Kisalföld, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-01 / 179. szám
1990. augusztus 1., szerdavl–ALFÖLD Tárgyalások az IMF-fel Várhatóan szeptemberben kezdődnek Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap között a tárgyalások az együttműködés további folytatásáról, a tervbe vett hároméves megállapodás előkészítéséről. A közelmúltban Budapesten jártak az IMF-szakértők, és vizsgálataik eredményeként azt állapították meg: Magyarország eddig teljesítette az egyéves hitelmegállapodásban foglaltakat, így hazánk - az IMF igazgatótanácsa kedvező döntése nyomán - lehívhatja az egyéves, 160 millió SDR-es (az IMF pénzneme : 206 millió dollár) készenléti hitel második 40 millió SDR-es részletét. A következő részlet a harmadik negyedévben esedékes, ám ennek lehívását is egy újabb szakértői vizsgálat fogja megelőzni. Az IMF-szakértők szeptemberben érkeznek, s ekkor kerül sor az újabb hosszabb távú együttműködéssel kapcsolatos tárgyalások előkészítésére is. A magyar kormány hároméves megállapodást kíván kötni az IMF-fel, s várhatóan szeptemberre elkészül az ehhez szükséges középtávú program is. Napok óta izzik az aszfalt. A saját levükben jévő, munkát imitálók - akiknek nem adatott meg a szerencse, hogy a meteorológiával egyeztetve vegyék ki rendes évi szabadságukat - egyvégtében szidják a mázlistákat, a vakációzó régi-új főnököket, a jól értesült beosztottakat, akik az elviselhetetlen hőséget csokibarnára sült monokinis lányok között bizonyára jól elviselik. De szidni illik a tömegközlekedést, a tévéműsort, a szúnyogokat, a kullancsot, a szalmonellát, a csúfos véget ért népszavazást, a határozott áremelést a tétova parlamentet is. Mert bizony a kánikula még a T. Házba is betört. Hőguta határán ültek a képviselő urak minap, ebben is képviselve az egész országot - melegtől duzzadt nyelvük nemegyszer bakizott, elszólásokkal is vidámabbá téve működésük legrövidebb munkanapját. Már szinte bánták a hirtelen felbuzdulást, elátkozták azt a pillanatot amikor azt ígérték: halaszthatatlan, létfontosságú és sarkalatos tennivalóik miatt lemondanak a nyári szünetről. De akkor még nem volt ilyen meleg a helyzet. Tavasszal még úgy nézett ki: a két legnagyobb párt közötti különbéke megdönthetetlen, az újságírók - akárcsak negyven évig - megszokásból is lojálisak lesznek a fennálló rendhez, a rádió és televízió fej nélkül is képes működni, ugyanakkor a legnagyobb művészeti intézmények sürgősen új vezetőért kiáltanak. Ám a közéleti előrejelzések csak egyetlen esetben bizonyultak tévedhetetlennek: mégpedig abban, hogy nyár közepén, kánikulában, a szabadságolások idején a szavazópolgárok még a megszokottnál is apolitikusabbak. így igaz, a strandokon és a forróságban izzó földeken vasárnap nem a köztársasági elnök választásának módja vezetett a slágerlistán. Gyakrabban ejtettek szót „kellemesebb” nyári témákról, például a siófoki portásgyilkosságról, az abdai bombáról, a véneki szarvas ufóról, mint arról, ki, miért nem a szavazóhelyiségek hűvösét keresi éppen. Mert lassan mindenki eljut oda: a saját családom boldogulása a legfontosabb. Közügyekkel megtörődjön az, akit azért fizetnek. Sokan már egy tál lencséért lemondanának szavazójogukról. Ugyanis a magyar embernek nincsenek illúziói, két lábbal a poros földön jár. Tudja, szemtelennek áll ma is - ugyanúgy mint régen a világ, nem ám a szemesnek. De legjobban megy mégis a szemetesnek, a seftelőnek, a csencselőnek. Vállalkozónak lenni ma nálunk a legnagyobb