Félegyházi Hírek, 1990 (3. évfolyam, 1-28. szám)
1990-01-01 / 1. szám
1989. december 22. HONISMERETI MOZAIK KARÁCSONYI ALMA Az alma a karácsonyi ünnepkör egyik legjellegzetesebb gyümölcse. Ádám és Éva bűnbeesésének bibliai hagyományával színezett erotikus jelkép, a karácsony böjtjén űzött szerelmi varázsolás általánosan elterjedt eszköze. Ebben a szerepben az alma nem más, mint az édeni tudás fájának jelképes gyümölcse, vagyis a szerelmi megismerés kezdete. Az alma közönségesen legkedvesebb gyümölcseink közé tartozik, élelmezési kultúránkban rendkívül fontos szerepe van. Régi népi hitvilágunkban még termékenységi és szerelmi szimbólum volt, ma már sok esetben csak a hagyománytöredékben megőrzött ünnepi dísz, kellék vagy eszköz a hiedelemháttér tartalmi tudata nélkül. Az alma mint jelkép megismerésekor szólni kell arról, hogy a tudás fája mellett virul bibliai értelmezésben az élet fája is, amelynek virága Mária, almája pedig az ő kisfia, amint a régi népének mondja: „A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja .. . Az alma ebben az esetben tehát a karácsonyi Kisdednek, Isten irántunk való szeretetének vallásos jelképe. Az alma a biblikus értelmezés mellett kultikus étel is, amely belső eszmei tartalmában a megújuló és a viruló élet lehetőségeit hordozza magában, ezzel kap nagy jelentőséget a néphit fogalmának kiterjedésében is. A karácsonyi alma hagyományai közül Félegyházán is ismeretes az almáról ivás népszokása. Régente karácsonykor piros almát tettek az ivópohárba, tanyahelyeken a gémeskútba. Erről ivott ember és jószág karácsonytól vízkeresztig azzal a hiedelemmel táplált reménnyel, hogy mindazok, akik ezt teszik, egész évben egészségesek lesznek. Ünnep után az almát annyi részre szelték, hogy a család minden tagjának jusson belőle, majd közösen elfogyasztották. Ez a közös étkezés kifejezte az almának a néphitből táplált összetartó erejét. Hittek abban, hogy az alma közös étele összetartja a családot; a netán eltévelyedő családtagot az alma ereje visszavezeti a családba. Az alma gyógyító erejének néphitével függött öszsze az a későbbi, már a gyermekek körére szűkülő félegyházi szokás is, hogy a gyerekekkel — betegséget megelőző szándékkal — a két karácsony között almára öntött vizet itattak, hogy ne fájjon a torkuk. A karácsonyi alma kultuszához kapcsolódott némileg megváltozott tartalommal a bagótüdő-, vagyis aszáltalma-főzés karácsony böjtjén. A főtt almát — főleg a gyerekek és az öregek — megették, levét pedig megitták a jövendő jó egészség reményében. Az alma, mint Isten hozzánk való szeretetének jelképe felkerült a karácsonyfára is. A félegyháziak hosszabb cérnaszálon anynyi piros almát kötöttek fel a karácsonyfára, ahány családtag volt a családban. Ezek közös elfogyasztására vízkeresztkor került sor, amikor lebontották (megrázták) a karácsonyfát. Az alma ma is ott van a félegyháziak karácsonyi asztalán, vagy karácsonyfáján, de szimbolikus jelentősége hagyományozó erővel már nem tudatosul. Az alma életet jelképező piros jelzői megkülönböztetése szimbolikus jelentését már szinte teljesen elvesztette. Jó volna, ha a karácsonyi alma értéke ma is, és a jövőben is, mindannyiunk összetartó ereje lenne! FEKETE JÁNOS Elment az utolsó vonat. Már hiába sietek, soha többé nem indul másik. Most nem félek, áthatolhatatlan sűrűség takar és ki kell gombolni a kabátomat, hogy könnyűnek érezzem magam. Nem szeretem a gombokat. Bezárnak akár az alagutak. A hó csikorog a lábam alatt, találgatok, menjek előre, vagy hátra? Nehéz a levegő. Nem akarok gondolkodni! Jó, hogy itt a köd. Pedig valahol várnak. Biztosan. Hit — remény — szeretet. Távoli minden mint a csillagok. Most azok sincsenek. Jó így. A valóság ugyanis iszonyú. Az álmok nemkülönben. Mert álmodni is csak én tudok ilyet Ülök a saját testemet takaró hantnál, és tűröm, hogy valaki belekapar, előhúz egy döglött fácánt, miközben iszonyúan büdös vagyok odalenn! Ráadásul röhögnöm kell! A fácánon tudniillik. Most elfogyott a kő a lá köd ram alól — süppedek. Nekiütközöm egy fának. Borzasztó, hogy a létezés állandóan figyelmeztet valamivel. Az órám is megállt, nincs jelentősége. Fel-felvonyít valahol egy eb, kutyakötélen tartják. Az alárendeltek alárendeltjei. Felszabadult vagyok, most mindent szabad. Nem értem, miért nincs kényszerem? Sietnem kell, hogy eljutnak oda, mielőtt felszáll a köd! Ha nem sikerül, akkor megint kérdések jönnek, és megint válaszolnom kell! Iszonyú, mert magam sem tudom! Micsoda marhaság! Mennem kell mert itt vagyok! Nevetséges, szánalomkeltő memento lenne. Az egyetlen ami észszerű volna: visszahúzódni a teremtésbe, újjászületni valami másnak. Más. Koronként ugyanaz. Illúzió! A köd is. Pillanatok alatt értelmét veszti. Csak a súlyok maradnak, nehéz levegő, a hideg megváltást kínál, a ráció forróságot, s ha az énnel történik valami még nem változik a világ, hiszen az egész ugyanabban a ködben támolyog a Temzétől a Temzéig. Most márvisszafordulnék, ha tudnám, az merre van. Vissza, hogy segítsek fújni, hessegetni kézzel, ésszel ezt a nehéz szürkeséget, amit az előbb még szerettem. Értelmét vesztette, azaz más értelmet nyert. Végtelen, nem az enyém, mindenkit takar mindenkitől. Körbe-körbe járok. A pusztulás itt bolyong körülöttünk. Érzem a leheletét. Visszaforulnék, letaposott hó mindenütt és hangok. Melyiknek hiszek?... Rajtam kívül milliók topognak így, kábán, értelmetlen értelemmel; milliók, akik rádöbbentek: hátranézni nem szabad! Ez sem új! Ezt már Lót is tudta! Jó reggelt! V . R Kieer Hiu Hiti Mt 3. oldal „Három évig pihentetni kellene . . . Aki mostanában az öregiskola Felsőgalambos külterületi részén jár, annak furcsa látványban lehet része. Hatalmas szárított és bálázott dohányhegyet talál. Ami még furcsább, ez a nagy mennyiségű dohány Olaszországból érkezik. Az itáliai cég állja a szállítás költségeit és még fizet is a Dohányfermentáló Vállalatnak azért, hogy átvegye tőle az árut. Szinte hihetetlen — álomüzlet!? Igaz, ezzel kapcsolatban különböző híresztelések kaptak szárnyra a környék lakói között. Többen félik, hogy az olaszhonból érkezett dohány fertőzött. A mendemondák megcáfolása, vagy azok igazolása végett kerestük meg a Dohányfermentáló Vállalat és a Petőfi Tsz illetékeseit. Bajnóczi Józseftől, a Dohányfermentáló Vállalat igazgatójától kapott információk szerint ebben az évben 350 tonna dohány érkezik Olaszországból. Ez részben még felhasználható, cigarettát készítünk belőle, a többit a Petőfi Tsz. területén, a velük kötött szerződés alapján ők komposztálják. A beérkező dohány nem vírusfertőzött és a sugárkezeléssel sincs gond. A behozott dohányt a Növényegészségügyi Állomás és a határon a MÉM képviselői megvizsgálták. Ezt az akciónkat a Környezetvédelmi Minisztériumnak is bejelentettük, az ő tudomásukkal jön be az országba a dohány. Az olasz félnek azért szükséges, hogy ez a dohány exportként elhagyja az országot, mert így a Közös Piactól megkapják utána a piaci ártámogatást. Nekünk érdekünk fogadni, mert miközben egy részét felhasználjuk, dollárt is kapunk érte. VÍG RÓZSI: MISSA PRO TRANSSYLVANIAM (Részletek) NÉKED SÍROM EL A Hargitán tombol a tél, az Olt vizén rohan a szél, álmaink az éjszaka szárnyain szállnak el, vele a vágyaink, s a fák alatt