Együttműködés, 1982 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Hárman a fejlesztésről Tizenhárom esztendeje megszakítás nélkül működik Nagykanizsán a gyáron belüli fejlesztési egység. A kötelező szerénység mondatja így, bár ez az üzemrész az eredményei nyomán igényesebb elnevezésre is számot tarthatna. Ideje is szólni az itt dolgozó művezetőről és szakmunkásokról, mert rövidesen új otthont kapnak a rangos alkalmazástechnikai laboratórium beállításával. Akkor pedig lezárul egy korszak a gyár és a saját életükben, hogy helyet adjon a következőnek. Nem várták tétlenül, hiszen a tervező osztállyal együtt alakították ki a labor építéstechnikai és egyéb vonatkozásait, beleértve a korszerű berendezést és felszerelést is. Remélhetőleg nem áll be búcsúzás a kivitelezésben, s így sikerül biztosítani a kedvező feltételt a fejlesztés teljes és megszakítatlan láncolatához, a tervezőktől a gépészeti és elektromos részlegen át a prototípus üzemig. A vállalkozás jelentős, s minthogy magában hordta a siker, de a kudarc lehetőségét is, mindannyian, akik részesei, a szokásosnál is jobban felvillanyozódtak. Ilyen körülmények között készült ez a vázlatos számadás a fejlesztési részleg elvégzett és várható feladatairól. A kibontakozás lehetősége Világos, hogy a gyár történetének szinte pontos lenyomatát hordozza a fejlesztési részleg. Erről pedig ki más adhatna képet, mint Hóbor Gyula művezető. Ami személyét illeti, a legteljesebben szabályos a pályafutása: a háború második évében született Tornyaszentmiklóson, ugyanott végezte az általánost, majd a lovászi Kőolajipari Vállalat nyújtotta lehetőséggel élve Pesten szakmunkásképzőt végzett, esztergályos lett. Katonáskodott, megnősült, visszakerült az olajiparba, közben azonban elvégezte a gépipari technikumot. Munkahelyével elégedett volt. A kölcsönös elégedettség ellenére 69-ben átjött a gépgyár akkori elődjéhez csoportvezetőnek. Mint mondja: itt nagyobb lehetőséget látott a kibontakozására szakmai, személyi téren egyaránt. Elejével a tmk-ban dolgozott, s mivel elavult géppark működött, izgalmas munka adódott. Ráadásul tisztítatlan profilú, többszörösen más és más gyártmányra átállt üzemről lévén szó, a karbantartásnak egyidőben több üzemrészt, a reszelővágót, a fémszekrénygyártót, a törpelámpa-előállítót és a vízkezelőt kellett kiszolgálnia. Így adódott — nem ritkán — a nyújtott délutános műszak, értve alatta azt, hogy este tíz helyett reggel ötig ment a munka, hogy a reggeles műszak indulhasson. A profiltisztítás és a vállalat átszervezése idején már széles körű áttekintéssel és gyakorlattal rendelkezett, ahogy mondani szokás, bizonyított is, így került az ioncserélő berendezéseket gyártó üzemrészbe művezetőnek. Mondják, minden új beosztás egy kicsit újonnan kezdett életet jelent. Nem kivétel Hóbor Gyula sem. Ismerkednie kellett a gyártmány speciális követelményeivel, a sokrétű és összetett feladattal, ami ilyen helyen a művezetőre vár. A sokrétűséget és az összetettséget tények és nem a jól hangzó szavak, diktálják. ,Az ioncserélő berendezések gyártásmenete, anyagelőkészítéstől a végátadásig a részlege hatáskörébe tartozott, a részleg viszonylag alacsony létszámmal működött, sok alkatrész kézi erővel készült, hiányoztak az alapvető célszerszámok, fittingek a csőhajlításhoz és sok minden egyéb. Tudjuk, jó szakember nem nagyon ácsingózik a művezetői megbízatásra. De ha oda is kerül, sok minden válhat belőle. Mint tréfásan mondják, két cintányér közt levegő, kissé keményebben fogalmazva: pofozógép a lefelé és fölfelé irányuló indulatokra. Mindenesetre az adottságok, követelmények és lehetőségek ütközőpontján áll, ebben a helyzetben nem mindegy, milyen módon próbál talpon maradni. Az ioncserélő üzemrészben az újítás vált olyan emelővé, mellyel a megoldáshoz közelítettek. A hetvenes évek elején létrejött újítások és ésszerűsítések igen komoly segítséget jelentettek az ioncserélő üzemben. Ezeknek nem csekély hányada kapcsolódott a művezető személyéhez, számszerűen is, jelentőségében is. Ennek tudják be a gyárban azt a megtiszteltetést, hogy az újítók és feltalálók országos tanácskozásán Hóbor Gyula képviselte a kanizsaiakat. Magasabb lépcsőfokon Az említett tanácskozást követően az újító művezető új megbízatást kapott. A fejlesztési részleg