Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1992-01-17 / 1. szám
1992. január 17. Tinanai Lefele a lejtőn Két ifjú ember a főszereplője a következő, kissé hosszadalmas, de igen mozgalmas történetnek. P. Z. és K. I. 1989. nyara óta voltak élettársak. P. Z.nek a különélő feleségénél lévő gyermekeit, valamint I. I. gyermekét is el kellett volna tartania, sőt gyámja volt testvére gyermekének is. Ha P. Z. megmarad korábbi szolidabb életvitele mellett, akkor talán, bár anyagi gondokkal terhelten, de most is együtt, nyugodtan élnének és nem börtön, büntetésüket töltenék. Az akkor még fiatalkorú — 18 év alatt — K. I. azonban nem éppen szolid életmódhoz szokott, igen rövid ideig dolgozott, aztán szülei, majd mások tartották el. Életmódjáról nem mondott le P. Z. pedig nem volt elég erős, hogy ellenálljon. Állandó munkaviszonyt nem létesítettek, megfelelő jövedelmük nem volt, mégis rendszeresen taxiztak, szállodákban, panziókban laktak, szórakozni jártak, s a költekező életmód fenntartásához, folytatásához szükséges pénz megszerzése érdekében követték el bűncselekményeiket. P. Z. 1989. szeptemberében sertéshizlalási szerződést kötött egyik állami gazdasággal, úgy, hogy 40 db malacot és a szükséges tápot a gazdaság biztosította. P. Z. azonban nem dolgozni akart, hanem pénzt, de hamar, ezért az állatokat és a tápot eladogatta. Így a 99 702 Ft értékű rábízott idegen dologgal sajátjaként rendelkezett, azt folyamatosan elsikkasztotta. A pénzt felélték rövidesen, így most már közösen határozták el, hogy OTP- kölcsönt vesznek fel mezőgazdasági hitelként. Így is történt 1989 november végén a helyi fiókban 300 000 Ft kölcsönt kértek borjúvásárlás címén. Azt tudták, hogy ekkora összeget biztosíték nélkül nem kapnak, ezért fedezetül K. I. anyjának tanyáját — annak tudta nélkül — fedezetül lekötötték, s arra a jelzálogot be is jegyezték. Érdekes momentum, hogy I. I. az anyja nevét is ráhamisította a szerződésre, amit elméletileg az OTP fiókban, az ügyintéző előtt kellett volna személyesen az anyjának aláírnia. Nem tudjuk végül is, hogy hogyan történt, de a tény tény marad. A tévedésbe ejtett OTP a bikák eladóinak a 300 000 Ft átutalásáról gondoskodott. P. Z.-ék azonban a bikákat nem vették meg, hanem az előre lekötött állatokat a helyszínen eladták — természetesen olcsóbban —,s így rögtön az eredetileg is akart készpénzhez jutottak. Könnyen jött, könnyen ment, a szórakozás elvitte az egészet. A módszer bevált, ezért megint a hitelfelvétel mellett döntöttek. Egy kecskeméti banknál kötöttek 1990. tavaszán 480 000 Ft összegre hízómarha alapanyag beszerzésre kölcsönszerződést. Már a hitelkérelemben valótlan adatokat tüntettek fel, a korábbi nem létező bikákkal kapcsolatos papírjaikat is felhasználták, és a korábbi tanyát újra fedezetül lekötötték, megint aláírásokat hamisítottak. Az így tévedésbe ejtett bank a 480 000 Ft-ot — érdekes módon — közvetlenül P. Z.-nek fizette ki, így még nem is kellett újabb tranzakció és készpénzhez jutottak. Ebből a pénzből a korábbi tartozásaikat törlesztgették, illetve megélhetésre fordították a nagyobb részét. Mindez azonban kiderült, s a megindult büntetőeljárásban P. Z. előzetes letartóztatásba került. A nyomozás nem volt hosszadalmas, s 1990. szeptemberében jelentős kárt okozó üzletszerű csalások, illetve nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntett miatt az Ügyészség vádat emelt P. Z. és a még fiatalkorú K. I. ellen. Tárgyalásra azonban nem kerülhetett