Félegyházi Hírlap, 1894 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1894-01-01 / 1. szám
ik mint. hazafias ébredés korszakában, mint a magyar szabadságharc világra szóló napjaiban s az ezt követő gyászos visszahatás idejében és azóta mindig 50 esztendőn át szerzett irói és hazafiai érdemei hálás elismeréséül e város hinpolgárává választjuk és részére mindazon jogokat biztosítjuk, melyek e város polgárait határainkon belül és kívül megilletik. Minek hiteléül, midőn e megválasztás tényét a város megszállásáról vezetett jegyzőkönyvünkbe beiktattuk,részére ezen oklevelet törvényes alakban, aszokott aláírásai és az esetünkkel megerősítve kiadták. Kelt Kis-Kun-Félegyházaváros képviselőtestületének 1893. évi Mindszent hava 22 ik napján tartott közgyűléséből. Ulrich István, Dr. Zámbó Géza, főjegyző, polgármester. A díszoklevéltől aranyozott zsinóron aranyozott szelencében a város pecsétje függ. Jókai díszoklevelét január 6- án küldöttség viszi Budapestre, hol a Vigadóban a küldöttségek ünnepélyes fogadtatása alkalmával adják át az ünnepelt írónak. A feliratot pedig a vármegyei küldöttség tisztelgésével egyidejűleg nyújtják át József főhercegnek. Irodalom. I . A Magyarország első számának gazdag választékos tartalma nemcsak a lap értékének, politikai pártállásának körvonalait tünteti fel, hanem a hírlapirodalomnak magas intelligenciájával arról győzött meg bennünket, hogy a „Magyarország“ megjelenésével a közlekedések, érintkezések közvetlenségét bámulatos előnynyel képes kihasználni; értesülésünk szerint — szerkesztőségének helyiségeibe futnak egybe, a telefonok, arra képesíti e lapvállalatot, hogy mi, a vidék közönsége — kezdet nehézségeinek dacára alig néhány óra alatt a világ eseményeiről s az ország különböző vidékeiről kimerítő és megbízható tudósításokat nyerünk.— A Magyarország, este 7—11 óra között készül , s az útirányok szerint a leggyorsabb vonatokkal fokozatosan nyer továbbítást. Ez a haladás meglepő, korszakot alkotó hazánk kulturfejlődésének történetében. Ez alapon meg vagyunk győződve,hogy ezen új lapvállalatot, — mely gyors tudósításának szervezése, fejlesztése óriási áldozatot igényel — megérdemelt méltó támogatásban részesíti a vidék közönsége, melynek érdekeit a „Magyarország“ legméltóbban szolgálja. Az eddig megjelent mutatványszámok gazdagság, tartalom tekintetében nemcsak a versenyt állják ki a többi fővárosi lapokkal, de sok tekintetben azokat felül is múlják. Az új lap bevezető cikkéből felelevenítjük olvasóink előtt az alábbi részletet. „Független voltunkat az a körülmény, hogy az országos függetlenségi és 48-as párt közlönyének valljuk magunkat, sem nem korlátolja, sem meg nem zavarja. Mert nem azzal a jogcímmel kelünk életre,hogy a párt minket támogasson, hanem azzal, hogy becsületes igazhitűséggel hirdessük e pártnak igazságait. Ezeket az igazságokat nem egy programmkészítő bizottság állapította meg. A mi igazságunkat háromszázhatvan évnek balszerencséje tolta előtérbe. Érveinknek súlyt ad a tapasztalat ; célunkat támogatja az élet; kitartásunkat megedzi az öntudat. A feleselést nem szeretjük, a vitát elfogadjuk. Mindig úgy lesz az, hogy az ellenfél a szemünkbe nézhessen és soha se a hátunkra. A fáklyát, melyet ezennel meglobogtatunk, azzal az óvatossággal akarjuk kezelni, hogy ne égessen, csak melegítsen ne gyújtson, csak világítson. Aki léhaságot, vagy a családi életnek idegrázó drámáit és az irodalmi elfajulásnak inyenckedő hirhajszását várja lapunktól, csalódni fog. Nekünk anyagot a méltatásra, a