Együttműködés, 1982 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Hárman a fejlesztésről Tizenhárom esztendeje meg­szakítás nélkül működik Nagy­kanizsán a gyáron belüli fej­lesztési egység. A kötelező szerénység mondatja így, bár ez az üzemrész az eredményei nyomán igényesebb elnevezés­re is számot tarthatna. Ideje is szólni az itt dolgozó mű­vezetőről és szakmunkásokról, mert rövidesen új otthont kapnak a rangos alkalmazás­­technikai laboratórium beállí­tásával. Akkor pedig lezárul egy korszak a gyár és a saját életükben, hogy helyet adjon a következőnek. Nem várták tétlenül, hiszen a tervező osz­tállyal együtt alakították ki a labor építéstechnikai és egyéb vonatkozásait, beleértve a kor­szerű berendezést és felszere­lést is. Remélhetőleg nem áll be búcsúzás a kivitelezésben, s így sikerül biztosítani a kedvező feltételt a fejlesztés teljes és megszakítatlan lán­colatához, a tervezőktől a gé­pészeti és elektromos részle­gen át a prototípus üzemig. A vállalkozás jelentős, s mint­hogy magában hordta a siker, de a kudarc lehetőségét is, mindannyian, akik részesei, a szokásosnál is jobban felvil­­lanyozódtak. Ilyen körülmé­nyek között készült ez a váz­latos számadás a fejlesztési részleg elvégzett és várható feladatairól. A kibontakozás lehetősége Világos, hogy a gyár törté­netének szinte pontos lenyo­matát hordozza a fejlesztési részleg. Erről pedig ki más adhatna képet, mint Hóbor Gyula művezető. Ami szemé­lyét illeti, a legteljesebben szabályos a pályafutása: a há­ború második évében született Tornyaszentmiklóson, ugyan­ott végezte az általánost, majd a lovászi Kőolajipari Vállalat nyújtotta lehetőséggel élve Pesten szakmunkásképzőt vég­zett, esztergályos lett. Kato­náskodott, megnősült, vissza­került az olajiparba, közben azonban elvégezte a gépipari technikumot. Munkahelyével elégedett volt. A kölcsönös elégedettség ellenére 69-ben átjött a gépgyár akkori előd­jéhez csoportvezetőnek. Mint mondja: itt nagyobb lehető­séget látott a kibontakozásá­­ra szakmai, személyi téren egyaránt. Elejével a tmk-ban dolgo­zott, s mivel elavult géppark működött, izgalmas munka adódott. Ráadásul tisztítatlan profilú, többszörösen más és más gyártmányra átállt üzem­ről lévén szó, a karbantartás­nak egyidőben több üzemrészt, a reszelővágót, a fémszek­rénygyártót, a törpelámpa-elő­­állítót és a vízkezelőt kellett kiszolgálnia. Így adódott — nem ritkán — a nyújtott dél­­utános műszak, értve alatta azt, hogy este tíz helyett reg­gel ötig ment a munka, hogy a reggeles műszak indulhas­son. A profiltisztítás és a válla­lat átszervezése idején már széles körű áttekintéssel és gyakorlattal rendelkezett, ahogy mondani szokás, bizo­nyított­ is, így került az ion­cserélő berendezéseket gyártó üzemrészbe művezetőnek. Mondják, minden új beosz­tás egy kicsit újonnan kezdett életet jelent. Nem kivétel Hóbor Gyula sem. Ismerked­nie kellett a gyártmány spe­ciális követelményeivel, a sokrétű és összetett feladat­tal, ami ilyen helyen a műve­zetőre vár. A sokrétűséget és az összetettséget tények és nem a jól hangzó szavak, dik­tálják. ,Az ioncserélő berende­zések gyártásmenete, anyag­előkészítéstől a végátadásig a részlege hatáskörébe tartozott, a részleg viszonylag alacsony létszámmal működött, sok al­katrész kézi