Félegyházi Hírek, 1989 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1989-01-24 / 2. szám
ÉVFORDULÓ Néhány napja múlt, hogy egy évvel ezelőtt a jobbra törekvő öszszefogás eredményeként útjára bocsátottuk a Félegyházi Hírek című, kéthetenként megjelenő városi újságot. Az egy esztendő arra késztet, hogy — mint az élet szinte valamennyi területén — mérleget készítsünk arról, vajon mit sikerült elérnünk céljaink közül, melyek azok, amelyeknek valóraváltásával adósok maradtunk, s főleg mindezek ismeretében hogyan, merre szándékozunk tovább lépni. Azt talán öndicséret nélkül elmondhatjuk, hogy nem kis szervező munka árán, a társadalmi aktivisták, a városukat szerető, azért tenni is kész félegyháziak lelkesedésének eredményeként az egy évvel ezelőtt indított újság stabilizálódott, szerves részévé vált az itt élő emberek tájékoztatásának. Az olvasók várják megjelenését, s azon „melegében” viszik, amint kijött a nyomdából. Ha ezt nézzük, akár elégedettek is lehetnénk, különösen akkor, amikor tudjuk: a múlt év november 25-én megtartott városi pártbizottsági ülésen elismerő vélemények hangzottak el az újságról. De nem csak elismerés volt. Kaptunk kritikát, támogató jellegű észrevételeket is. Nem először. Korábban, a június 1-jén tartott tanácsülésen szintén szóba került a Félegyházi Hírek. Milyen kifogások, vélemények, javaslatok hangzottak el ezeken a fórumokon? Időrendben haladva megemlítjük, hogy a tanácsülés a tájékoztatás javítását, felelősségének növelését fogalmazta meg, a Félegyházi Hírekről szólva pedig igényelte a pontosabb, folyamatos információt, az olvasói levelek és az arra adott válaszok egyidejű közlését. A városi pártbizottságon aránytalansággal marasztalt el bennünket az egyik felszólaló, mondván, hogy a lapot fenntartó szervezetek, gazdaságok „méltán várják el a megszüntetett belső lapok profiljának következetesebb, arányosabb teljesítését”. Más észrevétel a várospolitikai tájékoztatás fontosságát, a város egész lakosságát érdeklő írások közlését, szorgalmazta. Mindezeken túl — mintegy a lap eddigi működésének összegezéseként — köszönet is elhangzott és biztatás a munka folytatására. Ilyen körülmények között lehet-e okos a szerkesztőbizottság? Nem könnyű, de folyamatosan megkísérelni mindenképpen szükséges, a bölcsességre való törekvés kötelességünk. Természetesen mi is nyitottabbak, a gondokra érzékenyebbek, az eredményekre fogékonyabbak akarunk lenni. Ugyanakkor tudjuk: olyan újságot nem szerkesztettek még a világon, amellyel mindenki egyformán elégedett. Bennünket is, mint minden szerkesztőt, elsősorban és talán kizárólag az olvasói igények minél teljesebb kielégítése vezérel, s az ilyen irányban figyelmeztető kritikát, bírálatot tisztelettel megköszönjük és igyekszünk hasznosítani. Kezdettől ez a törekvésünk. Csakhogy néhány tényezőt (mondhatnám objektív körülményt) sajnos figyelembe kell venni. Az első, hogy a Félegyházi Hírek kéthetenként megjelenő újság. A folyamatos, tehát naprakész tájékoztatás már itt kényszerűen csorbát szenved. S ezt azzal együtt mondjuk, hogy az igény jogosságát elismerjük, sőt e nagy időközök ellenére törekvésünk, hogy a város életében fontos, meghatározó folyamatokat kövessük, jobb esetben a lakossági érdekeket figyelembe véve, helyes irányba befolyásoljuk. Ez eddig is módszerünk, gyakorlatunk volt, de tudjuk, itt is vannak pótolni valóink. A másik nem kevésbé fontos „objektív körülmény”, hogy hiányzik egy függetlenített, szakképzett újságíró, aki főmunkaidőben, hivatásszerűen szervezné, szerkesztené az újságot, itt élvelakva Kiskunfélegyházán. Az első, a kéthetenkénti megjelenést egyelőre aligha tudjuk megváltoztatni, pontosabban nem sok az esély arra, hogy gyakrabban vehessék kézbe az olvasók a lapot. Talán a jelenlegi szerkesztőbizottság és a szerzők (akik jobbára főhivatású munkájuk mellett írnak) nem is győznék erővel azt, hogy hetenkénti újságot állítsanak elő. De ez a gond megoldható lenne, ha főállásba sikerülne egy újságírót Kiskunfélegyházán letelepíteni, befogadni. Ahhoz ugyanis, hogy valóban jó