bírálatra, a megrovásra kizárólag csak a közélet fog nyújtani. Utunk a misszionáriusok útja, nem pedig az ágenseké. Bálványunk nincs , de van ideálunk. A független állami élet összes kellékeit megszerezni, Magyarországból magyarországot alkotni , ezt az ideált követni fogjuk hűséggel, buzgósággal, kitartással. Kifáradhatunk, de el nem lankadunk, leroskadhatunk, de meg nem pihenünk. Ilyenek vagyunk. Ilyenek leszünk. A Magyarország munkásai. A karácsonyi számban Holló Lajos „Nemzeti öntudat“ címen ír remek cikket, melyből álljanak itt a következő sorok ! „Egy erőteljes nemzeti öntudatnak kell áthatnia a magyar faj minden tagját, amely mindenkit munkára és tevékenységre ösztönöz. Erős érzékkel kell bírnunk szabadságunk, nemzeti intézményeink iránt. • Ha már kevesen vagyunk, legyünk legalább mi igazán magyarok. Legyen a föld magyar, melyet lakunk. Legyen a nyelv magyar, melyet beszélünk. Legyen az irodalom, művészet magyar, melyet pártolunk. Ne egyesek álljanak elszigetelten érzelmeikkel a közönyös tömegben, hanem a tömeg ragadja el az ölenkölt hazafias érzelmeivel az egyeseket. Ha az ár megindul, ki fog annak ellenállhatni ? Bércek és völgyek, kunyhók és paloták viszhangzani fognak a nemzeti érzelem lelkes zajától. A feltámadt nemzeti öntudat tiszteletet parancsol majd hatalmas erejével, lelkesültséget támaszt melegével és áldást hint szeretetével. A magyar nemzet újjászületését teremti meg a nemzeti öntudat felébredése. Vajha minél előbb üdvözölhetnék ezen öntudat felébredését.“ A Magyarország előfizetési ára egész évre 14 frt. Tanítóknak (kedvezményes áron) 12 frt. Szerkesztőség Sándor utca 2. kiadóhivatal Rostély utca 2. Budapest. — Naptárunkat, a Félegyházi Nagy Képes Naptárt, rövid idő alatt elkapkodták. Ranczay kiadónk kénytelen volt után rendelni,hogy az előjegyzőket kielégíthesse. Tegnap érkezett meg a második küldemény melyből előfizetőink — 1 frt helyett, — 50 kr. kedvezményes áron tehetik megrendeléseiket. A naptár telve van helyi érdekű mutató közleményekkel, melyek legnagyobb részben Cupido tollából erednek. Felhívjuk előfizetőinket, kik a kedvezményre igényt tartanak, hogy — ha a Félegyházi Nagy Képes Naptárt meg akarják szerezni, — előjegyzéseiket még a hét folyamán megtegyék, nehogy a csekély számban nyomott példányok elfogyjanak s olvasóink — kiknek kedvéért a naptár készült — a nélkül maradjanak. — Ünnepi olvasmányok. Ily címen jelent meg egy kedves, népies kötet Jóka 50 éves irói jubileuma alkalmából, a magyar nép és ifjúság számára. Kiadta az Eötvös-alap. A mű önmagát dicséri. Mutatóul álljon belőle itt Pósa Lajos 8 soros versecskéje , s nem volt oly hét, hogy Báthy gróf el ne jött volna kétszer is hozzánk, de szüleimnek beleegyezését házasságunkhoz kikérni egyre halasztotta, s midőn pirulva bár, de kénytelen voltam azt sürgetni, mert szerelme zálogát már szivem alatt hordoztam, akkor ő megszüntette látogatásait; s midőn én levelet írtam neki, melyben szerelmünkre hivatkozva kértem őt, hogy ne hagyjon gyalázatban, azzal válaszolt, hogy rokonai tiltakoznak az ily házasság ellen, de ha sikerül őket megnyerni, illetve beleegyezésüket kieszközölni, akkor azonnal megesküszik velem. E levele kétségbeesetté tön. Szüleim előtt sem titkolhattam többé semmit s mielőtt gyermekem megláthatta volna a világot, szüleim házuktól elűztek. Én R . . . ben lakó nagybátyámhoz menekültem, hol pártfogásra és ápoló kezekre találtam, honnan pár hét múlva ismét írtam a grófnak egy levelet, melyben összeszedtemminden tehetségem szomorú