termelésirányítását bízták rá. További tér nyílott kibontakozására, ürömét tetézte a kedvező helyzet, hogy tudniillik sikerült a vezetőség egyetértésével olyan aktív együttest kialakítani, melynek tagjai tíz-tizenöt éve a gyárban kezdték a pályájukat, huzamos ideje együtt dolgoztak, alig akadt cserélődés a létszámban. Nem vándorműhely — mondja a művezető —, hanem arany- és ezüstkoszorús brigádok együttese, akik nemcsak beilleszkedtek, de szeretik a fejlesztési munkát, sőt, ha egy-egy személyi csere adódik, az újakkal is megszerettetik. Hóbor Gyula világosan felismerte a feladat elvállalásakor, hogy itt nem a mennyiségi tervteljesítés, hanem a minőségi követelmény áll az előtérben, természetesen ebben a szellemben dolgozott a munkatársaival. A munkatársi viszonyban azonban több is van, mint a precíz szakmunka végzése. A 43 éves Hohl József (alapszakmája szerint Kovács), a fejlesztési részleg kétszeres kiváló dolgozó szerkezeti lakatosa bővebben fejti ki, mi is az a munkatársi viszony és meddig ér. Mint mondja: — Kétszer tettem le a voksot. Egyszer az ionüzemben és még egyszer a fejlesztésen. — Szóval „hiteles ember”. Nos, szerinte az éves terv ismertetése alkalmával, megbeszéléseken, brigád termelési értekezleteken veszik tudtul a fejlesztési feladatokat. Ebben a kezdeti stádiumban mindenki elkezd s tudkozni azon, hogy kire milyen munka jut. Mikor műhelybe kerül az elgondolás és kézben van a műhelyrajz, alaposan áttanulmányozzák. Akinek ezzel kapcsolatban önálló, az eredetitől elütő elképzelése van, azt megbeszélik, és amennyiben helytáll, érvényesítik a szerkesztővel szemben is, persze jó egyetértésben, hiszen a leginkább célravezető megoldás mindannyiuk érdeke. Létrejön tehát a partneri viszony, s ebben széles teret kapnak a műhelyből induló újítások, módosítások. Igen volt Hohl József közreműködése, az ioncserélő berendezések fejlesztése során kidolgozott újítása a vegyszeradagolásban. A korábbi, elektromosságra alapozott adagolást felváltotta a hidromotoros működtetés. A kifejlesztett eljárás megérett a sorozatgyártásra. A kedvező munkahelyi légkörről szól László Sándor géplakatos is. Nyolc éve dolgozik a gyárban, szereti a vasat, az ő és társai keze alól kerülnek ki a berendezések alvázai, tartóberendezései. Vezetője a Kinizsi Pál ezüstkoszorús szocialista brigádnak, mellette szakszervezeti műhelybizalmi. A tizenkét tagú brigád a fejlesztési részleg létrejöttével alakult meg, a szervezeti felépítésben az egymáshoz kapcsolódó szakmák egyegy teljes munkafolyamatot felölelnek. A kézbekapott konstrukció részmunkái ily módon egy időben készülnek, olyan szakmai szinten, hogy a kisebb konstrukciós változzásokat menet közben is biztonsággal teljesítik. (László Sándort korábban már bemutatta az Együttműködés.) ivessdődik az önértékelés Visszaadjuk a szót Hóbor Gyula művezetőnek, aki szinte teljes összefoglalást ad a fejlesztési részleg minden érdemleges eredményéről. A munka két részre tagolódik, egyik a folyamatos „gyártmánykarbantartás”, másik a konstrukcionális fejlesztés kivitele. Az utóbbiak közé sorolja az automaták kifejlesztését. Saját erőből érte el a gyár azt a szintet, melyen túlsúlyba jutott a teljes és félautomaták felhasználása a berendezésekben, a kézi megoldásúakkal szemben. Megtörtént az elmúlt években a nitrátmentesítő berendezés prototípusának kidolgozása, együttműködésben azokkal a kutató- és tudományos bázisokkal, melyek állandó partnerei a gyárnak. Az új termék engedélyezési eljárás alatt áll. Rövidesen a KÖJÁL által megadott helyeken felszerelik a meglevő három egységet. Úszómedencék vízvisszaforgatásával most kezdenek foglalkozni, kifejlesztették a galván-szennyvizek tisztításához szükséges technológiai sorokat. Itt a kitűzött cél olyan tisztasági fok elérése, mely vagy a víz újrafelhasználását vagy az ártalommentes elvezetését teszi lehetővé. Intenzív fejlesztés irányul a szerelvények, armatúrák, csőkötések olyan megoldására, hogy alkalmasak legyenek a több oldalú igények kielégítésére. Nem egyszerű a probléma, különösen a súlyosan mérgező anyagokat átbocsátó műanyag szerelvények és alkatrészek esetében. A mutatóban sorolt eredményekkel és tervekkel természetesen nem adtunk teljes képet. A fejlesztésiek úgy vélik, eljutottak arra a pontra, ahol kezdődhet