A Minisztertanács korábbi rendelkezései értelmében, különben a sorállományú útlevélkezelőket is fokozatosan hivatásos állományúak váltják fel. Ezáltal szükséges és célszerű, hogy az útlevélellenőrzés módszere is változzon, amely természetesen kétoldalú megegyezések alapja. Ebben lenne célszerű rögzíteni az egyoldalú illetve közös útlevélellenőrzés, valamint más korszerűsítés lehetőségét. A határrendészeti feladatok egyeztetéséhez ugyancsak az osztrák féllel közös megállapodásra van szükség. Az elmondottakból az következik, hogy a határőrség feladatrendszere az őrizetből a határrendészet felé tolódik el, ami természetesen szorosabb együttműködést igényel a rendőrséggel. Az elmondott változásokat a már előkészítés alatt álló határőrizeti törvénynek kell egységbe foglalnia. Úgy vélem, a változó körülmények között a határőrség jelenlegi helyzetét és alárendeltségét a határrendészeti feladatok oldaláról kell megközelíteni — természetesen figyelembe véve a lehető legköltségkímélőbb megoldásokat. I. B. Fokhagymadrazsé Fokhagymás drazsé előállítására rendezkedett be a törökbálinti Energ Ianov Szövetkezet. Az új készítmény egy természetes anyaggal bevont parányi adag fokhagyma-massza, amely a növény valamennyi alkotóelemét megőrzi, ám az erős illat terjedését meggátolja, így fogyasztását nem kísérik az ezzel kapcsolatos kellemetlenségek. Mint ismeretes, a fokhagyma kitűnő természetes „gyógyszer”, a vér koleszterin-szintjét csökkenti. Balesetveszélyes étszakasz Mosonmagyaróváron Mosonmagyaróvár átkelési szakaszán nemrég fejezték be munkájukat a Közúti Igazgatóság megbízásából a Közúti Építő Vállalat munkatársai. Új aszfaltréteget kapott az a Lenin út, amelyen az Ausztriába, vagy az Ausztriából igyekvők kénytelenek végigautózni. Az útfelújítást közlekedésbiztonsági okok miatt is végezték el. Félő azonban, hogy a jóakarat mégsem sikerült. Ugyanis amióta átadták a forgalomnak a felújított útszakaszt, olyan gyakorivá váltak a kisebb balesetek, koccanásos ütközések, amire az elmúlt időszakban nem volt példa. Az út szélén egy széles, fehér színű úgynevezett útvonalvezető sávot húztak, amelyet csak az útkereszteződéseknél jelöltek szaggatott vonallal. A KRESZ szabályai szerint, csak ett a záróvonal lehet átlépni. Tehát aki jobbra kis ívben szeretne lekanyarodni, nem tud idő előtt lehúzódni, mert különben szabálysértést követ el, amiért a rendőr súlyosan büntet. Így kénytelen a folyamatos forgalmat fékezésbe kényszeríteni, mert csak a szaggatott jelzésnél lépheti át az útvonalvezető sávot. Megértem a szakembereket, hiszen ha végig szaggatott lenne, akkor több sávos útnak minősülne. Így pedig záróvonalnak. Mi lenne a megoldás? Talán ha minél előbb átfestenék sárgaszínűre, mert egyedül csak ez tenné lehetővé mindazt, amit most még nem lehet. De addig kell cselekedni, amíg emberéletbe nem kerül. Az egy hónapra vetített Lenin úti balesetek csúcsjavítását bizonyára a mosonmagyaróvári rendőrségen regisztrálták, ott tudják bizonyítani, míg a krónikás legfeljebb az erős féknyomokra és a legutóbbi balesetre hivatkozhat, amely október 26-án történt, a délutáni órákban. Itt a Lenin úton haladt személygépkocsijával Theodor van Schagen Cornelis holland állampolgár. Hátulról nekihajtott a vele azonos irányban közlekedő, forgalmi ok miatt fékező Skoda személygépkocsinak, amely az előtte álló Opel személyautónak vágódott. A baleset miatt egy személy súlyos sérülést szenvedett, de az anyagi kár is jelentős... Talán már ez az eset is elég bizonyíték a sürgős változtatáshoz. E. L. Már a távvezetékeket tépik A rezes bandák és a tőzsde Vakmerő, sőt szemtelen bűnözők után nyomoz immár folyamatosan a Győr- Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság. Több mint száz ügyről van szó, az okozott kár közvetlenül is milliókra rúg, a közvetettet pedigki sem lehet fejezni. Jól szervezett bűnbanda sorozatbetöréseket, rongálásokat hajt végre, hogy minél több színesfémet „gyűjtsön”. A posta, a vasút, az építőipari cégek, és még ki tudja kik az áldozatok. Vaskos dossziék és pitiáner tolvajok gyűlnek a Rendőr-főkapitányság különböző irodáiban s a fogdákban, és milliós hasznokat húznak az orgazda főnökök a tulajdonosi magatartás szinte teljes hiányából, mely ezt a színesfém-ügyet körüllengi fenn és lenn. Nem, személy szerint senki sem bűnös, legfeljebb az a néhány éhenkórász csípőfogós ember lesz, akit el-elkapnak a forró nyomon üldözők, és azok is csak akkor, ha a bíróság őket jogerősen elítéli. De addig? Addig kérem, kilopják a szemünket, mert a londoni fémtőzsdén a rézhulladék szabadpiaci ára 1600 angol font tonnánként. Ez testvérek között is száznegyven-százhatvan forint kilogrammonként az árfolyam és a tőzsdei ingadozások szerint, véletlenül sem a fekete árfolyamon számolva. Mert mi is történt kis hazánkban? Az a drága jó árhatóság éveken keresztül nem vette észre, hogy a MÉH Tröszt vállalatai hatvan forint körül vásárolták fel a réz kilóját a lakosságtól, míg az úgynevezettszocialista szektorból 100—120 forintért. Piacot közben liberalizálták, így a gombamód megszaporodott gyűjtőkereskedők csillagászati haszonra tettek szert, mert ők nem tettek különbséget — lévén született reformközgazdászok —, az áru beszerzési forrása alapján. Rájöttek, hogy a kohókban épp olyan jó a szocialista réz, az állalmi gazdaság öntözőfürtjeiből, mint a személyi tulajdonú mosógépmotorból. A nagy forgalom elvén, lásd Adam Smith, megfizettek ők mindenkit. Dőlt hozzájuk a réz és egyéb színesfémhulladék, legkevesebb persze a háztartásokból, s ami ilyenkor a hiánypiacon lenni szokott, az árverseny elkezdődött. A MÉH Tröszt vállalatai épp a győri kezdeményezés alapján egységesítette a réz felvásárlási árát, a többi hivatalos cég is gondolom csatlakozott, noha még nincs árkartell, mint a hivatalos öntödéknél. A magasabb ár nyomán a gyűjtőkereskedők piaca beszűkült. A kohók, sok éhes száj, mint a nyolchengeres Mercedes szívótorkai kérték a rezet, s a réz jött, jön és jönni fog ... A szegény rézkereskedőnek, a rezes bandának is élni kell, mert valahol talán egy lengyel piacon futtatni kell az itt a piros, hol a piros játékot, s indulónak az ezresek kellenek. A dolgok így függnek öszsze. Most, hogy a réz fogyóban, ne csodálkozz, kedves olvasó, ha a szokottnál hidegebb szobában olvasod e cikket. A hőtávvezetékek alumínium borítását kezdik tépni a gyűjtők kezére dolgozók. A londoni tőzsdén jól fizet az alumínium ... Horváth Sándor