Kisalföld, 1989. november (44. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-01 / 258. szám

4 rg&ALPOIxD 1989. november 1., szerda ­ A TSZKER berettyóújfalui műanyagfeldolgozó üzemében 800 ezer dolláros költséggel olyan új gépsort vásároltak, amely lehetővé teszi 80, 160 és 300 millimé­ter átmérőjű dréncsövek gyártását. Felvételünkön szállításra készítik elő a 300 mil­liméter átmérőjű dréncsöveket. Mi lesz veted Soproni Állami Gazdaság? Szőlőben a bizodalom ? A Soproni Állami Gaz­daságban 57 millió fo­rintos hiányt, veszteséget ál­lapított meg a szanálási bi­­­zottság. Hallomásra is hatal­mas összeg. — Főként nekünk, akik a terheit még jóideig viseljük !— jegyezte meg Horváth Péter, az állami gazdaság új­donsült igazgatója. — Az­­említett összegből több, mint 80 millió forintot kedvezmé­nyes­­hitel gyanánt kaptunk.­­Vagyis ezt néhány esztendő alatt le kell törlesztenünk. Körülbelül 25 milliót adtak vissza nem térítendő támoga­tásként. — Vagyis ennyi volt a gyenge gazdálkodás állami­­jutalma — vetettem közbe. — Én nem így mondanám! — vitázott az igazgató. — Ugyanis gazdaságunk az elő­ző években, évtizedekben­­sokszor indokolatlanul fize­tett be jelentős összegeket az államnak. Vegyük csak a­­földadót! Még mindig az aranykoronaérték alapján­­szabják ki. Nálunk pedig az 1800-as évek második felében Bécs, illetve Ausztria közel­sége miatt magas aranykoro­nát állapítottak meg. De kér­dem én: a legutóbbi hónapo­kig milyen előnyét látta ez az állami gazdaság Ausztria közelségének? Csak ráfizet­tünk. Hisz, a határsáv mi­att, még a földjeinket is ne­hezebben művelhettük, mint másutt. Az állam viszont a­­magas földadót a gyenge ta­lajaink, a szabdalt tábláink ellenére tétovázás nélkül be­söpörte tőlünk. Ezért én úgy vélem, hogy most csak visz­­szakapunk egy keveset abból a pénzből, amit korábban el­vittek. A fenti kérdést még to­vább lehetne szálazni. Ám teljesen felesleges. A gazda­ság a korábbi esztendőkben is kérte a földadó mérséklé­sét. Hiába. Idén is le kell róniuk ezen a címen több,­­mint ötmillió forintot. Kü­lönben is, a gazdaság veszte­­­ségeit nem ez a kiadás okoz­ta, hanem sokkal inkább a szőlő- és bortermelésben be­következett kedvezőtlen vál­tozások, a megalapozatlan fejlesztések és a korábbi, lé­nyegesen kisebb hiányok el­­tusolása. — Mire számítanak hát je­lenben, a jövőben? — erről faggattam az igazgatót. — Tudom, lejáratott ez a mondat, de mégis így kezde­ném: az adottságainkból kell kiindulnunk. A gazdaságnak van hatszázötven hektárnyi szőlője, ráadásul egy közis­mert, jó névnek örvendő, történelmi borvidéken. Így nekünk legfontosabb felada­tunk a soproni borok rang­jának visszaadása és új pia­cok felkutatása. Megítélésem szerint az általunk előállított kékfrankos bor megfelelő kezelés, jó minőség esetén hosszú távon,, biztonsággal értékesíthető.­­ Igen, mintha azt hallot­tam volna, hogy idén már tíz forinttal többet kaptak érte literenként, mint egy évvel korábban.