Félegyházi Közlöny, 1995 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-13 / 1. szám
2. Oldal Fiegyázi Közlöny Vélemények szabadon ... Vélemények szabadon ... Vélemények szabadon ... A választópolgároknak jelentem Köszönetet mondok mindazon 190 félegyházi polgárnak, aki kitöltötte és eljuttatta hozzám a CÉGÉR hirdetési újságban megjelent kérdőívet. Itt olyan kérdésekre kértem választ, melyek parlamenti munkámmal függtek össze, részben lezárt ügyekre vonatkozóan — ezekben az esetekben össze tudtam hasonlítani leadott szavazatomat a többségi véleménnyel —, másrészt pedig akkor még csak előkészületi fázisban lévő törvényjavaslatokra, azzal a céllal, hogy jobban megismerve a választók akaratát, döntéseimnél azt figyelembe tudjam venni. A 190 visszaküldött kérdőív még nem éri el azt a számot, melyből statisztikailag teljes értékű eredmények várhatók, de a választások alatt bebizonyosodott, hogy már néhány százas mintából, igen nagy pontossággal lehet következtetéseket levonni. Az eredmények a következők: 108 nő és 82 férfi nyilvánított véleményt. A nők átlagéletkora 49 év (hét 30 év alatti, a legfiatalabb 23 éves, négy 70 év feletti, a legidősebb 80 éves), a férfiaké 54 év (négyen 30 év alattiak, a legfiatalabb 20 éves, tizenöten 70 év felettiek, a legidősebb 79 éves). 1. Egyetért-e azzal, hogy valaki egyszerre töltsön be országgyűlési képviselői, valamint polgármesteri tisztséget? A döntő többség ezzel nem ért egyet. Nők esetében csak 13 igen, férfiaknál pedig 14 igen válasz volt. A parlamentben is nemmel szavaztam. 2. Egyetért-e azzal, hogy a polgármestereket közvetlenül válasszák? Elsöprő egyetértés nyilvánult meg. Csak egy férfi és 3 nő válaszolt nemmel. A szavazatom itt igen volt. 3. Egyetért-e azzal, hogy az önkormányzati választások ne kettő, hanem egyfordulósok legyenek? A többség igennel válaszolt, csak 15 hölgy és 7 férfi nemmel. A szavazáskor az igen gombot nyomtam meg. 4. Egyetért-e az EXPO esetleges lemondásával? A 190 megkérdezettből 30 hölgy nem értett vele egyet és 16 férfi, tehát a mérleg nyelve jelentősen az EXPO lemondása felé billent. Összesen 12 választó jelezte, hogy bizonytalan, mert a rendelkezésére álló információkat kevésnek, hiányosnak, helyenként ellentmondásosnak minősítette. Az EXPO lemondása mellett szavaztam, mert az azonnal jelentkező, biztosra felmérhető költségek aránytalanul meghaladták a várható bizonytalan, esetleges — és akkor is csak később megtérülő — bevételeket. Döntésemet indokolta az ország gazdasági helyzete és teljesítőképessége, valamint az is, hogy az előzetesen várt vállalkozói tőkének alig több mint 1%-a (!) állt biztosan rendelkezésre abban az időpontban. 5. Az egészségügyben bevezetett eddigi reformok hatására az ön véleménye szerint, hogyan változott az ellátás minősége? Hölgyek, 47 választó szerint nem változott, 45 véleménye alapján romlott, és csak öten írták azt, hogy javult. Férfiaknál ezek a számok, ugyanebben a sorrendben: 41, 33, 3. , A számokból az is látható, hogy többen nem is nyilvánítottak véleményt. Az eredmény azt mutatja, hogy nagyon sok még a tennivaló az egészségügyben azért, hogy az ott dolgozók munkafeltételei javuljanak, a betegellátás színvonalának érdekében. ti. Egyetért-e azzal, hogy a családi pótlék, meneket a család jövedelméhez igazítanak, úgy, hogy az eddigi juttatások nem változnának, de a későbbiekben az alacsonyabb jövedelműeknél az esetleges emelés nagyobb mértékű lenne? 69 férfi és 79 nő válaszolt igennel, tehát a többség egyetértene a család jövedelmi helyzetének figyelembevételével a családi pótlék megállapításánál, a családtámogatási rendszer átalakításánál. A szakértők is ezen a véleményen vannak, jómagam szintén ezt az álláspontot fogom képviselni, amikor ez a téma majd napirendre kerül. Megjegyzendő, hogy igen nehéz olyan igazságos rendszer kialakítása, mely valósan tükrözi családok százezreinek anyagi helyzetét és annak változásait! 