Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1992-01-17 / 1. szám

1992. január 17. Tinanai Lefele a lejtőn Két ifjú ember a fősze­replője a következő, kissé hosszadalmas, de igen moz­galmas történetnek. P. Z. és K. I. 1989. nyara óta voltak élettársak. P. Z.­­nek a különélő feleségénél lévő gyermekeit, valamint I. I. gyermekét is el kellett volna tartania, sőt gyámja volt testvére gyermekének is. Ha P. Z. megmarad ko­rábbi szolidabb életvitele mellett, akkor talán, bár anyagi gondokkal terhelten, de most is együtt, nyugod­tan élnének és nem börtön, büntetésüket töltenék. Az akkor még fiatalkorú — 18 év alatt — K. I. azon­ban nem éppen szolid élet­módhoz szokott, igen rövid ideig dolgozott, aztán szü­lei, majd mások tartották el. Életmódjáról nem mon­dott le P. Z. pedig nem volt elég erős, hogy ellenálljon. Állandó munkaviszonyt nem­ létesítettek, megfelelő jöve­delmük nem volt, mégis rendszeresen taxiztak, szál­lodákban, panziókban lak­tak, szórakozni jártak, s a költekező életmód fenntar­tásához, folytatásához szük­séges pénz megszerzése ér­dekében követték el bűn­­cselekményeiket. P. Z. 1989. szeptemberé­ben sertéshizlalási szerző­dést kötött egyik állami gazdasággal, úgy, hogy 40 db malacot és a szükséges tápot a gazdaság biztosítot­ta. P. Z. azonban nem dol­gozni akart, hanem pénzt, de hamar, ezért az állato­kat és a tápot eladogatta. Így a 99 702 Ft értékű rá­bízott idegen dologgal sa­játjaként rendelkezett, azt folyamatosan elsikkasztotta. A pénzt felélték rövide­sen, így most már közösen határozták el, hogy OTP- kölcsönt vesznek fel mező­­gazdasági hitelként. Így is történt 1989 november vé­gén a helyi fiókban 300 000 Ft kölcsönt kértek borjú­vásárlás címén. Azt tudták, hogy ekkora összeget bizto­­síték nélkül nem kapnak, ezért fedezetül K. I. anyjá­nak tanyáját — annak tud­ta nélkül — fedezetül lekö­­tötték, s arra a jelzálogot be is jegyezték. Érdekes momentum, hogy I.­ I. az anyja nevét is ráhamisítot­ta a szerződésre, amit el­méletileg az OTP fiókban, az ügyintéző előtt kellett volna személyesen az any­jának aláírnia. Nem tudjuk végül is, hogy hogyan tör­tént, de a tény tény marad. A tévedésbe ejtett OTP a bikák eladóinak a 300 000 Ft átutalásáról gondosko­dott. P. Z.-ék azonban a bi­kákat nem vették meg, ha­nem az előre lekötött álla­tokat a helyszínen eladták — természetesen olcsóbban —­,s így rögtön az eredetileg is akart készpénzhez jutot­tak. Könnyen jött, könnyen ment, a szórakozás elvitte az egészet. A módszer bevált, ezért megint a hitelfelvétel mel­lett döntöttek. Egy kecske­méti banknál kötöttek 1990. tavaszán 480 000 Ft összeg­re hízómarha alapanyag be­szerzésre kölcsönszerződést. Már a hitelkérelemben va­lótlan adatokat tüntettek fel, a korábbi nem létező bikákkal kapcsolatos papír­­jaikat is felhasználták, és a korábbi tanyát újra fede­zetül lekötötték, megint aláírásokat hamisítottak. Az így tévedésbe ejtett bank a 480 000 Ft-ot — ér­dekes módon — közvetlenül P. Z.-nek fizette ki, így még nem is kellett újabb tranzakció és készpénzhez jutottak. Ebből a pénzből a koráb­­bi tartozásaikat törlesztget­­ték, illetve megélhetésre fordították a nagyobb ré­szét. Mindez azonban kide­rült, s a megindult büntető­­eljárásban P. Z. előzetes letartóztatásba került. A nyomozás nem volt hosszadalmas, s 1990. szep­temberében jelentős kárt okozó üzletszerű csalások, illetve nagyobb értékre el­­követett sikkasztás bűntett miatt az Ügyészség vádat emelt P. Z. és a még fia­talkorú K. I. ellen. Tárgyalásra azonban nem kerülhetett sor