­­ Valóban így van. Az árnövekedés, főként az ex­port javulásának tulajdonít­ható. Idén még a bor jelen­tős részét a hagyományos külkereskedelmi cégeken ke­resztül adtuk el, ám a gaz­daságunk már megszerezte az önálló export-, importjo­got. Ettől tovább nyereség­­növekedést, piacbővülést vá­runk. Többféle együttműkö­dést tervezünk, így egyebek közt a fertőszentmiklósi ter­melőszövetkezettel kívánunk társulást létrehozni. Mivel a Sopron környéki kisterme­lőkkel is kapcsolatban ál­lunk, a jövőben őket is sze­retnénk szolgáltatásokkal, szaktanácsokkal istápolni. Sajnos a pénztelenség általá­ban gátja a jó ötleteknek. Ennek áthidalására külföldi partnerrel tárgyalunk közös vállalat létrehozásáról. Ehhez­­mi adnánk a területet, az épületet, a munkaerőt; a partner vásárolná meg az új,, európai színvonalú palac­kozóberendezést, és segítene az exportban. A tárgyalások­nál ragaszkodtunk ahhoz, hogy a tőlünk származó bo­rok soproni márkajelzéssel kerüljenek forgalomba. Ha már a bornál tartunk, idén mennyiségben átlagos, minőségben pedig markáns italra számítanak a gazda­ságban. A bornak több, mint a felét exportálni szeretnék. És hogy a gazdaság bízik a szőlőben, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy a régi ültetvénye­ket kiváltandó, most, ezek­ben a nehéz időszakokban is létrehoznak évi húsz-harminc hektár új ültetvényt. (Folytatjuk.) Németh Endre Őrizetből rendészet Változó feladatok az államhatáron Jó másfél hónappal ezelőtt kezdődött az NDK-állampol­­gárok rendkívüli kiutazása Magyarországról. Kérdésünk­re Vidus Tibor határőr ezre­des, a BM Határőrség győri kerületének parancsnoka el­mondta, hogy az azóta eltelt 50 nap alatt Hegyeshalomnál több mint 37 ezer NDK-ál­lampolgár hagyta el hazán­kat. Közülük ugyanott eddig több mint 230-an tértek visz­­sza. Jelenleg is Hegyesha­lomnál naponta átlagosan 400—700-an hagyják el az or­szágot. Komárom, Rajka és Vá­mosszabadi forgalomellenőr­ző pontjain ez időszak alatt több mint 55 ezer NDK-pol­gár érkezett hozzánk és csak­nem 40 ezren távoztak haza­felé. Adataink szerint jelen­leg mintegy 20 ezer keletné­met polgár tartózkodik ha­zánkban. A „zöldhatáron” teljesen visszaállt a rend. A kerület határszakaszán az idén 3542- en kíséreltek meg tiltott ha­tárátlépést, 98 százalékban külföldiek, többségükben ke­letnémetek és románok, egy­re növekvő számban cseh­szlovákok. — Változik-e a határőrség tevékenysége a megváltozott körülmények között? — A tiltott határátlépés alapesetei a korábbi bűncse­lekmény kategóriából sza­bálysértéssé minősültek át. Ez a jogszabályváltozás ma­ga után vonja a határőrség fellépésének és módszerei­nek változását is. A műszaki zár felszámolása, a határsáv megszüntetése már a jogsza­bályváltozások figyelembevé­telével történt meg. A határ­őrség jelenleg csak az állam­határ közvetlen közelében tevékenykedik. — Az Országgyűlés honvé­delmi bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a határ­őrséggel. Hallhatnánk erről valamit? — Az ott felmerült meg­oldás erősen vitatható. Vagy­is az, hogy külön akarják választani a határforgalom ellenőrzését és a határőrize­tet, az előbbi a honvédség ré­szévé válna. Ennek a végre­hajtása 8—10 milliárd forint­ba kerülne, úgy vélem, ma nem ez a járható út. A ha­tárőrségi feladatok módsze­reinek a megváltoztatására egyébként más konkrét ter­veink vannak. Lényege az, hogy a határőrizetből fokoza­tosan megkezdődik a sorál­lomány kiváltása, ezáltal kis­­létszámú, jobb manőveri ké­pességekkel rendelkező, hi­vatásos határőrsök megszer­vezésére nyílik lehetőség. Mindez maga után vonja né­hány alegység megszünteté­sét, illetve