7. Egyetértene-e azzal, ha megszüntetnék a gyermekek után járó adókedvezményt, de az így felszabaduló öszszeget teljes mértékben a családi pótlék rendszerében visszajuttatnák a családoknak? 58 férfi válaszolt erre a kérdésre igennel, 21 nemmel, míg hárman nem foglaltak állást. Nőknél 56 válasz volt igen, viszont már 42 nem, tízen nem nyilvánítottak véleményt. A hölgyek 42 „nem” voksa tükrözi, hogy döntően ők kezelik a családi kasszát, így érzékenyebbek, előrelátóbbak, óvatosabbak a család költségvetését befolyásoló tényezőkkel szemben. A személyi jövedelemadó rendszer egyes elemeinek alakulása, bizonyos kedvezmények, ellátások várhatóan júliustól alanyi jogon való juttatása (GYES, GYET), sok családot kedvezően fognak érinteni, de azt el kell ismerni, hogy a jelenlegi megoldás egyáltalán nem tökéletes, főleg a nagycsaládosok számára, remélhetőleg még 1995-ben lesz mód a korrekcióra. A kormány előterjesztés ezen pontjának hiányosságai, a hatastani vizsgálatok ellentmondásai és a módosító javaslatok egy részének megalapozatlansága miatt a név szerinti szavazásnál tartózkodtam, annak ellenére, hogy a parlament szociális és egészségügyi bizottsága — melynek én, is tagja vagyok — által kidolgozott javaslat alapján a családtámogatási rendszerbe 1,2 milliárd forint többletforrás került az eredeti elképzeléshez képest. Személyes sikeremnek könyvelem el, hogy a bölcsődei ellátás támogatásához benyújtott törvénymódosító javaslatom alapján, hosszas viták és egyeztetések után — igaz, a reméltnél kisebb összeg formájában — 335 millió forint épült be a költségvetésbe „gyermekek nappali ellátása” címszó alatt. Ez a pénz pályázható keret, tehát megfelelő program birtokában Félegyházára is kerülhet belőle, de olyan települések is beléphetnek a rendszerbe, ahol nincs bölcsőde. 8. Egyetértene-e azzal, ha szigorítanák a munkanélküli ellátás rendszerét? A férfiak elsöprő többsége erre igennel válaszolt, 70 fő, míg a nők közül 78-an. A 28 női „nem” (ketten nem válaszoltak) 3 idősebb válaszolótól eltekintve 55 év alattiakból érkezett viszsza. 9. Egyetértene-e azzal, ha a munkanélküliek ellátását szigorúbban kötnék közösségi vagy közmunkához? A férfiak közül csak nyolcan válaszoltak nemmel (koruk 21 és 48 év között), érdekes viszont, hogy az előző kérdésre mindegyikük igennel felelt (?!). Nőknél 91 igen, 12 nem volt az arány, 5 kérdőív ezen rovata üres maradt. Mintegy ötvenen részletesebben is leírták véleményüket, kérésüket, tanácsaikat — egyéb kérdésekről is —, külön köszönöm a bizalmat azoktól, akik nevüket és címüket is feltüntették. Egy vélmény a sok közül: „Jónak tartom a kérdőíves vélemény szondát. Remélem, több is követi. Kíváncsian várom a feldolgozás eredményét”. A közeljövőben ismét tervezek újabb kérdőívet közzétenni a CÉGÉR-ben, ezúton is kérem Önöket, hogy minél többet juttassanak vissza hozzám, tiszteljenek meg véleményükkel. Mit mond a közvélemény? Dr. Garai István országgyűlési képviselő Mit vár(sz), mit remél(sz) a 95-ös évtől? Seres Balázs, autószerelő: Azt kívánom a 95-ös évtől, hogy legalább úgy menjen, mint a 94-es, hisz ismerve a körülményeket, sajnos nem lehetnek illúziókra alapozott elvárásaink. Gácsi Kisné Genczinger Emese, bölcsődei gondozónő: Azt szeretnénk, hogy a közalkalmazottak bérének megállapításánál végre lépnének már túl az 1989-es minimálbér szorzón és az 1995-öst alkalmaznák. Úgy gondoljuk, hogy ez, mint minimális elvárás jogos a részünkről, hisz borzasztóan alacsony a bérezésünk a megélhetés költségeihez