városi újság készüljön, elengedhetetlen, hogy aki írja, szerkeszti, benne éljen a város hétköznapjaiban és ünnepeiben. Tudjuk, hogy olvasóink szeretik, magukénak vallják a lapot. Szeretnénk, ha több levelet írnának, mert — erre ígéret és igény is van — az illetékes városi vezetők, szakemberek készséggel várják az olvasói érdeklődést és készek a válaszra, bármilyen közérdekű ügyben. Nem könnyű gazdálkodni a hellyel, a kéthetenkénti négy oldallal. Sok olyan területe van az életnek, amely talán több nyilvánosságot érdemelne, de csupán villanásszerűen tűnik fel olykor-olykor. Ez arra sarkall bennünket, hogy javítsunk az arányokon, tökéletesítsük munkánkat. Ehhez kérjük a városszerető félegyháziak segítségét, a lapot kéthetenként kezükben tartó olvasóink leveleit, javaslatait, ötleteit. Ilyen gondolatokkal indítjuk a Félegyházi Hírek második évfolyamát. Gál Sándor Munkásgyűlés az Április 4. G. M. központi gyárában Az év második munkanapján kora reggel az I-es üzemben gyülekeztek a Központi Gyár dolgozói, ahol Szabó Lajos vezérigazgató köszöntötte a munkásgyűlés résztvevőit, üdvözölte Ormándi Jánost, a városi pártbizottság titkárát, majd így folytat- ben ista: — Ismét elmúlt egy esztendő. Kemény munkával, sok gonddal teli évet tudunk magunk mögött, de a nehézségek ellenére is megvalósítottuk azokat a célkitűzéseket, amelyek biztosítják a kollektíva, a vállalat jövőjét. — Mit várhatunk 1988- tól? — tettük fel a kérdést a múlt év elején. Nem volt könnyű a válasz, egyben azonban biztosak voltunk, és ígértük, lesz munkánk. Sok munkánk volt. Több, mint ami szükséges és tartósan vállalható. Ez jó volt, mert ez tette lehetővé, hogy 1988. évi tervünket egy milliárd 21 millió forintra teljesíteni tudtuk, és hogy ezen belül tőkés exportunkat túl is teljesítettük. ígértük, hogy nem kell senkinek — ha teljesítménye változatlan marad — attól tartania, hogy nettó jövedelme csökken. A sok munkásból adódott lehetőség a teljesítmények növelésére, melynek eredményeképpen közel 10 százalékkal nőtt az átlagjövedelem is. Hölgy ezt nem adták olcsón? Igaz. De több, fegyelmezettebb és jobb minőségű munka árán juthattunk hozzá a szerény többletjövedelemhez is. És így lesz ez a jövőAz 1989-es esztendő sem ígérkezik könnyebbnek. Az biztos, hogy továbra is sok munkánk lesz. Kell is, mert ebben az évben sem lehet kevesebb az árbevételünk, mint 1988-ban volt. Az adóval összefüggő szabályozó változások jelentős gondokat okoznak a termelés jövedelmezőségében. Az 1989-es tervszámok még nincsenek véglegesítve, de az már meghatározható, hogy kevesebbet nem termelhetünk. Befejezett ipari árbevételünk nem lehet kevesebb 1 milliárd 20—25 millió forintnál. A gazdaságosságot előtérbe helyezve, tőkés exportunkat célszerűnek látjuk 130—135 millióra növelni, a szocialista export 400—495 és a belföldi termékek aránya mintegy 395—400 milliós nagyságban eredményezhetnek egy igen szerény nyereséget. A bérfejlesztésre mintegy 5— 10 százalék között van lehetőség. A szerény eredményeket is igen szigorú takarékos gazdálkodással tudjuk csak elérni. Tovább kell fejleszteni érdekeltségi rendszerünket, mindenkit teljesítménye alapján kell, hogy értékeljünk, és megítéljünk. Ezután Ormándi János, az MSZMP városi titkára köszöntötte a gyár dolgozóit. Elismeréssel szólt a vállalat dolgozóinak munkájáról és ismertette a város ipari és mezőgazdasági üzemeinek eredményeit. A pártbizottság nevében azt kérte, hogy az 1989. évi célkitűzéseket sikerrel váltsák valóra a gyár dolgozói. L. M. OrmándiJános beszél A résztvevők egy csoportja (Fotó: Vidékiné) Mindennapi kenyerünkért Aki reggelenként a Romhányi János utca környékén jár, az mindenkor érezheti a friss kenyér illatot. Itt van ugyanis a tiszaalpári Tiszatáj Mg. Tsz. „sütő üzeme”. Évtizedek óta süti a finom igazi házi kenyeret. A gépi dagasztáson kívül, minden más műveletet kézi erővel végeznek. Évente 4500 mázsa kenyeret sütnek itt, és mire az üzletek kinyitnak, a friss kenyerek már ott vannak a polcokon. Valamikor 8 ember dolgozott itt, jelenleg a létszám 3 fő. H. I.