összevonását. A Minisztertanács korábbi ren­delkezései értelmében, külön­ben a sorállományú útlevél­kezelőket is fokozatosan hi­vatásos állományúak váltják fel. Ezáltal szükséges és cél­szerű, hogy az útlevélellenőr­zés módszere is változzon, amely természetesen kétol­dalú megegyezések alapja. Ebben lenne célszerű rögzí­teni az egyoldalú illetve kö­zös útlevélellenőrzés, vala­mint más korszerűsítés lehe­tőségét. A határrendészeti feladatok egyeztetéséhez ugyancsak az osztrák féllel közös megállapodásra van szükség.­­ Az elmondottakból az következik, hogy a határőr­ség feladatrendszere az őri­zetből a határrendészet felé tolódik el, ami természetesen szorosabb együttműködést igényel a rendőrséggel. Az elmondott változásokat a már előkészítés alatt álló határ­őrizeti törvénynek kell egy­ségbe foglalnia. Úgy vélem, a változó körülmények kö­zött a határőrség jelenlegi helyzetét és alárendeltségét a határrendészeti feladatok oldaláról kell megközelíteni — természetesen figyelembe véve a lehető legköltségkí­mélőbb megoldásokat. I. B. Fokhagyma­drazsé Fokhagymás drazsé előállítására rendezke­dett be a törökbálinti Energ Ianov Szövetkezet. Az új készítmény egy természetes anyaggal be­vont parányi adag fok­hagyma-massza, amely a növény valamennyi alko­tóelemét megőrzi, ám az erős illat terjedését meggátolja­, így fogyasz­tását nem kísérik az ez­zel kapcsolatos kellemet­lenségek. Mint ismeretes, a fokhagyma kitűnő ter­mészetes „gyógyszer”, a vér koleszterin-szintjét csökkenti. Balesetveszélyes étszakasz Mosonmagyaróváron Mosonmagyaróvár átkelé­si szakaszán nemrég fejez­ték be munkájukat a Köz­úti Igazgatóság megbízásá­ból a Közúti Építő Vállalat munkatársai. Új aszfaltré­teget kapott az a Lenin út, amelyen az Ausztriába, vagy az Ausztriából igyek­vők kénytelenek végigau­tózni. Az útfelújítást közle­kedésbiztonsági okok miatt is végezték el. Félő azon­ban, hogy a jóakarat még­sem sikerült. Ugyanis ami­óta átadták a forgalomnak a felújított útszakaszt, olyan gyakorivá váltak a kisebb balesetek, koccanásos ütkö­zések, amire az elmúlt idő­szakban nem volt példa. Az út szélén egy széles, fehér színű úgynevezett út­vonalvezető sávot húztak, amelyet csak az útkereszte­ződéseknél jelöltek szagga­tott vonallal. A KRESZ szabályai szerint, csak ett a záróvonal lehet átlépni. Tehát aki jobbra kis ívben szeretne lekanyarodni, nem tud idő előtt lehúzódni, mert kü­lönben szabálysértést követ el, amiért a rendőr súlyo­san büntet. Így kénytelen a folyamatos forgalmat féke­zésb­e kényszeríteni, mert csak a szaggatott jelzésnél lépheti át az útvonalvezető sávot. Megértem a szakem­bereket, hiszen ha végig szaggatott lenne, akkor több sávos útnak minősülne. Így pedig záróvonalnak. Mi len­ne a megoldás? Talán ha minél előbb átfestenék sár­gaszínűre, mert egyedül csak ez tenné lehetővé mindazt, amit most még nem lehet. De addig kell cselekedni, amíg emberélet­be nem kerül. Az egy hó­napra vetített Lenin úti balesetek csúcsjavítását bi­zonyára a mosonmagyar­óvári rendőrségen regiszt­rálták, ott tudják bizonyíta­ni, míg a krónikás legfel­jebb az erős féknyomokra és a legutóbbi balesetre hi­vatkozhat, amely október 26-án történt, a délutáni órákban. Itt a Lenin úton haladt személygépkocsijá­val Theodor van Schagen Cornelis