Félegyházi Közlöny, 2002 (11. évfolyam, 1-26. szám)

2002-10-18 / 21. szám

4. oldal Programajánló Zenészbált tartanak október 26-án 18 órától a zeneiskolában. A jótékonysági va­csora­bál bevételét a borsihalmi Művész­telep felújítására kívánja fordítani a Kis­kunfélegyházi Fúvószenekari Egyesület. A belépő ára 1500 Ft, a támogatói hozzájáru­lás tetszőleges. Érdeklődni az iskolában és a 06 20/344-1114-es telefonszámon lehet. Köztársaság napi megemlékezést tar­tanak október 22-én reggel, 7.50 órakor a Constantinum intézményben, melynek ke­retében jutalmazzák meg a jó tanulmányi- és sporteredményt elért tanulókat. Vendég, Nemes-Nagy Tibor a Bács-Kiskun Megyei Testnevelési és Sport Hivatal igazgatója. Dobó Irma nyugalmazott rajztanár al­kotásaiból nyílt kiállítás október 16-án a TEMI Szakmaközi Művelődési Ház Galé­riájában. A tárlat október 25-ig látogatha­tó, naponta 8-18 óráig. Firenze a reneszánsz művészet bölcsője címmel tart előadást Bella Rózsa grafikus­­művész, tanár október 28-án 18 órától a városi könyvtárban. A rendezvény az in­tézmény művészettörténeti előadássoroza­tának következő programja. Illyés Gyula költőre emlékezik - szüle­tésének 100. évfordulója alkalmából­­ Ju­hász István a Móra Ferenc Gimnázium ta­nára. A rendezvényre október 31-én 18 órakor kerül sor a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. Pályázatfigyelő IX. BETLEHEMI JÁSZOL KIÁLLÍTÁS. Pályázati felhívás A Magyar Kézműves­ségért Alapítvány és a Magyar Országos Mű­vészi Kézműves Egyesület - a BKIK Kéz­műipari Tagozattal együttműködve - “Betle­hemi jászol’ ’ címmel 9. alkalommal hirdet nyil­vános pályázatot hazai és határon túli magyar hivatásos kézművesek, népművészek, ipar­művészek valamint műkedvelő alkotók (egyé­ni és csoportos jelentkezők) részére. Cél: az 1940-es években dr. Schwartz Elemér szer­zetes által kezdeményezett betlehemkészítő mozgalom hagyományainak felelevenítése. Pályázni bármilyen természetes anyag felhasz­nálásával e témában készült, hagyományos és modern stílusú alkotással egyaránt lehet. Jelentkezési határidő: november 6. Cím: 1392. Bp. 62. Pf. 289. CULTURA NOSTRA címmel hirdeti meg a Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Rákó­czi Szövetség történelmi versenyét. Témája: a vesztfáliai békétől a Rákóczi szabadsághar­cig. Magyarország története 1648-1703. kö­zött. Részt vehetnek magyarországi és hatá­rainkon túl élő magyar középiskolások 3 fős csapatokban képviselve iskolájukat. Az első forduló írásbeli feladatsorát a Kárpát-meden­ce különböző városaiban készítik el a részt­vevők 2003. január 21-én. A döntő a Pan­nonhalmi Bencés Gimnáziumban 2003. áp­rilis 11-én kerül megrendezésre, amelyre a legjobb teljesítményt elért 10 csapatot hívjuk meg. Jelentkezni november 5-ig lehet Pan­nonhalma, Vár u. 1.9090. címen. DIÁKOK AZ OKTATÁSI ÚJSÁG­ÍRÁSÉRT A Felvételi Információs Szolgá­lat pályázatot hirdet Diák az oktatási újság­írásért címmel, amelyen részt vehet minden újságírás iránt érdeklődő középiskolás diák. Célja, hogy a tehetséges, jó íráskészséggel rendelkező középiskolások számára szakmai érvényesülést szerezzen a magyar médiában. A pályaművek tartalmi megkötése, hogy a cikkeknek kapcsolódniuk kell a magyar köz­vagy felsőoktatáshoz. Terjedelem: legkeve­sebb 1500, legtöbb 4500 leütés lehet. A leg­jobb pályázóknak a Felvételi Információs Szolgálat rendszeres publikálási lehetőséget