hosszú ide­ig K. I. egészségi állapota miatt, sőt az eljárást fel is kellett függeszteni. Ezzel összefüggésben főleg em­­beriességi okok­­ vezettek arra is, hogy P. Z. előzetes letartóztatását is megszün­tettük. Mint utóbbi kiderült, P. Z. nem szolgált rá a biza­lomra, mert szabadulása után ott folytatták, ahol a letartóztatáskor abbahagy­ták. A továbbra is költekező életmódhoz pénz, sok-sok pénz kellett. Ezért 1990. november vé­gén — a bűncselekménybe bevonva P. Z. 17 éves öcs­­csét is — Petőfiszálláson elkövettek egy tanyabetö­rést, zsákmányuk 11 730 Ft értékű háztartási felszere­lés volt. Ezen túladtak, de a kapott pénz kevés lett. P. Z. és K. I. biztosabb módszerhez folyamodtak. Különböző helyeken bérel­tek videomagnót és színes­tévét, majd azokat értéke­sítették, így egyik esetben 20 000 Ft kárt okoztak, má­­sik esetben a kár 55 000 Ft lett volna, de a nagyértékű videó és a tévé értékesíté­sekor lebuktak, így lefogla­­lással meg is térült a kár. Ekkor 1990. novemberé­ben újra előzetes letartóz­tatásba került P. Z., s az újabb üzletszerű csalások, illetve betöréses lopás mi­att kellett felelniük. Más embernek ez éppen elég, sőt bőven sok is, azonban P. Z. még tetézte is a bajt. A rendőrségi őri­zetből megszökött, s bár csak alig egy órát élvezte a szabadságot, mégis újabb súlyos bűncselekményt, fo­golyszökés bűntettét vette a nyakába. Az alapos nyomozásnak a széleskörű bizonyításnak kö­szönhetően nem volt nehéz a bíróság dolga, s I. fokon P. Z.-t aki addig büntet­len volt — a hét rendbeli, egyenként is súlyos bűn­­cselekmény miatt 2 év 8 hó­nap börtönre és 4 év közü­gyektől eltiltásra, míg — a szintén büntetlen K. I.-t öt rendbeli bűncselekmény miatt 2 év és 2 hó börtön­re és 3 év közügyektől el­tiltásra ítélték, megállapít­­va mindkettőjüknél, hogy korábban veük szemben alkalmazott közkegyelem hatályát vesztette. A II. fokú bíróság K. I. büntetését — figyelemmel arra, hogy cselekményeit részben még fiatalkorúként követte el — 1 év 6 hónap börtönre leszállította, míg P. Z. büntetését helyben­hagyta. Nemrégen kezdték meg jogerős büntetésüket. Szerettem volna azzal be­fejezni, hogy a régi mon­dással ellentétben — a lej­tőn igenis van megállás, de sajnos a tények ez ellen szólnak. A kedves páros el­len most rablás büntette és más bűncselekmények miatt folyik büntetőeljárás, me­­lyeket azalatt követtek el, amíg a másodfokú ítéletre szabadlábon vártak. Végül is a bűnözés szá­mukra sem volt kifizetődő, s most súlyos árat kell fi­zetniük. Kérem tanuljon mindenki az ő kárukon, s tartózkodjon az ilyen, ve­szélyesen könnyelmű élet­től amely előbb-utóbb, de törvényszerűen rosszul vég­ződik. DR. JÁDI JÁNOS városi vezető ügyész Tisztelt Vállalkozó Uram, Barátom vagy Sorstársam! Tisztelt Stranger Úr! (El­nézést ha nevét nem jól írom.) A legutóbbi január 3-i képviselői beszámolón ön tisztességtelennek és fosztogatónak nevezte a mostani kormányt és annak pénzügyi politikáját. Fel­szólalásában ön —­szinte viszolyogva említve a par­lamenti pártok tevékenysé­gét — részemre rendkívül rokonszenvesen — a puszta tények mérlegelését java­solta. Akkor én személyes be­szélgetést ajánlottam ön­­nek, hogy véleményünket részletesebben kifejthes­sük. Mielőtt e találkozóra sort kerítünk engedje meg, hogy újságcikkben mond­jam el véleményem egy ré­szét. A kérdés egyik része ar­ra irányul, hogy a kormány tisztességtelenül bánik-e a vállalkozókkal. Ön hogyan képzeli el a bánásmódot Strunger Úr? Ugyanis a vállalkozókkal kapcsolatos kormányzati magatartás három fajtája körvonalazódott ki az utób­bi években Magyarorszá­gon. 1. Csekély vállalkozói lét­szám, szocialista környezet­ben, megkülönböztetett (elő­nyös és hátrányos) bánás­móddal. 