Együttműködés, 1980 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Megértették a feladatot Versenyfutás az idővel A KVG atomerőművi hőcserélőket gyártó brigádjai már november 23-án befejezték a tervével: 1979-ben előkészítettek tizennégy hőcserélő berendezést. Óriási dolog, nagyszerű tett! Szinte minden előzetes tapasztalat nélkül olyan derekasan birkóztak meg az első nehézségekkel, hogy kongreszszusi vállalásukban egy hónappal korábbra, november 30-ra módosíthatták az éves határidőt, és a valóságban még erre is »rámentek« hét nappal. Efelől tehát nyugodtan készülődhettek volna a decemberi ünnepekre. A dolog azonban úgy adódott, hogy az 1979. évi terven felül még további hőcserélőkre is szükség van... Ezt értették meg a KVG dolgozói, és mindent meg is tesznek azért (a riport 1979. december 12-én készült — a szerk.), hogy a még igényelt hat darab hőcserélőt minél előbb elkészítsék. Ehhez azonban nem elég az ő szorgalmuk, biztosítani kell hozzá a munkafeltételeket is, s ez nem mindig a vállalaton múlik. Szerencsére — ha bizonyos késéssel is —, most már a külső segítség is megvan. A szándék megvalósítása azonban így is számtalan nehézséggel jár. Gyakorlatilag szeptembertől kapják folyamatosan a saválló importanyagokat, amelyek a vagonokból egyenesen a munkapadra kerülnek, s azóta tart a versenyfutás az idővel. Mi az ünnepek előtti napokról tudósítunk most. Cseh János üzemvezető: Háromszor készítettünk ütemezést, egyre az mérlegelve, hogyan lehetne még előbb legyártani a berendezéseket. Vezérigazgatói utasítást kaptunk havonta 100 túlogarai, három vasárnap felhasználására is. Ezt egyeztettük a szakszervezettel, megbeszéltük a munkásokkal, akik nagy áldozatot vállaltak, mert a két ünnep közötti munkanapokat már korábban ledolgozták, de a lakatosoknak akkor is be kell jönniük a nyomáspróbák elvégzésére és az első hőcserélő végátadására. Ottó József csoportvezetőhelyettes lakatos: Rengeteg a túlóra, igaz, pénzben is szépen hoz. Eddig bírtuk is, de most a családban biztos lesz egy kis morgolódás, mert a szünidőben se iskola, se óvoda, minden az asszonyokra marad, mert be kell jönni. Ez a határidő majdnem reménytelen. Ennyi idő alatt, mint amennyi alatt most kell, még sose sikerült elkészítenünk egyetlen készüléket sem. Mégis csinálják. Azért harcolnak a gyáriak, hogy legalább az első negyedévben szállítani tudják a hat hőcserélőt, s a szovjet partner ne akadjon fel a munkájával... Hiszen ha lenne még egy automata hegesztőgép! Ezekben a hőcserélőkben ugyanis egyenként kétezerkétszáz cső fut, kétszer ennyi véggel, amelyeket egyetlen csővégyhegesztővel, egy nagyon kényes automatával lehet behegeszteni, a kézi hegesztés nagyon lassú és nem megfelelő. Cseh János: Ha január elején kapnánk még egy hegesztőgépet, akkor február végére elkészülnének a gyártmányok. De erre semmi remény. Mindenesetre mi két ütemtervet készítettünk: egygépest és kétgépest. Három műszakban mintegy harmincan dolgoznak a hőcserélőkön, de ha a forgácsolót és a darabotot is számítom, akkor ötvenen, és ha a röntgent és a labort is tekintetbe vesszük, még többen. Nagyon jól haladunk. Jelenleg (december 12-én) öt nappal előbbre vagyunk az ütemtervnél. Még három karima nem érkezett be importból, s emiatt nem tudunk szerelni.. . Egyetlen hegesztőgéppel nekimenni nagyon kockázatos vállalkozás. Legalább kettő kellene, vagy legalább még egy hegesztőfej, hogy cserélhetnénk, és lehűlhetne a motor ... Fekete Ferenc tmk-s lakatos (aki elleste, hogyan lehet megjavítani az ördöngös-nyavalyás masinát): Teljesen ismeretlen gép. Az a motor, amelyik a hegesztőanyagot adagolja, gyenge. Kicseréltük egy másfajta hazai gépről valóval. Maga a gép bírja az iramot, csak a fejrésze nem. Még az osztrákok sem fejlesztették ki tökéletesen. Most éppen jár, de nagyon