biztosít az Egyenes út az Egyetemre felvételi hírújságban, valamint esetenként más orszá­gos terjesztésű sajtótermékben is. Leadási ha­táridő: november 12. Cím: FISZ Egyesület 1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 17/a. A Petőfi Sándor Városi Könyvtárban a pá­lyázatokról részletesen tájékozódhat a SANSZ c. pályázati lapban vagy az Interneten. Félegyházi Közlöny Diákszínjátszók Félegyházán Folytatás az 1. oldalról. Huszonhárom határon túl és ha­zai város (Arad, Aszód, Bonyhád, Debrecen, Doroszló, Fehérgyar­mat, Fehéregyháza, Kaposvár, Kiskő­rös, Magyarcsenge, Kis­kunfélegyháza, Nagybánya, Kis­kunhalas, Segesvár, Nagykani­zsa, Székelyhíd, Sárbogárd, Szé­kely­keresztúr, Székelyudvar, Óbecse, Marosvásárhely, Felsőőr, Kismarton) diákszínjátszói rész­vételével rendezték meg váro­sunkban az elmúlt hétvégén a III. Nemzeti Diákszínjátszó Találko­zót. A III. Nemzeti Diákszínjátszó Talál­kozó ez alkalommal is a Petőfi-szo­bornál megtartott ünnepséggel kez­dődött. A köszöntők után a megnyi­tó résztvevői nemzeti színű gyertyák­kal vonultak végig a főutcán a Kos­suth Lajos Középiskola és Szakis­koláig, ahol a Budapest Táncegyüt­tes műsorát élvezhették. Másnap a Móra Ferenc Művelődési Központ­ban ....színjátszók előadásával kez­dődött el a háromnapos fesztivál. A diákszínjátszó csoportok a magyar és a világirodalom klasszikus darabjai­ból válogattak. A fesztiválprogramok mellett esténként az ifjú színészek különböző szórakoztató műsorokon vehettek részt. Egyebek között meg­tekinthették a Bohém Ragtime Jazz Band koncertjét, Maksa Zoltán hu­morista műsorát, a Komáromi Jókai Színház előadásában Edward Albee: Nem félünk a farkastól című darab­ját, Hunyadi László marosvásárhe­lyi szobrászművész kiállítását. A di­­ákszínjátszó találkozó keretében avat­tak Petőfi-szobrot a gépészeti­ szak­­középiskola udvarán, illetve tartottak megemlékezést az első országos Pe­­tőfi-ünnepség 135. évfordulóján, a Petőfi-háznál. Az ünnepélyes ered­ményhirdetésre október 13-án, vasár­nap került sor. A találkozón a legki­válóbb színjátszókat, rendezőket, leg­jobb irodalmi adaptációkat díjazták, illetve külön elismeréseket oszottak ki a Petőfi-kultusz ápolásáért, és a teljes színpadi eszközhasználatért. A rendező iskola idén is több díjat hó­dított el. 2002. október 18. Emlékezünk... A Petőfi-emléktábla felavatásának históriája Az 1867. október 13-i táblaavatási ünnepségnek szerencsére két hiteles, kellő alapossággal megfogalmazott for­rása is van. Balogh Ödön tanító, hely­­történeti kutató, a százéves évforduló közeledtével a Petőfi Népe egyik szá­mában tudatja velünk, hogy a Petőfi­­házon lévő emléktábla Reményi Ede ér­deme, valamint az avató ünnepség­nek 1967. október 13-án lesz a 100 éves évfordulója. A Honismereti Kör akkori elnöke Fekete János helytörténész fel is kéri a cikk íróját a megemlékező elő­adás megtartására, jelezve azt is, ha ko­molyabb tanulmányban összegezné a nagy esemény történetét, annak megje­lentetéséről is szó lehet. Balogh Ödön tollából október 8-án egy emlékező cikk jelenik meg “Beszélnek az elsárgult pa­pírok” címmel, a megyei lapban. Rövid áttekintése volt ez a 100 évvel ezelőtti eseményeknek. Később alapos kutató­munka eredményeképpen a tanulmány is elkészült “A Félegyházi Petőfi Em­léktábla története” címmel. Az országos hírű eseményről egy má­sik forrás is számot ad. Ugyanis a