vállalkozás. Gladiátorharc az adókkal, inflációval, infrastuktúra-nélküliséggel, a pénznélküliséggel a munkanélküliséggel. Ezen pedig egy nép által választott köztársasági elnök sem sokat változtathat. Délibáb ma Magyarországon csak valutáért terem. A hőguta viszont a legdemokratikusabb dologgá nemesült. Ingyen, forintért, akciósan, otthon, utcán, munkahelyen, bárhol kapható, hozzáférhető, megszerezhető. Vigyázat, jó lesz belőle bespájzolni. Télre biztosan elkapkodják! O.H.M. Délibábos hőguta Újabb lehetőség gyalogosoknak, kerékpárosoknak• Határnyitás Sopron körzetében Mikor 1989 nyarán felszámolták a határsávot és a műszaki zárat, sokan akadtak drukkerek és ellendrukkerek: jó volt-e a döntés? Egy év elteltével még sokan nem ismerik a helyzetet. Éppen a lakosság tájékoztatása érdekében kérdeztük meg Kovács Gyula alezredest, a soproni határőrkerület törzsfőnökét a tapasztalatokról. - Hogyan alakult a határőrség munkája az új rendelkezések nyomán? - Nyugodtabb időszakra számítottunk, de nem jött be a számításunk. Először szakaszosan, majd tömegesen árasztották el a határt az NDK állampolgárok. S hiába jött kezdeményezéseink nyomán az engedély, kiengedhetjük őket, a helyzet nem enyhült. A más - román és bolgár - területről érkezők nem ismerték a rendeletet, így illegálisan akarták a határt átlépni. Más nemzetekkel mi volt a helyzet? - Megindultak a román, bolgár, csehszlovák és szovjet menekülők csapatai is. Az év végén reménykedtünk a konszolidáltabb körülményekben, éppen a román forradalom kapcsán is. Azután később a hazánkba jött román állampolgárok előtt is világossá vált, hogy nálunk sem egyszerű a megélhetés. Ez a felismerés azután elindította az újabb rohamot. Csak jó lenne tudniuk: akár a zöldhatáron kísérleteznek, vagy útlevéllel a kilépőkön, egyik sem vezet eredményre. Osztrák vízum nélkül mindenképpen visszaküldik őket. Ugyanúgy a más államokból érkezőket is. - Honnan jönnek legtöbben a határsértők? - Az első helyen - ismétlem - Románia áll. Szomorú, hogy a török kísérletezők mellett a magyar határsértők száma is növekedett. Ebben az évben a határsértők összlétszáma 1358 fő volt. A velük kapcsolatos eljárás nagyon humánus. Az esetek döntő többségében visszairányítjuk őket az országba. Ritkábban kerül sor - főként pénzbírsággal járó - szabálysértési eljárásra. Sajnos,többször szervezett csoportokkal is találkozunk, akik irányítják és menekítik a külföldit. Persze velük kapcsolatban már nem olyan egyszerű a megoldás. Eredeti reményünk, hogy a határon csend és nyugalom lesz, nem valósult meg. - Ismert, hogy a testületnek olyan, kevésbé látványos feladata is van, mint a határrend védelme. - Valóban. Sajnos míg korábban elvétve akadt határrendsértés, addig az utóbbi időben ezek megszaporodtak. Melyek ezek? Területsértés, tárgyak átdobása, tűzátterjedés, légtérsértés, határfelrongálás. Az országok közötti bonyodalmakat és komoly kártérítési igényeket kiváltó ügyekben sokszor motívum a közönséges felelőtlenség. Az elektromos jelzőrendszer lebontása nem eredményezett a határon rendetlenséget. Sőt, mostani gazdasági helyzetünkben megtakarítást jelent, mivel a rendszert nem kell karbantartanunk és a vadak, vagy a kidőlt fák által okozott vakriasztásokra rámozdulnunk. Ez hivatalos katonáink túlterhelt munkaidejét is némiképp csökkenti. - Bizonyára a törvénytisztelő polgároknak biztatást, jó híreket is tud mondani - Nem kétséges, hogy a társadalompolitikai nyitással együtt pozitív változások következtek be a kerület határforgalmi helyzetében. Május 27-én megnyílt Fertőújlak és Pamhagen között a vasúti személyforgalmi átkelő. Az érdeklődés egyre nagyobb. Megindulhatott a hajóátlépés is július 18-án Fertőrákos és Mörbisch között. A lehetőségek egyre bővülnek. Augusztus 1 -jétől gyalogosok és kerékpárosok részére - nyitva áll az út Fertőrákos és Mörbisch, valamint Fertőd és Pamhagen között. