Félegyházi Hírek, 1990 (3. évfolyam, 1-28. szám)

1990-01-01 / 1. szám

1989. december 22. HONISMERETI MOZAIK KARÁCSONYI ALMA A­z alma a karácsonyi ünnepkör egyik legjelleg­zetesebb gyümölcse. Ádám és Éva bűnbeesésének bib­liai hagyományával színe­zett erotikus jelkép, a ka­rácsony böjtjén űzött sze­relmi varázsolás általáno­san elterjedt eszköze. Eb­ben a szerepben az alma nem más, mint az édeni tudás fájának jelképes gyü­mölcse, vagyis a szerelmi megismerés kezdete. A­z alma közönségesen legkedvesebb gyümölcse­ink közé tartozik, élelme­zési kultúránkban rendkí­vül fontos szerepe van. Ré­gi népi hitvilágunkban még termékenységi és szerelmi szimbólum volt, ma már sok esetben csak a hagyo­mánytöredékben megőr­zött ünnepi dísz, kellék vagy eszköz a hiedelem­háttér tartalmi tudata nél­kül. A­z alma mint jelkép m­egismerésekor szólni kell arról, hogy a tudás fája mellett virul bibliai értel­mezésben az élet fája is, amelynek virága Mária, al­mája pedig az ő kisfia, amint a régi népének mond­ja: „A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az any­ja .. . A­z alma ebben az eset­ben tehát a karácsonyi Kis­dednek, Isten irántunk va­ló szeretetének vallásos jelképe. A­z alma a biblikus ér­telmezés mellett kultikus étel is, amely belső eszmei tartalmában a megújuló és a viruló élet lehetőségeit hordozza magában, ezzel kap nagy jelentőséget a néphit fogalmának kiter­jedésében is. A karácsonyi alma ha­gyományai közül Félegy­h­ázán is ismeretes az al­máról ivás népszokása. Ré­­gente karácsonykor piros almát tettek az ivópohár­ba, tanyahelyeken a gémes­­kútba. Erről ivott ember és jószág karácsonytól vízke­resztig azzal a hiedelem­mel táplált reménnyel, hogy mindazok, akik ezt teszik, egész évben egészségesek lesznek. Ünnep után az al­mát annyi részre szelték, hogy a család minden tag­jának jusson belőle, majd közösen elfogyasztották. Ez a közös étkezés kifejezte az almának a néphitből táplált összetartó erejét. Hittek abban, hogy az al­ma közös étele összetartja a családot; a netán eltéve­­lyedő családtagot az alma ereje visszavezeti a család­ba. A­z alma gyógyító erejé­nek néphitével függött ösz­­sze az a későbbi, már a gyermekek körére szűkülő félegyházi szokás is, hogy a gyerekekkel — betegsé­get megelőző szándékkal — a két karácsony között almára öntött vizet itattak, hogy ne fájjon a torkuk. A karácsonyi alma kul­tuszához kapcsolódott né­mileg megváltozott tarta­lommal a bagótüdő-, vagy­is aszáltalma-főzés kará­csony böjtjén. A főtt al­­mát — főleg a gyerekek és az öregek — megették, le­vét pedig megitták a jö­vendő jó egészség remé­nyében. A­z alma, mint Isten hoz­zánk való szeretetének jel­képe felkerült a karácsony­fára is. A félegyháziak hosszabb cérnaszálon any­­nyi piros almát kötöttek fel a karácsonyfára, ahány családtag volt a családban. Ezek közös elfogyasztásá­ra vízkeresztkor került sor, amikor lebontották (meg­rázták) a karácsonyfát. A­z alma ma is ott van a félegyháziak karácsonyi asztalán, vagy karácsony­fáján, de szimbolikus je­lentősége hagyományozó erővel már nem tudatosul. Az alma életet jelképező piros jelzői megkülönböz­tetése szimbolikus jelenté­sét már szinte teljesen el­vesztette. Jó volna, ha a karácso­nyi alma értéke ma is, és a jövőben is, mindannyi­unk összetartó ereje lenne! F­EKETE JÁNOS E­lment az utolsó vonat. Már hiába sietek, soha töb­bé nem indul másik. M­ost nem félek, áthatol­hatatlan sűrűség takar és ki kell gombolni a kabá­tomat, hogy könnyűnek érezzem magam. N­em szeretem a gombo­kat. Bezárnak akár az ala­gutak. A hó csikorog a lábam alatt, találgatok, menjek előre, vagy hátra? Nehéz a levegő. Nem akarok gon­dolkodni! Jó, hogy itt a köd. P­edig valahol