ren­dezvény szervezésére alakult Bizott­mány felkérte és meghatalmazta Pász­tor Ferencet - aki az előkészítésben, le­bonyolításban elismerésre méltó érde­meket szerzett - hogy “Emlékiratban” foglalja össze a neves nap eseményeit. Az emlékfüzet Szegeden 1868 augusz­tusában, a Berger-féle nyomda jóvoltá­ból napvilágot is látott. Az esemény elő­zeteséhez még idekívánkozik a Magyar Újság 1867. augusztus 8-i számában megjelent Félegyházához intézett üze­net, miszerint Kiskőrös levél útján pro­testál az ellen, hogy a Félegyházi Ka­szinó “márványlappal” kívánja jelölni azt a házat, melyben Petőfi Sándor szü­letett, holott ők már a “szülőházat meg­jelölték márványlappal.” Mint tudjuk, az emléktábla Gerenday pesti szobrász műhelyében 1861 elején elkészült és Szabó Sándor házában várta az avatás eljöttét. A várakozás több éves, mert az akkori politikai viszonyok nem tették még lehetővé Petőfit ünneplő rendez­vény megtartását. A lehetőséget a ki­egyezés hozta meg végre. Reményi 1867 augusztusában levelet küld a Társalgó Egylethez, melyben írja: “Elérkezettnek látom az időt, hogy a már hét év óta készen lévő emléktábla rendeltetési he­lyére illesztessék. Kérem az Egyletet, hogy ez ügyben határozzon, s az ünne­pély napját tűzze ki.” A kaszinó, képviselő-testülettel egyet­értve az ünnepség napjául október 13- át (vasárnap) jelölte meg. A tanács és a kaszinó 10-10 tagból álló Bizottmányt szervezett az ünnepély lebonyolítására. Megmozdult az egész város, céhek, egy­házak, iskolák és sok más szervezet sorra ajánlották fel anyagi és személyes segítségüket. Igen széleskörű meghívás történt az avató-ünnepségre. Meghív­ták gróf Ráday Gedeont a Hármas Ke­rület főkapitányát, a szomszédos tele­püléseket, városokat, a Magyar Tudo­mányos Akadémiát, a Kisfaludi Társa­ságot, majd az Országos Honvéd Egy­let elnökét. Arany János az akadémia t­tnoka levélben köszönte meg a meghí­vást és mint levelében írja “a közszel­lem nemes megnyilatkozását örvendve látja a szabad Kun Félegyháza tettében, mely által azon hajlékot, hol Petőfi Sán­dor zsenge évei lefolytak, az utókor szá­mára maradandó emlékkel kívánja meg­jelölni.” A költő kortársak közül itt volt Jókai Mór, Szász Károly, Tompa Mihály, Gyulai Pál s jelen volt Petőfi István, és a költő fia Petőfi Zoltán is. A pesti ven­dégek dél körül érkeztek. Hangos él­jenzés és kitörő öröm fogadta Percei Mór tábornokot, aki még csak a nyár folyamán térhetett haza 18 évi keserves bujdosásából. Őt Szabó József üdvö­zölte. Ünnepélyes fogadtatásban része­sült Reményi Ede, Plotényi és a nagy énekes Füredi Mihály is. A Szózat el­hangzása után Fazekas Lajos ügyvéd, Petőfi gyermekkori játszótársa lépett az emelvényre, s meleg szavakkal emléke­zett a költőre. “Most midőn ez ünnepé­lyes alkalommal, a nemzet dicső dalno­káról, Petőfi Sándorról vagyok szeren­csés néhány igénytelen szót mondani, sokkal csekélyebbnek érzem magam, sem hogy érdemeiről szóljak, mert ah­hoz méltóbb alak illik, mint az enyém. Egyetlen oka van melynek alapján jo­gosítva hiszem magam ezen helyet né­hány pillanatra elfoglalni, s ez az, hogy “játszótársa” voltam. Mindkettőnket az 1923. év hozott létre, e kor gyermekei azok, kikről a költő e városban énekelte 1848-ban: Hol vagytok ti régi játszótársak Közületek csak egyet is lássak . Méltatását befejezve következett han­gos éljenzés közepette a leleplezés. Majd 14 fehérruhás lányka