sor hosszú ideig K. I. egészségi állapota miatt, sőt az eljárást fel is kellett függeszteni. Ezzel összefüggésben főleg emberiességi okok vezettek arra is, hogy P. Z. előzetes letartóztatását is megszüntettük. Mint utóbbi kiderült, P. Z. nem szolgált rá a bizalomra, mert szabadulása után ott folytatták, ahol a letartóztatáskor abbahagyták. A továbbra is költekező életmódhoz pénz, sok-sok pénz kellett. Ezért 1990. november végén — a bűncselekménybe bevonva P. Z. 17 éves öcscsét is — Petőfiszálláson elkövettek egy tanyabetörést, zsákmányuk 11 730 Ft értékű háztartási felszerelés volt. Ezen túladtak, de a kapott pénz kevés lett. P. Z. és K. I. biztosabb módszerhez folyamodtak. Különböző helyeken béreltek videomagnót és színestévét, majd azokat értékesítették, így egyik esetben 20 000 Ft kárt okoztak, másik esetben a kár 55 000 Ft lett volna, de a nagyértékű videó és a tévé értékesítésekor lebuktak, így lefoglalással meg is térült a kár. Ekkor 1990. novemberében újra előzetes letartóztatásba került P. Z., s az újabb üzletszerű csalások, illetve betöréses lopás miatt kellett felelniük. Más embernek ez éppen elég, sőt bőven sok is, azonban P. Z. még tetézte is a bajt. A rendőrségi őrizetből megszökött, s bár csak alig egy órát élvezte a szabadságot, mégis újabb súlyos bűncselekményt, fogolyszökés bűntettét vette a nyakába. Az alapos nyomozásnak a széleskörű bizonyításnak köszönhetően nem volt nehéz a bíróság dolga, s I. fokon P. Z.-t aki addig büntetlen volt — a hét rendbeli, egyenként is súlyos bűncselekmény miatt 2 év 8 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra, míg — a szintén büntetlen K. I.-t öt rendbeli bűncselekmény miatt 2 év és 2 hó börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélték, megállapítva mindkettőjüknél, hogy korábban veük szemben alkalmazott közkegyelem hatályát vesztette. A II. fokú bíróság K. I. büntetését — figyelemmel arra, hogy cselekményeit részben még fiatalkorúként követte el — 1 év 6 hónap börtönre leszállította, míg P. Z. büntetését helybenhagyta. Nemrégen kezdték meg jogerős büntetésüket. Szerettem volna azzal befejezni, hogy a régi mondással ellentétben — a lejtőn igenis van megállás, de sajnos a tények ez ellen szólnak. A kedves páros ellen most rablás büntette és más bűncselekmények miatt folyik büntetőeljárás, melyeket azalatt követtek el, amíg a másodfokú ítéletre szabadlábon vártak. Végül is a bűnözés számukra sem volt kifizetődő, s most súlyos árat kell fizetniük. Kérem tanuljon mindenki az ő kárukon, s tartózkodjon az ilyen, veszélyesen könnyelmű élettől amely előbb-utóbb, de törvényszerűen rosszul végződik. DR. JÁDI JÁNOS városi vezető ügyész Tisztelt Vállalkozó Uram, Barátom vagy Sorstársam! Tisztelt Stranger Úr! (Elnézést ha nevét nem jól írom.) A legutóbbi január 3-i képviselői beszámolón ön tisztességtelennek és fosztogatónak nevezte a mostani kormányt és annak pénzügyi politikáját. Felszólalásában ön —szinte viszolyogva említve a parlamenti pártok tevékenységét — részemre rendkívül rokonszenvesen — a puszta tények mérlegelését javasolta. Akkor én személyes beszélgetést ajánlottam önnek, hogy véleményünket részletesebben kifejthessük. Mielőtt e találkozóra sort kerítünk engedje meg, hogy újságcikkben mondjam el véleményem egy részét. A kérdés egyik része arra irányul, hogy a kormány tisztességtelenül bánik-e a vállalkozókkal. Ön hogyan képzeli el a bánásmódot Strunger Úr? Ugyanis a vállalkozókkal kapcsolatos kormányzati magatartás három fajtája körvonalazódott ki az utóbbi években Magyarországon. 