képest. Egyébként a törvény is előírja a béremelés ilyen mértékű alkalmazását. Bodor Béla, a Z-P Formular Kft. (nyomda) ügyvezető igazgatója: El kell mondanom, hogy nagyon sikeres évet zártunk 1994-ben. Azt várom, hogy 95-ben tovább folytatódjon a Z-P Formular fejlődése, növekedjen az árbevételünk. Úgy ítélem meg, hogy erre megvan a lehetőségünk. Fejlesztések előtt állunk. Valószínű, hogy 95- ben mintegy 2 millió márkás újabb fejlesztést hajtunk végre Félegyházán. Azt is várom, hogy a dolgozóink keresete tudjon növekedni és természetesen azt is, hogy a tulajdonosok meg legyenek velünk elégedve. Mint köztudott, mi egy német-magyar vegyesvállalat vagyunk és csak akkor haladhatunk előre, ha minden érdekelt megtalálja a számítását. Farkas Magdolna, MÁV nyugdíjas: Mintegy 43 éves munkaviszony után kapott nyugdíjas sajnos igen alacsony. De ez miatt nem is panaszkodni, hisz nincs különösebb értelme, s eredményre sem vezet. Hogy rendszeresen emelik a nyugdíjakat az jó, de ez nem jelenthet igazi megoldást. Inkább a szédületesen emelkedő áremelkedést kellene valahogy megfékezni, s akkor nyugodtabb körülmények között, kevesebb idegfeszültséggel tudnánk élni, mi idős, alacsony nyugdíjasok éppúgy, mint a gyermekes családosok, de talán még a munkanélküliek is. A 95-ös évtől mindenekelőtt jó egészséget várok mind magam, mind az egész csillád számára, hisz az a legfontosabb. Kis-Elek Imre, vízvezetékszerelő: Kívánságom annyi: ne legyen rosszabb a 95-ös év, mint a 94-es. Molnár Zsigmond, egyéni vállalkozó: A 95-ös évtől azt várom, hogy legalább akkora forgalmunk legyen, mint 94-ben, mert úgy volna esélyünk átvészelni az évet. Bár nem sok reményt fűzök hozzá, mert az emberek egyre emelkedő megélhetési költségei maximálisan ki fognak hatni a fogyasztás szintjének alakulására. Az én véleményem szerint — a fentiekből adódóan is — az idén nagyon sok kisvállalkozó tönkre fog menni. Nagyon sokan csődbe mennek, mert egyszerűen nem tudják finanszírozni a magas költségeket. Ha a kormány továbbra is ilyen drasztikus lépéseket tesz, annak igen káros következményei lesznek. Hogy meg akarják fékezni a „fekete gazdaságot” az helyes elképzelés. De sajnos nem tudják. Nem tudják megfelelően megadóztatni az engedély nélküli tevékenységeket, mint ahogy nem tudják megfelelően megadóztatni az elmúlt 4 évben „megszületett” milliárdosokat sem. Még sajnos akkor sem fog ez sikerrel járni, ha Békési úr személyesen veszi a kezébe ügyeiket, s papírjaikat. Akiket meg tudnak adóztatni (fogni) azok a kisvállalkozók és a bérből, s fizetésből élők. A kisvállalkozók között sok nyugdíjas van, sok kényszervállalkozó, akinek megszűnt a munkahelye és a munkanélküli hivatal helyett vállalta (megfelelő tőke nélkül) ezt a kényszerpályát. Ők lehetetlenülnek el és mennek tönkre, s ez országos szinten nagy gondokat fog előidézni. Nincs más út, mint meg kell próbálni több lábon állnunk. Én is ezt teszem. Csak így van esély a túlélésre. Ennek a reményében — bár szorongással — bízom a 95-ös évben. Nagy György 1995. január 13. Nemes gesztus volt Köszönetemet fejezem ki az alábbi támogatóknak az ötös ikrek karácsonyi megajándékozása alkalmából nyújtott adományaikért: — PRIMŐR Nemzetközi Kozmetikai Kft. Kiss Zsolt úrnak, — CREDO R.T. Berki János úrnak, — SZIGMA Kér. R.T. Bense Zoltán úrnak, — KUNÉP Kft. Bozóki László úrnak, — Kiskunfélegyházi OTP Rt. Kis Ferenc úrnak, — SPRINT Kerékpár szalon, Endre József úrnak, — Pintér Művek, Pintér József úrnak. Segítségükkel sikerült az ikrek karácsonyát boldogabbá tenni. . . Tisztelettel: Ficsór József polgármester „A nép jóléte a legfőbb törvény” Valami visszafordíthatatlan történik velünk. Haladunk a korral, de mi lesz az utókorral? Észrevétlenül