2. A vállalkozások ösz­tönzése és részükre egyenlő feltételek biztosítása, egy­ben a külföldi konkurencia tompítása. 3. A vállalkozás liberali­zálása, felszabadítása, úgy belföldön, mint külföld vi­szonylatában. Nem tudom ön mint vál­lalkozó e három változat közül melyiket pártfogolja, de sejtem, hogy nem a má­sodikat, amelyik a jelenlegi kormány álláspontja és eb­­ből adódik a véleménykü­lönbség. Az első változat ma már túlhaladott, mivel a szocia­lista környezet megszűnt, s harmadik változat viszont — véleményünk szerint — pontosan a magyar vállal­kozók nagy számára hatna tragikusan, mivel a külföl­di (nyugati) technikai fö­lényt rövid idő alatt nem tudnák ellensúlyozni (tőke, hiány stb.). A második változat még egy lényeges kitételt tartal­maz: az egyenlő feltétele­ket, az egyenlő tehervise­lést. Igen, tisztelt Barátom a terheket ami ma az ország­ra hárul együtt kell viselni nekünk magyar állampolgá­roknak, függetlenül attól, hogy vállalkozók, vagy bér­ből, fizetésből élők vagyunk. Ez az egyenlő teherelosz­tás az ami a legnagyobb súlyként nehezedik a jelen­legi kormányra, hiszen úgy nincs olyan kivételezett (ha még oly szűk) réteg ame­lyik teljes mellszéleséggel kiállna a jelenlegi politika mellett. Ez lehet hogy rossz pártstratégia, de semmi­képpen nem tisztességtelen és szerintünk az egyedüli célravezető út. Az az út amelyen továbblépve az Egyesült Európa liberalizált gazdaságpolitikáját teremt­hetjük meg, természetesen az egyenrangú magyar vál­lalkozók és állampolgárok részvételével. Úgy képzel­jük mi ezt el, hogy a ma­gyar vállalkozó, a magyar munkás ne a perifériára szorulva, nem a lóápoló sze­repére kárhoztatva sikálja fényesre azt a lovat, amin néhány kivételezett belova­gol Európába hanem mind­annyian érkezzünk oda. Nem hiszem, hogy ön ne ezt akarná. Különben rendkívül cso­dálom, hogy a rendszervál­tás közel három éve alatt csak most és így találkoz­tunk. Hol volt ön amikor a diktatúra burkát kellett fel­törni nem kis bátorsággal, hol van ön most amikor a napi munka mellett a közü­gyek intézésének hálátlan (ön szerint fosztogató és tisztességtelen munkáját kell ellátni.) Jó, valószínű hogy szor­galmasan dolgozik, vagy éppen Bécsbe vagy Münc­henbe utazik. De elgondolkodott-e már azon, hogy az ön zavarta­lan külföldi üzleti utazá­sainak a feltételei, hogyan, milyen politikai küzdelmek eredményeként teremtőd­tek meg? Az ön által szor­galmazott tényekhez ez is hozzátartozik. Továbbra is várom a sze­mélyes találkozást ahova én gyalog vagy Trabanttal fo­gok érkezni, biztonságot adó bankbetét nélkül, de őszinte szándékkal. BODOR ISTVÁN önk, képviselő 3. oldal Új osztályvezetők az Önkormányzatban A város főépítésze A most induló soroza­tunkban a városi önkor­mányzat új osztályvezetőit szeretnénk bemutatni. A bemutatást Horváth Dezsővel kezdjük, akit szep­tembertől nevezett ki a vá­ros vezetése a Műszaki Osz­tály élére. Horváth Dezső magas, építő üzemmérnöki diplo­mát szerzett a Pécsi Mű­szaki Főiskolán, majd Bu­dapesten a Műszaki Egye­temen tanult, ahol „Okleve­les Építészmérnöki” diplo­­mát kapott tanulmányai be­fejeztével. Az egyetem után egy Bu­dapesti tervezőirodánál, majd egy svéd—magyar ér­­dekeltségű KFT-nél dolgo­zott. A városépítészet min­dig is közel állt hozzá, így amikor kezébe került a pá­lyázati kiírás azonnal elha­tározta, hogy megpályázza a kiskunfélegyházi Műszaki