koszorúzta meg a mellszobrot. Ezután Szász Károly köl­tő szavalta el a “Petőfi gyermekkori lak­helye” című, ez alkalomra írt igen meg­ható ódáját. Reményi Ede lelkes felszó­lalásából idézzük ide a következőket: “Ha elgondoljuk, hogy magában véve egy kis emléktábla leleplezése országos eseménynek nem tekinthető, mégis a haza több részéről szép számmal jelen­tek meg, az Akadémia, a Kisfaludi Tár­saság képviselőket küldtek, nem válik­­, ez­által mindenikünk szemében ez az ünnep rendkívüli fontossá. Igenis ura­im itt nem pusztán egy tábla megszem­lélése, hanem az elv diadala jön számí­tásba.” Éljen közöttünk Petőfi emléke­zete, ezzel zárta nagy éljenzés közepette elmondott beszédét. Ezt követte a dalár­da, előadta “Itt születtem én ezen a tá­jon” c. dalt, melyet Pintér Ádám félegyházi karnagy komponált meg a költemény szövege alapján. A Himnusz elhangzása után a tömeg a tanácsházá­hoz vonult, folyamatosan éltetve Perceit, a Pákozdi csata hősét. Délután három óra tájt ágyúdurranás jelezte, hogy el­kezdődött a díszebéd a városháza nagy­termében. Érdekessége a napnak, hogy a szegedi születésű Joó János, a reform­kor jellegzetes alakja Egerből, ahol ez időben élt, egy akó vörös bort küldött a lakomához, az ünneplőknek. A pohár­köszöntők sora között felszólalt a hős tábornok is, hangsúlyozva, hogy “most a hazának olyanok életére van szükség, akik a népet és a hazát hűségesen szí­vükbe zárják.” Gyulai Pál az Akadémia küldötte lelkes szavak közepette emelte poharát Félegyháza derék polgáraira. Már eléggé későre járt az idő, amikor hét órai kezdettel az akkori Duttyán ven­déglő nagytermében megkezdődött a műsoros est. Bemutatták a félegyházi Keserű-Bérczy Ilona “Petőfi emlékeze­te” című három felvonásos színművét, melyben maga a szerző is szerepelt. Re­ményi Ede, Plotényi zongorakíséreté­vel “Petőfi emlékezete” c. saját szerze­ményét mutatta be. Őt követte a népsze­rű Füredi Mihály népdalénekes. Oly­kor vele énekelt a lelkes közönség is. A nevezetes, ünnepi díszekben pompázó bál este 10 órakor vette kezdetét a vá­rosházán, melynek bevételét a pesti Pe­­tőfi-szobor létrehozásához ajánlották fel. Hajnalig tartó mulatsággal zárult a nap, Félegyháza történetének felejthetetlen napja, 1867. október 13-ának napja. Ké­sőbb számtalan köszönőlevél, újsághír, beszámoló tudatta szerte az országban élőkkel, a jeles és bátor kezdeménye­zést, a táblaavatás, a Petőfit ünneplő ren­dezvény tényét. Reményi Ede még néhány napot a vá­rosban töltött és kérte a tekintetes Taná­csot, hogy az “emléktáblával ékesített Petőfi-ház” környékét Petőfi-térnek ne­vezzék el. Szász Károly költő röviddel a ren­dezvény után így értékeli a nap esemé­nyeit: “Szép volt nekünk, kik jelen vol­tunk, akik nem jöttek el bánhatják, mert elmulasztottak egy szép napot, sőt rész­ben röstellhetik is, mert elmulasztottak ■egy kötelességet.” Gyulai Pál “A Pető­­fi-ünnepély” c. jelentésében többek kö­zött a következőket írja: “egyszerű és benső volt, méltó ama költőhöz, kinek jellemző tulajdonságai, az őszinteség, egyszerűség és bensőség.” Kedves Olvasó! A 135 évvel ezelőtti nap eseményeit bemutató írásom kissé szűkszavú és hé­zagos ugyan, de talán így is kiolvasható belőle az a határtalan lelkesedés, össze­fogás, segítőkészség, ami akkor meg­nyilvánult a város népe és vezetői ré­széről. Ez lehet talán a legfőbb tanulsága a visszaemlékezésnek. b.gy.

Next