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a közúti átkelők reggel 8-tól este 20 óráig működnek és vízumköteles utasokat nem fogadhatnak. - Terveik? - Szeretnénk szolgálatunkat kulturáltan, európai szinten teljesíteni. Reméljük, hogy mielőbb sikerül a Sopron Bécsi úti határátkelőt a jelenlegi rendszerből átépíteni korszerű, hatsávos kezelőhellyé. A kishatárforgalom jegyében augusztus folyamán szakaszunkat több helyen nyitjuk meg ideiglenesen, hogy a szomszédos - osztrák és magyar - községek együtt ünnepelhessenek. V. G. Nyár minden mennyiségben Megjött végre az igazi forróság! Éltesebb hölgyek pihegnek, szívük tájékát masszírozzák, s közben talán a régmúlt forróságok után sóhajtoznak... A fiatalabbak még nem félnek a napra menni, csónakra kifeküdni, vízitúrára indulni. A legifjabbak nagy pezsgést okoznak a parti vizekben, még az sem zavarja őket, hogy a Duna az idén mintha piszkosabb és szagosabb lenne, mint azelőtt. Fotó: Szűk D. Szovjet-magyar kapcsolatok Az átállás ára A BIRODALMI központtól függetlenedő Közép-Kelet-Európában valamiféle visszarendeződés elképzelhetetlen. Erre biztosítékot nyújtott a nemrég lezajlott szovjet pártkongreszszus is. Hiába követeltek vizsgálatot a katonai-ipari csoport szószólói azon a címen, „Ki vesztette el Kelet-Európát?”, Gorbacsov és Sevardnadze sikeresen verte vissza ezeket a támadásokat. A Makasovok, Burakovok - akik a bonyolult társadalmi és politikai kérdéseket még mindig a legszívesebben hatalmi szóval oldanák meg - ideje lejárt. Túl nagy örömre még sincs okunk. Régiónk, ha politikailag nem is, gazdaságilag annál inkább ki van szolgáltatva a Szovjetuniónak. Nem minden alapot nélkülöz az a vélemény: .Mi lesz, ha az utolsó kivonuló szovjet katona lekapcsolja maga után a villanyt?" A szovjet-magyar kapcsolatok változását, a lehetséges szovjet hozzáállást jelezte már a Novoje Vremja című politikai hetilap május végén megjelent cikke is. Mellesleg, szomszédunk várható magatartása „piaci” alapon, de nagyon emlékeztetett az elmúlt évtizedek diktáló politikájára. Az írás szerint „tarthatatlanná vált a korábbi függőségi viszony, amikoris a Szovjetunió - mint katonai nagyhatalom - politikai szempontból gyarmattartó volt, s gyakorlatilag meghatározta az országok kül- és belpolitikáját, míg gazdaságilag a kiáltóan olcsó nyersanyagokat szállító gyarmat szerepét játszotta". Vitatkozni lehet az állítás második felével, hogy Kelet- Európában ki volt a gyarmatosító és ki a gyarmatosított, ám nem érdemes. A tények cáfolhatatlanul meggyőzőek. A meddő vita helyett a cikk néhány olyan gondolatára hívnám fel a figyelmet, amely egybevág nyugati megfigyelők elemzéseivel. Mindkét fél egyetért abban, hogy a KGST bomlásánk, a dollárelszámolásra való áttérésnek a Szovjetunió lesz a haszonélvezője. Legalábbis rövid távon?Az átállás számunkra előnyös vonzatai majd csak később érvényesülnek. Most azonban a Szovjetunió évente akár 16 milliárd dollárt is nyerhet, míg a kelet-európai országok a KGST megszűnésével bruttó hazai termékük 4 százalékára rúgó veszteséget is elszenvedhetnek. Számukra