erővel készült, hiányoztak az alapvető cél­szerszámok, fittingek a cső­haj­lításhoz és sok minden egyéb. Tudjuk, jó szakember nem nagyon ácsingózik a műve­zetői megbízatásra. De ha oda is kerül, sok minden válhat belőle. Mint tréfásan mondják, két cintányér közt levegő, kissé keményebben fogalmaz­va: pofozógép a lefelé és föl­felé irányuló indulatokra. Mindenesetre az adottságok, követelmények és lehetőségek ütközőpontján áll, ebben a helyzetben nem mindegy, mi­lyen módon próbál talpon maradni. Az ioncserélő üzemrészben az újítás vált olyan emelővé, mellyel a megoldáshoz közelí­tettek. A hetvenes évek elején létrejött újítások és ésszerűsí­tések igen komoly segítséget jelentettek az ioncserélő üzem­ben. Ezeknek nem csekély há­nyada kapcsolódott a műve­zető személyéhez, számszerűen is, jelentőségében is. Ennek tudják be a gyárban azt a megtiszteltetést, hogy az újí­tók és feltalálók országos ta­nácskozásán Hóbor Gyula kép­viselte a kanizsaiakat. Magasabb lépcsőfokon Az említett tanácskozást kö­vetően az újító művezető új megbízatást kapott. A fejlesz­tési részleg termelésirányítá­sát bízták rá. További tér nyí­lott kibontakozására, ürömét tetézte a kedvező helyzet, hogy tudniillik sikerült a ve­zetőség egyetértésével olyan aktív együttest kialakítani, melynek tagjai tíz-tizenöt éve a gyárban kezdték a pályáju­kat, huzamos ideje együtt dolgoztak, alig akadt cserélő­dés a létszámban. Nem ván­dorműhely — mondja a mű­vezető —, hanem arany- és ezüstkoszorús brigádok együt­tese, akik nemcsak beillesz­kedtek, de szeretik a fejlesz­tési munkát, sőt, ha egy-egy személyi csere adódik, az újakkal is megszerettetik. Hóbor Gyula világosan fel­ismerte a feladat elvállalása­kor, hogy itt nem a mennyi­ségi tervteljesítés, hanem a minőségi követelmény áll az előtérben, természetesen ebben a szellemben dolgozott a munkatársaival. A munkatár­si viszonyban azonban több is van, mint a precíz szak­munka végzése. A 43 éves Hohl József (alapszakmája szerint Kovács), a fejlesztési részleg kétszeres kiváló dolgozó szerkezeti la­katosa bővebben fejti ki, mi is az a munkatársi viszony és meddig ér. Mint mondja: — Kétszer tettem le a voksot. Egyszer az ionüzemben és még egyszer a fejlesztésen. — Szó­val „hiteles ember”. Nos, szerinte az éves terv ismertetése alkalmával, meg­beszéléseken, brigád termelési értekezleteken veszik tudtul a fejlesztési feladatokat. Eb­ben a kezdeti stádiumban mindenki elkezd s tudk­ozni azon, hogy kire milyen munka jut. Mikor műhelybe kerül az elgondolás és kézben van a műhelyrajz, alaposan át­tanul­mányozzák. Akinek ezzel kap­csolatban önálló, az eredetitől elütő elképzelése van, azt megbeszélik, és amennyiben helytáll, érvényesítik a szer­kesztővel szemben is, persze jó egyetértésben, hiszen a leginkább célravezető megol­dás mindannyiuk érdeke. Lét­rejön tehát a partneri viszony, s ebben széles teret kapnak a műhelyből induló újítások, módosítások. Igen volt Hohl József köz­reműködése, az ioncserélő be­rendezések fejlesztése során kidolgozott újítása a vegyszer­­adagolásban. A korábbi, elektromosságra alapozott ada­golást felváltotta a hidromo­­toros működtetés. A kifejlesz­tett eljárás megérett a soro­zatgyártásra. A kedvező munkahelyi lég­körről szól László Sándor géplakatos is. Nyolc