1. Csekély vállalkozói létszám, szocialista környezetben, megkülönböztetett (előnyös és hátrányos) bánásmóddal. 2. A vállalkozások ösztönzése és részükre egyenlő feltételek biztosítása, egyben a külföldi konkurencia tompítása. 3. A vállalkozás liberalizálása, felszabadítása, úgy belföldön, mint külföld viszonylatában. Nem tudom ön mint vállalkozó e három változat közül melyiket pártfogolja, de sejtem, hogy nem a másodikat, amelyik a jelenlegi kormány álláspontja és ebből adódik a véleménykülönbség. Az első változat ma már túlhaladott, mivel a szocialista környezet megszűnt, s harmadik változat viszont — véleményünk szerint — pontosan a magyar vállalkozók nagy számára hatna tragikusan, mivel a külföldi (nyugati) technikai fölényt rövid idő alatt nem tudnák ellensúlyozni (tőke, hiány stb.). A második változat még egy lényeges kitételt tartalmaz: az egyenlő feltételeket, az egyenlő teherviselést. Igen, tisztelt Barátom a terheket ami ma az országra hárul együtt kell viselni nekünk magyar állampolgároknak, függetlenül attól, hogy vállalkozók, vagy bérből, fizetésből élők vagyunk. Ez az egyenlő teherelosztás az ami a legnagyobb súlyként nehezedik a jelenlegi kormányra, hiszen úgy nincs olyan kivételezett (ha még oly szűk) réteg amelyik teljes mellszéleséggel kiállna a jelenlegi politika mellett. Ez lehet hogy rossz pártstratégia, de semmiképpen nem tisztességtelen és szerintünk az egyedüli célravezető út. Az az út amelyen továbblépve az Egyesült Európa liberalizált gazdaságpolitikáját teremthetjük meg, természetesen az egyenrangú magyar vállalkozók és állampolgárok részvételével. Úgy képzeljük mi ezt el, hogy a magyar vállalkozó, a magyar munkás ne a perifériára szorulva, nem a lóápoló szerepére kárhoztatva sikálja fényesre azt a lovat, amin néhány kivételezett belovagol Európába hanem mindannyian érkezzünk oda. Nem hiszem, hogy ön ne ezt akarná. Különben rendkívül csodálom, hogy a rendszerváltás közel három éve alatt csak most és így találkoztunk. Hol volt ön amikor a diktatúra burkát kellett feltörni nem kis bátorsággal, hol van ön most amikor a napi munka mellett a közügyek intézésének hálátlan (ön szerint fosztogató és tisztességtelen munkáját kell ellátni.) Jó, valószínű hogy szorgalmasan dolgozik, vagy éppen Bécsbe vagy Münchenbe utazik. De elgondolkodott-e már azon, hogy az ön zavartalan külföldi üzleti utazásainak a feltételei, hogyan, milyen politikai küzdelmek eredményeként teremtődtek meg? Az ön által szorgalmazott tényekhez ez is hozzátartozik. Továbbra is várom a személyes találkozást ahova én gyalog vagy Trabanttal fogok érkezni, biztonságot adó bankbetét nélkül, de őszinte szándékkal. BODOR ISTVÁN önk, képviselő 3. oldal Új osztályvezetők az Önkormányzatban A város főépítésze A most induló sorozatunkban a városi önkormányzat új osztályvezetőit szeretnénk bemutatni. A bemutatást Horváth Dezsővel kezdjük, akit szeptembertől nevezett ki a város vezetése a Műszaki Osztály élére. Horváth Dezső magas, építő üzemmérnöki diplomát szerzett a Pécsi Műszaki Főiskolán, majd Budapesten a Műszaki Egyetemen tanult, ahol „Okleveles Építészmérnöki” diplomát kapott tanulmányai befejeztével. Az egyetem után egy Budapesti tervezőirodánál, majd egy svéd—magyar érdekeltségű KFT-nél dolgozott. A városépítészet mindig is közel állt hozzá, így amikor kezébe került a pályázati kiírás azonnal elhatározta, hogy megpályázza a kiskunfélegyházi Műszaki Osztály vezetői állást. Három évvel ezelőtt már járt Kiskunfélegyházán, így volt némi elképzelése a városról. Az állásra 7 pályázó jelentkezett, s nagyon örült amikor a pályázatok elbírálásakor őt választották. 