Osztály vezetői állást. Három évvel ezelőtt már járt Kiskunfélegyházán, így volt némi elképzelése a városról. Az állásra 7 pá­lyázó jelentkezett, s nagyon örült amikor a pályázatok elbírálásakor őt választot­ták. 1991. május 15-től ideig­lenesen, majd ez év szep­tember 1-től véglegesen ki­nevezték. Munkaköréhez nagyrészt hatósági munka és főépíté­szeti tevékenység tartozik. A hatósági munka során ő engedélyezi, felülvizsgálja a benyújtott építési kérelme­ket. Mint főépítész a város belső arculatát szeretné for­málni, egységessé, eszéti­­kussá tenni, természetesen az építészeti bizottság tag­jaival és más szakemberek­kel együttműködve. Szerencsésnek mondja magát, mert idekerülésekor egy frissen készült és elfo­gadott városrendezési ter­vet talált mely a városköz­­pont újszerűen apró részle­tekre kiterjedő rendezését tartalmazza. Ebben a meglévő ingat­lanok felújítása, az üres te­­rületek beépítése, a nem javítható épületek lebontá­sa és újra felépítése szere­pel. Feladatát abban látja, hogy mindezek a munkák megfeleljenek az egységes városkép követelményei­­nek. A régi és új épületek esztétikailag kiegészítsék egymást. Feladata továbbá a döntések előkészítése, ja­vaslatok megtétele, vala­mint a tervek megrendelé­­se. Előterjesztéseit az illeté­kes szakbizottságok véle­ményezik. A végső döntés természetesen a képviselő- testület joga. Az általános rendezési terv, mely a város egészére vonatkozik már nem felel meg minden tekintetben a jelenlegi követelmények­nek így 1992-ben szeretnék újra elkészíttetni, melyben már érvényesíthetné eddigi tapasztalatait, s kialakult javaslatokat tehetne a ter­vezők­ felé. Ennek a tervnek már hosszú távon kell tartal­maznia a város igényeit, ezért erre nagyon oda kell figyelni. Szeretné ha a város egész területén megvalósulhatna egy magasabb szintű építé­szeti kultúra. A városköz­pontban épülő új épületek tervezésénél is szeretné el­érni, hogy egy valóban szép belvárosa legyen Kiskun­félegyházának. Beleszólási joga van, hi­szen mint főépítész, min­den építési engedélyt neki kell aláírni, s ami az em­lített szempontok miatt nem is olyan egyszerű do­log. Sajnos a kettős munka­kör miatt a városban ter­vezési feladatot nem vé­gezhet, de kárpótolhatja az ha a megvalósulásban az­ elképzelései érvényesülhet­nek. Ennek első jele lehet a Gorkij utcában épülő új üz­letház. A város egészére ki­terjedő elképzeléseket nagy­ban hátráltatja az a tény, hogy az utcák nagy része földes (sáros) a csatorná­zás hiányos. A város egyedül nem tud megbirkózni ezzel, így ta­nulmánytervet készítenek a város egészére kiterjedően. A csatornázásra engedélye­zési terv készül, melyre ál­lami céltámogatást szeret­nének igényelni 1992-ben, vagy az azt követő évek­ben, de számítanak a lakos­ság segítségére is hiszen a megvalósulás mindenki ér­deke. NÉMEDI LÁSZLÓ FIGYELEM! A Kiskunfélegyházi Városi Önkormányzat tájékoztatja a város lakosságát, egyéni és társas vállalkozókat, hogy a DUNAHOLDING Rt. közreműködésével létrehozta a DUNAHOLDING Kiskunfélegyháza Kft, amely megkezdte tevékenységét. A Kft. célja a vállalkozások segítése. A mérlegkészítési és adóbevallási határidők közeli­ek, ezért a Kft. gyors és pontos munkával vállalja: — az 1991. évi könyvvezetési és adózási hiányossá­gainak pótlását, — mérlegének, adóbevallásának elkészítését. Közreműködik az optimális eredmény kialakításában. Szervezi a vállalkozások alapítását. Címünk: Kiskunfélegyháza, Móra F. tér 9. Telefonon érdeklődni lehet 18 órától 61-718, 22-533 számon. Legyen a partnerünk!

Next