A Csonkamagyarország, 1941. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-06 / 27. szám
Kiskunfélegyháza, 1941 julius 6. ARA 10 FILLÉR IX. évfolyam 27. szám a CSONKAMAGYARORSZÁG A KISKUNFÉLEGYHÁZI FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI AGRÁRPÁRT HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: III., kerület Forgách ucca Megjelenik minden héten vasárnap Felelős szerkesztő és kiadó: DR. HORVÁTH ZOLTÁN Előfizetési díjak: Egész évre 5*0 pengő, félévre 250 pengő, negyedévre 130 pengő A magyar falu hangja Földreform, telepítés, házhelyakció Írta: Jánossy Gábor v. képviselő A magyar földbirtokpolitika céljairól, a földreform megoldásáról, a hitbizományi, a telepítési, a családi házhelyjuttatási törvényeink meghozataláig tengernyi tanulmány, újságközlemény, könyvtárt kitevő könyvek jelentek meg. Legutóbb igen bölcsen szólt arról maga a miniszterelnök úr is. Falukutatók, agrárpolitikusok, tudós statisztikusok, politikai pártvezérek, közírók művei foglalkoztak ezzel a nemzet sorsára, jövőjére nézve rendkívül nagyfontosságú kérdéssel, amelynek törvényhozási, tehát elemében való elintézése után most a gyakorlati életben való megvalósítása az alkotmányos kormány legfontosabb és könnyűnek éppen nem mondható feladatához tartozik. A rengeteg szaktanulmány átolvasása, különböző és sok tekintetben egymással ellentétes kimutatások, statisztikai adatok beható tanulmányozása, a számrengetegekben való elmélyedés és lelkiismeretes, tárgyilagos összehasonlítások után a következő eredményre juthat minden egészséges gondolkodású, elfogulatlan, a kérdéssel foglalkozó magyar, legyen az miniszter, törvényhozó, tudós, tanult gazda, földesúr középbirtokos, újságíró, avagy egyszerű szántóvető falusi kisgazda, vagy akár napszámos. Mindezek persze úgy, mint oszhatatlan, megbonthatatlan nemzeti közösség tagjai. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a földtulajdon nélkül való szegény mezőgazdasági munkások száma (a rossz, „nincstelen“ szó helyett a szegények kifejezést használom) 550.000 míg a kereső gazdasági cselédeké 215.000. Ez 765.000 dolgozó szegény magyart jelent! A magyar törpebirtokosok száma (10 holdon aluli földtulajdonosok és törpebirtokbérlők) 810.000, vagyis a föld nélkül való, továbbá kereső gazdasági cselédek és törpebirtokosok száma összesen 1.575.000 lélek! Ha tehát egy eszményi, egy tökéletes földbirtokpolitika ezeket a kérges dolgoskezű és családfenntartó, népességgyarapító magyarokat fejenként és családonként 15 holdnyi földterület kiosztásával (természetesen forgalmi érték szerint való megváltással) önnálló kisbirtokosokká kívánja tenni (hát ki ne kívánná, aki ember és magyar!), akkor körülbelül nyolc és negyedmillió hold szántóföld megváltásáról, kifizetéséről és tulajdonba juttatásáról kellene gondoskodni. Ezzel szemben azonban a legpontosabb statisztikai kimutatások szerint a nagy- és középbirtok termőterülete mindössze 3 millió 870.000 katasztrális holdat tesz ki... De hogyha a gazdasági cselédek legnagyobb részét, amelynek léte, boldogulása, emberséges konvenció és emberséges lakásviszonyok mellett családjával együtt biztosítható (s itt a közigazgatásra vár az ellenőrzés, a törvények szigorú végrehajtásának szép kötelessége!), mondom, ha ezt a népréteget kiemeljük is a földtulajdonhoz juttatandó, azt jogosan igénylő gazdasági munkásrétegek (törpebirtokosok, mezőgazdasági mukások és kisbérlők) soraiból, akkor sem lehet minden igénylőnek fejenként és családonként 15 katasztrális hold földtulajdont adni (amiből megélhet), mert annyi gazdaságilag művelhető és igénybe vehető