A Csonkamagyarország, 1934. július-december (2. évfolyam, 26-53. szám)

1934-07-01 / 26. szám

t kérdeztek meg, hogy országának sor­sát a német vagy francia érdekek tá­mogatásával akarja intézni, miért is büntették volna? A magyar nép a 400 éves Habsburg uralom alatt nem volt soha sem független, sem szabad. Aki pedig nem szabad akaratából cselek­szik, annak a cselekedetét sem bün­tetőjogilag, sem magánjogilag terhére írni nem lehet. A francia jogszolgál­tatás is ezen a jogszabályon alapszik. * * * Mi mindig bíztunk benne és most is bízunk, hogy a magyar igazság a trianoni büntető per újrafel­vétel­ével ki fog derülni. A francia nép sok vonásban ro­kon velünk. Lobbanékony. Nagyon sze­ret vagy nagyon gyűlöl. Szélsőségekre hajtik. Vendégszerető. A maga portáján a szabadságnak, egyenlőségnek és test­vériségnek nemcsak hirdetője, de gya­korlati alkalmazója is. Az a hitünk, ha majd a felszaba­dított magyar nép nem a háborútól kótyagos vezetőkkel, hanem magával a francia néppel a mi fájdalmunkat és igazságunkat meg tudja értetni, akkor a trianoni életfogytiglani börtönbünte­tés is meg fog szűnni. Az újrafelvételi kérelmünknek helyt fognak adni. Épen ezért Barthou urnák buka­resti és belgrádi kirohanásaira egyen­lőre elegendő válasz a magyar képvi­selőháznak egyhangú és méltóságteljes megnyilatkozása. Ha befelé pártoskodunk is, mert arra a nép valódi akaratának elnyo­mása miatt okunk van, de kifelé az egész világ felé abban egyek vagyunk, hogy addig meg nem nyugszunk, amíg a trianoni igazságtalanságot meg nem szüntetik. — o — Fizessen elő A CSOHKAMAGYARORSZÁG-ra Siesény kis Jancsi siem&ry élet© Az országút mellett futó árokparton rozoga, bokáig érő avas kabátban és felnőtt ember fejéről lekopott nagyszélü ócska ka­lapban álldogált egy feketére sült arcú kilenc esztendős gyerek. Őrzi a békés összevissza­ságban legelésző jószágokat, akik elkesere­detten rágcsálják a silány táplálékot szolgál­tató füvet. A fiú kezén és lábán széltől kifújt és naptól égett mély repedések; ingnélküli so­vány melle a rongyos kabát foszladozó rése­in át kikandikál. Néha a száraz vakondtúrá­sokba böki nagy pásztorbotját, ez neki az összes mulatsága. Amikor közvetlen közelébe érek, jobbkezének két középső ujjával meg­érinti a kalapja szélét és bizalmatlankodva rámköszön: dicsértessék ! Visszaköszöntöm és leülök az árokpart innenső felére, pontosan vele szembe. A fiú két lépést hátrál, betekint a párszáz lépésre fekvő fehérfalu tanya felé és félelem meg kíváncsiság árnyalja összefonnyadt koravén kis emberi arcát. Jancsinak hívják azt mondja és hat esz­tendős kora óta szolgál, mert van még neki otthon nyolc nála kisebb és nagyobb testvére. Iskolába néha, amikor ráér, innen a gazdá­jától jár. Háromnegyedóra járásra van az iskola. Nagyon rossz bele elmenni téli hófú­vás és az őszi nagy sarok idején! Amikor az iskolába elmegy, akkor ott is ebédel, ke­nyér mellé szalonnát olyankor nem kap, mert nem dolgozik, hát nem is ehal úgy meg, azt mondja a gazda. Szegény Jancsiban azt lehet legjobban sajnálni, hogy hat esztendős korától kezdve évenként egyszer, mindössze néhány napig láthatta a testvéreit, az apját meg az anyját. A Szilvesztertől Vízkeresztig tartó hat napon, amikor évi szabadságát letölti a cselédség. Ez a gyerek nem is igen ismeri az anyját meg az apját, meg a szintén valahol szana­­széjjeli tanyákon szolgáló testvéreit! A gyerek igen szófukar, de azért tovább biztatom, kérdezgetem. Reggel alig hogy pitymallik, felkelti vackáról a gazda. Vége­­ződni kell a jószágok körül, azután meg mindjárt kihajtani a teheneket, disznókat és birkákat a legelőre. Mert a gazda igen na­gyon szegény ember, nagy árendát fizet az igazi gazdának az 50 hold földért, nem tart­hat külön gulyást, kanászt és juhászt az állatjai mellett. A nyomorúság rászorítja, hogy a háromtagú munkát elvégeztesse a kilenc esztendős Jancsi gyerekkel. Hálni az istállóban hál, friss szalmán és a rajta levő kabát télen-nyáron a takarója. A feje alá nagyobb csomó szalmát túr, ez helyettesíti a párnát. A gazda igen szigorú ember azt mondja, mert folyton-folyvást mér­gesíti a szegénység. Ha nagyon haragszik, rá-rá hajigál a keze ügyében levő ostornyéllel. Olyankor