a számvetés; mi van készen és mi van hátra? Szigorúan műszaki alapon. A szükséges mérések, ellenőrzések dokumentálása folyik, értékelik és minősítik a készülékeket, hogy tisztán mutatkozzék, mennyire állják a sarat „kint” és „bent”. Végül is a piacon csak úgy lehet megélni, ha a gyártmány egyértelműen megfelel. Bizonyítani kell az életképességet, s nemcsak a vállalat előtt, hanem a versenytársakkal szemben is. Így vélekedik Hóbor Gyula. A jövőre nézve pedig bíztató az a megnyugvás, melyet az Április 4. Gépipari Művekhez kapcsolódás keltett. A korábbi megtorpanásnak vége, a változást követően erőteljes lendülettel, kemény összpontosítással láttak munkának a fejlesztők. Tudatában annak, hogy minél hamarabb, minél magasabb szintű termékkel kell kilépni a piacra. Ehhez pedig szükség van a hazai előmunkálatokra és a további partnerekre itthon és határon túl. A gyár jelenlegi elgondolásai biztatóak, nyitottak a lehetőségek. Ésszerű tervezés mellett még nagyobb léptékű fejlődést is képesek produkálni Kanizsán, mert a fejlesztők egybehangzóan állítják: amit valaki szakmai gonddal, féltéssel csinál, annak megvan az eredménye. Kiss András Hóbor Gyula Hohl József László Sándor Hírek Kanizsáról A NIKEX révén ötéves együttműködési szerződés köti a gyárat egy olasz céghez. Vízforgató berendezésre, alkatrészeinek gyártására és a teljes szerelésre terjed ki a gyár vállalkozása. A felkészülés teljes értékű: kialakult a termék gyártására szolgáló műhely, folyik a belső alkatrészek gyártása, foglalkoznak a műszaki dokumentációval. Jelenleg az olasz fél lépése van soron. Várhatóan még december folyamán (a cikk decemberben került nyomdába — a szerk.) szállítja a poliészter héj előállításához szükséges injektáló gépet és a sablonokat. Utána azonnal indul a próbagyártás, hogy 1982-ben a tervezett készárumennyiséget minél jobban megközelítsék. Háromezer berendezésről van szó, ezek a gyár vonatkozásában 15—20 millió forint értéket képviselnek, természetesen dollárban, mivel tisztán tőkés piacon kerülnek értékesítésre. A tétel jelentős, ha a gyár évi kétszáz milliós termelési értékére vetítjük. ❖ A hosszú távú fejlesztési program — természetesen — a legkorszerűbb vízkezelési berendezések meghonosítására irányul, amihez bizonyos vonatkozásokban kooperációs partnerekre van szükség. A HUNICOOP-pal kedvező szerződés jött létre megfelelő partnerek felkutatására és a tárgyalások egyengetésére. A jelenlegi stádiumban különböző osztrák cégeket kívánnak felkeresni, hogy a megadott témák körében a kooperáció, a know-how és licencvásárlás mielőbb létrejöjjön. A programból adódó fontosabb témák: műanyagarmatúrák fejlesztése; acéledényzet felületvédelme; korrózióálló bevonat alkalmazása; alkalmazástechnikai kérdések. Mondani sem szükséges, milyen előnyökkel jár, különösen a versenyképesség fokozása tekintetében, ha kedvező megoldás kínálkozik. Nemcsak egy berendezés, hanem szinte a teljes gyártmányskála gyors fejlődését teszi lehetővé. A kiutazás ebben az ügyben rövidesen várható. Tisztán hazai erőre támaszkodva megtörtént a szennyvízkezelő berendezések egy új típusának kifejlesztése. Ismeretes, hogy jelenleg a savas szennyvizek kezelésére általában vagy nátrium-, vagy kalciumhidroxidos eljárás használatos. Az említett két vegyszer vegyi kölcsönhatásba lép és semlegesíti az erős savakat. Az eljárás, akár az egyik, akár a másik vegyszer alkalmazása esetén, költséges. Sőt, a nátriumhidroxid bevitelével növekszik a szennyvíz nátriumtartalma, holott annak egyenértékét erősen behatárolják a környezetvédelmi előírások. A kifejlesztett, úgynevezett dolomitos szennyvízkezelő berendezés prototípusa túljutott az első üzemi próbákon. Az ott nyert mérési eredmények megfeleltek a tervezett értéknek. Az új eljárás előnye az, hogy a nátrium-, illetve a kalciumhidroxid kiküszöbölése révén kíméli a környezetet, a berendezés maga egyszerű, könnyen üzemeltethető, automatikát nem igényel, végül, de nem utolsósorban fajlagos költségcsökkentést eredményez. ❖ A Moszkvában lezajló kereskedelmi tárgyalások tisztázzák a gyárnak a Szovjetunióba irányuló szállításait. A CHEMOLIMPEX útján mintegy tízmillió forintos kereten belül a gyár típusberendezéseket, főként ioncserélőket szállít a szovjet megrendelőknek 1982 folyamán. EGYÜTTMŰKÖDÉS 3