termőterület nem áll rendelkezésre. Hát akkor hogyan segítsünk a nemzet legdolgosabb, legsűrűbb szaporodása, a magyar röghöz rajongással ragaszkodó rétegen, hogyan biztosítsuk egy nagy nemzetgyarapító, nemzetfönntartó, dolgozó, imádkozó, szenvedő és reménykedő magyar népréteg sorsát, jövőjét, boldogulását és ezzel a haza biztonságát, álmodott, sóvárogva várt és bizonyosan eljövendő régi nagyságát és dicsőségét? Egyszerű, természetes a felelet erre a kérdésre: kis családi kertes házat minden mezőgazdasági napszámos munkásnak, törpebirtokosnak, törpeföldbérlőnek! Úgy, mint arra nyilván célzott parlamenti programbeszédében Bárdossy László miniszterelnök. Erre van elegendő földterület, s ahhoz, hogy egy falusi családos szegénynek, aki napkeltétől napnyugtáig, látástól a vakulásig túrja, szántja, kapálja a magyar rögöt, aki másnak ültet, másnak vet és arat, s aki népes család fönntartásáról gondoskodik, az Isten rendelése szerint az emberiesség íratlan törvénye szerint, s a józan ész és belátás parancsszava szerint, de még az új birtoktörvény szerint is igénye, jussa van. A nagy világégés előtt, a gazdasági bajok, a Magyarországot akkor szorongató vámpolitika (amely letörte sertésexportunkat) az Újvilágba űzte, hajtotta a dolgos magyar, szegény, földnélküli magyar munkáscsaládok millióit. E szörnyű vérveszteség és a volt világháborúban gonosztévő kezekkel végrehajtott oszágcsonkítás után, a régi határok felé menetelő nemzet szívének hajlandósága és újabbi birtoktörvényeink szándéka és rendelései szerint hazavárja idegenben élő, hűséges fiait is, becsületes kenyeret ad azoknak verejtékes munkájukért. Míg ezek a gondolatok, tervek, szép, színes álmok töltik el az imádott magyar fajtám sorsa fölött aggódó és jobb jövője után sóvárgó öreg, magyar szívemet, sűrűn olvasom, hogy a debreceni ősi kollégium ifjúsága újabb és újabb telepes magyar családoknak épít kertes házakat, melyeknekházhely és építési anyag) árát összegyűjtötték, összekuporgatták... ..Ó, lesz hát gyümölcs a fán, melynek van virága, mert virág vagy te, hazám ifjúsága!“ Ennek a magyar történeti hivatást átérző, s históriai hagyományainkat őriző és ápoló ifjúságnak, amely nem az üres politikát, a kezeibe nyugodtan adhatják át az öregek, az elmúló generácó, a nagy magyar álmok, remények, ideálok, az örök magyar gondolat megvalósításának, a magyar igazság diadalra juttatásának nagy és szent feladatát. A júliusi közgyűlés nem sok vitára adott alkalmat. Mindössze egyetlen tárgy, a községi iparostanonciskolának szakirányúvá való átminősítése és az ezzel, kapcsolatos főhivatású állások szervezése körüli kérdés vert fel nagyobb port, ahol többen is felszólaltak a kérdések alaposabb megvitatása érdekében. A többi tárgy — nagyobbára adminisztratív jellegük — nem nagyon keltette fel a városi képviselők érdeklődését. Pedig egyiknél-másiknál a zsebükről is volt szó. A közgyűlés munkája egyébként, részleteiben a következő volt: Pál Sándor ny. városi tanácsnok nyugdíjhelyesbítési ügyében a m. kir. közigazgatási Biróság ítéletéhez képest a törzsnyugdíjat 247 P 06 f-ben állapították meg, amely 1941. évi július hó 1. napjától kezdődően két százalékkal emelkedik. Dr. Novoszel Ferenc városi kisegítő orvos illetményeit a kisgyűlés 1939. évi január hó 1. napjától kedve havi 1250-ben állapította meg, tehát ez a fizetés visszamenőleg is folyósítandó. Tudomásul vették. A vármegye törvényhatósági bizottsága városunkban építendő közkórház céljaira 500.000 P hozzájárulást szavazott meg. A Testnevelési Alap költségvetését leszállították 1941. évre és ebből a várost 8809 hozzájárulás terheli.