szokott ez történni, amikor a vá­rosból kijön a föld gazdája megnézni a Jancsi gazdáját, az árendást. A gazda iszonyú so­­pánkodással beszéli el, hogy nem győzi a birtok után fizetni az adót, majdhogynem veszít vele, hogy van ez a földje, mindig akörül forog a nóta, hogy fizessen többet az árendás. Nem bírja azonban a kikötött bért sem fizetni a Jancsi gazdája, annyira keveset hoz a föld, ezért tartja ötét is hónapszámra krumplin meg tarhonyán, ezért nem ad neki hétszámra szappant, hogy megmosakodjon és ezért nem intézkedik, hogy ing legyen szél és eső ellen a gyereken és hogy derék érke­zésére csizma kerüljön a lábára. Szóval irgalmatlanul nagy itt a nyo­morúság. A föld birtokosát nyomkodja az állam, kiprésel minden kipréselhetőt belőle, az meg az árendásnak rágja szakadatlanul a A CSONKAMAGYARORSZÁG 1934­. július­­ Kirándulás Tanulmányul A félegyházi Gazdaregény Egyesület vezetősége az idén is megrendezte szokásos tanulmányukét. Most a Dunántúlon jártak. Erről a Félegyházi Hírlap két számában hosz­­szú hasábokon számolt be a tudósító. Annak csak örvendeni tudunk, hogy gazdaifjaink tanulnivágyásának alkalmat és módot teremt a vezetőség, mert a helyszínen nyert tapasztalatok nyújtják a legmaradan­dóbb okulást és tudást. A tudósító színes leírása csak sejteti a sok el nem mondott értékes tapasztalatokat, melyeket gazdaifjaink ezen tanulmányúton szerezhettek. A győri frissensült melegkeksz, a sop­roni jeges sör és forró pörkölt, valamint a futóvacsora, — tudjuk — csak mellékzön­­géje volt a tanulmányútnak, még ha ezek­ből is mentettek gazdaifjaink tapasztalatokat. Nem is szóltunk volna a dologhoz mást, mint azt, hogy nagyon örvendünk annak, hogy az egyesület tanulmányútra küldi, viszi, vagy vezeti gazdaifjainkat; ha tudomásunkra nem jut, hogy ezen „kiránduláson“ csupán csak egy gazdaifjú vett részt. Nem mondjuk, ez is valami. De talán még­is csak szó fér ahhoz, hogy a gazdalegény egyesület rendezte tanulmányúton csak egyetlen gazdalegény vett, vagy vehetett részt. Mi annak is örven­dünk, ha bárki megy, vagy mehet tanul­mányútra, de a közvélemény elé úgy állítani a dolgot, mint a legényegylet sikerült akció­ját ; szerintünk ez egy kicsit komolytalan do­log. Itt egy eddig komolyan vett egyesület tekintélye szenvedett sérelmet. Szó sincs róla, nem túl nagyot, de annyit mindenesetre, hogy okot adott a bírálatra s fölvetteti a kérdést: miért kellett olyan akciót indítania, amelyen ők maguk sem vesznek részt ? És ha már az „ő“ részükről nem sikerült, miért kellett ezt mint „sikerültet“ a közvélemény elé hurcol­ni. Nem tudjuk elhinni, hogy a gazdalegény­egylet ezt „önreklámozásból“ tette volna. Szálka Gyógyszertárak éjjeli szolgálata Julius hóban az alábbi gyógy­szertárak tartanak éjjeli szolgálatot: Gallér János és Tóti­ János A „F­élegyházi nap" programja Az idegenforgalmi bizottság ezúton új­ból felhívja a város gazdaközönségét és ipa­rosságát, hogy a „Félegyházi napon“ rende­zendő kiállításokon minél többen vegyenek részt. A jelentkezés a tűzoltó laktanyában felállított irodában történik a nap bármely órájában. A kereskedőket pedig arra hívja fel az idegenforgalmi bizottság, hogy kirakat versenyt rendezzenek, amelynek költségei a munkaszünet felfüggesztése folytán bőven megtérülnek. A program már majdnem teljes egészé­ben készen áll. Szeptember 1-én este zenés takaródéval kezdődik a „Félegyházi nap“. A Szent János téren hangverseny lesz, a városháza tornyából tárogató fog szólni. A városházát és az ó-templomot reflektorral világítják ki. Szeptember 2-án reggel 7 órakor zenés ébresztő lesz. Az idegenforgalmi bizottság reggel fél 9 órától kezdve fogadja a filléres és kulturvonatokon érkező vendégeket a vasút­állomáson. Ezután bevonulás az Országzászló felavatására, amely minden bizonnyal a Szent János téren lesz és előreláthatólag 10 óráig fog tartani. Az Országzászló felavatásán a jelek szerint részt vesznek a kormány tagjai és a társadalom számos kiváló egyénisége. 11 órakor nyitják meg a különböző kiállítá­sokat, majd a lóversenyt és a kocsi szépség­­versenyt tartják meg. Délután 1 órakor nagy társas ebéd lesz több helyen, mert egy ven­déglő be sem bírná fogadni a városunkba

Next