a keményvalutás elszámolásra való áttérés ugyanazt jelenti, mint a Nyugat számára az 1973-as olajsokk jelentett, miközben Kelet-Európa még kevésbé képes egy ilyen csapást kivédeni. Csehszlovákia évi 2,7, Lengyelország, Bulgária 2,5, Magyarország 1,9, Románia 1 milliárd dollár veszteségre számíthat. A kelet-európai kis országok egyrészt többet lesznek kénytelenek fizetni a szovjet kőolajért, földgázért, miközben az eddig ellentételként szállított kevésbé versenyképes termékeikért jóval kevesebbet kapnak. Ha vásárol majd egyáltalán a Szovjetunió valutáért ezekből a sokszor elavult termékekből. Ráadásul, még ha el is tudnák adni termékeiket a vállalatok, szembesülhetnek a szovjet partner fizetési nehézségeivel, így az Agrimpex és a Terimpex is a szovjet partner 20 illetve 1,7 millió dolláros tartozásának kiegyenlítésére vár pillanatnyilag, miközben az energiahordozók stratégiai volta keményebb tárgyalási pozíciókat biztosít a Szovjetunió részére. Ezzel a fegyverrel már csak azért is élhet Moszkva, mert a kelet-európai országok kínos örökségként a szovjet energiaellátásra vannak felfűzve. AZ ELMÚLT héten aztán bekövetkezett az, amitől mindenki félt: a Szovjetunió - egyoldalúan - 30 százalékkal csökkentette a szállításokat. Ennek következtében drasztikusan emelkedett a benzin ára Bulgáriában, Csehszlovákiában és Magyarországon. Ennek ellenére kocsisorok kígyóznak a szófiai, prágai benzinkutak előtt s ott lebeg Kelet-Európa feje fölött a veszély: mi lesz, ha a szovjetek elzárják a gázcsapokat? A kérdés már az elmúlt évtizedben is számtalanszor elhangzott a szovjet-magyar viszony elemzése kapcsán. Ma ismét fel kell tennünk, más aktualitásai: a szovjet gazdasági és belpolitikai élet tűnik egyre kiszámíthatatlanabbnak. E mostani szovjet lépés mögött sok elsősorban gazdasági ok húzódik meg. Problémák vannak magával a szovjet olajiparral is. A termelés csökkent, a belföldi fogyasztás emelkedett. Benzinhiány van a Szovjetunióban is, Moszkvában átlag 4 órát kell egy tankolásért sorban állni. A Kreml döntésének legfőbb oka azonban a nemesvaluta és a nyugati árucikkek beszerzésére irányuló kétségbeesett igyekezet. Jelentések láttak napvilágot arról, hogy a Szovjetunió olajat cserél nyugati gabonára. A kelet-európai országok pedig nem tehetnek mást, mint hogy a világpiacon vásárolják meg a hiányzó olajmennyiséget, amivel még mélyebbre zuhannak a külföldi adósságok szakadékába, vagy csökkentik olajfogyasztásukat, ami viszont még súlyosabb gazdasági pangást okozhat. Magyarországnak most például 55-65 millió dollárt kell költeni a világpiacon a le nem szállított olajmenynyiség pótlására. GAZDASÁGI TÉREN a szovjet birodalom olyannyira sebezhető, hogy csak a legszigorúbb és legbirodalmibb gazdaságpolitikát tudja képviselni. Piaci kapcsolatok kiépítésére egyszerűen nincs ideje. Az a súlyos nyomás, amit a szovjet gazdaság a magyar nagyvállalatokra gyakorol, közvetlenül politikai erővé válik. A szovjet szállítások elmaradása, a magyar áruk átvételének megtagadása azonnali termelési zavarokat, kapacitáskihasználatlanságot, munkanélküliséget idézhet elő politikai beavatkozás nélkül is. A gorbacsovi Szovjetunió - akár reformer, akár nem - saját gazdasági helyzete miatt arra kényszerül, hogy magába szívja a kis országok jövedelmét. Ezeket a negatív hatásokat csak több lábon álló energiarendszerrel és piacváltással ellensúlyozhatjuk. Ez utóbbi szempontból biztatóak Magyarország első félévi exportsikerei. Stier Gábor 3