Együttműködés, 1980 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA: 1 FORINT 1980. JANUÁR AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA A Újévi köszöntő 7 új esztendő elején szeretettel köszöntöm vállalatunk egész kollektíváját, minden dogozóját, az atomerőmű építésében részt vevő katonáinkat, szovjet és lengyel munkatársainkat. Különösen meleg szeretettel köszöntöm nyugdíjasainkat, a ténylegeseket és a továbbszolgálókat egyaránt. Tisztelettel emlékezem azokról a munkatársaikról, akik nem éghették meg velünk az új esztendőt, de munkájukkal örökre bevésték nevüket vállalatunk kollektívájának emlékezetébe. Az új év egyben évfordulót is jelez vállalatunk életében, öt évvel ezelőtt az Április 4. Gépgyár és a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár összevonásával alakult meg az Április 4. Gépipari Művek, annak érdekében, hogy a hagyományos és atomerőművi, valamint az energetikai berendezések gyártására megfelelő erőforrások koncentráltan álljanak rendelkezésre. Az új év fordulópontot is hozott a vállalat életében, a központ Kiskunfélegyházára történt áthelyezése és az ezzel összefüggő szervezeti módosítás következtében. Figyelmünk középpontjába most a központ áthelyezése került, de a legfontosabb feladatunk változatllanul tervünk teljesítése, a termelés hatékonyságának biztosítása, fejlődésünk biztosítása, a népgazdaság igényeinek megfelelően. Tavalyi tervünk összesített eredményei, ha nem is hiánytalanul, de jól megközelítették a magunk elé kitűzött célokat. Eredményeink mellett hiányosságok is felszínre kerültek. E tekintetben ma már tisztán látjuk és megállapíthatjuk, hogy még mindig nagymértékben érvényesül a korábbi évek beidegződése, az a szemlélet, ami a fejlődés lehetőségét csak a termelés növekedésében látja. Az év derekán vált nyilvánvalóvá, hogy az EG terve túlfeszített, nincs összhang az adott kapacitás és a terhelés között. Ez végül is kapkodáshoz, mértéktelen túlórázáshoz vezetett. Háttérbe szorult az üzem- és munkaszervezés, a hatékonyság növelése, a vezetés színvonalának emelése. Nehezen akarjuk tudomásul venni, hogy a szigorú gazdasági szabályozók hatásait csak a korábbinál tervszerűbb, megalapozottabb, fegyelmezettebb munkával lehet ellensúlyozni, és csakis ezen az úton lehet eredményeket elérni.Eredményeinket és bérszínvonalúnk növekedését tekintve nem vagyunk messze attól a népgazdasági szinten is megfogalmazott megállapítástól, hogy többet fogyasztottunk, mint amennyit termeltünk. Idei tervünk előirányzataiban a termelés növekedésének üteme mérsékeltebb, elsősorban a munka hatékonyságának növelését helyezi előtérbe. Joggal feltételezzük, hogy a gazdasági szabályozó rend-a szerben január 1-én életbe lépett változások, hatékonyabb gazdálkodást eredményeznek vállalatunk összes tevékenységében. Növelik a jól dolgozók lehetőségeit és szabad utat biztosítanak a takarékos, a belső tartalékokat feltáró és kihasználó, valódi teljesítményekre építő vezetésinek. Munkánk színvonalának javítása, a minőségi követelmények előtérbe helyezése, a konkrét igényekre és lehetőségekre épített fejlesztés, vállalkozás, termelés — ez az egyetlen alternatíva. Más úton járni ma már lehetetlen. Annál is inkább, mert a beruházási lehetőségek várhatóan beszűkülnek. Feladataink megoldása tehát nem lesz problémamentes, bizonyára felmerülnek emberi problémák is. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az eddigiekhez mérten hatékonyabban, fegyelmezettebben kelldolgoznia. Az új szabályozók keretei között az eddigiekhez mérten szerényebb béremelési lehetőségekre, nyereségrészesedésre kell számítanunk. Amire azonban aehetőségünk tesz, annak a pénznek elosztása kizárólag a megfelelő színvonalon és minőségben teljesített munka, nem pedig a munkahelyen eltöltött, vagy el sem töltött idő alapján történhet. Vállalatunk és dolgozó kollektívánk jövőjét a realitásokra kell építenünk. E tekintetben megállapíthatjuk, hogy a lehetőségek biztatóak. Gyártmányaink, vállalkozási és szerelési tevékenységünk olyan népgazdasági beruházásokhoz, államközi szerződésekhez kapcsolódnak, amelyek terén továbbra is dinamikus fejlődési tendenciák érvényesülnek. Az atomerőművek, a hagyományos erőművek, fűtőművek, termogenerátorok, a vegyipar, az élelmiszergazdaság gépei és berendezései iránt változatlan a kereslet — különösen