nyögdécsel, mintha zárlatos volna. Szétszedem, próbálgatom. A szükség vitt rá, hogy ellessem, kitapogassam a fortélyát. Még csak nem is a motor, hanem a csiga akényes benne, s ha ezt nem sikerül megjavítani, akkor már aztán én sem tudom, mit tehetnénk. S ha ez a gép leáll, akkor minden megáll itt. Kölcsönkérni sincs kitől. Kanizsán és a TVK-ban van még ilyen masina, de ott is nélkülözhetetlen ... Ottó József: Mindent nem lehet pénzzel se megfizetni! Hónapokon, heteken át állandóan tizenikétórázni, szombatvasárnap is bent lenni — ez még akkor is sok, ha nem lépjük túl a megengedett túlórahatárt. Ha partnereink körültekintőbben kötnének külkereskedelmi szerződést, ésinden feltétel megvolna, az anyag időbeni, ütemesen jönne, nemlenne határidőprobléma, nem lenne fennakadás. Most december 12-én mindenki teszi a dolgát, halad a gyártás. Igaz, a napok is szaladnak, s viszik magukkal némelyeknek az ünnepeiket is. Megérdemlik hát, hogy ezért az önfeláldozásért mi ünnepeljük őket. Kajdi Béla (December 30-án egyébként a 6-ból 1 hőcserélőt már el is szállítottak . . .) 1980. január 1-től a művek székhelye Kiskunfélegyháza. Mit jelentett és jelent ez innen, a KVG-ből nézve? — erről beszélgettünk a vezetőkkel december közepén. — Hogy idejében felkészüljünk a változásokra — kezdi Füredi Imre, a gyár pártbizottságának titkára —, 1977. augusztus 23-án vállalati koordinációs párt vb-ülést tartottunk. Elvileg körvonallaztuk, mi a teendő, hogy a vállalati székhely áthelyezése ne okozzon zökkenőt, és a munka zavartalanul folyhasson. Szervezeti és szervezési feladatokkal foglalkoztunk, összhangban a vállalati szervezet korszerűsítésével, a hatékonyság növelésével. Hangsúlyoztuk: a vállalat központi irányításának kifejlesztése során a gazdasági vezetés úgy mérlegelje a feltételeket, hogy vegye figyelembe a felső szintű irányelveket, a népgazdasági célokat. A székhely áttelepítésére javaslatokat és ütemtervet dolgoztunk ki. — Hogyan készült a KVG a nagy feladatra? — Igyekeztünk minden lehetőséget megtartani, továbbfejleszteni és újabbakat is keresni — mondja Bodor János, igazgató. Ez egyaránt vonatkozik a termelésre, a műszaki feltételekre és kereskedelmi kapcsolatainkra. Ide sorolhatom együttműködési törekvéseinket a város és a megye vezetőivel és minisztériummal is. Ez azért volt lehetséges, mert a vállalat megfelelő helyzetet teremtett Félegyháza központtá válásához. — A gyár valóban annak tudatában tett meg minden lépést, hogy az egész vállalat irányítása ide kerül — erősíti meg a mondottakat Szabó Lajos, vezérigazgató-helyettes. — Azon volt, hogy megtartson minden szakembert és újabbakat is alkalmazzon, távlatot kínáljon itteni működésükhöz. — Jellemző gyárunkra — veszi át ismét a szót Bodor János igazgató —, hogy dolgozóinknak viszonylag változatlan száma mellett 1976-tól 1979. derekáig a felsőfokú végzettségűek létszáma megkétszereződött, arányuk 2,6 százalékról 4,5 százalékra nőtt, s azóta is gyarapodtunk nyolc, felső iskolában végzett szakemberrel. Ugyanebben az időszakban a középfokú végzettségűek aránya is majdnem 4 százalékkal emelkedett. Tíz lakás vásárlásával, ösztöndíjakkal és pályázatokkal biztosítottuk folyamatosan szükséges szakemberállományunkat, s erre törekszünk a jövőben is. A legdöntőbb változás az új termékcsalád, az atomerőművi berendezések gyártása, amely teljesen átalakította termékszerkezetünket, s ma már a termelés 63 százalékát teszi ki. — Gyakorlatilag mivel jár az, hogy ide kerül a vállalat központja? Milyen változást hoz a gyár jelenlegi gárdájának életébe? — Megnő a felelőssége ennek a közösségnek — mondja Füredi Imre —, s azoknak az esetében, akik a vállalatvezetésbe kerülnek, rögtön konkretizálódik is ez a felelősség. Magasabb szintről kell látniuk feladataikat, közvetlen kapcsolatba