várnak. Biztosan. H­it — remény — szeretet. T­ávoli minden mint a csillagok. Most azok sin­csenek. Jó így. A valóság ugyanis iszo­nyú. Az álmok nemkülön­ben. Mert álmodni is csak én tudok ilyet Ülök a saját testemet takaró hantnál, és tűröm, hogy valaki beleka­par, előhúz egy döglött fá­cánt, miközben iszonyúan büdös vagyok odalenn! Rá­adásul röhögnöm kell! A fácánon tudniillik. M­ost elfogyott a kő a lá­ köd­ r­am alól — süppedek. Ne­kiütközöm egy fának. Bor­zasztó, hogy a létezés ál­landóan figyelmeztet vala­mivel. Az órám is megállt, nincs jelentősége. Fel-fel­­vonyít valahol egy eb, ku­tyakötélen tartják. A­z alárendeltek aláren­deltjei. Felszabadult va­gyok, most mindent szabad. Nem értem, miért nincs kényszerem? S­ietnem kell, hogy eljut­­nak oda, mielőtt felszáll a köd! Ha nem sikerül, ak­kor megint kérdések jön­nek, és megint válaszol­nom kell! Iszonyú, mert magam sem tudom! Micso­da marhaság! Mennem kell mert itt vagyok! Nevetséges, szánalomkeltő memento lenne. Az egyetlen ami ész­szerű volna: visszahúzódni a teremtésbe, újjászületni valami másnak. M­ás. Koronként ugyanaz. Illúzió! A köd is. Pillana­tok alatt értelmét veszti. C­sak a súlyok maradnak, nehéz levegő, a hideg meg­váltást kínál, a ráció for­­róságot, s ha az énnel tör­ténik valami még nem vál­tozik a világ, hiszen az egész ugyanabban a köd­ben támolyog a Temzétől a Temzéig. M­ost már­­visszafordul­nék, ha tudnám, az merre van. Vissza, hogy segítsek fújni, hessegetni kézzel, ésszel ezt a nehéz szürke­séget, amit az előbb még szerettem. Értelmét vesz­tette, azaz más értelmet nyert. Végtelen, nem az enyém, mindenkit takar mindenkitől. K­örbe-körbe járok. A pusztulás itt bolyong körülöttünk. Érzem a lehe­letét. Visszaforulnék, leta­posott hó mindenütt és hangok. Melyiknek hi­szek?... R­ajtam kívül milliók to­pognak így, kábán, értel­metlen értelemmel; milliók, akik rádöbbentek: hátra­nézni nem szabad! E­z sem új! Ezt már Lót is tudta! Jó reggelt! V . R K­ieer Hiu Hiti Mt 3. oldal „Három évig pihentetni kellene . . . A­ki mostanában az öreg­­iskola­ Felsőgalambos kül­területi részén jár, annak furcsa látványban lehet ré­sze. Hatalmas szárított és bálázott dohányhegyet ta­lál. Ami még furcsább, ez a nagy mennyiségű dohány Olaszországból érkezik. Az itáliai cég állja a szállítás költségeit és még fizet is a Dohányfermentáló Válla­latnak azért, hogy átvegye tőle az árut. Szinte hihetet­len — álomüzlet!? Igaz, ez­zel kapcsolatban különbö­ző híresztelések kaptak szárnyra a környék lakói között. Többen félik, hogy az olaszhonból érkezett do­h­ány fertőzött. A mende­mondák megcáfolása, vagy azok igazolása végett ke­restük meg a Dohányfer­mentáló Vállalat és a Pe­tőfi Tsz illetékeseit. B­ajnóczi Józseftől, a Do­hányfermentáló Vállalat igazgatójától kapott infor­mációk szerint ebben az évben 350 tonna dohány érkezik Olaszországból. Ez részben még felhasználha­tó, cigarettát készítünk be­lőle, a többit a Petőfi Tsz. területén, a velük kötött szerződés alapján ők kom­posztálják. A beérkező do­hány nem vírusfertőzött és a sugárkezeléssel sincs gond. A behozott dohányt a Növény­egészségügyi Ál­lomás és a határon a MÉM képviselői megvizsgálták. Ezt az akciónkat a Kör­nyezetvédelmi Minisztéri­umnak is bejelentettük, az ő tudomásukkal jön be az országba a dohány. Az olasz félnek azért szüksé­ges, hogy ez a dohány ex­portként elhagyja az or­szágot, mert így a Közös Piactól megkapják utána a piaci ártámogatást. Nekünk érdekünk fogadni, mert miközben egy részét fel­használjuk, dollárt is ka­punk érte. VÍG RÓZSI: MISSA PRO TRANSSYLVANIAM (Részletek) NÉKED SÍROM EL A Hargitán tombol a tél, az Olt vizén rohan a szél, álmaink az éjszaka szárnyain szállnak el, vele