ha vállalkozás keretében kompletten szállítunk. A kereslet oldaláról tehát fejlődési lehetőségeink továbbra is fennállnak. Lehetőségeinket azonban csak akkor tudjuk kihasználni, ha termékeinket,szolgáltatásainkat megfelelő színvonalon és minőségben »dobjuk piacra», ugyanakkor áraink versenyképesek lesznek. Ellenkező esetben: lassan, de biztosan kiszorulunk a piacról. Ez a veszély két okból is fennáll. Egyfelől a saját munkánk hiányosságaiból eredően, másfelől a beruházási piac beszűkülése nyomán várható konkurrencia megjelenése miatt. Nyilvánvaló, hogy a hasonló technológiai felkészültséggel rendelkező vállalatok az értékesítési nehézségek megoldása érdekében mindent el fognak követni a piac megszerzéséért. Ez ellen nem sokat tudunk tenni, de saját hiányosságainkat fel tudjuk, fel kell tudnunk számolni. Máskülönben visszafejlődő, felszámolásra kerülő vállalatok sorsára jutunk. Vállalatunk jövőjének, további fejlődésének biztosítása mindannyiunk feladata. A vezetőké és minden egyes dolgozóé. Valamennyiünk aktív, kezdeményező közreműködése, szorgalmas és fegyelmezett munkája nélkül elképzelhetetlen a továbblépés.És ebben alapvető követelmény, hogy a szervezeti egységek vezetői minden szinten nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak a tervezésnek, a tervek tehető legrészletesebb lebontásának, a munka tényleges irányításának, ellenőrzésének. Tegyék a tervezést, a feladatok konkrét meghatározását, a folyamatos ellenőrzést a vezetés eszközévé. Bízom abban, hogy a tiszztességesen és becsületesen dolgozni és boldogulni akaró munkatársak nem fognak eltűrni hanyag, felelőtlen magatartást, fegyelmezetlen viselkedést. Az új évben és az azt követő években nehezebb gazdasági körülmények között kell dolgoznunk, de bízhatunk abban, hogy kollektívánk ereje, képessége, tenniakarása legyőzi a nehézségeket. Boldogulásunk elsősorban munkáinktól, eredményesebb tevékenységünktől függ. Adottságaink jók, lehetőségeink is biztatóak. Minden azon múlik, hogy képesek vagyunk-e szervezettebben, magasabb színvonalon, takarékosabban dolgozni. Ebben természetesennagy lehetőség és felelősség hárul a vezetőkre is. Meggyőződésem, hogy vállalatunk minden becsületes dolgozója támogatni fogja azokat az intézkedéseket, amelyek a vállalat fejlődését, ezen belül kinek-kinek a munkája szerinti boldogulását elősegíti. Vállalatunk tradíciói, az elmúlt évtizedek során elért eredményei, itthon és külföldön elért sikerei arra köteleznek bennünket, hogy őrizzük meg jó hírnevünket, biztosítsuk fejlődésünket és jövőnket. Most az a legfontosabb feladatunk, hogy megszilárdítsuk a termelésben, életszínvonalban elért eredményeinket, megalapozzuk jövőbeni fejlődésünket. Ehhez kívánok minden kedves munkatársamnak boldog új évet, sok sikert, erőt és jó egészséget. Tóth György minisztériumi tanácsos vezérigazgató Ugyancsak boldog új esztendőt kíván mindenkinek a vállalat politikai, társadalmi vezetése és az Együttműködés szerkesztő bizottsága. A kongresszusra készülve Politika—helyben Miután az MSZMP Központi Bizottsága a határozatot hozott a párt XII. kongresszusának összehívására, minden területen — így gyárunkban is — elkezdődött az előkészítő munka. A kongresszusi előkészületek fontos állomásaként minden pártalapszervezet két taggyűlést tartott. Az elsőn a vezetőség beszámolt a megválasztása óta végzett munkáról. A beszámoló és a vita alapján ezeken a taggyűléseken meghatározták a további feladatokat, ezenkívül megválasztották a vezetőségválasztó taggyűlés tisztségviselőit. A második, a vezetőségválasztó taggyűlésen a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit, valamint az 1979. december 6-i KB-határozatból adódó helyi feladatokat vitatta meg a párttagság. Ekkor választotta meg az alapszervezet új vezetőségét és küldötteit a gyári pártértekezletre. Ez a módszer, hogy külön taggyűlést szánnak a helyi munka, illetve a pártpolitika általános kérdéseinek elemzésére, jól bevált gyakorlata a kongresszusok előkészítésének. Ezáltal megfelelő mód és lehetőség nyílik a tagságot és a pártszervezetet közvetlenül érintő kérdések alaposabb megvitatására, így minél többen szót kaphattak mindenki, akinek mondanivalója volt. A beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűlések az alapszervezetek kommunistáinak parlamentjei, a pártdemokrácia