holland állampol­gár. Hátulról nekihajtott a vele azonos irányban közle­kedő, forgalmi ok miatt fé­kező Skoda személygépko­csinak, amely az előtte álló Opel személyautónak vágó­dott. A baleset miatt egy személy súlyos sérülést szen­vedett, de az anyagi kár is jelentős... Talán már ez az eset is elég bizonyíték a sürgős változtatáshoz. E. L. Már a távvezetékeket tépik A rezes bandák és a tőzsde Vakmerő, sőt szemtelen bűnözők után nyomoz im­már folyamatosan a Győr- Sopron Megyei Rendőr-fő­kapitányság. Több mint száz ügyről van szó, az okozott kár közvetlenül is milliók­ra rúg, a közvetettet pedig­­ki sem lehet fejezni. Jól szervezett bűnbanda sorozat­­betöréseket, rongálásokat hajt végre, hogy minél több színesfémet „gyűjtsön”. A posta, a vasút, az építőipari cégek, és még ki tudja kik az áldozatok. Vaskos dossziék és pitiá­ner tolvajok gyűlnek a Rend­őr-főkapitányság különböző irodáiban s a fogdákban, és milliós hasznokat húznak az orgazda főnökök a tulajdo­nosi magatartás szinte tel­jes hiányából, mely ezt a szí­nesfém-ügyet körüllengi fenn és lenn. Nem, személy sze­rint senki sem bűnös, leg­feljebb az a néhány éhen­kórász csípőfogós ember lesz, akit el-elkapnak a forró nyo­mon üldözők, és azok is csak akkor, ha a bíróság őket jog­erősen elítéli. De addig? Ad­dig kérem, kilopják a sze­münket, mert a londoni fém­tőzsdén a rézhulladék sza­badpiaci ára 1600 angol font tonnánként. Ez testvérek kö­zött is száznegyven-százhat­­van forint kilogrammonként az árfolyam és a tőzsdei in­gadozások szerint, véletlenül sem a fekete árfolyamon szá­molva. Mert mi is történt kis ha­zánkban? Az a drága jó ár­hatóság éveken keresztül nem vette észre, hogy a MÉH Tröszt vállalatai hatvan fo­rint körül vásárolták fel a réz kilóját a lakosságtól, míg az úgynevezett­­szocialista szektorból 100—120 forintért. Piacot közben liberalizálták, így a gombamód megszapo­rodott gyűjtőkereskedők csil­lagászati haszonra tettek szert, mert ők nem tettek különbséget — lévén szüle­tett reformközgazd­ászok —, az áru beszerzési forrása alapján. Rájöttek, hogy a ko­hókban épp olyan jó a szo­cialista réz, az állalmi gaz­daság öntözőfürtjeiből, mint a személyi tulajdonú mosó­gépmotorból. A nagy forga­lom elvén, lásd Adam Smith, megfizettek ők mindenkit. Dőlt hozzájuk a réz és egyéb színesfémhulladék, legkeve­sebb persze a háztartások­ból, s ami ilyenkor a hiány­piacon lenni szokott, az ár­verseny elkezdődött. A MÉH Tröszt vállalatai épp a győ­ri kezdeményezés alapján egységesítette a réz felvásár­lási árát, a többi hivatalos cég is gondolom csatlako­zott, noha még nincs árkar­tell, mint a hivatalos öntö­déknél. A magasabb ár nyo­mán a gyűjtőkereskedők pia­ca beszűkült. A kohók, sok éhes száj, mint a nyolchen­geres Mercedes szívótorkai kérték a rezet, s a réz jött, jön és jönni fog ... A szegény rézkereskedő­nek, a rezes bandának is él­ni kell, mert valahol talán egy lengyel piacon futtatni kell az itt a piros, hol a pi­ros játékot, s indulónak az ezresek kellenek. A dolgok így függnek ösz­­sze. Most, hogy a réz fogyó­ban, ne csodálkozz, kedves olvasó, ha a szokottnál hi­degebb szobában olvasod e cikket. A hőtávvezetékek alumínium borítását kezdik tépni a gyűjtők kezére dol­gozók. A londoni tőzsdén jól fizet az alumínium ... Horváth Sándor

Next