belénk rögződött a „Mi lesz velünk, hová jutunk így?” — szindróma. Karjába szorított valamennyiünket ez a pénzhiányos világ. Akinek sok van belőle, az még többet akar — és nemcsak álom számára egy nagyobb utazás, akár Thaiföldre is. Más beéri a tévében látottakkal, mert más választása nincs. Miután kötelező befizetéseit elintézte , OTP, gáz, villany, lakás stb. osztva-szorozva lép egyik nap hajnalából a másikba és varázsolja elő a családnak — beosztás, hogy holnapra is maradjon, a betevő falatot. Valamikor a nagymamám cédulával a kezemben küldött a boltba. Tudta mi mennyibe kerül, és egy fillérrel sem adott többet. Ma már cédula nélkül megyek vásárolni, de sose tudom holnap mennyit fogok fizetni. Elszomorít. Mégis van megoldás, egy megoldás, ami bennünk rejtőzködik. Hisz mint mindent, a változások korát is meg lehet szokni, csak elviselni egyre nehezebb. Fel kell szabadítani a bennünk rejlő energiákat és meg kell próbálni lerázni magunkról a hétköznapok gondjait, hogy életünk elviselhetőbb legyen, ne olcsó regény az utókor számára. Hiszem, mindenkiben ott lakozik egy jó marék életszeretet és kitartás, amit kar gúzsba kötni és elfeledni. Most még mindent újra kezdhetünk, még ma , mert holnap talán túl késő lesz nevetni, bizakodni, biztatni. „A nép jóléte a legfőbb törvény.” (Cicero) M. I. Csak a kutya a hibás? Olvasom újságokban, mostanában egyre gyakrabban, hogy kutyák vagy macskák által okozott harapástól emberek meghaltak. Nagyon sajnálom, hogy ilyen esetben nem egy hivatalos közlemény jelenik meg, mely minden tényt és körülményét pontosan leír. Némelyek nagyon ellenségesek, sokkoló hatásúak, és így még az állattartókkal, állatbarátokkal is ellenszenvet alakít ki. Én azokkal értek egyet, akik különböző olvasói levélben úgy reagáltak hasonló témára: „... aki az állatokkal szemben szadista, az embertársaival szemben is az ... szadisták ... azok akik akkor érzik jól magukat, ha állatot és embert szenvedni látnak ...” Városunkban is sokak úgy állnak az úgynevezett kóbor kutya témához, hogy telefon a sintértelepre, itt vagy ott látnak kutyát, hallják éjszaka az ugatást — gyűjtsék be a sintértelep dolgozói. Tisztelettel kérdezem, mikor intéződnek el ily gyorsan hivatalos, névvel ellátott, esetleg illetéket lerótt ügyeink? A névtelen bejelentők miért nem a megoldás keresésén fáradoznak, miért nem a segítő szándék vezérli őket, hogy javaslatot tegyenek arra, hogy lehetne odahatni, hogy ne válljanak a kutyák, macskák kóborlókká. Miért nem a gazdi megbüntetésének módján fáradoznak, hogy erre tegyenek javaslatot? Erről, is szeretnék olvasni az újságban! Csak a kutya a hibás? Rendelet van alkotva. Ha az utcán gazda nélkül van , megbüntetjük. Jól! Az életével fizet érte. Mert a gazdi nem fizet. Miért fizetne? Hisz ő adott túl rajta! Napokkal, hetekkel vagy hónapokkal ezelőtt. Az csak egy kutya. Eszik. Védőoltást kell adatni neki (ivartalanítani is kellene) — ez a cikkíró megjegyzése), ugat (vagy sokat vagy keveset — mert gond lehet mindkettő), különben is: „meg tudom én védeni magam —■ szereltetek fel zárat.” Életével fizet érte. Ám előtte „elgondolkodhat”, milyen buta mondás. A kutya az ember hű társa. Ő lenne! Ha engednék. Járókelők után szegődik. Éhes. Vagy csak szeretetre éhes? Szeretne gazdát választani. Ám az ember nem hű társa a kutyának. E témában talán tudna segíteni a városunkban létrejött „Fidó-bácsi” alapítvány, melyről azt hallottam, a kóbor kutyák, macskák megsegítésére jött létre, de sajnos azóta nem hallunk róla — pedig szerintem a pénzadomány kérésén túl, bármiféle ötlet, javaslat propagálása, illetve ilyenre javaslat nagy segítséget nyújtana e probléma emberséges és állatbarát megoldásához. Név és cím a szerk.-ben