legjelentősebb helyi fórumai voltak. Ezt tagságunk átérezte, amit bizonyít az a tény is, hogy például a beszámoló taggyűléseken a jelenlévőknek több mint egyharmada hozzászólt. Taggyűléseink előkészítését és zökkenőmentes lebonyolítását nehezítette, hogy ezek alkalmával került sor, a korábbi nyolc helyett öt pártalapszervezet kialakítására. Az alapszervezetek átszervezését az tette szükségessé, hogy (mint ismeretes) a kohó- és gépipari miniszter 1980. január 1-i dátummal módosította vállalatunk alapítólevelét, s ezáltal a gazdasági egységek szervezeti felállásának megváltoztatása is szükségessé vált. Az ország valamennyi vállalatának — így nekünk is — az 1980. évi terv részeként ki kell alakítania a tevékenységéhez igazodó racionális szervezetet, s meg kell szüntetni a felesleges munkahelyeket. Részben kedvező s részben nehezítő körülményt jelent, hogy vállalatunknál a racionálási — ésszerűsítési — feladat kidolgozása egybeesik az alapítólevél említett módosításával, a vállalati irányító központ Kiskunfélegyházára helyezésével. így érthető, hogy a folyamatban levő számtalan szervezeti, személyi változás és az azokból adódó sok nyitott kérdés a taggyűlések többségének középpontjába került. A vita során bebizonyosodott, hogy párttagjaink egyetértenek pártunk politikájával, s felelősséget éreznek vállalatunk munkájáért. Az alapszervezetek számának csökkentése — a gyári szervezethez történő szorosabb illeszkedése — révén lehetővé válik a gazdasági egységek pártirányításának következetesebb biztosítása, valamint az ehhez szükséges, politikailag képzett, tapasztalt párttagokból álló vezetőségek kialakítása. A taggyűléseken értékelt elmúlt öt év vállalatunk életében nehéz, ellentmondásos, mégis összességében nézve jelentős fejlődést biztosító időszak volt. A vállalat árbevétele 44 százalékkal, a nyeresége majdnem egynegyedével, az egy főre jutó éves bérszínvonal 44 százalékkal növekedett 1974-hez képest, vagyis az elmúlt öt év alatt. A beszámolók és a viták híven tükrözték az elmúlt időszak nehézségeit, de utaltak az előttünk álló feladatokra is. Ezek közül a legjelentősebbek: a munkafegyelem javítása, a munkaidő teljesebb kihasználása, a végzett munkához jobban igazodó differenciált jövedelemelosztás- és természetesen az ideológiai-tudati nevelő munka. Az értékelések bizonyítják, hogy az alapszervezetek egyre tisztábban látják helyüket, szerepüket és felelősségüket a párt politikájának helyi végrehajtásában. Egységesebb a párthatározatok és állami döntések értelmezése, azok elvi, politikai összefüggéseinek ismerete. Egyes alapszervezetekben azonban még ma is nagy probléma a párthatározatok végrehajtásának megszervezése, főként az abból adódó helyi feladatok kialakítása. Az elmúlt időszakban javult a tömegszervezetek pártirányítása. Az alapszervezetek egy részében azonban adósak maradtak annak bemutatásával, hogy hogyan segítették a tömegszervezetek a párt politikájának megvalósulását. Több területen jogosan vetették fel a fiatal dolgozóikkal való foglalkozás hiányosságát, nevelésük nem kielégítő voltát. A nyílt, őszinte és sok esetben kritikus légkör ellenére is megállapítható, hogy még mindig vannak területek, ahol az elismerést személyre szólóan fejezik ki, a bírálatok viszont általánosságban hangzanak el Az MSZMP XII. kongreszszusára történő felkészülés eddigi szakasza, — a nálunk megtartott alapszervezeti taggyűlések tapasztalata — bizonyítja, hogy gyárunk párttagsága reálisan értékeli az elmúlt időszakban végzett munkánk eredményeit és hiányosságait. Cselekvőevi bekapcsolódik az elkövetkező öt év országos feladatait kijelölő kongresszusi irányelvek vitájába, s ezáltal a kongreszszusi határozatok kialakításába. Az egyre fokozódó politikai aktivitás minden bizonnyal párosulni fog a kommunisták, a politikai, társadalmi és gazdasági vezetők személyes példamutatásával, ami elengedhetetlen feltétele lesz az előttünk álló nem könnyű feladatok végrehajtásának. Hernádi Dezső, az Energetikai Gépgyár pártbizottságának titkára . Miniszterhelyettesi látogatás Kiskunfélegyházán Dr. Heiczmann János kohó- és gépipari miniszterhelyettes 1979. december 14-én látogatást tett a KVG-ben. Délelőtt a vállalat és a KVG vezetőinek társaságában végigjárta a gyárat, majd részt vett az atomerőművi gépgyártók pártalapszervezetének beszámoló taggyűlésén.