1991. május 15-től ideiglenesen, majd ez év szeptember 1-től véglegesen kinevezték. Munkaköréhez nagyrészt hatósági munka és főépítészeti tevékenység tartozik. A hatósági munka során ő engedélyezi, felülvizsgálja a benyújtott építési kérelmeket. Mint főépítész a város belső arculatát szeretné formálni, egységessé, eszétikussá tenni, természetesen az építészeti bizottság tagjaival és más szakemberekkel együttműködve. Szerencsésnek mondja magát, mert idekerülésekor egy frissen készült és elfogadott városrendezési tervet talált mely a városközpont újszerűen apró részletekre kiterjedő rendezését tartalmazza. Ebben a meglévő ingatlanok felújítása, az üres területek beépítése, a nem javítható épületek lebontása és újra felépítése szerepel. Feladatát abban látja, hogy mindezek a munkák megfeleljenek az egységes városkép követelményeinek. A régi és új épületek esztétikailag kiegészítsék egymást. Feladata továbbá a döntések előkészítése, javaslatok megtétele, valamint a tervek megrendelése. Előterjesztéseit az illetékes szakbizottságok véleményezik. A végső döntés természetesen a képviselő- testület joga. Az általános rendezési terv, mely a város egészére vonatkozik már nem felel meg minden tekintetben a jelenlegi követelményeknek így 1992-ben szeretnék újra elkészíttetni, melyben már érvényesíthetné eddigi tapasztalatait, s kialakult javaslatokat tehetne a tervezők felé. Ennek a tervnek már hosszú távon kell tartalmaznia a város igényeit, ezért erre nagyon oda kell figyelni. Szeretné ha a város egész területén megvalósulhatna egy magasabb szintű építészeti kultúra. A városközpontban épülő új épületek tervezésénél is szeretné elérni, hogy egy valóban szép belvárosa legyen Kiskunfélegyházának. Beleszólási joga van, hiszen mint főépítész, minden építési engedélyt neki kell aláírni, s ami az említett szempontok miatt nem is olyan egyszerű dolog. Sajnos a kettős munkakör miatt a városban tervezési feladatot nem végezhet, de kárpótolhatja az ha a megvalósulásban az elképzelései érvényesülhetnek. Ennek első jele lehet a Gorkij utcában épülő új üzletház. A város egészére kiterjedő elképzeléseket nagyban hátráltatja az a tény, hogy az utcák nagy része földes (sáros) a csatornázás hiányos. A város egyedül nem tud megbirkózni ezzel, így tanulmánytervet készítenek a város egészére kiterjedően. A csatornázásra engedélyezési terv készül, melyre állami céltámogatást szeretnének igényelni 1992-ben, vagy az azt követő években, de számítanak a lakosság segítségére is hiszen a megvalósulás mindenki érdeke. NÉMEDI LÁSZLÓ FIGYELEM! A Kiskunfélegyházi Városi Önkormányzat tájékoztatja a város lakosságát, egyéni és társas vállalkozókat, hogy a DUNAHOLDING Rt. közreműködésével létrehozta a DUNAHOLDING Kiskunfélegyháza Kft, amely megkezdte tevékenységét. A Kft. célja a vállalkozások segítése. A mérlegkészítési és adóbevallási határidők közeliek, ezért a Kft. gyors és pontos munkával vállalja: — az 1991. évi könyvvezetési és adózási hiányosságainak pótlását, — mérlegének, adóbevallásának elkészítését. Közreműködik az optimális eredmény kialakításában. Szervezi a vállalkozások alapítását. Címünk: Kiskunfélegyháza, Móra F. tér 9. Telefonon érdeklődni lehet 18 órától 61-718, 22-533 számon. Legyen a partnerünk!