helyzetemet úgy ecsetelni, hogy a gróf szivét könyörületességre bírhassam, kérve őt, hogy ne hagyjon el engem és ártatlan gyermekét. Báthy gróf azt válaszolta most már egészen nyílt arcátlansággal, hogy tudhattam, miszerint ő házasságot nem köthet velem, s hagyjak fel nagyravágyó tervemmel, melylyel magamat abba a körbe szeretném feltolni, hanem ad ő nekem s gyermekem számára évi tartás dijat, többet mint a mennyit a törvény rendelne. E válasz egészen kiábrándított s szivem, mely csak nem rég oly epedően lángolt érette, határtalan gyűlölettel telt el iránta, s nemhogy a lealázó tartási dijat el nem fogadtam, hanem elkeseredettségemben borzasztó bűnre vetemedtem. Egy elvetemedett gonosztevőt béreltem fel gyilkosául eladott ékszereim árával, ki egy este a színházból magányosan hazatérő grófot orozva támadta meg. A támadás annyiban nem egészen jól sikerült bérencemnek, a mennyiben a gróf sebe nem jön rögtön halálos, s ugyan azt a tört szúrta a gróf bérencem szivébe, melylyel az a grófot tüdejében megsebezte, ki is pár óra múlva szintén meghalt. Én, mint a bűnnek szerzője még csak gyanúba sem jöttem, mivel senki másra nem gondolt, mint, hogy a gróf rablógyilkosság áldozata lett. Bosszúm ki lett öntve, de lelkiismeretem azóta mindig háborog s midőn nagybátyám meghalt neje nagyon szegény sorsra jutván egyedül is alig tengethette életét, minek következtében a már 5 éves fiamat egy jó szivü gazdaembernek adtam örökbe, magam pedig e zárdába jöttem, hol egykor tanuló voltam s hol már 60 év óta vezeklem bűneimért. A beteg elhallgatott, a kimerültség vett rajta erőt s lehunyta szempilláit. Az öreg Jeromos atya zsebkendőjét szemére nyomva feltartózhatatlan zokogásban tört ki. A beteg felnyitá szemeit s csodálkozva forditá az öreg szerzetes felé arcát s alig hallhatólag kérdezé: miért sir ön testvér? Ugye borzasztó bűnt cselekedtem. Mi lett fiából s hogyan hivták? Kérdé a szerzetes a nélkül, hogy előbb a kérdésre felelt volna. „Félegyházi Hírlap“ Jókai Mórnak. Milliókat énekdos Láng-eszed ragyogva, Minden kéz babért fon Fenkölt homlokodra. Legszebb koszorúja Mégis homlokodnak, A mit a gyermekek Kis kacsói fonnak. A kis kötetet a vallás- és közoktatásügyi miiszter valamennyi kir. tanfelügye- lőségnek terjesztésre ajánlja. — Singer és Wolfner budapesti cég bizománya. Ara 30 kr. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 8326 szám. k. j. 893. Hirdetmény. Az 1894. évre az 1884. évi XVII. t. c. 167. illetve 169. §-a értelmében Kun-Félegyháza város részére 20 és a Kis-Kun alsó-járás részére szintén 20 iparhatósági megbízott lesz választandó, mely célból az iparhatósági megbízottak megválasztására határidőül az 1894. évi január hó 6.-ának d. e. 9 órája kifüizetik. Miről úgy az iparosok, mint a kereskedők értesittetnek. Nem tudom mi lett belőle, válaszoló az apáca főnöknő, soha sem hallottam róla semmit. Azóta 60 év múlott el s fiam már meg is halhatott. Az én nevem Andor Zsófia volt s fiam, mint törvénytelen gyermek az én nevemet örökölte; Andor Bélának hivták. Az öreg szerzetes sokáig nem birt szóhoz jutni, hanem megfogta a főnöknő piciny sárga kezét s azt csókjaival halmozta és könyeivel áztatta, majd az álmélkodó haldokló fölé hajolva csókolta annak arcát, szemeit s zokogástól elfojtott hangon rebegő, minden bűneidet meg fogja Isten bocsátani jó anyám, én vagyok a te fiad, az öreg Jeromos, a volt Andor Béla! A beteg azzal a két vézna, csont karjaival átölelte a szerzetes nyakát, merően nézett rá egy darabig, aztán mosolyogva csókolta meg fiát