a vágyaink, s a fák alatt kacag a nagyvilág, hát néked sírom el népem bánatát. Szenved a Székely rabmadár Erdély kalitka zárja nem szól az ének néma a száj. Majd ha a Nemerén sikolt a sólyom lovasunk vágtat serken az ének ébred a szív. Ám addig csend honol, nékünk a szél dalol álmaink az éjszaka szárnyain szállnak el, s vele a vágyaink s a fák alatt kacag a nagyvilág, hát néked sírom el népem bánatát. IMA A SZÉKELYEKÉRT Székelyek földje könnyűtől sáros, mi hull reája századok alatt, Kárpátok mentén él még e nemzet, kemény szívében éjjel szó álmokat! őrizze álmuk sok-sok halottja a szabadságnak kopjafák alatt, kitárt szárnyával kerecsen sólymuk őrizze álmuk Szent-György pallosa! KÖNYÖRGÉS Istenem, Istenem óvjad meg az álmunk, őrizzed, vigyázzad apró szabadságunk, szellemünk, hűségünk ne vidd kísértésbe, add, hogy legyen boldog hazánk minden népe! ÉNEK A SZÉLBEN Négy táj szele fújja Erdélyt, szabadság, számunkra csak emlék álmunk ködbe tűnő fényfolt, más kék felettünk az égbolt. Szél szállja Nemeréről hozzánk, szél szállj, egy más világot hozzál, nézz szét, mily nyomorban élünk, szél hát szabadságot kérünk! KARÁCSONY Páraszemű ablakok néznek az éjszakába, hol indulnak megfakult álmok, hajlott hátukon jégszikra , csillagok gyúlnak, karjaikon cipelnek vézna kis vágyakat kis csizmáik alatt halkan roppan a hó mely én vagyok, ők künn fáznak én bent didergek a fenyőszagú szobában, hol utolsót rebben a csonkig égett gyertya lángja, s belőle rámkacsint,,beleremeg, aludni tér a szeretet. Karácsony van és boldogok kiknek ma nincsenek álmaik! D­r. Pintér András, Pe­tőfi Mg. Tsz. Növényter­mesztési főágazatvezető: A Dohányfermentáló Vál­lalat illetékesei megkeres­tek bennüket. Elmondták hogy az Olaszországból be­­érkező dohány nagy része feldolgozásra alkalmatlan. Kérték, hogy a árunak a használhatatlan részét a tsz területén helyezzük el, és ígéretet tettek arra, hogy költségükön ki­szállítják azt. A szövetke­zetünknek az állatállomá­nya kicsi, trágyára viszont a növénytermesztésnek szüksége van. Ezért is fo­gadtuk el az ajánlatot, ugyanakkor közöltük azt is, hogy ha a dohány ví­rusfertőzött, akkor azt nem vagyunk hajlandóak fogadni. Ugyanis egy ví­rusfertőzésnek súlyos és sokáig ható következmé­nyei lennének, a növé­­nyeknek az ilyenfajta fer­tőződését jelen pillanatban nem tudjuk kezelni , gyó­gyítani. Így az esetlegesen vírusfertőzött termést meg kellene semmisíteni, utána a talajt legalább három évig pihentetni kellene ahol semmiféle vírusérzé­keny növényt nem lehetne az idő alatt termeszteni. Tehát kötelességünk, hogy körültekintően járjunk el. D­ecember 1-jén megkap­­tuk a MÉM Növény­egész­­ségügyi Szolgálata által zá­radékolt okmányt, amely hitelesen igazolja, hogy az ideszállított dohány nem fertőzött. R­etkes Imre, a Petőfi Mg. Tsz. elnökhelyettese: A­z olaszoknak megéri ideszállítani, mert így leg­alább megkapják a támo­gatást a közös piaci nagy­kalapból. Az ideszállított dohány rendkívül silány minőségű, ezért a dohány­ipar csak egy kis részét tudja felhasználni, a töb­bit ideszállítja a tsz terü­letére. Mi sem a dohányért, sem pedig az ideszállításért nem fizetünk. Külön tele­pet alakítottunk ki a fo­gadására, ahol 1 évi táro­lás-komposztálás után jó minőségű szervestrágya lesz belőle. A szállítások megkezdése előtt, garanciát kértünk a dohányipartól, és az üzletet bonyolító kül­kereskedelmi vállalattól is arra, hogy idehozott dohány nem fertőzött és környezet­­szennyező anyagot nem tar­talmaz. Ezt megkaptuk. De mivel jóhiszeműségünkben nem szeretnénk hibát el­követni, a szállítmányból mi is vettünk mintát, és egy hozzánk közelebb álló szakértői szervezettel meg­vizsgáltatjuk azt. BALOGH—HÁJAS

Next