kerülnek a felső szintű irányítással. Ez nyilván egyéni fejlődésükhöz is lehetőségetkínál. A változással bizonyára erősödni fog a gyár közvetlen irányításának hatékonysága is — teszi hozzá Szabó Lajos. — Érezhető lesz a szervezettségében, a technikai ellátottságában, egyszóval a műszaki kultúrájában, amely viszont fejlettségével meghatározza az egész vállalat kultúráját, a kiszélesedő hatáskör növeli ennek érvényesülését. A gyár kollektívájának eddigi eredményei fedezetül szolgálnak mindehhez, s a felügyeleti hatóságot is biztonságérzettel töltik el. Ugyanakkor az, hogy a vállalati székhely ide kerül, egyben elismerést, megbecsülést és bizalmat fejez ki a gyár dolgozói iránt. — Már a döntéskor figyelembe vették, hogy az itteniek képesek a feladatra, megfelelő felkészültséggel, tapasztalattal rendelkeznek. — A gyár gazdálkodási, termelési feladatait azonban továbbra is itt kell megoldani — folytatja Bodor János —, úgy, hogy közben a vezetők egy része többletmunkát kap, mint vállalati irányító. Ugyanakkor az itteni feladatokat kisebb létszámmal kell ellátni. A vezetők egy része változatlanul ugyanazt csinálja, mint eddig, de természetesen fokozottabb követelmények szerint. A vállalat központi gyára külön önelszámoló egység, így az itt dolgozók jövedelme is a gazdálkodásuktól függ — mondja Szabó Lajos. — Természetesen ez nem független az egész vállalat hatékonyságától. — Az itt dolgozók jövedelme attól nem nő, hogy a központ ide kerül, de megvan rá a lehetőség. Ugyanez persze a többi gyárra, gyáregységre is vonatkozik, hiszen ők is önállóak, elszámolási szempontból. Egy vállalat részei vagyunk, s ha mindnyájan jól dolgozunk, közös a siker is — zárja a gondolatsort Bodor János. — Megvan-e január 1-től a központi irányítás teljes körű átvételének feltétele? — Nincs — válaszol Szabó Lajos —, de ha folyamatként nézzük, megteremthető. Ugyanakkor néhány funkciót továbbra is a fővárosban célszerűbb ellátni. — Melyek ezek? — Például a gyártmányfejlesztés és -tervezés, a nemzetközi együttműködés stb., ahogy a lap ezt már megírta. — Vajon nem lesz-e hátulütője annak, hogy a vállalat központja ezentúl a minisztériumtól és más országos hatókörű szervektől távol esik? — Ez nem valóságos probléma — utasítja el a kérdést kereken a pártbizottság titkára. — Sem a nemzetközi, sem a hazai kapcsolatokban nem a hely a meghatározó. Az új vezetők dolga, hogy a kapcsolatokat elmélyítsék, szélesítsék, erősítsék, hogy a tájékozódást elevenné tegyék. Feltétlen ápolni kell minden korábbi kapcsolatot, mert elhanyagolásuk eredményeinket is viszszavetheti. — Mi segíti még a központi feladatok sikeres továbbvitelét? — Azok a tapasztalatok, amelyeket eddig szerzett a vállalat központi vezetése, s amelyeket a jövőben is kamatoztatni fogunk. — Milyen változást jelent mindez a párt- és a társadalmi szervezetek munkájában, Füredi elvtárs? — A központi gyár pártbizottsága látja el majd a vállalati pártfeladatokat. Jelentős kötelezettsége a pártkoordináció. Úgy fogjuk fel, hogy ezzel felelősségünk növekszik. Legfontosabb, hogy a két gyár pártbizottságának politikai állásfoglalásaiban egység alakuljon ki. Enélkül elképzelhetetlen a vállalat hatékony politikai irányítása, a gazdasági szervek ellenőrzése és segítése. A koordináló munka nem jogot, hanem kötelességet jelent. A budapesti központ jól csinálta. Ezt nem mi állapítottuk meg, hanem azok az elvtársak, akik az MSZMP KB megbízásából vizsgálták vállalatunknál a pártkoordinációt. Mi ezt örökségként vehetjük át. Ami a szakszervezeti jogokat illeti, azokat vállalati szakszervezeti bizalmi tanács gyakorolja, s ennek a székhelye is itt lesz KISZ-bizottságunknak ezután ugyancsak koordinációs feladatokat kell ellátnia. K. B. Új esztendő a KVG-ben Magasabb szinten, nagyobb felelősséggel 2 EGYÜTTMŰKÖDÉS