s a másik percben megszűnt élni. Várady Dezső: Gondolatok. A becsület edény, ha eltörik s összeragasztod is, meg látszik a törés helye. * Szerencsédben ne légy elbizakodott! Menj ki este Isten ege alá s látni fogod, hány csillag hull alá. * A szerelem tűz, mely hevít, éget, de egyszer csak eljön a hamvadás ideje. XII. évfolyam Választási hely a város közházában dr. Szerelemhegyi Károly, iparügyi előadó, tanácsnok hivatalos helyisége. Félegyháza város tanácsának, mint iparhatóságnak, 1893. évi december hó 14-én tartott üléséből. Dr. Szerelemhegyi Károly, tanácsnok, 196 Kgy. 893. Tudomására hozatik a lakosságnak, hogy a jövő 1894-ik év elején megejtendő városi képviselőválasztók névjegyzéke elkészíttetett. Ezen névjegyzék az 1886. évi XXII. t. c. 38 §. alapján 1894. évi jan. 2-tól kezdve jan. 7-ig bezárólag közszemlére kitétetik s az adóügyi tanácsnok hivatalos helyiségében, a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető. Kún-Félegyházán, 1893. dec. 30. Kiss Boldizsár, a kiküldött bizottság elnöke. 8550 K. i. 893. Hirdetmény. A Bazár felépítése, a heti sertés piacon levő leégett Bauer-Braun-féle ház megvétele, úgy szintén az Elek Antaltól vásárolt gyepmesteri lakra vonatkozó szerződés tárgyalása 1894. év január hó 12-én tartandó képviselőtestületi közgyűlésen fog tárgyaltatni. Kun-Félegyházán, 1893. év december hó 29-én. Dr. Zámbó Géza, polgármester, 8362. szám Közig. 1893. Hirdetés. A ló, szarvasmarha- és sertéstenyésztés érdekében szükséges apaállatok megvizsgálásáról készült és már érvényben levő megyei szabályrendelet a város levéltárában megtekinthető. Figyelmeztetem egyúttal a gazdaközönséget, hogy tenyészigazolvány nélkül, az apaállatok csak a tulajdonos céljaira használhatók, és hogy a tenyész igazolvány évenkint újra szerzendő be. Kun-Félegyházán, 1893. évi december hó 29-én. Dr. Zámbó Géza, polgármester. HÍREK. — Esztendő végén. Hagyományos ünnepséggel búcsúzunk mindnyájan a meghalt esztendőtül, melynek soha feltámadása többé nem lesz. Vén Szilveszter megjelent a ravatalon fekvő halott koporsójánál és elmormogta jó néhai „1893“ fölött a minden halottnak kijáró áldást. Mi pedig állunk sorjában vén Szilveszter szakállának árnyékában visszaemlékezünk egy percig, két percig az egész esztendőre s íme ez alatt a két perc alatt, mintha tündéri rostát tartana, sebesen repülő agyunk elébe valamely jótékony szolgáló angyala az alkotónak. Átpereg ezen a rostán ma, esztendő végén, a legtöbb keserűség, felül marad, múlandó emlékezetre, a múltak édessége, s az emberi lélek csodálatos berendezése ; úgy adja át nekünk ezen a mai ünnepélyes napon az egész hatalmas anyagot, mintha színig tejfel lett volna mind a háromszázhetvanöt nap. Ez a mai utolsó, mintha csakugyan ilyen volna. A város valamennyi nyilvános mulató helye egy színig telt méhkas, zsongás és felfrissült élet. Tervek és jó remények cikáznak a meleg pályázatban : mindenkinek van várni valója 1894-ben, senki sem akad, aki megállva a hallott 1893 ravatala előtt feltétlen sajnálkozással tekintsen rá. Ólomüntés, gyermekzsivaj, ezerféle jóizű tréfa a családokban. ■— Szilveszter ajándékai kicsinynek, nagynak . . . Közben megszületett az uj esztendő s eltűnt a régi. —• Átadván a halottat az emlékezetnek, boldog uj esztendőt kívánunk a „Félegyházi Hírlap“ minden olvasójának ! — Kossuth könyvtára. Kossuth Lajos könyvtára — mint a lapok írják — meg lett véve s rövid idő múlva itthon is lesz Turinból a nagybecsű könyvtár még pedig méltó helyén, nemzeti múzeumban. Egész csend-