kacag a nagyvilág, hát néked sírom el népem bánatát. Szenved a Székely rabmadár Erdély kalitka zárja nem szól az ének néma a száj. Majd ha a Nemerén sikolt a sólyom lovasunk vágtat serken az ének ébred a szív. Ám addig csend honol, nékünk a szél dalol álmaink az éjszaka szárnyain szállnak el, s vele a vágyaink s a fák alatt kacag a nagyvilág, hát néked sírom el népem bánatát. IMA A SZÉKELYEKÉRT Székelyek földje könnyűtől sáros, mi hull reája századok alatt, Kárpátok mentén él még e nemzet, kemény szívében éjjel szó álmokat! őrizze álmuk sok-sok halottja a szabadságnak kopjafák alatt, kitárt szárnyával kerecsen sólymuk őrizze álmuk Szent-György pallosa! KÖNYÖRGÉS Istenem, Istenem óvjad meg az álmunk, őrizzed, vigyázzad apró szabadságunk, szellemünk, hűségünk ne vidd kísértésbe, add, hogy legyen boldog hazánk minden népe! ÉNEK A SZÉLBEN Négy táj szele fújja Erdélyt, szabadság, számunkra csak emlék álmunk ködbe tűnő fényfolt, más kék felettünk az égbolt. Szél szállja Nemeréről hozzánk, szél szállj, egy más világot hozzál, nézz szét, mily nyomorban élünk, szél hát szabadságot kérünk! KARÁCSONY Páraszemű ablakok néznek az éjszakába, hol indulnak megfakult álmok, hajlott hátukon jégszikra , csillagok gyúlnak, karjaikon cipelnek vézna kis vágyakat kis csizmáik alatt halkan roppan a hó mely én vagyok, ők künn fáznak én bent didergek a fenyőszagú szobában, hol utolsót rebben a csonkig égett gyertya lángja, s belőle rámkacsint,,beleremeg, aludni tér a szeretet. Karácsony van és boldogok kiknek ma nincsenek álmaik! Dr. Pintér András, Petőfi Mg. Tsz. Növénytermesztési főágazatvezető: A Dohányfermentáló Vállalat illetékesei megkerestek bennüket. Elmondták hogy az Olaszországból beérkező dohány nagy része feldolgozásra alkalmatlan. Kérték, hogy a árunak a használhatatlan részét a tsz területén helyezzük el, és ígéretet tettek arra, hogy költségükön kiszállítják azt. A szövetkezetünknek az állatállománya kicsi, trágyára viszont a növénytermesztésnek szüksége van. Ezért is fogadtuk el az ajánlatot, ugyanakkor közöltük azt is, hogy ha a dohány vírusfertőzött, akkor azt nem vagyunk hajlandóak fogadni. Ugyanis egy vírusfertőzésnek súlyos és sokáig ható következményei lennének, a növényeknek az ilyenfajta fertőződését jelen pillanatban nem tudjuk kezelni , gyógyítani. Így az esetlegesen vírusfertőzött termést meg kellene semmisíteni, utána a talajt legalább három évig pihentetni kellene ahol semmiféle vírusérzékeny növényt nem lehetne az idő alatt termeszteni. Tehát kötelességünk, hogy körültekintően járjunk el. December 1-jén megkaptuk a MÉM Növényegészségügyi Szolgálata által záradékolt okmányt, amely hitelesen igazolja, hogy az ideszállított dohány nem fertőzött. Retkes Imre, a Petőfi Mg. Tsz. elnökhelyettese: Az olaszoknak megéri ideszállítani, mert így legalább megkapják a támogatást a közös piaci nagykalapból. Az ideszállított dohány rendkívül silány minőségű, ezért a dohányipar csak egy kis részét tudja felhasználni, a többit ideszállítja a tsz területére. Mi sem a dohányért, sem pedig az ideszállításért nem fizetünk. Külön telepet alakítottunk ki a fogadására, ahol 1 évi tárolás-komposztálás után jó minőségű szervestrágya lesz belőle. A szállítások megkezdése előtt, garanciát kértünk a dohányipartól, és az üzletet bonyolító külkereskedelmi vállalattól is arra, hogy idehozott dohány nem fertőzött és környezetszennyező anyagot nem tartalmaz. Ezt megkaptuk. De mivel jóhiszeműségünkben nem szeretnénk hibát elkövetni, a szállítmányból mi is vettünk mintát, és egy hozzánk közelebb álló szakértői szervezettel megvizsgáltatjuk azt. BALOGH—HÁJAS