éve dol­gozik a gyárban, szereti a vasat, az ő és társai keze alól kerülnek ki a berendezések alvázai, tartóberendezései. Ve­zetője a Kinizsi Pál ezüstko­szorús szocialista brigádnak, m­ellette szakszervezeti mű­helybizalmi. A tizenkét tagú brigád a fejlesztési részleg lét­rejöttével alakult meg, a szer­vezeti felépítésben az egymás­hoz kapcsolódó szakmák egy­­egy teljes munkafolyamatot felölelnek. A kézbekapott konstrukció részmunkái ily módon egy időben készülnek, olyan szakmai szinten, hogy a kisebb konstrukciós változ­­zá­sokat menet közben is biz­tonsággal teljesítik. (László Sándort korábban már bemu­tatta az Együttműködés.)­ ivessdődik az önértékelés Visszaadjuk a szót Hóbor Gyula művezetőnek, aki szinte teljes összefoglalást ad a fej­lesztési részleg minden ér­demleges eredményéről. A munka két részre tagolódik, egyik a folyamatos „gyárt­mánykarbantartás”, másik a ko­nstrukcionális fejlesztés ki­vitele. Az utóbbiak közé sorolja az automaták kifejlesztését. Saját erőből érte el a gyár azt a szintet, melyen túlsúly­ba jutott a teljes és félauto­maták felhasználása a beren­dezésekben, a kézi megoldá­­súakkal szemben. Megtörtént az elmúlt évek­ben a nitrátmentesítő beren­dezés prototípusának kidolgo­zása, együttműködésben azok­kal a kutató- és tudományos bázisokkal, melyek állandó partnerei a gyárnak. Az új termék engedélyezési eljárás alatt áll. Rövidesen a KÖJÁL által megadott helyeken fel­szerelik a meglevő három egy­séget. Úszómedencék vízvisszafor­gatásával most kezdenek fog­lalkozni, kifejlesztették a gal­­ván-szennyvizek tisztításá­hoz szükséges technológiai so­rokat. Itt a kitűzött cél olyan tisztasági fok elérése, mely vagy a víz újrafelhasználását vagy az ártalommentes elveze­tését teszi lehetővé. Intenzív fejlesztés irányul a szerelvények, armatúrák, cső­­kötések olyan megoldására, hogy alkalmasak legyenek a több oldalú igények kielégí­tésére. Nem egyszerű a probléma, különösen a súlyo­san mérgező anyagokat átbo­csátó műanyag szerelvények és alkatrészek esetében. A mutatóban sorolt ered­ményekkel és tervekkel ter­mészetesen nem adtunk teljes képet. A fejlesztésiek úgy vé­lik, eljutottak arra a pontra, ahol kezdődhet a számvetés; mi van készen és m­i van hát­ra? Szigorúan műszaki ala­pon. A szükséges mérések, el­lenőrzések dokumentálása fo­lyik, értékelik és minősítik a készülékeket, hogy tisztán mu­tatkozzék, mennyire állják a sarat „kint” és „bent”. Végül is a piacon csak úgy lehet megélni, ha a gyártmány egy­értelműen megfelel. Bizonyí­tani kell az életképességet, s nemcsak a vállalat előtt, ha­nem a versenytársakkal szem­ben is. Így vélekedik Hóbor Gyula. A jövőre nézve pedig bíz­tató az a megnyugvás, melyet az Április 4. Gépipari Művek­hez kapcsolódás keltett. A ko­rábbi megtorpanásnak vége, a változást követően erőteljes lendülettel, kemény összpon­tosítással láttak munkának a fejlesztők. Tudatában annak, hogy minél hamarabb, minél magasabb szintű termékkel kell kilépni a piacra. Ehhez pedig szükség van a hazai elő­munkálatokra és a további partnerekre itthon és határon túl. A gyár jelenlegi elgon­dolásai biztatóak, nyitottak a lehetőségek. Ésszerű tervezés mellett még nagyobb léptékű fejlődést is képesek produkál­ni Kanizsán, mert a fejlesz­tők egybehangzóan állítják: amit valaki szakmai gonddal, féltéssel csinál, annak megvan az eredménye. Kiss András Hóbor Gyula Hohl József László Sándor Hírek Kanizsáról A NIKEX révén ötéves együtt­működési szerződés köti a gyárat egy olasz céghez. Vízforgató be­rendezésre, alkatrészeinek gyártá­sára és a teljes szerelésre terjed ki a gyár vállalkozása. A felké­szülés teljes értékű: kialakult a termék gyártására szolgáló mű­hely, folyik a belső alkatrészek gyártása, foglalkoznak a műszaki dokumentációval. Jelenleg az olasz fél lépése van soron. Várhatóan még december folyamán (a cikk decemberben került nyomdába — a szerk.) szállítja a poliészter héj előállításához szükséges injektáló gépet és a sablonokat. Utána azonnal indul a próbagyártás, hogy 1982-ben a tervezett készáru­mennyiséget minél jobban megkö­zelítsék. Háromezer berendezés­ről van szó, ezek a gyár vonat­kozásában 15—20 millió forint ér­téket képviselnek, természetesen dollárban, mivel tisztán tőkés pia­con kerülnek értékesítésre. A té­tel jelentős, ha a gyár évi két­száz milliós termelési értékére ve­títjük. ❖ A hosszú távú fejlesztési prog­ram — természetesen — a legkor­szerűbb vízkezelési berendezések meghonosítására irányul, ami­hez bizonyos vonatkozásokban kooperációs partnerekre van szük­ség. A HUNICOOP-pal kedvező szerződés jött létre megfelelő partnerek felkutatására és a tár­gyalások egyengetésére. A jelen­legi stádiumban különböző oszt­rák cégeket kívánnak felkeresni, hogy a megadott témák körében a kooperáció, a know-how és li­cencvásárlás mielőbb létrejöj­jön. A programból adódó fonto­sabb témák: műanyagarmatúrák fejlesztése; acéledényzet felület­védelme; korrózióálló bevonat alkalmazása; alkalmazástechnikai kérdések. Mondani sem szüksé­ges, milyen előnyökkel jár, külö­­nösen a versenyképesség fokozá­sa tekintetében, ha kedvező meg­oldás kínálkozik. Nemcsak egy berendezés, hanem szinte a teljes gyártmányskála gyors fejlődését teszi lehetővé. A kiutazás ebben az ügyben rövidesen várható. Tisztán hazai erőre támaszkod­va megtörtént a szennyvízkezelő berendezések egy új típusának kifejlesztése. Ismeretes, hogy je­lenleg a savas szennyvizek keze­lésére általában vagy nátrium-, vagy kalciumhidroxidos eljárás használatos. Az említett két vegy­szer vegyi kölcsönhatásba lép és semlegesíti az erős savakat. Az eljárás, akár az egyik, akár a másik vegyszer alkalmazása ese­tén, költséges. Sőt, a nátriumhid­­roxid bevitelével növekszik a szennyvíz nátriumtartalma, holott annak egyenértékét erősen beha­tárolják a környezetvédelmi elő­írások. A kifejlesztett, úgynevezett dolo­mitos szennyvízkezelő berendezés prototípusa túljutott az első üze­mi próbákon. Az ott nyert mérési eredmények megfeleltek a terve­zett értéknek. Az új eljárás előnye az, hogy a nátrium-, illetve a kalciumhid­­roxid kiküszöbölése révén kíméli a környezetet, a berendezés maga egyszerű, könnyen üzemeltethető, automatikát nem igényel, végül, de nem utolsósorban fajlagos költségcsökkentést eredményez. ❖ A Moszkvában lezajló kereske­delmi tárgyalások tisztázzák a gyárnak a Szovjetunióba irányuló szállításait. A CHEMOLIMPEX útján mintegy tízmillió forintos kereten belül a gyár típusberen­dezéseket, főként ioncserélőket szállít a szovjet megrendelőknek 1982 folyamán. EGYÜTTMŰKÖDÉS 3

Next