Kisdobos, 1963 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

csillagvizsgáló Én nagyon szeretnék szor­galmas lenni, csak nem sikerül. Ismerek olyan lányt, aki sokkal kevesebbet tanul, mint én, még­is sok ötöse van. Jó lehet neki! Én eddig csak magatartásból kaptam ötöst, más tantárgyból még nem. Másodikos korom­ban volt két ötös a bizonyítvá­nyomban. Most még négyesem sincs. Pedig én egész délután tanulok. Nekem játszani sem szabad. A mi falunkban mindig dél­előtt járunk iskolába. Amikor hazaérek, édesanyám rögtön ki­meri nekem az ebédet. Meg se várjuk édesapámat, meg a test­véreimet, pedig nagy kár. Az­tán nekem rögtön be kell men­nem a tiszta szobába tanulni. A többiek mind együtt vannak a konyhában, de édesanyám azt mondta, én mindig másra fi­gyelek, jobb, ha egyedül mara­dok. Rögtön hozzá is kezdek a tanuláshoz, pedig szívesen ma­radnék még kint a ház körül. Nagyon szeretek söprögetni meg fűteni. Régebben, mikor fát vágtam, mindig megdicsér­tek érte. Most sose dicsérnek, mert nem is engednek ilyesmit, csakhogy tanuljak. Legelőször kirakom a táská­mat. Aztán újra berakom a hol­napi órarend szerint. Minden nap kitakarítom a tolltartómat is, megvizsgálom alaposan, nem romlott-e el a cipzár? Kihegye­zem az összes színes ceruzámat. Szép hegyezőm van, olyan mint egy liba, de hattyúnak mond­ják. Jó éles. Másoktól is vállalok hegyezést. Azt mondják, ilyen szépen senki nem hegyez. És milyen érdekes a faforgács, ami lepottyan a ceruzáról! Egyik olyan, mint egy kis fodros szoknya. Ha lenne ilyen pici babám, rápróbálnám. A másik forgács meg éppen a búbos kemencénkre hasonlít. Mire a számtant meg a nyelv­tant megírom, már sötétedik. Akkor nagy szomorúság fog el engem. Mert ilyenkor etetik az udvaron a baromfit. Most Feri­re bízta édesanyám, pedig ez mindig is az én dolgom volt. De nekem most tanulnom kell, így csak az ablakból nézem. Nahát ez a Feri igazán nem ért hozzá! Csak úgy odavágja sze­gényeknek a magot. Nem be­csüli ő semmire a szárnyas jó­szágot ! Pedig milyen kedvesek! Úgy el tudom nézni, mert isme­rem mindegyiket. Kiválasztom én száz közül is, ha kiszöknek az árokpartra és keverednek a szomszédéval. De ők is ismer­nek engem. Csak úgy futnak utánam, akárhányszor meglát­nak. Megszokták, hogy én ete­tem őket. Van két kis pulykám, azokat meg én neveltem, mert kis korukban elverte őket maga mellől a tyúk. Azok meg a ke­zemből ettek és nem szaladtak el, hanem inkább lelapultak, ha meg akartam simogatni őket. Mikor ez eszembe jut, néha még sírok is. És akkor már sehogy se megy a tanulás. Elkezdem olvasni a leckét, és egyszercsak már megint a kispulykákon jár az eszem. Én nagyon szeretnék jó ta­nuló lenni, azért mindent szóról szóra tanulok. Aztán, amikor felmondásra kerül a sor, mégis csak hármasra sikerül, úgy aka­­dozok. Én nagyon szégyellem magam a többiek előtt és nem is mondok semmit senkinek. Csak így megírtam, mert így könnyebb. És hátha tudtok segíteni. Mert nagyon szeretnék egyszer egy csillagot! BURJÁN TERÉZ kisdobos, III. oszt. tan. GÖRÖG JÚLIA rajza A kisdobos nagyon okos, Mindig tiszta, rendes, pontos. Példát mutat a kisebbnek, Mindig kedves mindenkihez. Édesanyját meg is kérte, Fehér ingbe öltöztesse. Legyen rajta kék nyakkendő, így igazi kisdobos ő. GALLASZ KATALIN IV. oszt. kisdobos Nyírmada

Next